Itthon is növeli a gazdasági kockázatokat, hogy még a világgazdaság centrumának számító ország és annak állama sem tekinthető pénzügyi menedéknek.

Nincs euróátvételi céldátumunk, a kormány tolerálja az inflációt és könnyen nyúl a közvetett adókhoz, így válik tartós trenddé a forint belső és külső gyengülése.

Magyarország a térségünk legnagyobb arányú és legköltségesebb államadósságával kerül bele az egyébként is sok turbulenciával járó gazdaságszerkezeti és geopolitikai átmenetbe.

A kamatplafon-ügy nem javít, de talán nem is ront sokat a gazdasági tevékenység élénkítésében.

Mi értelme korán elfogadni a költségvetést, ha minden megváltozik, mire elkezdődik az év? Hatalmi szempontból ennek is megvan a logikája.

Az uniós pénzekhez való hozzáférés bizonytalansága és a kínai bankok növekvő itteni aktivitása kényelmetlen kérdéseket vetett fel.

Az amerikai gondok és a Credit Suisse ügyének egybeesése véletlen, de az egymás sarkára lépő rossz hírek miatti aggodalom megsokszorozódhat.

Már négy szomszédunkban is euróval fizetnek, Magyarország távolodik a belépéstől. Nem az eurózóna lesz gyengébb attól, hogy a kormányzat ezt nem is ambicionálja.

A gazdaságpolitika, amely súlyosan megkésett a makrogazdasági kiigazítással, majd az árrögzítés, különadóztatás, szociális tétlenség mixelésével tudott csak reagálni a helyzetre, vajon milyen...