Fideszes DPK-építkezés Erdélyben: közszereplők és RMDSZ-es politikusok is beálltak megtolni a kampányszekeret

A Digitális Polgári Körök ötletét maga Orbán Viktor jelentette be a 2025-ös tusványosi beszédében, miután világossá vált, hogy a korábban elindított Harcosok Klubja – bár látványos kezdést kapott – nem váltotta be a hozzá fűzött mozgósítási reményeket. A miniszterelnök akkor azt mondta: nem lehet minden magyar „harcos természetű”, és éppen ezért olyan új online közösségekre van szükség, ahol azok is megtalálják a helyüket, akik inkább közösségépítő, érzelmi vagy szakmai alapon kapcsolódnának be a Fidesz által épített digitális kampányuniverzumba.

A DPK-k így lényegében a Fidesz új, tematikus digitális kampánycsatornái lettek, amelyeket nem pártlogóval vagy klasszikus politikai keretben mutatnak be, hanem egy-egy érzelemre, identitásra vagy szakterületre felfűzött „közösségként”. A cél nem titok: a 2026-os országgyűlési választásokig minél több embert elérni a saját nyelvükön, saját érdeklődési körük mentén – miközben az üzenetek világosan tükrözik a kormány politikai irányvonalát.

Az első huszonöt bejegyzett kör nevét és vezetőjét Orbán maga jelentette be egy videóban, és Dopeman például a „Jó arcok” nevű kört vezeti, Kocsis Máté a „Zebra” nevű formációt, míg Schmidt Mária a „Büszkeség” elnevezésű DPK élére került. A felsorolásban háborúellenes, drogellenes, gyermekvédelmi és egészségtudatos körök is szerepeltek, sőt, külön kör jött létre például a Fradi-szurkolók, a vidéki közösségek, a keresztény értékrendű csoportok vagy éppen a mesterséges intelligencia iránt érdeklődők számára.

A Külhoni Magyarok Digitális Polgári Köre ebben a sorban jelent meg mint egy dedikált formáció a határon túli magyar közösségek számára, amelynek vezetője Zsigmond Barna Pál, a Fidesz országgyűlési képviselője, az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának parlamenti államtitkára és miniszterhelyettese. Ő augusztus 8-án jelentette be a külhoni kör megalakulását saját Facebook-oldalán, ahol úgy fogalmazott: „Szeretettel várom az általam alapított Külhoni magyarok Digitális Polgári Körbe a külhoni magyarok témájában tenni akarókat, hiszen minden magyar felelős minden magyarért!”

A DPK-k formálisan nem pártszervezetként működnek, de vezetőik többsége a kormányhoz köthető politikus vagy közszereplő, és minden körhöz tartozik egy regisztrációs felület is, amelyen keresztül bárki „életre szóló közösség” tagjává válhat. A hangsúly a digitális térben való jelenléten van, az eddigi aktivitások döntő része online történik, bejegyzések, videók, kommentkampányok, tartalommegosztás, mozgósítás formájában.

Mit látunk a honlapon?

A Külhoni Magyarok Digitális Polgári Köre saját online felületén már határozott ideológiai és közösségi önképpel jelenik meg. A szövegek retorikája erősen nemzeti, érzelmi alapú, amelyben a külhoni magyarság nem csupán identitásként, hanem napi vállalásként, sőt: életformaként jelenik meg. A kulcsgondolat, hogy „magyarnak lenni nem ajándék, hanem küldetés”, többféle megfogalmazásban is visszatér, ahogy az is, hogy a hovatartozás nem földrajzi kérdés, hanem szívügy. A közösségi médiás nyelvezetbe csomagolt mondatok között nincs sok helyük az árnyalatoknak: a magyarság itt egy konok, büszke, kitartó küzdelem, amelyhez a digitális térben is zászlót kell bontani.

A csatlakozás lehetőségét részletes adatbekérő űrlap követi, amit – a retorika alapján – inkább belépési nyilatkozatnak, mintsem egyszerű feliratkozásnak lehet értelmezni. Az oldalon található névsor „alapító tagokként” jelöl meg húsz feletti személyt, de arról, hogy ez pontosan mit jelent, nincs információ. Nem világos, hogy mindannyian valóban vállalták-e ezt a szerepet, és ha igen, milyen felkérést, jóváhagyást vagy részvételt jelent ez – különösen azért érdekes kérdés ez, mert több, ott szereplő személy nyilatkozott már úgy, hogy nem is tudott róla, hogy alapítóként tüntetik fel.

A lista egyébként vegyes: a magyarországi politikai szereplők közül Zsigmond Barna Pál mellett megtaláljuk Nacsa Lőrinc nemzetpolitikai államtitkárt, Németh Zsoltot, a Fidesz külügyi veteránját, valamint Bocskor Andrea korábbi EP-képviselőt, aki Kárpátaljáról származik. Rajtuk kívül szerepelnek vajdasági és felvidéki politikusok is – többek között a Vajdasági Magyar Szövetség ismert arcai és a Prosperitati Alapítványhoz köthető szereplők –, de az erdélyi jelenlét különösen hangsúlyos.

A névsorban több erdélyi politikai és közéleti szereplő is megjelenik, például Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere, valamint Zakariás Zoltán, Becze István és Talpas Botond, akik mind különböző erdélyi politikai formációkhoz vagy közösségi projektekhez köthetők. Ott van a névsorban Miklós Edit volt síelő, Diószegi László sportvezető, valamint Molnos Zoltán székelyudvarhelyi festő is, Portik Vilmos, akihez a Transzilván néven futó médiaprojekt is kapcsolódik.

Nem mindenki tudta, hogy alapító lett

Október elején vált nyilvánossá, hogy a Külhoni Magyarok Digitális Polgári Körének egyik szlovákiai „alapító tagja”, Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke úgy szerepel a névsorban, hogy állítása szerint ő maga nem is tudott erről. Gubík neve a kör honlapján – elírva, „Gúbik Lászlóként” – jelent meg, mint a pozsonyi illetőségű alapító politikus, de amikor a Napunk portál rákérdezett nála, azt válaszolta: őt csak véleményezésre kérték fel, nem csatlakozott a DPK-hoz, és erről tőlük hall először. Ugyanakkor jelezte, hogy a kezdeményezés céljaival egyetért, mert – mint fogalmazott – „az elharapózó verbális erőszak miatt a polgári attitűdnek vissza kell térnie.”

Ez az eset vetette fel először a kérdést: vajon minden alapítóként feltüntetett szereplő valóban tudatában van annak, hogy a nevét használják? Ekkor kezdtük el mi is megnézni, mi a helyzet az erdélyi alapító tagokkal – különösen azokkal, akik nem országgyűlési képviselők vagy politikai kinevezettek, hanem helyi közösségi szereplők, egykori sportolók, vagy kulturális szereplők. A névsorban több olyan személy szerepel, aki nem kommunikált a nyilvánosság felé a csatlakozásáról, sem önállóan, sem a DPK felületén keresztül, így felmerült a kérdés: itt is csak utólag értesültek egyesek arról, hogy „alapítóként” tartják őket számon?

Megkérdeztük az erdélyi alapítókat

A Gubík-ügy után elkezdtük megkeresni az erdélyi alapítóként feltüntetett szereplőket is, hogy megtudjuk, ők hogyan kerültek a Külhoni Magyarok Digitális Polgári Körének névsorába. Többüktől nem kaptunk választ, néhányan viszont megerősítették részvételüket, vagy legalábbis azt, hogy támogatják a kezdeményezést. Volt olyan is, aki egyértelművé tette: tudatosan és szívesen vállalta a szereplést, mert fontosnak tartja a nemzeti közösségépítést az online térben is.

Ugyanakkor beszéltünk egy neve elhallgatását kérő erdélyi alapítóként feltüntetett személlyel, aki azt mondta: „valószínű, hogy beiratkoztam volna, ha felkérnek rá, de ez nem történt meg.” Elmondása szerint egy nap egyszerűen csak közölték vele, hogy „felkerült” a honlapra mint alapító tag, és a neve mostantól ott szerepel a külhoni kör nyilvános névsorában. Azt mondta, nem bánta különösebben, de a folyamat átláthatóságának hiánya őt is meglepte.

Arról is beszélt, hogy eddig olyan sok dolga nem volt alapító tagként, nem kellett kiállnia a DPK mellett vagy nevében sehol. A kör tulajdonképpen egy Facebook-csoportként létezik, ahol a tartalom közzététele központosított: a kommunikáció túlnyomórészt adminisztrátorok által meghatározott mederben zajlik, gyakran egészen hétköznapi motivációs posztok, eseménymeghívók vagy aktuálpolitikai üzenetek formájában, amiket esetleg lájkolnak a tagok. Nagyon sok hozzászólás nem érkezik az átlagosan napi négy-öt posztra, amik lehetnek motivációs szövegek, eseménymeghívók vagy aktuálpolitikai üzenetek.

Ezután szerkesztőségünk levelet küldött Zsigmond Barna Pálnak, a külhoni kör alapítójának és koordinátorának, az Európai Uniós Ügyek Minisztériuma parlamenti államtitkárának. Azt szerettük volna megtudni:

• hogyan állt össze az alapítók névsora,
• történt-e írásos vagy szóbeli felkérés, és ha igen, milyen formában,
• lehet-e valaki úgy alapító tag, hogy erről utólag értesül,
• illetve mit jelent egyáltalán az „alapító” státusz a DPK-n belül – jár-e bármiféle feladattal, elköteleződéssel vagy aktív részvétellel.

Válasz egyelőre nem érkezett, de ha ez mégis megtörténik, frissíteni fogjuk a cikket. Egyébként a honlapon sem szerepel semmilyen magyarázat vagy tájékoztató arról, hogyan történik a tagfelvétel, ahogy azt sem tudni, hogy a lista milyen időközönként frissül, vagy hogyan lehet lekerülni róla.

De nem minden megszólított tapasztalt hasonlót, mint az a névtelenséget kérő szereplő, aki utólag értesült róla, hogy „fölkerült” az alapítók közé. Több olyan erdélyi közszereplővel is sikerült beszélgetnünk, akik nagy örömmel vállalták, hogy az orbáni hívásra válaszoljanak. Van köztük polgármester, közösség- és kultúraszervező és médiaszereplő is.

Portik Vilmos esete több szempontból is érdekes. Ő nemcsak hogy szerepel az alapítók között, hanem a Transzilván nevű médiaprojekt frontembere is, egy olyan kezdeményezésé, ami a magyar kormányzati üzenetek erdélyi terjesztésére jött létre, és amelyet Zsigmond Barna Pál hathatós támogatásával indítottak el Marosvásárhelyen. Portik 2024-ig Marosvásárhely alpolgármestere volt az RMDSZ színeiben, jelenleg a város közszolgáltatási vállalatánál tölt be vezető pozíciót, és a Transzilván Facebook-oldalán mint a „Médiapartizán” nevű kommunikációs cég vezetője szerepel. A projekt első videói 2025 nyarán kerültek fel a YouTube-ra, főleg interjúk és podcastok formájában.

Amikor arról kérdeztük, hogyan került az alapítók közé, először azt mondta, „ ha alapító tag vagyok, akkor nem jelentkezem, akkor alapítom”, majd azt, hogy egy szűkebb, már eleve kialakult kör hozta létre az egészet, végül azt is hozzátette, hogy Zsigmond Barna Pál hívta fel, ő kérte fel az induláskor.

Arra a kérdésre, hogy pontosan hogyan jött létre ez a kör, hogyan találtak egymásra az alapítók, Portik azt felelte: „digitálisan”, és hogy „önmagában adja magát, hogy egy digitális polgári kör a digitális nyilvánosságban működik”.

A felvételi vagy szervezeti struktúráról nem beszélt részletesen, inkább egy lazább, önszerveződő közösség képét vázolta fel, ahol „teljesen természetes módon alakulnak a dolgok”. Elmondása szerint az aktivitás javarészt a közösségi médiára korlátozódik, és a „kör” belső nyilvánosságában zajló tevékenységek nem mindig láthatók kívülről.

Portik nyíltan vállalja, hogy az általa működtetett Transzilván értékrendje közel áll a Fidesz világképéhez, és a Transtelex kérdésére megerősítette, hogy valóban alapító tagként vesz részt a DPK-ban, és ez számára összhangban van korábbi közéleti szerepvállalásaival. Úgy látja, a kör célja az értékközösség digitális megerősítése, a részvételt nem látja politikai befolyásolásként, sokkal inkább „aktív nemzeti jelenlétként a digitális térben”. Hozzátette: szerinte az, hogy a Transzilván és a DPK egy időben, hasonló értékek mentén indult, nem jelenti azt, hogy összemosódnának – „más platform, más funkció” – fogalmazott, de azt nem tagadta, hogy szoros kapcsolatban állnak.

Más a helyzet Gergely Balázzsal, aki írásban válaszolt kérdésünkre. Ő a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője, és nem mellesleg az EMKE új elnöke is. Az elmúlt években számos magyarországi forrásból támogatott kulturális projektet irányított, és gyakran szerepel olyan panelekben, ahol a magyarországi kultúrpolitikai döntéshozókkal együtt értelmezte az erdélyi intézményrendszer működését.

Válaszában így fogalmazott: „2002-ben csatlakoztam a polgári körök mozgalmához, amelyből soha nem léptem ki. Annyi történt, hogy a közelmúltban a tagságom digitalizálódott.” Ezzel lényegében egy folytonos, természetes átmenetként mutatta be a mostani részvételét, a DPK-s szerepvállalás szerinte nem újdonság, hanem egy korábbi elköteleződés megújítása.

Gergely legutóbb idén nyáron, Tusványoson is szerepelt több olyan panelbeszélgetésben, ahol romániai magyar és magyarországi kultúrpolitikusokkal próbálták kitalálni, mi legyen az erdélyi magyar kultúrával. Hankó Balázs magyar kultúráért felelős miniszterrel, Karácsonyi Zsolttal, az RMDSZ kulturális alelnökével és Závogyán Magdolna államtitkárral közösen beszélgettek az erdélyi magyar kulturális tér jövőjéről. A „partneri viszony” volt a kulcsszó, de Gergely hozzászólásaiban többször is megjelent az a visszafogott kritika, hogy ez a viszony sokszor inkább alárendeltség. Míg egyesek a magyarországi források hálózatos működését dicsérték, ő inkább arra próbált rámutatni, hogy mi hiányzik a rendszerből: az autonóm gondolkodás és a vitakultúra.

Korodi Attila, Csíkszereda RMDSZ-es polgármestere szintén szerepel az alapítók listáján. Telefonos beszélgetésünkkor elmondta, nem volt formális jelentkezés vagy kiválasztás, legalábbis az alapítók szintjén. Őt megkérték, ő pedig rögtön igent mondott, mert régóta a Fidesz szimpatizánsa, és szerinte természetes, hogy támogatja a jelenlegi magyar kormányt. Egyetért a DPK céljaival, és nem lát semmilyen összeférhetetlenséget a szerepvállalásban. „Ez a tevékenység inkább az online térre korlátozódik, ahol eddig is megosztottam olyan dolgokat, amelyekkel egyetértek” – mondta. Amikor rákérdeztünk, hogy nem tartja-e problémásnak, hogy egy romániai magyar városvezető egy kampánycélból indított magyarországi projektben vesz részt, Korodi határozottan visszautasította az összeférhetetlenség gondolatát. Szerinte ez nem politikai kampánytevékenység, hanem értékalapú közösségi jelenlét, ami természetes módon illeszkedik eddigi munkájába.

A névsorban szereplő további erdélyi alapítók már korábban is szoros kapcsolatot ápoltak a magyar kormánnyal. Diószegi László, a Sepsi OSK tulajdonosa többször látta vendégül Orbán Viktort a szentgyörgyi stadion VIP-páholyában, a klub és a hozzá kapcsolódó infrastrukturális fejlesztések egyértelműen a magyar állam kiemelt támogatását élvezik. Tamás Sándor, Kovászna megye tanácselnöke és az RMDSZ háromszéki erős embere szintén alapítóként szerepel, ő az elmúlt években rendszeresen kiállt a Fidesz-kormány politikai narratívája mellett. A névsorban Talpas Botond, az MCC erdélyi régióvezetője is feltűnik, aki a Mathias Corvinus Collegium kolozsvári jelenlétét irányítja – egy olyan intézményét, amely mögött szintén jelentős magyarországi közpénz és politikai bizalom áll. Rajtuk kívül olyan, inkább civil vagy kulturális szereplők is alapítóként szerepelnek, mint Molnos Zoltán székelyudvarhelyi festőművész, vagy Mátis Jenő kolozsvári közgazdász.

A látványos bejelentések és a szeptemberi Papp László Sportarénás gigarendezvény ellenére a Digitális Polgári Körök toborzása egyébként messze elmarad a kormányzati várakozásoktól. Orbán Viktor korábban százezer tagot vizionált 2026 januárjára, ehhez képest jelenleg alig valamivel több mint 56 ezren csatlakoztak az országos hálózatba, ami a választók kevesebb mint egy százalékát jelenti. Maga a Külhoni Magyarok DPK zárt Facebook-csoport 2506 tagot számlál a kiírás szerint, a múlt héten mindössze 75 taggal növekedett a létszám. Átlagban napi négy posztot említ a Facebook, az elmúlt hónapban összesen 114-szer posztoltak. Az alapítók Facebook-oldalait átfésülve mindössze Zsigmond Barna Pálnál és Nacsa Lőrincnél láttuk a visszatérő felhívásokat, hogy várják az új tagok csatlakozását a DPK-hoz. Egyetlen fizikai találkozó megszervezéséről tudunk, amit Budapesten tartottak október közepén, de az ott készült fotók szerint az erdélyi alapítók közül nem volt ott senki, csak a magyarországi politikusok jelentek meg.

A Lakmusz szerint a DPK-k többsége meghívásos alapon szerveződik, nem alulról építkező közösségekként működnek. Az elfogadási arány sok helyen alacsony, és minél többen kapnak meghívót, annál kisebb a tényleges csatlakozási arány. A csoportok aktivitása is vegyes: van, ahol naponta posztolnak, máshol alig történik valami. A struktúra lazább, mint a Harcosok Klubjánál, de így is jellemzően központi irányítás alatt zajlik a szervezés, elsősorban az október 23-i mozgósításra fókuszálva.

Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a Fidesz által stratégiai kampányeszközként felépített DPK-rendszer egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket – sem mozgósítási hatékonyságban, sem társadalmi beágyazottságban.