Amíg a Tisza tiszteletben tartja a szellemi függetlenségemet, addig fog tudni jól használni

Hegedűs Zsolt, a Tisza Párt új egészségügyi szakértője a párt szombati kongresszusán mutatkozott be. A tíz évet Angliában dolgozó orvos 2015-ben jött haza Magyarországra, és azért jelentkezett a Tisza szakmai csapatába, hogy a kint megszerzett jó gyakorlatokat átültesse a magyar rendszerbe. Hegedűs Zsolt az 1001 orvos hálapénz nélkül mozgalom egyik vezetője és a Magyar Orvosi Kamara (MOK) etikai kollégiumának elnöke is volt. Jelenleg az Országos Sportegészségügyi Intézet főorvosa, de még mindig dolgozik Angliában is. A Tisza egészségpolitikájáról, személyes karrierjéről és a Kulja András–Takács Péter vitáról is beszélgettünk vele.

Ha egy év múlva, egy esetleges kormányváltás után beszélgetnénk, úgy ülne velem szemben, mint Magyarország egészségügyi minisztere?

Erre azért nem tudok válaszolni, mert a Tiszában nem pozíciókat osztanak, hanem munkákat. Én most egy egészségügyi szakpolitikai csapatnak az egyik tagja vagyok. Igaz, én jelentem meg arccal a múlt szombati konferencián, de annak az az oka, hogy sajnos vannak olyanok, akik a jelenlegi politikai helyzetben még nem merik felvállalni magukat. Ez szomorú helyzet, ezen is szeretnénk változtatni. Ősszel lesz egy nagyobb egészségügyi szakpolitikai konferenciája a Tiszának, ott szerintem sokkal többen meg fogunk jelenni. Ott nem a víziókról, hanem a részletesebb szakmai tervekről lesz szó.

Hányan vannak ebben az egészségügyi szakpolitikai csapatban?

10-20 ember között. Vannak, akik minőségüggyel foglalkoznak, mások etikával vagy betegjogokkal, sürgősségi ellátással, finanszírozással, rendszerszervezéssel. Az a legjobb az egészben, hogy egy nyelvet beszélünk, ugyanaz a szemléletünk, például nem kell arról beszélgetni, hogy a transzparencia és a betegjogok miért fontosak.

Ön hogyan került kapcsolatba a Tiszával? Ők keresték meg önt vagy fordítva?

Tavaly március 15-én Magyar Péter tartott egy beszédet, amiben az egészségügyet elég fajsúlyosan megemlítette. Sőt, azt mondta, ha megnyerik a választást, lesz egészségügyi minisztérium Magyarországon. Nekem ez azt mutatta, hogy a Tisza prioritásként kezeli az egészségügyet. Ezután kihirdették, hogy várnak szakpolitikusokat a csapatukba, így jelentkeztem.

Milyen a szakmai kapcsolata Magyar Péterrel? Mit volt a véleménye róla?

Magyar Péterrel többször is beszéltem, nagyon jó a szakmai kapcsolat. Nem várnám el egy jogász végzettségű politikustól, hogy ennyire gyorsan megértse, átlássa az egészségügyi szakpolitikát, de vele néha sokkal könnyebb beszélni, mint egy orvos kollégával. Átlátja a problémákat és nagyon gyorsan képes jól integrálni a javaslatainkat.

Mi motiválta önt, amikor jelentkezett a Tisza felhívására?

Hogy változtassak az egészségügyön. Én tíz évig dolgoztam Angliában, 2015-ben jöttem haza Magyarországra. Akkor is az motivált, hogy amit kint megtanultam, azt beillesszem a magyar egészségügyi rendszerbe. Ezután kapcsolódtam be az 1001 orvos hálapénz nélkül mozgalomba, nagyban hozzájárultunk, hogy megszüntessék a hálapénzt Magyarországon, és ahhoz is, hogy a Magyar Orvosi Kamara akkori vezetését leváltsák. A kint megszerzett tudással nagyon sok szakmai anyagot készítettünk a jelenlegi kormányzatnak is, de ezeket nem használták fel. Ne tudja meg, hogy a legfelsőbb politikai vezetők, akár Pintér Sándor fiókjában mennyi hasznos szakmai anyag van az egészségügy átalakításáról. Azért jelentkeztem a Tiszához, mert itt azt érzem, a vízióim tényleg megvalósulhatnak.

Mi az a tudás, amit ön Angliából haza tudna hozni Magyarországra?

Én Angliában egy olyan centrumban dolgozom, aminek az Egyesült Királyságban a legjobb hosszú távú eredményei vannak csípő- és térdprotézisek beültetésében. A legjobb gyakorlatot használva érjük el ezt az eredményt csapatban dolgozva. Tudom, hogy a várólistákat hogyan kell megfelelően transzparensen kezelni. Ami Magyarországon megy, az egy teljesen rossz, elavult rendszer: a beteget nem hozzuk döntéshozói helyzetbe. Fontos, hogy a beteg itthon is tudjon dönteni a kezeléséről, amihez elengedhetetlen, hogy összehasonlíthassa a kórházakat, azok eredményeit. Például utána tudjon nézni, hogy egy intézményről milyen véleményt írtak a betegek, mennyi a kórházi fertőzések aránya, hányszor kellett újraoperálni a betegeket, van-e egyágyas kórterem, hogyan lehet parkolni a környéken.

Emellett a kórházi fertőzésekkel is sokat foglalkoztam az elmúlt tíz évben, szomorú aktuális tény, hogy az európai országok 98 százaléka több alkoholos fertőtlenítőt használ, mint Magyarország. Egy angol minta alapján az Orvosi Kamara segítségével csináltunk egy plakátkampányt a kórházakban arról, hogy a hozzátartozó hogyan tud segíteni abban, hogy megelőzzük a kórházi fertőzéseket: milyen ételt hozhat be, hova ülhet le, mit foghat meg a kórteremben, mikor, hol, hogyan mosson kezet.

És azt is Angliából hozom, hogy a hibáztató kultúra helyett egy tanuló kultúrát kellene kialakítani. Semmi baj, ha hibázunk, csak ne hibázzunk legközelebb. Ennek az alapja, hogy ha nem a kívánt eredmény született vagy egy beteg panaszt tesz, azt ki kell vizsgálni. A beteg ilyenkor két dolgot szeretne: hogy elismerjék a sérelmét és, hogy ha vele megtörtént, akkor mással soha többé ne történhessen meg. Angliában létezik az őszinteség kötelessége. Ez azt jelenti, hogy ha történik egy szakmai hiba, akkor behívjuk a beteget, leülünk vele, elmagyarázzuk, hogy mi történhetett, levonjuk a tapasztalatokat, és azt is elmondjuk neki, mit fogunk tenni, hogy ez többet ne fordulhasson elő, és lehetőség szerint beemeljük rendszerszinten a jobb tevékenységet.

Mi van, ha a magyar rendszerben nem lehet meghonosítani minden külföldi példát, nem lehet legyőzni évtizedes beidegződéseket? Ettől nem tart?

Nem tartok, a betegek itt is ugyanolyanok, a lelkiismeretes egészségügyi dolgozók, szakdolgozók is ugyanolyanok. Persze, biztos lesznek olyanok, akik azt mondják, hogy ó, már 25 éve ugyanaz van, jó lesz ez így, de ezen a hozzáálláson kell változtatni.

Mik azok az intézkedések, amiket ön szerint már a ciklusuk elején be tudnának vezetni és a legsürgetőbbek lennének az egészségügyben?

Az előbb említett kórházi fertőzésekkel foglalkozó plakátokat az első száz napban kirakjuk a kórházakba. Elsődleges feladatunk lesz a szakdolgozók bérrendezéséről tárgyalásokat indítani. Ezek mellett rögtön transzparenssé kell tenni a működést. Nyilvánosságra fogjuk hozni az eddig titkosított adatokat, a kórházi fertőzésekről készült felméréseket évről évre meg fogjuk mutatni a szakembereknek, döntéshozóknak, lakosságnak.

A mostani szubjektív, osztályvezetők általi minőségellenőrzési rendszert, ha rajtam múlik, szintén az első száz napban ki fogjuk vezetni. A kamerákat is le fogjuk szereltetni. Persze, megköveteljük a pontosságot, Angliában például 7:10-kor kezdődik a rendelésem. Ha rendszeresen 7:25-kor hívnám be az első beteget, akkor a főnököm megkérdezné, hogy Mr. Hegedűs, adjunk egy ébresztőórát, vagy mi történt? De a kamerák leszerelése egy bizalmi kérdés, ami a legfontosabb az egészségügyben. Ha az ágazat irányítása nem bízik az egészségügyi dolgozókban, és ezt ilyen intézkedésekkel közvetíti is a társadalom felé, az lecsapódik a beteg-orvos közötti bizalmi viszonyban is. Egy-egy rosszul sikerült plakáttal két hét alatt le lehet rombolni azt a bizalmi viszonyt, amit utána évekbe kerül megint felépíteni.

Illetve szükség van egy modern betegelégedettségi mérésre. Hiába mondja a kormány, hogy ők már megcsinálták a betegelégedettségi mérést, az öt csillaggal való értékelés kevés. Például az angolok kitaláltak egy anonim tesztet, amit a betegeknek kell kitölteniük a kezelésük után. Ott van egy olyan kérdés, hogy ha a családtagjának egy ugyanolyan kezelésre lenne szüksége, ajánlaná-e neki az intézményt. És van egy szabad szöveges mező is, ahol írásban lehet értékelni a helyet.

A szombati konferencián azt is mondta, hogy Angliában az az elvárás, hogy egy orvos hétfőtől csütörtökig 40 órát dolgozzon le, és ha lehet akkor péntek, szombat, vasárnap is dolgozzon extra pénzért. Ezt követendőnek tartja itthon?

Azt tartom követendőnek, hogy egy pozitív ösztönzőt vezessünk be, és ha kell, növeljük a hatékonyságot. Persze, van olyan orvos, aki azt mondja, hogy ő 40 órát péntekig szeretne ledolgozni, és hétvégén sem szeretne dolgozni. De más meg szívesen operálna többet. Ha megfelelő pozitív ösztönzőket vezetünk be, ami az egész csapatnak jó és biztonságosan végezhető, akkor hétvégén is le lehet dolgozni a várólistákat. Ahol én dolgozom állami kórházban, ott a kollégáknak hétvégén nincs annyira sok dolguk. És tudok is olyanról, aki szívesen operálna még három-négy beteget hétvégén, mert legalább még több szakmai tapasztalatot nyer. Ezeknek a feltételeknek a megteremtésével a műtéti kihasználtságot is tudnánk növelni.

A pozitív ösztönző a pénz lenne?

Igen. Például Angliában bevezették, hogy ha egy kórház elér egy nemzeti átlagot a hosszú távú eredményekben, akkor minden egyes műtétért hatszáz fonttal többet kap az intézmény. Ebből a pénzből a kórház eldöntheti, hogy mit csinál: például új műszereket vesz, nyit hétvégén is műtőt, felújít egy részleget.

Nekünk az lesz a legfontosabb, hogy a legjobb gyakorlatot feltérképezzük Magyarországon, ha ez egy vidéki kis kórházban van, akkor le kell oda menni, meg kell nézni, ők hogyan csinálják. Meg kell kérdezni, ha 20 százalékkal több műtétet akarnánk csinálni, mi kellene ehhez önöknek? Kell még egy műtő? Kell több orvos? Kell műszertálca? Egy altatóorvos? Le kell menni a frontra, és ott kell elvégezni az alapos munkát.

Ha már várólisták: azt mondta a Tisza kongresszusán, reális, hogy a csípő és térdprotézis műtéteknél 2027 végére maximum 6 hónap legyen a várólista a 6-7 éves várólisták helyett. Ez így lesz?

Komplex szervezéssel és ilyen munkával igen, ezt meg lehet csinálni.

Takács Péter egészségügyi államtitkár azt mondta, hogy sok fiatal orvos van, sok idős orvos, de a középkorúak azok, akik külföldön vannak, őket hogyan lehetne hazahozni?

Ez nagyon nehéz, nem lehetetlen, de elsősorban azt kell elérni, hogy akik ki akarnának menni, ne menjenek ki. Meg kell teremtenünk, hogy az emberek bízzanak az egészségügyben. Én nagyon számítok arra, hogy a külföldön lévő magyar orvosok tudása, tapasztalata visszakerül Magyarországra, még ha testben nincsenek is itt. Ha ezt megteremtjük, akkor négy-öt év múlva a Kincse Csongorhoz hasonló fiatal orvosok nem akarnak majd véletlenül sem elmenni. Szerintem Kincse Csongor beszédében az volt a legszomorúbb, amikor azt mondta: biztos lesz olyan pillanat, amikor mindent csinálnának, csak ezt nem. Azt remélem, hogy ezek a mondatok eltűnnek a rendszerből, ha a Tisza kerül kormányra. És az ilyen fiatalokra nem azt fogjuk mondani, hogy bátrak, hanem hogy etikusan viselkedtek. Sajnos jelenleg már az orvosi egyetem alatt is és a rezidens képzésben is gyakran kiégnek a fiatalok.

Nem tart attól, hogy a kampányban a kormánypárt pont azzal támadja majd, hogy ön is elment nyugatra, és úgy akar beleszólni a magyar egészségügybe?

Nem tartok ettől, ez akkor lenne jogos, ha most is csak Angliában dolgoznék, és onnan próbálnék bölcsességeket mondani. Én úgy vélem, hogy talán saját magukat kéne inkább ostorozniuk azért, mert itt volt egy Hegedűs Zsolt, aki sok nemzetközi standardoknak is megfelelő szakmai anyagot adott a kormányzatnak, és becsukták a szemüket.

Térjünk rá egy másik témára. Látta a Kulja András–Takács Péter vitát?

Láttam, persze.

Mi volt a véleménye róla?

A tényleges szakpolitikai vitát én hiányoltam. Tény és való, hogy sokkal több személyeskedés volt, bár sajnos ez nem volt meglepő. Ez a része nem volt sikeres. Kulja András elsősorban azoknak a betegeknek a nevében szólt, akik nem kapnak időben ellátást vagy éppen elégtelen ellátást kapnak, és a szentesi kórház kapcsán a rendszerszintű elégtelen működésre jól felhívta a figyelmet.

Ön kiállna Takács Péterrel vitatkozni?

Én ugye egy egészségügyi szakmai csapat egyik tagja vagyok, de ha a személyes véleményemre kíváncsi, ki tudnék a jövőben állni Takács Péter ellen egy szakpolitikai vitában. Meg tudnám mutatni sokaknak, hogy lényegi kérdésekben ég és föld van köztünk. A Tisza egészségügyi szakpolitikájának alapja az őszinteség, a transzparencia és a valódi partnerség az egészségügyi dolgozókkal – ez gyökeres ellentétben áll a jelenlegi kormányzat hozzáállásával. Mi hiszünk abban, hogy az egészségügy irányítása csak a szakma bevonásával és a betegek érdekeit szem előtt tartva lehet sikeres. Úgy vélem, hogy az orvosetikai ügyrend kialakításában, a kórházi fertőzésekben és a várólisták területén is egészen más tudást, szemléletet képviselek.

A Telex egyébként tökéletesen bemutatta korábban, hogy milyen hazugságokkal és manipulációkkal vették el a Magyar Orvosi Kamarától az orvosetika felügyeletét. Szereztem annyi tapasztalatot az elmúlt harminc évben itthon és külföldön – különösen Angliában –, hogy tisztán és másképpen látom az egészségügy problémáit. Tudom, hogyan lehetne egy jobban működő rendszert létrehozni, szakmai szervezetekkel valódi partnerségben, a gyógyítás és az ellátás minőségének javítása érdekében.

Ön szerint ezek alapján hiba volt, hogy Kulja András ment el vitázni és nem ön?

Nem volt hiba. Az a vita nem arról szólt, hogy Tisza és Fidesz, hanem arról, hogy Kulja és Takács. Kulja még egy fiatal ember, egészen másképp vitázik, de ettől függetlenül nekem a Kulja András szíve sokkal inkább megjelent.

Tart attól, hogy a Tiszával való együttműködése miatt politikai szereplővé válik, és ez hatással lesz a magánéletére és az eddigi szakmai munkájára is?

Remélem, hogy nem leszek politikai szereplő. A politikát a politikusokra bízom, persze lesz egy közös metszet, de amíg a Tisza az én szakmai tudásomat, szívemet akarja, és tiszteletben tartja a szellemi függetlenségemet, addig fog tudni jól használni. De ha azt akarják, hogy ezt a fajta gondolkodási függetlenségemet feladjam, akkor az nem fog működni. Erre nincs is veszély.

A szakmai rész, az nagyon izgalmas kérdés. Sokat gondolkodtam azon, hogy mivel segíteném jobban a hazámat: ha évente megoperálnék több száz beteget, vagy ha segítenék egy olyan rendszer létrehozásában, ami kitermel több tucat Hegedűs Zsoltot, akik itt maradnak Magyarországon. Ez egy érdekes erkölcsi-morális kérdés. A választásokig mindenképpen dolgozom mint orvos, és segítek a Tiszának szakmailag. A magánéletemben attól nem félek, hogy paparazzik követnének, remélem, hogy mindig tudok majd metróval járni a munkahelyemre.

Visszatérve a beszélgetésünk elejére: ha érkezne önhöz egy felkérés, hogy kormányra kerülésük esetén legyen az egészségügyi miniszter, elfogadná ezt a felkérést?

Maximum akkor mérlegelném ezt. A felkérés ugyanakkor jelezné, hogy látják bennem azt, ami kell egy ágazati irányításhoz. De legalább 3-4 ember is abszolút alkalmas lenne egészségügyi miniszternek a szakmai csoportból. Én nem a posztért dolgozom. A pápaválasztásról mondják azt, hogy aki a bíborosok közül úgy megy be a konklávéra, hogy ő pápa lesz, az biztos bíborosként fog kijönni. Én ezt vallom, itt most proaktívan dolgozni kell, ez egy érési folyamat. Napról napra élek, hogy mi lesz jövő áprilisban, nem tudom. Mindennek rendelt ideje van.