John Clarke, a Kaliforniai Egyetem kutatója, Michel H. Devoret, a Yale Egyetem és a Kaliforniai Egyetem tudósa és John M. Martinis a Kaliforniai Egyetemről kapta az idei fizikai Nobel-díjat a makroszkopikus kvantummechanikai alagúteffektus és az energiakvantálás felfedezéséért egy elektromos áramkörben.
A fizika egyik legnagyobb kérdése, hogy mekkora méretű rendszer képes kvantummechanikai hatásokat mutatni. Az idei Nobel-díjasok egy olyan elektromos áramkörrel végeztek kísérleteket, amelyben egyszerre bizonyították a kvantum-alagúteffektust és a kvantált energiakvantumokat egy kicsi rendszerben.
A kvantummechanika lehetővé teszi, hogy egy részecske egy akadályon keresztül is áthaladjon, ezt a folyamatot alagúthatásnak nevezik. Amint nagy számú részecske vesz részt a folyamatban, a kvantummechanikai hatások általában jelentéktelenné válnak. A díjazottak kísérletei azonban azt mutatták, hogy a kvantummechanikai tulajdonságok makroszkopikus méretekben is megjelennek.
A nyertesek jutalma 11 millió svéd korona, amelyet egyenlően osztanak szét a díjazottak között.
A tavalyi fizikai Nobel-díjat John Hopfield, a Princeton Egyetem kutatója és Geoffrey Hinton, a Torontói Egyetem kutatója kapta a mesterséges intelligencia kutatásában kulcsszerepet játszó gépi tanulásos kutatásaikért. Az indoklás szerint Hopfield és Hinton „a mesterséges neurális hálókkal történő gépi tanulást lehetővé tevő alapvető felfedezésekért és invenciókért” érdemelte ki az elismerést.
A 2025-ös Nobel-szezon hétfőn kezdődött, amikor az orvostudományi díjazottakat jelentették be: Mary E. Brunkow, Fred Ramsdell és Shimon Sakaguchi, akik a perifériás immuntoleranciával foglalkozó kutatásukért kapták meg az elismerést. Szerdán a kémiai Nobel-díjjal folytatódik a sor, amit tavaly David Baker a fehérjék számítógépes tervezésért, Demis Hassabis és John M. Jumper a fehérjeszerkezetek előrejelzéséért nyert el.
