Itt a jövő: kipróbáltuk a Lenovo kitekerős kijelzőjű laptopját

Nem mindig könnyű eszköztesztet írni. Amikor egy telefonból vagy tabletből évről évre kijön egy új verzió, az átlagfogyasztó szempontjából minimális változással, nehéz nem annyit írni, hogy olvassa el a tavalyi cikkünket, csak a számok helyére képzeljen oda kicsit nagyobbakat.

Ezért is olyan izgalmas, amikor egy gyártó mer kísérletezni. Ezért öröm figyelni az egyre vékonyabb hajtogatós telefonokat, bár a már átlagos telefonméretű Fold 7 után nem igazán látszik, meddig lehet még rájuk csodálkozni (mondjuk a Huawei háromba hajtós telefonja azért elég jól néz ki), és ezért volt jó írni az iPhone Airről, még ha nem is lett óriási kasszasiker.

És ezért izgalmas a Lenovo ThinkBook Plus Gen 6 Rollable is.

Ígérem, többet nem írom ki így egyben, bármilyen elbűvölő is egy hatszavas eszköznév. A legfontosabb eleme a Rollable, azaz tekerhető, ugyanis a 14 hüvelykes monitort egy gombnyomással ki lehet tekerni egy 16,7 hüvelykes kijelzővé. Ez így leírva közel sem tűnhet annyira menőnek, mint amennyire valójában az, ezért mutatom videón is:

Ha nem otthon dolgozom, akkor egy 13 hüvelykes laptopot használok, ezért a szerkesztőségben mindig rá kell dugnom egy monitort, hogy kényelmesebben tudjak dolgozni. Ha viszont utazom, vagy valami más okból nem férek hozzá monitorhoz, kénytelen vagyok a laptop kijelzőjén váltogatni az ablakok között.

A Rollable ezt a problémát orvosolja, méghozzá elképesztő sikerrel. Egyablakos munkára a 14 hüvelykes kijelző is teljesen oké, de amikor az ember kitekeri, akkor már két ablak is kényelmesen elfér egymás alatt. Jó, ez talán kicsit nagylelkű. Maradjunk annyiban, hogy elférnek egymás alatt, de azért nem helyettesít egy rendes monitort.

Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mekkora feature ez egy olyan embernek, aki szeret óriási képernyőkön garázdálkodni. Arról nem is beszélve, hogy ha letekerjük a kijelzőt, akkor egy kompakt, hordozható laptopot kapunk, ami ugyan kicsit talán nehezebb, mint mondjuk egy MacBook Air, és jóval vastagabb is, de azért abszolút hordozható. Mindig öröm látni, amikor a néhány évvel korábban látott koncepciók, prototípusok piacra kerülnek, főleg akkor, ha ennyire hasznos extráról van szó.

Be lehet állítani, hogy ha a tenyerünket a kamerától 20–40 centire rakjuk, és felfelé vagy lefelé mozgatjuk, akkor fel- vagy letekerhetjük a monitort – már ha épp működik ez a funkció, ami elsőre jópofának hangzott, mindig is Jedi akartam lenni, de a valóságban sokszor az arcomat nézte tenyérnek (ami önmagában is fájt egy kicsit), ezért néha váratlanul letekerte a monitort. Amint rájöttem erre, szomorúan kikapcsoltam a funkciót.

Egyébként érdekes, hogy mennyire Lenovo ez a laptop. Amikor kivettem a dobozból, azonnal beugrott róla a régi ThinkBook laptopom, amit még valamikor a kétezres évek közepe-vége felé kaptam meg levetve; és a barátnőmnek is az volt az első észrevétele, hogy mennyire hasonlít egy régi Lenovóra. Ami egyrészt persze érthető, másrészt amiatt lehet, hogy a képernyő a gép alsó részében tekeredik össze, amihez szüksége van némi helyre, úgyhogy a mai ultrabookoktól megszokott vékonyságnál kicsit vastagabb.

De ha már régi laptopok: emlékeznek még, amikor a méregdrága számítógépek tele voltak bemenetekkel? A régi ThinkBookom is ilyen volt, a Rollable-nél viszont a Lenovo egy az egyben lemásolta az Apple-formulát, és mindössze két USB-C és egy 3,5 milliméteres mikrofon/fülhallgató jack van rajta. Persze, lehet mondani, hogy a dokkolók és USB-C-s kiegészítők korában nincs szükség arra, hogy közvetlenül a gépbe lehessen dugni dolgokat, de ha a sokrétűség, az extra kábelek nélküli nagy monitor egy gép fő büszkesége, akkor tök jó lenne, ha bedughatnék mondjuk egy memóriakártyát is.

A Rollable nagy erőssége a kijelző, nem a belsőség: egy Intel Core Ultra 7-es processzor hajtja, kapott egy Intel Arc 140V integrált videokártyát, 32 gigabájt memória és 1 terabájt tárhely van benne. Ha a kitekert monitor nem lenne elég, a két USB-C bemenettel akár még két 8K-s monitort is rá lehet kötni.

Természetesen a tekerős monitor mellett a Lenovo a mesterséges intelligenciával (MI) reklámozza a laptopot, mint manapság a legtöbb gyártó. Van rajta Copilot-gomb, ha ez bárkit is felizgat, és egy külön Widget szoftver gyakorlatilag MI-asszisztensként működhet: a Microsoft-naptárunkhoz hozzákötve segít észben tartani a teendőket és az emlékeztetőket, és MI-s vágólapként is működik.

A Rollable hagyományos irodai munkára is tökéletes, de a fő célközönsége inkább az MI- és szoftverfejlesztők. Az üzemidejére sincs panasz, több mint egy munkanapot kibírt töltés nélkül, és 65 wattos gyorstöltőjével egy óra alatt 80 százalék körülre tölti az akkumulátort. A bekapcsológomb ujjlenyomat-olvasó is, de a beépített kamerával arccal is be lehet jelentkezni. A kamera egyébként 5 megapixeles, és nem kiemelkedően szép a képe, de online meetingekhez tökéletesen elég.

Ha valaki ismeri a Windows 11-et és a Copilotot, akkor mint sima laptop nem tartogat túl sok meglepetést. A kitekerős OLED-kijelző (pontosabban POLED, mert üveg helyett műanyag fedi) viszont szép színes, mély feketékkel, és ahogy a hajtogatós telefonoknál megszokhattuk, csak akkor látszik, hol hajlik meg a kijelző, ha úgy esik rá a fény. Sima használat közben nem igazán lehet megmondani, hogy van benne egy kis törés.

A szép színekhez egyébként kicsit trükközni kellett, valahogy az alapbeállításokkal túl vibrálóak, rajzfilmszerűek voltak. Az Fn+R kombinációval fel lehet tekerni a képfrissítést 120 hertzre (vagy le 60-ra), és ugyan már megszoktam, hogy a menő újítások lemondásokkal járnak, de a kijelző minősége szuper volt.

A hanggal már nem voltam ennyire elégedett, pedig nem vagyok óriási audiofil. Elvileg a Harman Kardon segítségével rakták össze a két darab kétwattos hangszórót, de nekem kicsit olyan, mintha a hang egy dobozból szólna. De nem úgy, mint az olcsó hangszóróknál, hanem tényleg úgy, mintha egy jó, gazdag hangzású hangszórót egy pléhdobozban dugtak volna el. Elsőre kicsit bizarr, de azért meg lehetett szokni.

A billentyűzet elsőre nekem kicsit puha volt, nem olyan, mint amit a MacBooknál megszoktam, de idővel rájöttem, hogy bár nem olyan kellemes használni, nagy előny, hogy jelentősen halkabb, és nem olyan, mintha egy írógépen kalapálnék – annak ellenére, hogy elég határozott gépelő vagyok. A touchpad viszont nem volt túl kellemes, talán úgy tudnám megfogalmazni a legjobban, hogy amikor lenyomom, kicsit olyan érzés, mintha visszhangozna. Ehhez is hozzá lehet szokni, de ebbe nem szerettem bele úgy, mint a gépelésbe.

Viszont egyelőre csak angol billentyűzet jár a géphez, nincs rajta hosszú í, és az Enter is csak egy hárombillentyűnyi csík. Az első napokban nagyon sokat bénáztam azzal, hogy ű-t akartam írni, de véletlenül a mondat közepén elküldtem az üzenetet. Persze mindez vagy megszokható, vagy orvosolható egy rendes billentyűzettel, de akkor megint ott tartunk, hogy nem is olyan önálló a gép, mint elsőre tűnik.

Semmi sincs ingyen

Bár a belsőség nem feltétlenül indokolná, a piacon egyedi kitekerős monitorból talán sejthető, hogy a Rollable nem olcsó. De nagyon nem, 1,8 millió forintba kerül. Ez elsőre elég soknak hangzik, de szerintem nem irreálisan magas ár egy ilyen formabontó laptopért. Persze, kérdés, hogy ki fizetne érte ennyit, hiszen olcsóbb egy hagyományos kijelzőjű szuperlaptop+monitor kombó, még ha kevésbé is hordozható.

A Rollable-lel a Lenovo egyértelműen a vállalati ügyfeleket célozza inkább, emiatt viszont kicsit attól tartok, hogy vagy nem, vagy csak sokkal lassabban fog lecsorogni ez a remek funkció a megfizethetőbb laptopokba. A hajtogatós telefonoknál is az a fő dilemma, hogy bár mostanra már akkorák, mint egy sima telefon, a legtöbben nem tudnak váltani, mert elképesztően drágák, és ez nem sokat javult az elmúlt években.

Ha nekem lenne felesleges 1,8 millió forintom, a következő munkagépem biztos egy Rollable lenne. Lehet, hogy elsőre kicsit vicces, ahogy lassan felcsúszik a monitor, de annyival kényelmesebb egy nagy képernyőn olvasgatni vagy egy laptopkijelzőn két ablakot értelmezhetően használni, hogy kicsit szomorú lesz visszatérni a 13 hüvelykes, saját gépemhez. Hú, jó, hogy írom, elő is keresem az USB-C-s hubomat, hogy rá tudjak dugni egy monitort.