Az MTA új elnöke nem hiszi, hogy a HUN-REN kutatóhálózatot a mostani formájában tovább lehet működtetni
Az MTA a magyar tudományos élet legfontosabb szervezete, sokszor nehezen érthető, mit csinál. Sokan úgy képzelik el, hogy az akadémikusok trónolnak egy piramis csúcsán, és onnan irányítanak, megmondják, mi legyen az országban, de ez nagyon helytelen mentális kép – mondta az MTA frissen megválasztott elnöke, Pósfai Mihály a tisztújító közgyűlés után tartott sajtótájékoztatón a Magyar Tudományos Akadémia székházában. A geológus az akadémia 22. elnöke, Freund Tamást váltja, aki kétszer három évig töltötte be a tisztséget. Pósfai azt mondta, ő inkább úgy képzelné el az akadémiát, mint a földgömb magja, ami ott van a közepén mindennek, és onnan remélhetőleg hasznos dolgokat sugároz kifelé.
Az akadémia olyan szervezet, ami kutatókat támogat, illetve egy több ezer fős közösséget fog össze – a köztestület például 19 ezer főt számlál. Pósfai elnöki programjának lényeges eleme volt, hogy ezeket a tagokat jobban bevonják a munkába. Ezen felül a kutatói „derékhad” támogatását is célozza, vagyis azokat a kutatókat, akik nem nyernek el jeles pályázatokat, például nem lesznek Lendület-csoporttagok, de szeretnék, hogy az ő munkájukat is elismerjék. Ennek érdekében kisebb pályázatokat is fognak kiírni, illetve kutatótámogató műhelyeket szervezni – mondta.
Megjegyezte, hogy az akadémia mellett az ország is nagy változáson ment most át, a kormányváltással pedig az MTA is más helyzetbe került, mint amilyenben volt az elmúlt hat évben, és az új vezetőség szerencsés helyzetbe került. Azt mondta, látni, hogy megindult a mozgás a 2019-ben az Akadémiától elcsatolt kutatóintézetek körül, és azt szeretné, ha az MTA az összes érintett féllel együtt leülne egy kerekasztalhoz, és megbeszélné, hogy a jövőben milyen rendszer szolgálná a magyar kutatók és a tudomány érdekeit. Ő ezen a kerekasztalon a kutatóintézetek dolgozóinak érdekképviseletét, a jelenlegi intézetigazgatókat és az akadémiát képzelné el, illetve a kormány képviselőit, mivel az intézetek nagy részben közfinanszírozásúak. A tavaly nyáron az ELTE-hez csatolt humán- és társadalomtudományi kutatóintézetek esetében pedig valószínűleg az egyetem képviselőire is szükség lenne – tette hozzá.
Az új elnök úgy gondolja, hogy az akadémia szabadsága és függetlensége az elmúlt években nem sérült, megőrizte az autonómiáját, más kérdés, hogy a külső megítélése milyen volt, és milyen támadások érték. „A kutatás szabadsága pedig akkor áll vissza, ha elhárulnak azok az akadályok, amik ezt megakadályozhatják. Az intézetek esetében például ilyen az Irányító Testület, ami döntött arról, hogy a humán- és társadalomtudományi kutatóintézeteket az ELTE-hez csatolják. Ez az öncsonkítás mutatja azt, hogy felsőbb utasításra történt, nem hiszem, hogy ezt maguktól választották volna” – mondta.
Kecskeméti Gábor, az MTA új főtitkára többet beszélt a HUN-REN kutatóhálózat helyzetéről, mivel az Irodalomtudományi Intézetnél dolgozott az átalakítások alatt. Azt mondta: reméli, hamarosan megint akadémiai kutató lehet. Szerinte azok a változások, amik a szervezeti élet irányításában végbementek, az előző időszakban felgyorsultak és nagyon kontraproduktívvá váltak. Ő maga csak az elmúlt hat évben öt intézetnek volt a munkatársa, négy alkalommal kellett adminisztratív munkát végeznie feleslegesen, és mindig el kellett magyaráznia, hogy megbízható partnerei tudnak lenni a nemzetközi kutatásnak. „Ez rengeteg időt zabált fel, munkába, fáradtságba került, azért, hogy nagyjából egy helyben evezhessünk” – mondta. A rengeteg meddő, üres, adminisztratív munka miatt ráadásul a fiatal kutatókra sem tudtak figyelni, akik elvesztették a hitüket és a reményüket, a fiatal posztdoktoroknak meghirdetett pályázati rendszer pedig időközben leépült.
Szerinte a legfontosabb a kutatóhálózat sorsát megnyugtatóan rendezni, ez azonban nem lesz gyors munka, mert hosszú távú, stratégiai, fenntartható, mindenkinek garanciát ígérő megoldásra van szükség. „Ez nem probléma, ez egy lehetőség, de nem két perc lesz, konszenzussal végig kell tárgyalni minden érdekelt fél bevonásával – mondta. – Soha többé nem fordulhat elő a kutatóhálózattal az, hogy valamit róluk úgy döntünk el, hogy nem vonjuk be őket.” Hosszú távon a többi érdekelt féllel is érdemes megállapodni, például tudományfinanszírozókkal, hogy a pályázati konstrukciókat kibővítsék.
Kovács Ilona pszichológus, az MTA új főtitkárhelyettese megjegyezte azt is, hogy az egyetemi képviselőkkel is beszélni kellene a kerekasztalnál, mert a HUN-REN-ben létezik a támogatott kutatócsoportok rendszere is, amiknek egyre csökken a számuk. Ezeknek a fenntartása az egyetemek érdeke lehet. Azt is mondta, hogy az egyetemi autonómia elvesztésével és az EU-s források befagyasztásával a fiatalok nem tudnak európai pályázatokban részt venni, és a mai pályázati rendszerben ki kell hagyniuk egy fontos lépcsőfokot, amit nem lehetne csak úgy átugrani.
Pósfai Mihály nem hiszi, hogy tárgyalópartner lesz az átalakításokban a HUN-REN vezetősége. Kecskeméti Gábor szerint 2025-ig, amíg az ELTE át nem vette a humán kutatóintézeteket, rengeteg kontraproduktív, diszfunkcionális elem került a hálózat működésébe. Példának mondta, hogy 2019, az átalakítások megkezdése előtt tíz-tizenkét ember elegendő volt az adminisztratív és tudománystratégiai munkák ellátására, az utóbbi években viszont osztályok, főosztályok, igazgatóságok szaporodtak el a HUN-REN-en belül, amikben mindenki talált magának munkát. „Ez nehezítette az adminisztrációt, öncélúvá, kontraproduktívvá formálta át a munkakörülményeinket” – mondta.
Kecskeméti Gábor és Pósfai Mihály is egyetértettek abban, hogy valószínűleg nem szándékosan akarták a HUN-REN-nél a tudomány szabadságát megkérdőjelező döntéseket meghozni, sokkal inkább kompetenciahiányról, tájékozatlanságról és bizalmatlanságról van szó. „Beszélhetünk arról, hogy szerintünk mi lenne a helyes, de nem csak rajtunk múlik, a HUN-REN-ről törvény rendelkezik, amit módosítani kell, ha bármi változást szeretnénk elérni” – mondta az új elnök. Szerinte a bizalomvesztés olyan mértékű a hálózatban, hogy nem hiszi, hogy ebben a formában tovább lehetne működtetni.
