Még úgy is kitűnt, hogy ennyire szét volt esve

Kedden, 76 éves korában meghalt Ozzy Osbourne, a Black Sabbath eredeti énekese, a metál- és rockzene történetének egyik legnagyobb alakja. Több mint 50 éves pályafutása alatt számos meghatározó lemezhez, dalhoz, koncerthez és eseményhez volt köze, nem túlzás kijelenteni, hogy nélküle teljesen másmilyenek lennének a mai modern metálműfajok.

Nagyképes anyagunkban Ozzy karrierjének fontosabb momentumaira, valamint életének meghatározó állomásaira koncentrálunk, a Polka Tulk Blues Bandként induló, majd később Earth-ként is koncertező Black Sabbath-évektől szólókarrierjén át egészen haláláig, ahogy birminghami utcagyerekből popkulturális ikonná vált.

Ozzy 1948 decemberében született, egy munkás család hat gyerekének egyike volt. Már 17 éves korában börtönbe került balhéi miatt, a zene viszont már korán fontos szerepet játszott az életében, a hatvanas évek végére pedig Tony Iommival, Geezer Butlerrel és Bill Warddal megalapították a metál műfajának legmeghatározóbb zenekarát, a Black Sabbathot.

Az együttes hamar befutott, 1970-ben megjelent, Black Sabbath című lemezük után egyből turnézni kezdtek, aztán évekig stabilan szállították a jobbnál jobb albumokat. Habár a zenekar első pár évében a kritika rendre kikezdte őket, keresztül kasul bejárták Amerikát és Európát, dalaik előkelő helyen szerepeltek a slágerlistákon, az első lemezek pedig szinte kivétel nélkül arany-, később pedig platinalemezek lettek.

Osbourne (a zenekar többi tagjával együtt) az egyre növekvő népszerűséggel és bevételekkel párhuzamosan egyre jobban csúszott rá a kábítószerekre, az alkoholra és a gyógyszerekre is.

Én, Ozzy című önéletrajzi könyvében így fogalmaz: „hihetetlen, hogy milyen gyorsan váltunk függővé. Pillanatok alatt eljutottunk addig, hogy nem tudtunk semmit csinálni anyag nélkül. Később pedig eljött az az állapot is, amikor már beanyagozva sem tudtunk semmit csinálni. Egy idő után a fű képtelen volt lehozni a kokainról, úgyhogy rákaptam a váliumra.”

Sorozatos botrányai, és a Sabbathon belüli konfliktusok miatt 1978-ban kirúgták a zenekarból. A Black Sabbathnak egyre rosszabbul ment, Ozzy pedig teljesen összeomlott, beköltözött egy Los Angeles-i apartmanba, és hónapokig sörön, drogokon és pizzán élt.

Pályafutását legalább annyira meghatározták a botrányai, mint a lemezei, a koncerteken például imádta a csupasz seggét mutogatni, a Black Sabbath dobosát, Bill Wardot pedig rengetegszer felgyújtotta. Menedzsere és későbbi felesége, Sharon eleinte komplett idiótának tartotta.

Sharon kaparta viszont össze a Black Sabbath utáni depressziójából, és csinált belőle még annál is nagyobb sztárt, mint amilyen a zenekar élén volt. Ozzy a nyolcvanas években egyre nagyobb rocksztár lett, miután Sharon felkarolta, és közösen összeállították az énekes szólóprodukcióját.

Szóló debütje, a Blizzard of Ozz a nyolcvanas évek top 100 legnagyobb példányszámban eladott lemezei között van Amerikában, többszörös platinalemez lett. Ozzy már a saját zenekarának frontembereként követte el leghírhedtebb mutatványát, ami végleg megalapozta hírnevét: a CBS-szel való tárgyalás közben leharapta egy galamb fejét.

Egy évvel később megismételte a fej leharapást, az áldozat ezúttal egy denevér volt egy koncerten. A jelenet mai napig örökzöldnek számít, amiről többek között a South Parkban és a Family Guyban is megemlékeztek.

A Blizzard of Ozz, valamint az utána következő, Diary of a Madman című lemez után tragikus kisrepülőbalesetben elhunyt a zenekar meghatározóan fontos gitárosa, Randy Rhoads. Halála rendkívül megviselte Ozzyt, aki nem sokkal később egy interjúban úgy nyilatkozott róla, hogy „a meghallgatáskor azonnal beleszeretett, mint gitárosba, és mint emberbe.”

Az interjúban próbáltak érdekes információkat kihúzni Ozzyból Rhoadsról, amire csak annyit válaszolt, „unalmasnak tűnhet, de nagyon jó volt vele együtt dolgozni. A srác egyszerűen született sztár volt.”

Rhoads halála után rövid időn belül új felállásokkal folytatták, a zenekar pedig úgy tűnt, nem tud hibázni, a lemezeket imádta a közönség. Érdekes, hogy eközben a Black Sabbath gyakorlatilag teljesen széthullott, a tagok pedig irigykedve áhítoztak Ozzy sikereire.

A távozása után a Rainbow-ból beálló Ronnie James Dio mindössze három évig volt a zenekarban, igaz, ez idő alatt két remek lemezt készítettek együtt. A zenekar ezután a Deep Purple-ből ismert Ian Gilliannel, és még rengeteg más énekessel próbálkozott, de nem sikerült igazán visszatérniük, egy ponton pedig Iommin kívül mindenki otthagyta a zenekart.

Ozzy korán megházasodott, első feleségétől, Thelma Riley-től két gyereke is született. 1981-re házassága azonban közeledett a vége felé, Ozzy pedig egy barbadosi családi nyaralással próbálta menteni a menthetőt.

A gond csak az volt, hogy a szálláson a nap huszonnégy órájában szolgáltak fel italt, Ozzy pedig egészen új szintre süllyedt. Egy hajókörúton beugrott a cápáktól hemzsegő óceánba, majd miután kimentették a vízből, részegen elaludt a hajópadlón. „Amikor a hajó visszaért a kikötőbe, még mindig ott feküdtem, horkolva és nyáladzva. Ekkor megjelent a kapitány, és megkérdezte a gyerekeimet: »Ez az apukátok?« Ők csak annyit mondtak: »Igen«, és sírva fakadtak. Hát az biztos, hogy nem én voltam az év apukája” – mesélte Ozzy az esetről önéletrajzi könyvében.

Válása után egy évvel Ozzy elvette feleségül menedzserét, Sharont, akinek gyakorlatilag a karrierjét köszönheti. 1982. július 4-én házasodtak össze, Ozzy elmondása szerint azért, hogy semmiképp se felejtse el a dátumot, ez ugyanis az amerikai Függetlenség napja is. Három gyermekük született, Aimee, Jack és Kelly, ezután Ozzy elköttette magát.

Kapcsolatuk természetesen szintén nem volt konfliktusoktól mentes. Viszonyuk és közös munkájuk miatt Sharon évtizedekig nem beszélt az apjával, Don Ardennel, miután Arden kutyái megtámadták, ő pedig elvetélt a támadás miatt. Sharon azonban mindent végigcsinált Ozzyért, ahogyan az énekesről szóló emlékadásunkban Dankó Gábor, a Lángoló főszerkesztője fogalmazott, „Sharonnak köszönhető, hogy Ozzy végigment az úton.”

Ozzy mellett mindig remek zenészek játszottak, ami egyértelműen hozzáadott a jelentőségéhez. Már a kezdetekben nagyon kellett a sikerhez Ozzy mellett az Iommi – Ward – Butler hármas, de az, hogy az első szólólemezein Randy Rhoads gitározott neki, szintén nagyon sokat számított. „Sharon érzett rá, hogy mi az, ami épp megy. A szólóprodukcióhoz is az akkor legkurrensebb zenészeket válogatták”, mondta a jelenségről adásunk másik vendége, Pándi Balázs zenész, újságíró.

Ez később is fontos mozzanat volt Ozzy karrierjében, Sharon ötletére ugyanis komplett fesztivált szerveztek az énekes köré, ez volt az Ozzfest. A páros dinamikájára jellemző az is, ahogyan mindez elindult. Ozzyt ugyanis Sharon eredetileg a '96-os Lollapaloozára akarta benyomni, de miután ez nem sikerült, a menedzser-feleség annyira felhúzta magát, hogy bosszúból utazó Ozzy-fesztivált szervezett férjének.

„Amikor elkezdték az Ozzfestet nyomni, ott nagyon sok olyan zenekar fordult meg, akikre ők figyeltek fel, a Slipknot is egy kisszínpadon nyomult először” – mesélte Pándi. Az Ozzfesteken később is olyan, akkor még szárnyaikat próbálgató zenekarok és előadók léptek fel, mint a Pantera, Marilyn Manson, Rob Zombie, a Linkin Park, vagy a System of a Down.

Ozzy több dalt is szánt gyerekeinek, első Sharonnal közös lányáról, Aimee-ről írta a róla elnevezett dalt, fiáról, Jackről pedig a My Little Man című dala született. Mindkét szerzemény az 1995-ös Ozzmosis című lemezen hallható, amin egyébként a Black Sabbath basszusgitárosa, Geezer Butler is csatlakozott Ozzyhoz.

Ozzy nagyon sokáig nem tért vissza a Black Sabbath-ba, habár a kapcsolat, sőt, néhány esetben a közös munka is megmaradt a zenekar korábbi tagjaival. Egy-egy koncert erejéig össze is álltak, aztán kismillió különböző felállás után 1997-ben először Iommi és Butler, majd később Ward is csatlakozott Ozzyhoz, hogy a Black Sabbath eredeti felállása újra összeálljon.

A reuniont követően játszott a Black Sabbath először Budapesten is a Pantera, a Helloween és Coal Chamber társaságában, igaz Ward a turné előtt szívrohamot kapott, ezért őt végül Vinny Apice helyettesítette.

Dankó és Pándi is ott voltak a koncerten, mindketten meghatározó élményként emlékeznek vissza a Black Sabbath fellépésére. „A kedvenc zenekaraim folyamatosan rájuk hivatkoztak, úgyhogy én is beleástam magam, ‘98-ra pedig teljesen a szöveteimbe épült a Black Sabbath” – mesélte Dankó.

Ezek után újabb szünet következett, bár 2004-ben és 2005-ben is voltak Black Sabbath-koncertek az Ozzfesten. 2010 után aztán újabb reunion koncertek, turné, sőt egy lemez is készült, ez volt a Black Sabbath utolsó albuma, a 13. Ezen, illetve a turnékon Ward azonban ismét nem zenélt, Sharonnal ugyanis nem tudtak megegyezni a szerződésen és a jogdíjakon.

Sem a Black Sabbath utolsó, 2016-os budapesti koncertjén, sem az akkor utolsónak beharangozott birminghami koncerten nem Ward dobolt, de sokáig úgy tűnt, az eredeti felállás már soha nem is fog együtt koncertezni, hiszen a Black Sabbath 2017-ben feloszlott, Ozzyt pedig két évvel később Parkinson-kórral diagnosztizálták. Állapota ezután hamar romlott, egy ponton állni sem tudott, a diagnózist követően nem adott sok koncertet, a 2019-re betervezett budapesti fellépését is lemondta végül.

Ozzy és családja életének volt még egy nagyon meghatározó eleme, az MTV-n 2002 és 2005 között futó családi reality, a The Osbournes. Ozzy itt lett igazán világszerte ismert sztár, hiszen ebből a műsorból azok is megismerhették a szókimondó, sokszor botrányosan viselkedő énekest, akik a zenéjére nem voltak fogékonyak.

„Ennyire erős karakter volt, hogy lehetett a színpadon kívüli életében is elég izgalmas dolgot, furcsaságot, kreténséget találni”, amire egy műsor épülhetett, mondta Pándi.

„Ozzy született showman volt” – mondta róla Pándi, amit Dankó annyival egészít ki, hogy „tulajdonképpen ő adta el a Black Sabbath-ot, ő volt a showman.” Ozzy ugyanis a zenekar, sőt a szólóprodukciója kreatív részéhez sem tett hozzá sokat, a szövegeit legtöbb esetben más írta, ő pedig előadta a dalokat karakteres énekhangján. Ez viszont legalább annyira fontos volt, mint Iommi, vagy később Rhoads riffjei, vagy Ward és Butler korszakalkotó basszus- és dobjátéka.

Ozzy a Black Sabbath-tal, szólóban és a műsorával gyakorlatilag mindent megnyert, amit meg lehetett, és mindenhova bekerült, ahova rockzenészként, vagy később kvázi celebként be lehetett. Nyert Grammyt, az összes fontos Hall of Fame-be bekerült, volt amelyikbe szólóban és a Black Sabbath-tal is.

Az Osbournes szintén elképesztő siker lett, amit nem csak a kritikusok fogadtak jól, de gyakorlatilag tévétörténelem lett, 2002-ben pedig Emmy-díjat is nyert reality kategóriában. A Guardian szerzője szerint „egy olyan formátumról van szó, amely már régen elkopott, köszönhetően a végtelen mennyiségű senkinek, akik saját hasznukra próbálták lemásolni a receptet. De aki ott volt akkoriban, biztosan emlékszik, hogy az Osbournes úgy robbant be, mint egy gránát.”

Ozzy tehát nem csak a zenét, de a televíziózást, és mindezeken keresztül kis túlzással a komplett szórakoztatóipart megreformálta, ami persze nem volt ingyen. Ozzy elmondása szerint a teljes forgatás alatt be volt állva, Sharonnal pedig gyakorlatilag a családi életükből húztak hasznot. Az is igaz viszont, hogy ez tette fel a térképre Sharont, mint önálló karaktert, és a formátumot olyanok másolták le, mint Paris Hilton, a Kardashian-család vagy Győzike.

Jelentősége azonban természetesen mégiscsak a zenében a legnagyobb, hiszen negyedmagával műfajt teremtett, a heavy metal műfaját, és gyakorlatilag mindenki, aki utánuk következett, az ő köpönyegéből bújt elő. Szinte minden, a Black Sabbath után jövő rock- és metálzenekar, vagy zenész az inspirációi közé sorolja őket. De Ozzy hatása nemcsak a műfajon belül érzékelhető, hiszen halála után olyan előadók emlékeztek meg róla koncertjeiken, mint Lady Gaga, Cyndi Lauper vagy a Coldplay.

Ozzyt zenésztársai mellett tényleg az egész zenei világ gyászolja, a Rolling Stones és a Green Day tagjaitól Rod Stewarton át Questlove-ig, a The Roots dobosáig. „Jó barát volt és egy igazi úttörő, aki bebiztosította a helyét a rockistenek panteonjában – egy igazi legenda. Egyben a legviccesebb ember volt, akivel valaha találkoztam. Nagyon hiányozni fog” – írta Ozzyról Elton John.

„Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar távozol, amikor utoljára találkoztunk annyira tele voltál élettel és a nevetésed betöltötte a teret” – írta Yungblud, angol énekes, aki a Changes című Black Sabbath dalt énekelte a zenekar utolsó koncertje köré rendezett minifesztivál egy supergroup. „Egyszer azt kérdezted, hogy mit tehetsz értem, és csak azt tudom mondani, amit akkor, hogy a zene elég volt mindannyiunknak. Te voltál minden idők legnagyobbika” – írta az énekes.

Ozzy és a Black Sabbath július ötödikén adta utolsó koncertjét szülővárosukban, Birminghamben. Az egész napos műsor a metál műfaj történetének legnagyobb eseményeként is aposztrofálható, ahol mindenki ott volt, aki számít. A koncerten mindenki egy emberként hajtott fejet a Sötétség hercege és zenekara előtt, akik pedig végleg átadták a stafétát az utánuk jövő generációknak.

Dankó maga is ott volt a koncerten, amiről azt mesélte, hogy még mindig a hatása alatt van. „Ezzel a koncerttel Ozzy elbúcsúzott a közönségétől, és bármennyire szomorú is a dolog, de ezzel lett kerek az életmű” – tette hozzá.

Lokális jelentősége szintén óriási, Birmingham város focicsapata, az Aston Villa például vele és Butlerrel mutatta be a 2024-2025-ös idény csapatmezét. A Black Sabbath és Ozzy indulásának körülményei mind hozzájárultak ehhez, ahogy Dankó fogalmazott, „a munkásosztályt testesítették meg, nem voltak nagyon képzett zenészek, ösztönösek voltak, semmi nem volt náluk túlcifrázva. Teljesen zsigerből jött az egész.”

Ozzy jelentősége megkérdőjelezhetetlen és vitathatatlan. A Black Sabbath Pándi szerint „egy olyan zenekar, ami évtizedeken keresztül a csúcson volt. Beépültek az ember szövetébe”. Pándi beszélt arról is, hogy bármennyire is fontosak Ozzy szempontjából az őrült, drogokkal és alkohollal átfűtött sztorijai, „nem ezek miatt, hanem ezek ellenére lett az, aki. Innen látszik, hogy erre született, mert ennyire szét volt esve, és még így is ki tudott tűnni.”