Az Anyma kihozta a maximumot a Sziget nagyszínpadából
Nem túl gyakori, hogy a Sziget nagyszínpadán DJ lép fel headlinerként, még ritkább, hogy olyan, aki nem a nagyon populáris vonalat képviseli (mint például pénteken szegény Kid Cudi), hanem kicsit szűkebb rétegnek szóló zenét játszik. Bár az Anymára nem lehet azt mondani, hogy kifejezetten rétegzene, hiszen kétségkívül szélesebb körben fogyaszthatóbb dalokat játszik, mint például csütörtökön a Bolt Night Stage-en fellépő Boris Brejcha, azért mégis csak melodic technóról van szó, ami ritkán kerül ilyen idősávban a főszínpadra.
Az Anyma népen fellépő amerikai Matteo Milleri a Tale of Us nevű duó egyik tagja, és bár Milleri és Carmine Conte közösen is szép sikereket értek el, mostanában inkább a külön munkára és a közösen alapított kiadójukra, az Afterlife-ra koncentrálnak – annyira, hogy a rajongók már azt találgatják, vajon felbomlik-e a csapat. Az Afterlife ugyan már 2016-ban elindult, az elmúlt években lett kifejezetten népszerű szélesebb körben is, leginkább azért, mert elég erős DJ-ket felvonultató show-kat szervez, ahol a zene mellett igazán inkább a látványé a főszerep – valószínűleg még az is futott már bele videóba a hatalmas kijelzőkről a közönség felé hadonászó szirénről és a kijelzőn dörömbölő futurisztikus robotról, aki nem igazán hallgat ilyen zenét.
Milleri és Carmine még 2010-ben alapították meg a Tale of Ust, és már akkor is a mainstream határát súrolgatták melodic house, melodic techno és tech house dalaikkal, Anyma azonban már csavart egyet ezen, és már tényleg laikusok számára is élvezhető technót gyárt. A két DJ 2021-ben kezdett el külön is dolgozni, ami, úgy tűnik, Anymának sikerült jobban, legalábbis szélesebb körben ő lett népszerűbb – ez pedig kétségkívül az erős vizuálnak is köszönhető.
Milleri ugyanis saját bevallása szerint is nemcsak zenét, hanem egy audiovizuális projektet akart alkotni, ahol a dalok mellett a kivetítőnek is legalább ugyanakkora szerepe van. Az éteri, futurisztikus, disztópikus animációk, a LED-ek és más showelemek zseniális felhasználása tényleg egy teljesen más világba repíti a bulizókat, az erre megfelelő helyszíneken a résztvevők nemcsak egy partin vesznek részt, hanem egy teljesen új világba is kerülnek. A csodálatos animációkért Alessio De Vecchi, az Anyma kreatív igazgatója a felelős, Milleri pedig gyakran dolgozik együtt kollaborációban a többi, szintén világklasszis Afterlife DJ-vel, például Mathaméval, Stephan Bodzinnal, az Adriatique-kal, Argyval, az ARTBAT-tal, Chris Avantgarde-dal, Coeusszal, Joseph Capriatival, és sok más művésszel.
Az Anyma és az Afterlife népszerűsége akkor szökött igazán az egekbe, amikor 2022-ben a londoni Printworksben rendeztek showt, és tökéletesebb helyszínt nem is találhattak volna egy ilyen stílusú bulihoz. Az azóta már bezárt Printworks egy hosszú, keskeny, magas terem, ahol az Anyma-karakterek gyakorlatilag életre keltek. Az ezen a bulin készült videók pillanatok alatt elárasztották a közösségi médiát, és Anymát rögtön a világ legnépszerűbb DJ-i közé emelték.
Aztán jött a Las Vegas-i Sphere, ez a nagyjából ezermilliárd forintból felépített óriási golyó, aminek a kupolája belül szinte teljesen LED-falakból áll. Az Anyma 2024-ben kezdte meg itt a rezidenciáját, és el kell ismerni: ezt a helyszínt pontosan az ilyen eseményekre találták ki. Milleri és csapata olyan külön vizuállal készült a bulikra, ami teljesen kihasználta a Sphere kupoláját, az első fellépések pedig annyira jól sikerültek, hogy az eredeti nyolc esemény után idén tavasszal még négy másikra is leszerződtették a kiadót. Egy ilyen helyszínen átélni az Afterlife animációit tényleg életre szóló élmény lehet, még azoknak is, akik egyébként nem feltétlenül rajonganak az ilyen elektronikus zenéért.
Kérdés persze, hogy ami a Printworksben és a Sphere-ben nagyon jól működik, az mennyire ültethető át egy szigetes nagyszínpadra – bár Anyma dalai magukban is teljesen jók, és még azoknak is fogyaszthatók, akik nincsenek benne annyira a technószférában, azért Anyma-bulikra mindenki elsősorban a vizuális élményekért, vagy legalábbis a kettő együtteséért jár. A szigetes koncert előtt a közönségben többen arról beszélgettek, hogy nagyon kíváncsiak, hogyan fog megjelenni a Sphere-nél értelemszerűen jóval kisebb kijelzőn például a Syren szirénje, hiszen bár Anyma volt például már Tomorrowlanden is, általában vagy olyan helyen játszik, ahol a szigetesnél jóval nagyobbak a kijelzők, vagy zárt helyen, ami azért sokat ad hozzá a hangulathoz.
Kellemes meglepetés volt, hogy a dizájn nagyon jól működött a nagyszínpadon is, ahol az óriási kijelzők hiányoztak, ott Milleri megtoldotta a bulit látványos lézershow-val, így, bár nyilván nem kaptunk olyan élményt, mint amit a kifejezetten erre kiválasztott helyszíneken kapnánk, nem volt ok a panaszra. Ebből is látszik, hogy kifejezetten jó ötlet volt főműsoridőben nagyszínpadra rakni egy ilyen fellépőt: FKA Twigs alatt még elég szellős volt a színpad előtti tér, annak ellenére, hogy ő is rendesen odatette magát, Anyma előtt azonban pár perc alatt úgy megtelt a terület, hogy egy legyezőt nem lehetett leejteni. A melodic techno szerelmesei egyébként is leginkább szombatra tartogatták magukat, a lineup ugyanis a Bolt Night Stage-en, a The Clubban és a Colosseumban is nekik kedvezett tegnap, így nem csoda, hogy a szombati napon a buli igazán sötétedés után indult be.
Azt azért nem lehet mondani, hogy Anyma szettje kifejezetten erős lett volna, de ügyesen válogatta össze a dalait és remixeit, figyelembe véve, hogy azért itt nem kifejezetten technós közönséggel kell számolnia, így bekerültek a mixbe kicsit populárisabb számok is, például az Ellie Gouldinggal közös Hypnotized, vagy a The Weeknd Blinding Lightsja is – utóbbinak egyébként az Anyma kreatív igazgatója készítette a São Pauló-i koncertjének látványvilágát is. A Zombie Nationtől a Kernkraft 400-at viszont soha nem fogom megbocsátani neki, bármennyire megindult rá a töröröröptöp és az ugrálás a közönség soraiban, egyszerűen nem volt ide való a dal, és egy kicsit David Guettásra alacsonyította a színvonalat – aki meg egyébként mostanában éppen megint az egy kicsit kevésbé mainstream hangokkal kísérletezik, legalábbis magához képest biztosan.
Alapvetően viszont nem lehet panasz a szettre, másfél óra alatt csak egy-két olyan pár perces időszak volt, amikor kicsit leült a buli, de akkor is gyorsan visszapörgött egy-két jól elhelyezett LED-animáció, lézershow vagy tűzbetét segítségével, a közönség pedig végigbulizta az egész fellépést. Néhány igazán népszerű Afterlife-dal azért hiányzott a repertoárból, nagyon szívesen hallgattam volna az egyébként szintén elég mainstream My City's On Fire-t vagy a kedvenc vizuálommal érkező Eternityt, de így sem volt hiányérzetem, és, bár előre nem láttam jönni, nagyon jót buliztam egy teljesen vegyes közönséggel az utóbbi évek egyik legsikeresebb és legnépszerűbb melodic techno DJ-ére. A szett végén pedig szinte mindenki a Sziget hátulja felé vette az irányt, és egész este olyan tömeg volt a Delta Districtben, hogy még a kifejezetten tágas Bolt Night Stage-re lehetett beférni.
