Viszlát, Google Kereső, viszlát, kék linkek! Bár a techóriás a keresőoptimalizálással és a szponzorált tartalmakkal mindent megtett, hogy egyre használhatatlanabbak legyetek, a nehézségek ellenére is a Google volt a legjobb kereső – igaz, ez inkább a többi gyengesége miatt volt, nem feltétlenül a Google érdeme. Na de miért a gyászjelentés? A cég keddi nagy bejelentése, pontosabban annak egy fontos eleme miatt. A Google I/O fejlesztői konferencián ugyanis bemutatták a cég sikerének alapkövét, a keresőmotort érintő változásokat.
Talán senkinek nem kell bemutatni a Google találati listájának tetejére került mesterséges intelligenciás (MI) összefoglalókat, amiket már havi 2,5 milliárd ember használ. Ezek már több mint egy éve velünk vannak, és ugyan az elején inkább viccesen haszontalanok/veszélyesek voltak, mára már nagyjából majdnem olyan hatékonyak, mint amennyire a Google szeretné. És pont olyan károsak, mint amennyire mindenki sejtette, hogy lesznek.
Ezek úgy működnek, hogy az ember rákeres valamire, a Google pedig átnézi az összes indexált oldalt, videót, és az azokban talált információ alapján röviden megválaszolja a kérdést. Ha az ember több infóra kíváncsi, legörgethet a doboz alá, hogy a rendes találatok között böngésszen, vagy rányomhat a dobozban található, apró linkikonokra, hogy eljusson az MI által összerakott válasz forrásaiig. De legyünk őszinték: ha az MI nagyjából hasznosnak tűnő választ adott, nagyon kevesen veszik a fáradságot, hogy rákattintsanak az oldalakra, ahonnan a segítséget valóban kapták.
A következő lépés az MI-mód volt, ami már egy elkülönített felületet kapott a keresőben, és lényegében úgy nézett ki és működött, mintha az ember a Gemini csetbottal beszélgetne. Sundar Pichai Google-vezérigazgató szerint már havonta több mint egymilliárd ember használja ezt a funkciót – tehát sikerült még inkább eltávolítani a felhasználókat a válaszok forrásától, hiszen az MI-módban már nem sorolják fel a hagyományos módon a linkeket, csak oldalt elrejtve.
A Google I/O '26 prezentációjában pedig bemutatták a Google teljesen új változatát, amiben középpontba kerül az MI-alapú keresődoboz. Ebben elvileg már nem kell olyan pontosan megfogalmazni a kérdést, mint eddig, mert az MI értelmezi majd. Sőt nemcsak értelmezi, még a kérdés befejezésében is segít.
A kereső több új funkciót is kap: nyártól MI-ügynököket lehet majd ráállítani különböző feladatokra. Például ha a felhasználó tudja, hogy egy koncertre, kiállításra mikortól lehet jegyet venni, beállíthat majd egy ügynököt, hogy szóljon, amint megnyílik az értékesítés. Sőt a Google szerint idővel arra is képes lesz, hogy megvegye helyettünk a jegyet, de kérdés, hogy mikor bízunk majd meg ennyire egy-egy techóriásban, hogy rábízzuk az ilyesmit.
A keresőbe bekerül az ősszel bejelentett, de most felfrissített Antigravity is, ami a Google MI-alapú fejlesztői platformja. Erre és a Geminira alapozva a keresések találati oldala egyre inkább interaktív weboldallá válik, ami állítólag személyre szabott leosztásban és kialakításban fog megjelenni. A bemutatóban példaként felmerült, hogy ha egy diák kíváncsi arra, hogyan befolyásolja egy fekete lyuk a téridőt, akkor rákeres, és a Google kódoló ügynökei összedobnak neki egy rövid videót.
„Azt gondoljuk, hogy a legjobb keresés az, ami csak neked jött létre”
– kezdte kódoló ügynökökről szóló prezentációját Robby Stein, a cég Google Keresőért felelős alelnöke.
De ez biztos, hogy igaz? Mi van akkor, ha én laposföldhívő vagyok, vagy a bizonyítottan veszélyes alternatív gyógyászati megoldásokért rajongok? Biztos az a jó, ha a Google ezt felismeri, és a pozitív megerősítésre törekvő, talpnyaló MI-je olyan találatokat dob fel, amik passzolnak a világnézetembe, még akkor is, ha azok félrevezetnek, ezért veszélyt jelentenek rám? Számos esetben láthattuk, hogy az ilyesmi akár halálos következménnyel járhat.
Persze, a Google úgy érti, hogy ha tudják, hogy milyen kávéfőzőm van, és milyen kapszulákat és mennyit szoktam bele rendelni, akkor elég lesz majd szerintük annyit mondanom a Gemininak, hogy rendelj nekem még egy adag kávét, és bármi más input nélkül megrendeli nekem a szükséges mennyiséget. De mennyire bízhatunk benne? Biztosak lehetünk abban, hogy azért azt és annyit iszunk, mert mi így döntöttünk, mert az ízlik a legjobban, és nem azért, mert a Google szponzorált tartalmakkal az arcunkba nyomta a neki legtöbbet fizető cég termékét? Mi lesz azokkal a kisebb marketingbüdzsével rendelkező boltokkal, szolgáltatókkal, akik amúgy jobb terméket, szolgáltatást nyújtanak, de nem tudnak lépést tartani mondjuk a Nestlével vagy a Starbucksszal?
Honnan lop majd az MI, ha senkinek nem éri meg alkotni?
A fekete lyukas példa látványos és érdekes volt. De honnan tudta az MI, hogy kéne kinéznie az ábrázolásnak? Pontosan soha nem fogjuk megtudni, mert kevés fejlesztő mondja meg, hogy mivel tanították be az MI-jüket, de jó esély van rá, hogy YouTube-videókat is látott, amikben valaki animációval bemutatta a fizikai jelenséget. A Google a kereső hagyományos változatában feldobná a videót, a diák megnézné, a videó készítője pedig jó esetben pénzt kapna azért, mert valaki rákattintott a munkájára (kicsit leegyszerűsítve).
Egy másik példa a most bemutatott UI-generálás, azaz a személyre szabott felületek létrehozása, amivel a felhasználó pár hónap múlva gyakorlatilag minialkalmazásokat, widgeteket gyárthat egyszerű szabad szavas kereséssel. Ez elsőre szintén jópofának tűnik, de gondoljunk bele, mit is jelent ez. A bemutatott példában szerepelnek edzésről szóló kérdések és ételajánlások, hogy az ezekre ott helyben létrehozott felülettel segítsenek a felhasználónak a napi rutin megtervezésében. Az ehhez felhasznált információt azonban a Google már létező oldalakról szedi össze, és hiába linkel a végén, ha ott van a teljes recept a frissen gyártott widgetben, minek kattintana tovább bárki, aki csak arra kíváncsi, hogy hány deka brokkoli kell a levesébe? Honnan kap ellentételezést a recept feltöltője, hogy folytathassa a munkáját?
Ez a lépés most teljesen kimarad. Mit tehet ezután valaki, aki ilyen videókat akar gyártani? Vagy cikkeket, élménybeszámolókat, teszteket ír, vagy ezekről készít videókat a TikTokra? Ha a Google összehörcsögöli az infót a mások által előállított tartalomból, és azt zanzásítva kihányja a keresést indító felhasználó elé, ki fog rákattintani az oldalaikra, azaz honnan lesz bevételük? És ha nincs bevételük, hogy fognak minőségi tartalmakat előállítani? Jó esetben csak ritkábban fognak posztolni, rosszabb esetben felhagynak az alkotással.
Sokan ünneplik ezt, például az X azon felhasználói, akik szerint a videójátékos újságírók élősködők és mind dúsgazdagok, mert a kiadók lefizetik őket. Ez persze nem igaz, a videójátékos újságírás hagyományosan a szakma rosszabbul fizetett szegmensébe tartozik. De az ünneplők abba sem gondolnak bele, hogy ha bármilyen hírforrás cikkeit csak behúzza és összegzi az MI, akkor kiesik egy csomó hirdetői bevétel, tehát azok a híroldalak, amiknek nincs akkora támogatói bázisuk, hogy fedezze a működésüket, kénytelenek lesznek fizetőssé tenni a tartalmaikat, kirúgni egy csomó újságírót vagy lehúzni a rolót. Ha ez megtörténik, akkor honnan fogja behúzni az infót az MI? Nem tud interjút készíteni politikusokkal, kutatókkal vagy művészekkel, nem tud megnézni filmeket, hogy kritikát írjon róluk, és minőségi műalkotásokat sem tud előállítani, ahogy oknyomozást sem tud elvégezni, ehhez forrásokkal beszélni, nem nyilvános információt kideríteni.
Lehet legyinteni, hogy „megint csak az újságírók hisztiznek”, de az internet óriási változásokat hozott a hírszolgáltatásban, és nem mindegyik volt pozitív. A Facebook és a Google miatt rengeteg újság bezárt, főleg kisebb, vidéki lapok – nemcsak Magyarországon, hanem világszerte –, ami miatt sokkal nehezebb helyi ügyekről tájékozódni, így alapos megfontolás után saját véleményt formálni. Az emberek kénytelenek a gyakran nem az újságírói etika szabályait követő közösségi médiás felhasználókra, influenszerekre hagyatkozni.
Persze vannak, akik erre azt mondják, hogy ők célzottan neteznek: megvannak az oldalak, amiket megnéznek, megvannak az influenszerek, újságírók, akiket követnek, így az ő kattintásaikat megkapják. Vannak, akik továbbmennek, és fizetnek a netes tartalmakért, támogatják a kedvenc csatornáikat, újságjaikat. Ez szuper, és a jövőben valószínűleg még fontosabb lesz, de nem véletlenül zárt be annyi újság, amióta az interneten mindenki ingyen hozzáfér a hírekhez: sokan nem hajlandóak fizetni valamiért, amit ingyen is megkaphatnak, még ha annak jelentős pozitív hatása is lenne a saját és mások életére.
Bár a prezentáció során többször is elhangzott, hogy minden válasznál feltüntetik a linkeket, így a források is jól járnak, jó kérdés, hogy vajon hányan fognak valóban továbbkattintani, és nem állnak meg az MI válaszánál. Amiről tudjuk, hogy gyakran pontatlan vagy teljesen hibás.
Talán mindezek miatt nem akkora meglepetés, hogy a bejelentésről szóló videót ugyan már 8,8 millióan látták, mindössze 27 ezren kedvelték, és a Google a kommentelési lehetőséget is kikapcsolta.
Mi lehet a megoldás – már azon túl, hogy a Google újra rájön, hogy tartalomgyártók nélkül ki fog üresedni a szolgáltatása? Egyszerű azt mondani, hogy tessék átállni más keresőmotorra, de ezzel két probléma van: egyrészt a többi keresőmotor egyszerűen sokkal rosszabb, mint a Google, másrészt amúgy is sok másik kereső kísérletezik hasonló MI-s megoldásokkal. Az előbbi mondjuk most megváltozhat, de sajnos nem azért, mert a többiek jobbak lettek, hanem mert a Google, hogy szakszóval éljek, enshittifikálódik.
Egyébként nem arról van szó, hogy az MI önmagában szitokszó lenne. Sok, a Google által már évek óta ígérgetett, de be még nem teljesített ígéret, mint például az igazi digitális asszisztens, ami mindenünkhöz hozzáférve valóban könnyebbé teszi az életünket, izgalmasnak, sőt hasznosnak hangzik – már ha ezt valóban biztonságosan meg tudják oldani, ami kétséges. De a technológia inkább olyan területeken tűnik igazán hasznosnak, mint a gyógyszerkutatás, a diagnosztika, a modellezés, a robotika, a gyártás és a környezetvédelem. Ezeknél már most sikeresen vetik be az MI-t – és közben nem is teszik tönkre véletlenül az internetet.
