Csabai László: A Da Vinci-köd, avagy Kruták Jenőné és az illumináltak

(Dan Brown ellen)

A balek csorgatja könnyeit. Az ékszer elkártyázásán túl a hűtlen felesége is oka keservének.

Kruták Jenő és Fülpös Alfonz meghallgatták házassági kudarcának történetét. Őszintén sajnálták, de még őszintébben vágytak egy balekra, akit kifoszthatnak. Fizettek a férfinak egy sört, aztán maguk között snapszerozni kezdtek. A baleknak felcsillant a szeme, látván a gyakran gazdát cserélő ezreseket. Bevonták őt is. És megkopasztották. Utoljára a Rómában végzett püspök keresztapjától kapott kígyódíszes aranygyűrűjét nyerték el tőle.

A csapda részeként Krutákot szintén vesztesnek hozták ki, így ő most vigasztalhatja a balekot. Aki kitámolyog a kocsmából. A kártyások a gyűrűt később passzolják el, a készpénzen nyomban megosztoznak. És igazán nekilátnak a bélelt söröknek. Ez Nyárligeten Borsodi–Unicum párosítást jelent.

*

Ahogy a két ivócimbora rekedten nótázva hazafelé halad a ragacsos nyárfarügyek és madárcsicsergés meg repülőgép-berregés ékítette tavaszi alkonyatban, a sarki hentesboltnál egy hosszú tunikát, brokátkaftánt és lapos kerek selyemkalapot viselő hófehér szakállas alak állítja meg őket felemelt kézzel.

– Fratelli… Uno momento!

– Hát te meg ki vagy? – nézi csodálkozva Kruták.

– Fratelli!

– Nem vagyok a faterod!

– Barátoim!

– Nem vagyunk a barát… barátoid – feleli Kruták, és megerősítésként Fülpösre néz, aki fejét rázva biztosítja, hogy sosem találkozott még az idegennel.

– Barátoim! Ajánlok bono negozio…

– Miért nem beszélsz rendesen? Nem tudsz magyarul? Mi vagy te, cigány? Olyan füstös a képed.

– Sono italiano.

– Italiano? Digó? Az is olyan, mint a cigány. És mi a bajod?

– Mondok: negozio. Üzlet nektek.

– Mit akarsz ránk sózni?

– Venni akar! Gyűrű…. in oro… aranygyűrű.

– Honnét tudsz róla?! – kiáltja Kruták, és hátrább lép. – Kifigyeltél minket a kocsmában? Ki a faszom vagy?

– Nekem gyűrű… Családi örökség. Századok óta keresem. Én ősöm, Riccardo Leonardo, akitől én is Leonardo, Leonardo da Vinci, hozta gyűrűt Dzserusalemme… amikor crociata… keresztes sereggel…

– Hol a bandád?

– Banda?

– Egyedül vagy?

– Én nektek… – és a furcsa alak átnyújt egy bugyellárist. Kruták belekotor. A firenzei tallérokat százforintosoknak nézi, ezért visszalöki.

– Hagyj minket békén!

– Ezek fiorentini… originali fiorentini…

– Ha nem tűnsz el, tökön rúglak! – mondja dühösen Kruták, s mivel ő is olyan, mint mindenki, vagyis ösztönből cselekvő, már ágyékon is illeti az idegent. Erre Fülpösben is feltámad az ütlegelhetnék, kikapja egy platáncsemete támasztókaróját, és lesújt vele a fájdalmasan előregörnyedő kaftános alak tarkójára. A második lesujtás már csak a flasztert éri, és a karó ketté is hasad azon. Tehát áthatolt az idegen testén. A két kártyás megdöbbenve emészti ezt a körülményt, de mikor vizsgálnák az idegen testét, már elmosódni látszanak a körvonalai. Nincs is emberformája. Csak egy nagy, színes paca. Aztán már csak egy ködgomolyag. Majd a köd is felszívódik. A kártyások egymásra néznek.

– Sokat ittunk – állapítja meg Kruták, de ő és Fülpös Alfonz is érzi: pálinka kell ahhoz is, hogy ezt az élményt feldolgozzák. – Gyere fel hozzánk, van még egy kis dugipiám.

*

– Disznók, fölkelni! – harsan reggel a vezényszó. Kruták rögtön tudja, hogy otthon van, a nagyszobában a kempingszivacson, és a felesége (az „őrmester”, ahogy emlegetni szokta) számon fogja kérni újabb kilengését.

– Mindjárt, csak még egy kicsit… – morogja Fülpös.

– Te is, Alfonz! Nem vagy vendég, nem lehetnek kéréseid. Örülhetsz, hogy tegnap éjjel nem dugtalak be a cimboráddal együtt a hideg zuhany alá.

– Sajnálom, Böbe, nem kellett volna feljönnöm.

– Vedelni nem kellett volna!

A konyhában viszont két nagy pohár filteres kávé várja az éjszaka hőseit.

– Ezt megisszátok! – rendelkezik Krutákné Böbe. – Utána Alfonz hazamegy, hogy számoljon vele Katica. Kruták Jenő uraság pedig megy az anyámhoz. Egy hétig ő fogja gondozni.

Kruták anyósa demens. Belekezd mindenbe, és mindent félbehagy. Pillanatok alatt felfordulást csinál a lakásában. Alma-, csokoládé-, virslidarabok kerülnek a sarkokba, a szekrények alá. És mire a húgyhólyagjától elér agyáig a vizelési inger, már be is engedett egy bögrényit a bugyogójába. Mindazonáltal Kruták méltányosnak érzi a büntetését. A másik alternatíva az lenne, hogy Böbe egy hónapig nem engedi meg neki, hogy éljen házastársi jogával.

– Mennyit ittál el tegnap? – kérdi a feleség.

– Sokat... de az mind nyeremény volt. Mert fogtunk egy balekot…

– Szóval kártyáztatok.

– Várj csak! – jut eszébe Krutáknak a gyűrű. Előveszi. – Ez megmaradt.

Krutákné forgatja. Morog, de arca bizakodást árul el. A gyűrűn tekergő kígyó feje a saját farkába harap.

– Bizsu?

– Miért lenne? Szép fényes.

– Túl fényes. És nem látok fémjelet. De igen.. „Ge… ” Hozd ide az olvasószemüvegem! Aszongya… „Ge badad”. Ez van a kígyó feje alá vésve.

– Hány karátos? Talán egy egész vagyont ér ez a kis…. – bizakodik Kruták.

– Becsültesd fel Sikoviczcal! De nehogy eladd, míg velem meg nem beszélted!

*

– Nem tudom, mi ez a „Ge badad” – mondja Sikovicz, az ószeres ékszerész. – A fémjel egy nagy C betű lenne, meg egy szám. És nem is a gyártó jele, mert azt keretbe kell foglalni. Persze ha régi az ékszer, akkor ez nem érvényes. Hogy szerezted?

– Kártyán nyertük – büszkélkedik Kruták.

– Tehát nincs hozzá eredetigazolás. Ez kételyre ad okot.

– Hamisítvány lenne?

Sikovicz az üvegpultra helyezi a gyűrűt, és egy mágnesgombbal közelít hozzá. A gyűrű nem mozdul.

– Hm. Vas, nikkel, kobalt nincs benne, mert azokat vonzza a mágnes. Most következne a savteszt, de azért fizetni kell. A balek nem mondta, honnan van?

– Családi örökség. A keresztapjától.

– Valaki meg azt mondta… – kap észbe Fülpös, és rögtön vissza is fogja a hangját, de kiböki mégis –, hogy Dzserusálemből való.

– Dzserusálemből? Jeruzsálemből? Honnan tudta? A kígyóból?

– Csak egy részeg fecsegett a csehóban – inti le társát Kruták.

Sikoviczban viszont megvillan a nagy fogás reménye. Egy ékszer, aminek nemcsak karát-, de történelmi-művészeti értéke is van, ami százszorosa is lehet az előbbinek. Most nagyon óvatosnak kell lennie, mert ha sokat kínál a gyűrűért, azok a lehetőséget megsejtve vérszemet kapnak. Ezért a szokásos fitymálással vezeti be az ajánlatát:

– Szép holmi, nem mondom, de az ilyen utánzatok nem ritkák. A súlya… – és ráteszi az ékszermérlegre – öt és fél gramm. Adok érte… nyolcvanezret.

– Meg kell beszélnem Böbével.

– Legyen kilencvenezer.

– Megbeszéljük. És ez a „Ge badad”?

– Ja, hát az… valami vallási izé lehet. Egy paptól kéne megkérdezni. Egy okos paptól.

*

A Nyárligeti Egyetem Teológiai Intézetének társalgójában a három pap-professzor szilvapálinkát kóstolgatva készül a hétvégére. Kruták és Fülpös kérését meghallva elcsodálkoznak, de rögtön kíváncsiak is lesznek. Először dr. Váradi Endre, a judaizmus ihletett tolmácsolója veszi kézbe a gyűrűt.

– A kígyó ősi zsidó szimbólum. Általában gonosz lény, például a kígyó biztatta Évát, hogy egyen a tiltott gyümölcsből. Viszont Mózes póznára erősített rézkígyója meggyógyította azt, aki felnézett rá. A bűntől való megszabadulás jelképe lett.

– S így – teszi hozzá dr. Winter Sebestyén, evangélikus püspök és teológus – előképe a keresztnek.

– No, talán így van. Mégis a Gonosszal való kapcsolata az erősebb. A felirat: „Ge badad”. Ez, bár latin betűkkel van írva, egyértelműen héber. Annyit tesz: elkülönített, magányos. Főnévként: elkülönítés. Ugyanebből a szótőből ered a „bada”: hazudni. És a „bad”: fecsegő, hazudozó. Mindezen szavak kapcsolata egyértelmű: a sok fecsegés vezet hazugsághoz, a hazugság, a kígyó hazugságának elfogadása pedig az elkülönítéshez, vagyis végső soron az édenből való kiűzetéshez.

– És arany? – kérdi mohón Kruták, amit Váradi meg sem hall.

– Tudni kell, hogy a héber a magánhangzókat nem jelöli, pedig éppen azok váltakozásával jönnek létre új szavak, új jelentések. A hagyomány teremti meg a helyes olvasatot. Néha több helyes olvasatot. Ami csodálatos lehetőség: egy szógyök mást jelent más magánhangzókkal, más szövegkörnyezetben. De változhat a jelentés más nyelvekbe átkerülve is. Erre számtalan példát találunk, hiszen a magyart leszámítva a világ minden nyelve a héberből ered. A Mindenható héberül teremtette meg a világot, héberül szólt Noéhoz is. Csak hát Bábel tornyának építésekor… de ezt bizonyosan tudja.

– Tudós kollégámhoz csatlakozva – veszi át a szót az evangélikus Winter – megjegyzem, hogy a bad németül fürdőt jelent. A „Ge badad”, vagyis „gebadad”, vagyis „gebadet” pedig azt: megfürdött, megfürödve. Nyilvánvaló, milyen irányba ment az évszázadok során a jelentésbővülés. És ez még csak…

Ekkor dr. Joó Szilveszter, a katolikus esperes-hittudós is úgy érzi, közbe kell szólnia:

– A „badius” latinul, a bibliafordító Jeromos szent nyelvén pej lovat jelent. Ebben az összefüggésben arra utalhat, hogy az ókori rómaiak, akárcsak a zsidók, állatáldozatokat mutattak be az istennek, isteneknek. Rómában nyilván pej lovat.

Kruták és Fülpös felhúzott homlokkal néz egymásra. Az utóbbi végül annyit bök ki:

– Semmit nem értek!

– Pedig egyszerű – mondja Váradi megbocsátó mosollyal –, összefoglalom önöknek: „Fürdesd meg a pej lovadat, mielőtt feláldozod az Úrnak, különben nem lesznek megbocsátva álnok szavaid, tetteid, és az Úr el fog különíteni a paradicsomba tartók táborától, a gyehenna tüzére fog száműzni.”

*

A Nyárligeti Egyetem mellett van a nyárligeti stadion, amellett a Harmadik Félidő kocsma. Ide térnek be Krutákék egy bélelt sörre. Majd még egyre.

– Talán csak nem akar minket a balek becsapása miatt megbüntetni az Isten! – veti föl Kruták.

– Én ettől félek – feleli lehajtott fejjel Fülpös.

– És ha nem is a gyehennára kerülés a lényeg, hanem a ló? Kell szerezni egy pej lovat!

– Vagy fogadni rá! Eladjuk Sikovicznak a gyűrűt százezerért, és úgy már őt terheli ez az átok vagy mi a fene. Mi pedig a pénzt visszük a lovira.

– Még tán úgy jönnénk ki a legjobban az egészből!