Amerika nélkül Izraelnek épp a legfontosabb iráni atomlétesítménybe törhet bele a bicskája

Amikor Izrael múlt pénteken rakéta- és dróntámadást indított Irán ellen, arra hivatkoztak, hogy információik alapján Irán nagyon közel van ahhoz, hogy bevethető atombombákat építsen. Emiatt Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő szerint nem megtámadták Iránt, hanem az Izraelre nézve egzisztenciális fenyegetés elhárításához megelőző csapást mértek rá.

Nyilvános adatok alapján azonban nem lehet biztosan tudni, hogy Irán jelenleg képes-e atomfegyvert gyártani, ahogy azt sem, hogy ha még nem, akkor hány nap, hét, hónap alatt tudna összerakni egyet. Így csak hírszerzési információkra, illetve az azok alapján tett nyilatkozatokra hagyatkozhatunk.

Izrael több mint harminc éve rendszeresen állítja, hogy információik szerint Irán egyre közelebb jut ahhoz, hogy atomfegyvereket tudjon előállítani. Egy vasárnapi interjúban Netanjahu azt mondta, hogy a hírszerzési információik alapján teljesen világos volt, hogy Iránban fegyverkezéshez használják az uránt, és gyorsan haladtak előre. Az elérhető adatok alapján Irán annyi dúsított uránt halmozhatott fel, amikkel kilenc atombombához elegendő fegyverminőségű uránt is előállíthatnának. Azonban az is kiderült, hogy források szerint az amerikai hírszerzési értékelések eltértek az izraelitől abban, hogy Irán aktívan dolgozott-e atomfegyver kifejlesztésén, és hogy mennyire állt ehhez közel.

Gideon Száár izraeli külügyminiszter kedden hangsúlyozta, hogy a stratégiai céljaik közül az iráni nukleáris program súlyos károsításával még nem végeztek. Az izraeli hadsereg kedd este úgy becsülte, hogy egy héten belül be lehet fejezni az Iránban kijelölt célpontok elleni támadásokat.

Azt a nyilvánosan elérhető információk alapján is tudni, hogy számos iráni nukleáris létesítményt ért csapás, atomtudósokat likvidáltak. Nagyon valószínű, hogy Natanzban az urándúsításhoz szükséges centrifugák komolyan megrongálódtak vagy megsemmisültek. Ugyanakkor szakértők szerint ha Izrael teljesen meg akarja semmisíteni Irán atomfegyver-építési képességét, akkor a fordói föld alatti bázist is ki kellene iktatnia. Ez azonban annyira mélyen van, hogy vagy kockázatos kommandósakcióra lenne szükség, vagy olyan bunkerromboló bombákkal lehetne a levegőből hatékonyan támadni, ami csak az Egyesült Államoknak van.

Többek között éppen ezért is találgatták sokan kedden este, hogy Trump minden korábbinál harciasabb kiírásai a Truth Socialön arra utalnak-e, hogy az Egyesült Államok Izrael védelmén túl is szerepet vállalhat a konfliktusban. Trump előzetesen arról beszélt, hogy nem támogatna egy olyan akciót, ami aztán megindult, de utána már kifejezetten lelkendezett az azóta is folytatódó támadásért. Az Egyesült Államok azonban jelezte, hogy nem vesz részt a csapásokban. Trump ehhez képest már többes számban arról írt, hogy „teljes és tökéletes ellenőrzés alá vontuk az iráni légteret”, tudják, hol van Irán legfelsőbb vezetője, de nem fogják megölni, „legalábbis egyelőre nem”, és feltétel nélküli megadásra szólította fel a rezsimet.

Kedden összeült a Fehér Házban a nemzetbiztonsági tanács, azóta pedig az egész világ azt találgatja, Trump mit lép és mikor.

A pénteki támadás megindulása óta szakértői körökben többen amiatt aggódnak, hogy ha eddig nem is dolgoztak az irániak atombombán, akkor az, hogy Izrael péntek hajnalban rakétákkal és drónokkal megölte több katonai vezetőjüket és atomtudósukat, könnyen vezethet ahhoz, hogy mégis ráforduljanak a felgyorsított nukleáris fegyverkezésre.

Hivatalosan egyébként Izraelnek sincs atombombája, de az elmúlt évtizedekben több szervezet is arra jutott, hogy valójában van: valószínűleg több száz robbanófejjel rendelkezhetnek.

Mi kell egy atombombához?

Legfőképpen urán, de nem is akármilyen: urán-235, az elem egyik izotópja, ami mindössze 0,72 százalékát teszi ki a természetes uránnak, ami leginkább urán-238-ból áll. Ez utóbbi nem elég jó energiatermelésre vagy fegyverekbe, ezért gázzá alakítják az uránt, hogy abban centrifugákkal elválasszák egymástól a 235-ös és a 238-as izotópokat. Ez a dúsítás, és a 3,67 százalékosra dúsított urán már hatékonyan elketyegtet egy erőművet. Egy fegyverhez azonban legalább 90 százalékosra van szükség.

Ahhoz, hogy egy atomfegyver működjön, az uránhoz hozzá kell lökni néhány neutront, hogy széthasadjon. Amikor ez megtörténik, energia szabadul fel, és ha elég atom áll rendelkezésre, óriási robbanást lehet előidézni.

Ha maga a bomba megvan, akkor kell még egy eszköz is, ami a töltetet célba juttatja – általában egy rakéta. Nem véletlen, hogy Izrael mindig is úgy értékelte, hogy a nukleáris programnak nemcsak az urándúsítás, hanem a ballisztikus rakéták újabb generációja is szerves részét képezi. A 2015-ös nemzetközi nukleáris megállapodással szembeni egyik fő kifogása is az volt, hogy a korlátozások nem terjednek ki az iráni rakétafejlesztésekre.

Rakéták terén Irán valóban elég jól áll, ugyanis az USA szerint Teheránnak van a Közel-Keleten a legnagyobb ballisztikusrakéta-arzenálja. Azonban fontos kiemelni, hogy a hasadóanyagot hordozni képes robbanófejek előállításához, teszteléséhez még komoly mérnöki munkára, tesztelésekre lenne szükség. A pénteken indult izraeli támadások másik deklarált célpontját a ballisztikusrakéta-program jelenti.

Hogyan jutott idáig az iráni atomprogram?

Irán az ötvenes években még Amerika-barát volt, így a Nyugatot nem igazán zavarta, hogy – mint akkoriban szinte mindenki – elkezdtek atombombán dolgozni. Amikor 1979-ben egy iszlám forradalom megdöntötte a rezsimet, és USA-ellenes vezetés került hatalomra, hirtelen más lett a helyzet. Egyre több centrifugát építettek, és 2002-ben kiderült, hogy titokban két urándúsító üzemet is működtettek (2009-ben pedig előkerült a harmadik).

Rengeteg kritika érte az iráni atomprogramot, így a vezetés 2003-ban hivatalosan leállította annak fegyverkezési oldalát. Ezek után azt állították, hogy csak és kizárólag békés célra (energiatermelésre) dúsítanak uránt, és különben is, Ali Hámenei ajatollah, az ország legfőbb vezetője egy 2010-es fatvában kijelentette, hogy a nukleáris fegyverek haramnak számítanak – azaz törvényt hozott, hogy ezek a fegyverek nem összeegyeztethetőek az iszlám értékeivel. Iráni tisztségviselők rendszeresen hivatkoznak erre a lépésre, viszont a fatva önmagában nem zárja ki, hogy atomfegyvert gyártsanak: a munka nagy részét még most is elvégezhetik, és az ajatollah bármikor visszavonhatja a törvényt.

2004 és 2005 között az ENSZ Nemzetközi Atomenergia-ügynöksége (NAÜ) több hiányosságot is talált az irániak jelentéseiben: kihagyták például, hogy plutóniummal is kísérleteznek, ahogy azt is, hogy hatékonyabb centrifugát fejlesztenek. Emiatt a nemzetközi közösség az ENSZ-en keresztül 2006-tól kezdve egyre durvább szankciókat vetett ki az országra, amiket az USA, Kína, Oroszország és az EU is támogatott.

Ez 2015-ben enyhült, amikor Barack Obama elnöksége idején megszületett a megállapodás: Irán megegyezett az USA-val arról, hogy nem fognak fegyverkezni. Ezt az alkut rúgta fel Donald Trump, amikor 2018-ban kiléptette az USA-t a nagy nehezen összehozott atomegyezményből. Az atomalkut szintén aláíró európai országok ugyan benne maradtak a megállapodásban, de annak lényege kérdőjeleződött meg az amerikai kilépéssel. A lépés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Irán is felpörgette a centrifugákat.

2022-ben Irán tájékoztatta a NAÜ-t, hogy elkezdtek 60 százalékra dúsított uránt gyártani. Ez már nagyon közel van a fegyverminőségűhöz, ami 90 százalékos, és sokkal magasabb, mint a 2015-ös nukleáris megállapodásban megszabott, civil felhasználásra megfelelő, 3,67 százalékos dúsítás. Emellett egyre fejlettebb centrifugákat telepítettek, amik szintén hozzájárultak a nemzetközi bizalmatlansághoz.

Mivel az iráni síita teokratikus rezsim az 1979-es forradalom óta legfőbb ellenfelének Izraelt tartja, vezetői rendszeresen a megsemmisítéséről beszéltek, ezért a zsidó állam mindenkori vezetése joggal gondolja úgy, hogy egy iráni atomfegyver halálos fenyegetést jelent. Éppen ezért már eddig is változatos eszközökkel – atomtudósok célzott likvidálásától a centrifugák elleni szabotázsig – igyekezett hátráltatni a projektet.

Tényleg napokon belül elkészülhetnek a fegyverek?

Izrael ezt állítja, de valójában csak az irániak tudhatják biztosan. Azonban a NAÜ nemrég kiadott egy jelentést, amiben részletesen leírták, hogy Irán félrevezette őket a jelentéseiben, és nem tartják be a vállalásaikat. Az elmúlt húsz évben ez volt az első eset, hogy a NAÜ hivatalosan megvádolta Iránt azzal, hogy nem felel meg az elfogadott feltételeknek. Irán válaszul bejelentette, hogy létrehoznak egy új dúsítóüzemet.

A CNN összesítése szerint 2019 előtt Iránnak mindössze 149 kiló dúsított uránja volt, és az is legfeljebb 3,67 százalékos. 2019-ben aztán a dúsítási érték is felment 4,5 százalékra, és a készletüket is több mint megkétszerezték. 2020-ra már csak a 4,5 százalékos uránból több mint 2 tonnájuk volt, 2021-ben pedig megkezdték a 20 és a 60 százalékosra dúsított urán előállítását:

2023-ban a NAÜ 83,7 százalékosra dúsított uránra utaló nyomokat talált, amire Irán azt válaszolta, hogy nem várt fluktuációról volt szó. A NAÜ ekkor arra jutott, hogy nem szándékosan dúsítanak 60 százalék fölé.

Most, 2025-ben azonban már több mint 400 kiló 60 százalékos uránjuk van, amiből 2,5 nap alatt már elő tudnának állítani annyi fegyverminőségű uránt, ami elég lenne egy atombombához, 5 hónap alatt pedig 22 bombához elegendőt tudnának finomítani – fontos, hogy ennyi idő magához az atombomba előállításához még nem lenne elég, csak az ahhoz szükséges, 90 százalékos urán megfelelő mennyiségű dúsításához:

Netanjahu egy vasárnapi interjúban azt mondta, hogy az izraeli jelentések szerint Iránnak elegendő dúsított uránja van kilenc atombomba legyártásához. A NAÜ ugyanakkor a legutóbbi jelentésében ismét megállapította, hogy nem találtak arra utaló nyomokat, hogy Irán atomfegyvereket gyártana.

A nemzetközi hírszerzői közösségen belül sem volt egyetértés. Tavasszal az egyébként beavatkozás-ellenesnek tartott Tulsi Gabbard, az USA hírszerzési igazgatója egy szenátusi meghallgatáson kijelentette, hogy nem tudnak arról, hogy Irán épp atombombán dolgozna. Amikor Netanjahut vasárnap erről kérdezte a Fox News, azt mondta: „Az általunk gyűjtött és az Egyesült Államokkal megosztott hírszerzési információ teljesen világos volt, teljesen világos, hogy titkos terven dolgoznak, hogy fegyverkezéshez használják az uránt. Nagyon gyorsan haladtak előre.”

A jelek szerint azonban a megosztott (és feltehetően saját) információ alapján az amerikai hírszerzés újfent más következtetésre jutott. A CNN értesülései szerint az amerikai szolgálatok konklúziója, hogy Irán nemhogy nem dolgozik aktívan atomfegyvereken, de akár három évre is lehet attól, hogy bevetésre kész atombombát gyártson. A CNN forrásai szerint a katonai hírszerzés ennél borúlátóbb. Az Egyesült Államok Központi Parancsnoksága (CENTCOM), amely a közel-keleti amerikai műveletek irányításáért is felelős, az izraeli támadás előtt úgy értékelt, hogy ha Irán igazán rákapcsolna, ennél korábban is eljuthatna a bevetésre kész atombombáig.

Több atomlétesítményt is megrongáltak, de nem mindet

Az iráni atomprogram nagy vonalakban a következő városokban található, különféle típusú létesítményekből épül fel:

• Busehr: atomerőmű;
• Szaghand, Bandar-Abbász: uránbányák;
• Natanz, Fordó: urándúsító üzem;
• Arak, Iszfahán: uránátalakító üzemek;
• Teherán, Bonab: nukleáris kutatóintézetek.

A nukleáris program egyik legfontosabb elemének számító – korábban szabotázsakcióval megbénított – natanzi urándúsító az Izraeli Védelmi Erők (IDF) szerint súlyos károkat szenvedett. A Jerusalem Postnak azt mondták, Irán legnagyobb urándúsító üzemének föld alatti részei is beomlottak, betemetve sok, dúsításhoz használt centrifugát. Az iráni hatóságok szerint csak a felszínen sérültek meg épületek, de a NAÜ értékelése sem ezt erősíti meg.

A NAÜ eleinte azt közölte, hogy a natanzi urándúsító üzemnél nem érte közvetlen találat az oda telepített több ezer centrifugát, de azok a felszínen lévő áramellátó rendszerek szétbombázása miatt így is tönkremehettek. Kedden azonban már azt jelentette a szervezet, hogy a pénteken végrehajtott izraeli támadásokban közvetlen találat érte a csarnokot, ahol a centrifugák vannak. A NAÜ szerint az urándúsító telep körül változatlan maradt a radioaktív sugárzási szint az izraeli csapásokat után is. „A létesítményen belül jelentkező radioaktív szennyezés mértéke – főként az alfa-részecskék – megfelelő védőintézkedésekkel kezelhető.”

Rafael Grossi, a hivatal vezetője szerint Fordót és Iszfahánt az első hullámban nem támadta Izrael. Az iráni hírügynökségek szerint péntek estére ez is megváltozott. Az iszfaháni létesítményben két létfontosságú épületet semmisítettek meg. Az egyikben gázzá alakították az uránt, hogy dúsítani tudják a centrifugákban; a másik, még építés alatt állóban a dúsított uránt alakították volna fémmé, ami egy atomtöltet legnagyobb részét teszi ki – írta a Wall Street Journal.

A New York Times szerint támadás érte a fordói létesítményt is, az AP szerint több iráni forrás is két robbanásról számolt be a közelből. Azt azonban egyelőre nem lehet tudni, hogy a szintén urándúsításra használt létesítményben pontosan milyen károk keletkeztek, mert ezt Irán kifejezetten légi csapásokra készülve építette, a mélyen lévő részeket pedig eddig nem érhették el. Márpedig enélkül az egész támadás hatása csak korlátozott lehet.

Épp a legfontosabb célpont a legkevésbé sebezhető

Az biztos, hogy az iráni atomprogram leállítását célzó izraeli támadások keveset érnek akkor, ha a fordói urándúsítót nem sikerül tönkretenniük. „Izrael fontos részeit támadta az iráni atomprogramnak, de ha egy atombomba készítése miatt aggódnak, akkor Fordó a legfontosabb” – mondta a Wall Street Journalnak Richard Nephew, aki az iráni szankciókról tárgyalt Barack Obama és Joe Biden elnöksége alatt. A majdnem száz méter mélyen, egy hegy gyomrában kialakított létesítmény lebombázására azonban egyedül az Egyesült Államok lehet képes.

A Kom síita szent várostól nagyjából negyven kilométernyire északra található urándúsító telepet a kétezres évek elején kezdte felépíteni Irán, kifejezetten úgy, hogy a lehető legjobban védje az izraeli légitámadásoktól. „Az irániak nagyon jól tudták, hogy Izrael megpróbálja megakadályozni az atomprogramjukat, ezért Fordót egy hegy belsejébe építették”, hogy ne járjanak úgy, mint Irak, ahol 1981-ben Izrael lebombázott egy atomlétesítményt, hogy megakadályozza Szaddám Huszeint egy atomfegyver kifejlesztésében – mondta a New York Timesnak Vali Nasr, a Johns Hopkins Egyetem Irán-szakértője.

A fordói létesítményt a legnagyobb titokban kezdték el építeni, csak 2009-ben szerzett róla tudomást a világ, amikor Barack Obama amerikai elnök egy Gordon Brown brit kormányfővel és Nicolas Sarkozy francia elnökkel közös sajtótájékoztatón bejelentette a létezését. A NAÜ szerint legkésőbb 2007-ben kezdték el építeni, de műholdfelvételek arra utalnak, hogy már 2002-ben munkálatok zajlottak a területen, az iráni Forradalmi Gárda egy volt rakétabázisán.

A natanzi létesítménynél jóval kisebb, csak valamivel több mint ezer centrifuga van benne, ami arra utalhat, hogy nem atomerőművekbe szánt fűtőanyag, hanem atomfegyverekbe való, magas dúsítású urán előállítására hozták létre. „Ennek a létesítménynek a mérete és a felépítése nincs összhangban egy békés programmal” – mondta róla 2009-ben Barack Obama. 2023 márciusában a NAÜ innen jelentette azt, hogy olyan urán nyomait találták, amit 83,7 százalékosra dúsítottak a fordói üzemben.

Ha Izrael meg akarja akadályozni, hogy Irán atombombához jusson, a fordói létesítmény elpusztítása létfontosságú nekik, ehhez azonban nincsen megfelelő fegyverük. Az urándúsítót ugyanis nagyjából nyolcvan-kilencven méteres mélységben helyezték el a sziklák és a föld alá, és feltehetően megerősített betonnal is védik. Ezt pedig – az atomfegyvereket nem számítva – csak egyféle bomba képes elpusztítani.

Olyan fegyver kéne hozzá, ami csak Amerikának van

Az Egyesült Államok a Wall Street Journal cikke szerint 330 millió dollárt (mai árfolyamon 116 milliárd forintot) költött a kétezres években egy olyan, hagyományos bomba kifejlesztésére, ami képes a hatvan méter mélyen a föld alá rejtett katonai létesítmények elpusztítására. A csak bunkerrombolóként emlegetett, nagyjából hat méter hosszú és tizennégy tonna súlyú GBU–57/B MOP (Massive Ordnance Penetrator, magyarul nagyjából masszív behatoló lőszer) első darabjait 2011-ben kapta meg a légierő, de már a következő évben kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy képes lenne-e felrobbantani a fordói atomlétesítményt, és a Pentagon újabb több mint 80 millió dollárt kapott a továbbfejlesztésére.

„Amint valami egy hegy alá kerül, akkor valami olyasmire van szükség, ami leszedi a hegyet”

– mondta a Wall Street Journalnek még 2012-ben egy Irán-szakértő, volt magas rangú amerikai tisztségviselő. A lap 2015-ben már arról számolt be, hogy az új változattal végrehajtott tesztek sikeresek voltak, és amikor kettőt dobtak le egymás után a célpontra, már olyan eredményt produkáltak, ami hatékonyabb lenne a föld alatti iráni atomlétesítmények ellen.

A bombák azóta több fejlesztésen is átestek – legutóbb februárban számolt be ilyenről a War Zone haditechnikai szaklap – és legalább öt verziójuk létezik. Azt nem lehet tudni, hogy az Egyesült Államoknak pontosan mennyi ilyen bombája van, de relatíve kevés. A nyilvános adatok szerint húsz darabot gyártott le a Boeing a légierőnek, de a Bloomberg tavaly májusban arról számolt be, hogy egy lőszergyárban megháromszorozzák a bombák gyártókapacitását.

A bombákat jelenleg csak az amerikai B–2-es nehézbombázók szállíthatják éles bevetésen, egyszerre kettő darabot is, de teszteken B–52-esekről is sikeresen ledobták. Izraelnek nincsen olyan repülőgépe, amivel egy ilyen bombát célba tudna juttatni, és az Egyesült Államok más országnak sem adott el belőle. Joseph Votel tábornok, a CENTCOM volt főparancsnoka a New York Timesnak azt mondta, hogy az Egyesült Államoknak régóta az az elve, hogy MOP-ket nem adnak Izraelnek, „mert nem akarjuk, hogy használják azokat”.

Izraelnek azonban még a bunkerrombolók nélkül is vannak lehetőségei. Az egyik, hogy folyamatos felszíni bombázásokkal teszik működésképtelenné a telepet, például a bejáratok beomlasztásával vagy az azt működtető létesítmények megsemmisítésével, de ez csak ideiglenes megoldás lehet. Emellett kommandós akciót is végrehajthatnak: helikopterekkel berepülnek, beküzdik magukat az üzembe, amit aztán felrobbantanak. A New York Times információi szerint erről egy tervet is bemutattak még Barack Obama elnöksége alatt magas rangú amerikai tisztségviselőknek.

Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy az izraeli akciók mennyire bénították meg az iráni atomprogramot – mondta Sima Shine, a Moszad egykori magas rangú vezetője a Wall Street Journalnek. A CNN amerikai hírszerzési forrásai szerint az izraeli támadás eddig mindössze néhány hónappal vethette vissza az iráni atomprogramot. Shine arra is figyelmeztetett, hogy Izrael még rosszabb helyzetbe is kerülhet, ha a támadás elég ok lesz egy atomfegyver előállítására Teheránnak: „Ha megtehetik, akkor biztos vagyok benne, hogy meg is fogják tenni”.

Mi lehet a vége?

A tudományosan elfogadott álláspont az, hogy úgy lehetne a leghatékonyabban elkerülni az atomkatasztrófát, ha senkinek nem lenne atomfegyvere. Ez azonban egyre kevésbé reális forgatókönyv, úgy néz ki, hogy a nukleáris arzenálok leépítésének optimista évtizedei véget érhettek.

Ettől függetlenül Donald Trump és az európai vezetők többsége a diplomáciai megoldást támogatta. Trump fenyegetései június elején tárgyalóasztalhoz kényszerítették Iránt, az Egyesült Államok célja az volt, hogy létrehozzanak egy ahhoz hasonló egyezményt, amit Trump 2018-ban felrúgott. De miközben az amerikai–iráni párbeszéd ténye önmagában pozitív fejlemény volt, az alapvető ellentmondást nem sikerült feloldani: Irán ragaszkodott ahhoz, hogy azt csináljon a nukleáris telepein, amit csak akar, az USA viszont hallani sem akart az urándúsításról, pláne nem a fegyvertisztaság-közeli dúsításról. A befagyott tárgyalások hatodik fordulóját vasárnap tartották volna Ománban, azonban az izraeli támadás miatt ez a találkozó meghiúsult.

A támadás nehéz helyzetbe hozta Trumpot, és az elnök igencsak ellentmondásosan kommunikált az eseményekről. A támadás előtt azt mondta, hogy nem szeretné, hogy Izrael támadjon, utána viszont már azt mondta, hogy nagyszerű akció volt, és hiába adtak esélyt Iránnak, nem élt vele. Valóban, 60 napot adott a június elején kezdődő tárgyalásoknak, és a támadás péntekén volt a 61. nap. Hétfőn azonban kiderült, hogy Irán mégis folytatná a tárgyalásokat, habár sokak szerint ezzel csak időt akart nyerni, mert azt nem jelezte, hogy engedne Trump ultimátumának.

Az amerikai elnök végig azt hangsúlyozta, hogy Iránnak semmiképpen nem lehet atomfegyvere. A New York Times pedig kedden források alapján azt is részletesen összeszedte, hogyan mozdult el Trump is fokozatosan abba az irányba, hogy egy amerikai szerepvállalás Izrael védelmén és hírszerzési támogatásán túl is valós lehetőséggé vált szerdára. Egyelőre az egész világ azt találgatja, mit lép az elnök, aki az amerikai lapok információi szerint a bunkerromboló bombák bevetését és azt is fontolgatja, hogy légi utántöltéssel segítsék az izraeli vadászgépeket.

Rosemary Kelanic nukleáriselrettentés-szakértő a Fox Newsnak azt mondta, hogy nem érdemes készpénznek venni az izraeli narratívát. „A támadás támogatói, így Izrael is, mindent meg fognak tenni, hogy úgy tűnjön, hogy mindjárt kész az iráni atombomba.” A szakértő megjegyezte, hogy az amerikai hírszerzés régóta úgy látja, hogy Irán nem dolgozik aktívan ilyen fegyvereken, hiába van hozzá elég uránja. Akár már 2022-ben is építhettek volna atombombát, de nem tették. Kelanic szerint azonban a pénteki támadás arra sarkalhatja az iráni vezetést, hogy mégis elkezdjen atombombát gyártani.

Hozzátette, hogy szerinte ha az USA és Irán meg is egyeztek volna péntek előtt, Izrael jó eséllyel akkor is elindította volna a támadást, mert nem bíztak volna abban, hogy Irán valóban lemond az atomfegyverekről. „Ha úgy gondolják, hogy Iránnak tényleg soha nem lehet ilyen fegyvere, és Izrael egzisztenciáját veszélyezteti, akkor az egyetlen dolog, amit tehetnek, hogy teljesen tönkreteszik Iránt mint működő államot, hogy bukott államként soha ne juthasson nukleáris fegyverekhez” – mondta.

Izrael következetesen cáfolja, hogy a támadással rezsimváltást szeretne kierőszakolni Iránban, bár Netanjahu egy pénteki videóüzenetben így szólt az iráni néphez: „Eljött az idő arra, hogy az iráni emberek összefogjanak történelmi hagyományaik védelmében, és fellépjenek a szabadságért a gonosz és elnyomó rezsimmel szemben”. Egy vasárnapi interjúban pedig arra a kérdésre, hogy rezsimváltás-e Izrael célja, azt mondta, minden bizonnyal ez lesz a támadás eredménye, mert az iráni rezsim „nagyon gyenge”. Ennek az eshetőségnek a realitásáról ebben a cikkben írtunk részletesebben.

Egy hétfői nyilatkozatában Netanjahu már nem zárta ki, hogy akár az ajatollahot is célba vehetik. A Reuters korábban saját értesülései alapján azt írta, hogy már napokkal korábban is felmerült ez a lehetőség, de Donald Trump akkor megvétózta az ajatollah megölésére vonatkozó izraeli terveket.