„A polgármester megcsinált itt mindent, az egész falut. Jöhetnek ide újak, csak hülyék ne legyenek”
– foglalta össze János Taktaharkány központtól kicsit távolabbi részén azt, mit gondol a település új önrendelkezési rendeletéről. A helyi önkormányzat július végén döntött arról, hogy augusztus végétől rendeletben szabályozza, ki költözhet be a közel 3400 fős borsodi településre. Ennek részeként az önkormányzaton túl az összes helyire is kiterjesztenék az elővásárlási jogot, és a jövőben csak azzal a feltétellel vehetne valaki házat Taktaharkányban, hogy betelepülési hozzájárulást fizet, és igazolja a szakképzettségét. A rendeletről pedig láthatóan mindenkinek van véleménye a településen.
János több helyivel együtt állt sorba a település egyik étkezőjénél ebédért. Mindenki egyetértett vele. „Kulturált emberek kellenek ide” – folytatta János. Azért egy nő rászólt, hogy „nehogy hülyeségeket mondj nekik”, aztán ő is megállt nyilatkozni. Ágnes gyorsan vette át a szót: „Ez nem fajhoz kötött, hogy cigány, magyar, milyen. Csak olyan legyen, aki építi a közösséget” – mondta. Szerinte olyan kell, aki segíti a települést, mert szakmunkás nincs, „egy normális gáz-, villany-, vízszerelőt nem találni a környéken”. Úgy érzi, hogy a ‘80-as évek óta folyamatosan alakult át a település, mostanra pedig elmentek a fiatalok és a szakmunkások külföldre. Ágnes szerint ezért jó lett volna korábban is egy ilyen rendelet: „jó lenne, ha csordogálnának vissza a fiatalok, kezdünk elöregedni. Sajnos”. Persze az más kérdés, miért vonzaná ide a fiatalokat ez az új rendelet.
Kanada
Taktaharkány nem az egyetlen településvédő azóta, hogy a kormány megszavazta az önazonosság védelméről szóló új törvényt. Az Alaptörvény eredetileg úgy szólt, hogy mindenkinek, aki törvényesen van Magyarország területén, joga van tartózkodási helye szabad megválasztásához. Ezt módosította a kormány azzal a kitétellel, hogy már amennyiben ez nem ütközik az önkormányzat akaratába. Mezőkeresztes volt az első, ahol az önkormányzat magához vette az önrendelkezés jogát, de egy hónap után vissza is vonták a rendeletet. A Pest megyei Újlengyel egyéves munkaviszony igazolását és személyes interjút is kér a beköltözőktől. Pélyre olyanok nem mehetnek, akik ellen büntetőeljárás folyik vagy büntetett előéletűek.
Taktaharkány pedig olyanokat vár, akik 50 ezres hozzájárulást fizetnek, és legalább középfokú szakképesítéssel rendelkeznek. Közülük is különösen azokat, akik „egészségügyi, elektronikai és elektrotechnikai, élelmiszeripari, építőipari, épületgépészeti, fa- és bútoripari, gépészeti, oktatási, rendészeti és közszolgálati, szociális ágazatokba tartozó szakképzettséggel, vagy felsőfokú végzettséggel” rendelkeznek.
„Megszabhat-e ilyet egy polgármester? Hát, nem tudom. De ezek, akik ide bevándorolnak, azok csak elvannak itt, mint szar a fűben” – mondta a központhoz közelebb egy nő. Ő dicsérte a település fideszes polgármesterét, de névvel semmiképp nem akart nyilatkozni, szerinte kis település Taktaharkány ahhoz, hogy ne jusson aztán vissza, amit mondott. Arról beszélt, hogy látta Facebookon, mennyi támadás érte ezt a rendeletet. „Először nevettem én is, hát hogy lehet ezt a való életben levezényelni?” – mondta. Másodszorra viszont már nem ezt gondolta: arra jutott, hogy majd augusztusban kiderül, de akár jó is lehet az új szabályozás. „Nagy szenzáció lettünk, mi?” – kérdezte tőlem, de válaszolnom se kellett, már mondta is, hogy „valamikor mi nem így éltünk itt”. Hogy ez mit jelent, az elsőre rejtélynek tűnt, és még rejtélyesebbé vált, amikor azt mondta, hogy „Kanada miatt”.
„Kanada a cigánysor, valamikor Harkánynak az volt a legszebb része, most meg a legalja. Ott, ha jön a családi, elkezdődik a csikágózás”
– magyarázta kérdésemre a taktaharkányi definíciókat. A helyiek egy része, így ő is úgy gondolja, hogy valójában a romákat zárná majd ki az új rendelet a településről. „Azt se tudja az ember, némelyik kicsoda. Csak itt vannak, ordítanak, lopják az 50 forintos flakont az udvarról” – magyarázta a nő, miért ért egyet ezzel a döntéssel. Szerinte „van, aki tud viselkedni, van, aki nem”, ezért jó lenne, ha hozzájuk az előbbi kategóriából költöznének be. „De Kanada ügyét ez már nem oldja meg” – mondta legyintve. Átgondolva a rendeletet még azért azt hozzátette: „a polgármester biztos ezt akarta megakadályozni, csak nagyon kiforgatták. Azt mégse mondhatják, hogy cigányt ide ne”.
Jók és rosszak
„Hogy kik jönnek ide, azzal sose volt probléma, de drágám, most én is vennék a fiamnak lakást, de nem tudok venni neki, megveszik előlünk” – mondta egy nő, mire mások is rákapcsolódtak: nekik az a bajuk, hogy amikor vannak eladó ingatlanok, akkor is valaki a településen kívülről veszi meg őket, hogy aztán drágábban adja el. Úgy néz ki, hogy a helyiek néha a budapestiek leköltözési hullámának sem örülnek: az egyik nő azt mondta, volt olyan, aki leköltözött a fővárosból, aztán arra panaszkodott, hogy ugat a kutya: „mondtuk neki, hogy nyávogni nem tud”.
„Drágám, mindenhonnan betelepednek, házat akarunk venni, megveszik az idegenek előlünk”
– ismételte a nő a boltban, többen helyeseltek a mondataira. „Mire odaérsz az eladó házhoz, már el is megy” – mondta egy férfi. Szerintük a romák lehetőségeit nehezíti, hogy „minket cigányokat a főutcára nem engednek be a magyarok”. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, arra azt mondták: „inkább megveszi az önkormányzat a házat, amit a cigány venne”. Hozzátették, a központban olyan dohányboltos is van, aki nem szolgálja ki őket: „Szól ez a rendelet a cigányokról is, hidd el”.
„Cikket írtok? Akkor én is mondanék pár mondatot” – szólított meg minket Feri, amikor meglátta, hogy embereket kérdezünk a településen. Feri épp autót szerelt, elmondta, hogy olvasta a polgármester helyi lapnak adott nyilatkozatát, és sok mindenben igazat adott neki. „A taktaharkányi cigányság nevében mondom, akik itt taktaharkányi lakosok, azok mind érettségisek, egyetemista gyereket nevelnek. A polgármesternek nem velünk van baja, hanem a bevándoroltakkal.” Mint kiderült, a bevándorlók alatt a helyiek olyan romákat értenek, akik beházasodnak Taktaharkányba, aztán Feri szerint „nem mennek közmunkára, csak kukáznak. Szemán úr ezt akarja megakadályozni”.
Feri szerint az elmúlt pár évben olyanok költöztek be a településre, akik „a mi cigányságunkat is leégetik”. Feri aztán hozzátette, az ő gyerekei is kimentek Amerikába, Németországba vagy Miskolcra, „mink, a normális cigányok szerteszét lakunk. Akik meg idejönnek iskola nélkül, azok nem akarnak semmit csinálni”. Szerinte pár év alatt eldurvult a helyzet, és nem örül annak, hogy ennyi a beköltöző. „Nekünk már az őseink is itt haltak meg, mind normálisan nevelte a gyerekeit. Olyan jöjjön ide, aki ennek megfelel” – mondta, majd a mellette álló férfira bökött: „Neked is, Iván, mi is a lányod? Na, tessék, neki is tanárnő”.
A szavaira közben egy másik helyi, Botond is bólogatott az autó mellől, a tűző napon. „Így van minden” – mondta nekem, majd hozzátette, itt a településen „együtt él itt magyar meg a cigány”, de „a bevándoroltakat” nem szeretik. Úgy látja, hogy a polgármester mindenkinek ad munkalehetőséget, csak élni kell vele, mert ez a település „ezerszer jobb, mint Tiszalúc”. Azt sajnos nem tudom, Tiszalúc milyen, de Taktaharkányban tényleg sok pénzt fordított az önkormányzat a településre: szépen felújított épületek, orvosi rendelők, viszonylag jó utak, boltból pedig, a helyiek örömére, egynél jóval több van. „Mi épülünk, Tiszalúc meg pusztul” – erősítette meg Botond újra, hogy mit gondol a szomszéd településről.
A hivatalban
Azt a helyiek sem tudják, hogy nézhet ki egy ilyen törvény a gyakorlatban. Számos kérdés merülhet fel a rendeletről, erről próbáltunk a polgármesteri hivatalnál érdeklődni – pláne, hogy a helyiek már megnyugtattak: a polgármesternek aznap fogadóórája van, „biztos szívesen válaszol”. Én azért szkeptikus voltam. Egy nappal a riport előtt már felhívtam a polgármesteri hivatalt háromszor is. Az elsőnél azt ígérte a titkárság, hogy mindjárt megkérdezik az épp a hivatalba tartó polgármestert, aztán visszahívnak. A harmadik hívásomnál már fel se vették a telefont. Mire pedig a hivatalba értünk, az előző nap még munkába tartó polgármester már hirtelen „sajnos külföldön van”. Akkor nincs ma fogadóórája? – kérdeztem. „De, csak polgármester úr nélkül” – vezetett be a taktaharkányi önkormányzat a polgármesteri ügyfélfogadás teljesen új világába.
Azzal azért megnyugtattak, hogy a jegyző asszony ebédel, ha végez, lehet, hogy nyilatkozik. Húsz perccel később aztán már más volt a helyzet: kiderült, hogy ő aznap már nem megy vissza a hivatalba. Meg amúgy is: „azt mondta, hogy senkinek nem nyilatkozik”. Polgármester, jegyző, alpolgármesterek híján arról érdeklődtem, ki fog akkor nekünk segíteni, de azt a választ kaptam, hogy „próbálkozni kell”. Nehéz persze egy olyan településen próbálkozni, ahol az összes illetékes eltűnik a hivatalból, ha valaki kérdésekkel közelít feléjük. A titkárság megígérte, hogy majd emailben válaszolnak másnapig, de aztán ebből se lett semmi.
Így a polgármester helyett egy másik helyivel kezdtünk beszélgetni a főutcán. Ő azt mondta, hogy Taktaharkány népessége az elmúlt években talán inkább csökkent, de leginkább stagnált: „jönnek is, mennek is sokan” – szögezi le. A kijelentés azért is meglepő, mert a kormány eredetileg azzal érvelt az önrendelkezési törvény mellett, hogy vannak települések, ahol veszélyt jelent a túlnépesedés. Ilyen a fővárosi agglomeráció, a Velencei-tó és a Balaton melletti települések is. A törvény erre hivatkozva adott önrendelkezési jogot az önkormányzatoknak, de az eddigi példák azt mutatják, nem ezek a települések élnek a lehetőséggel.
Szemán Ákos polgármester a Baonnak korábban arról beszélt, hogy Taktaharkányban „alig van eladó ház, sok fiatal család érkezett az elmúlt években, akik ma is megfelelnek a rendeletnek”. Szemán szerint az egész település fel van újítva, Taktaharkány elhelyezkedése kiváló, a rendelet pedig hiánypótló – ezzel védenék meg a település hagyományát és értékeit.
Egy idős nőt is megkérdeztünk erről, aki már évtizedek óta a településen él. „Hagyományok, hát milyen hagyományaink vannak?” – kérdezte. Szerinte az elmúlt években átalakult a település, ő se tudja már, ki kicsoda, de a rendelet furcsa neki. „A nagyvárosok környékét még értem, hogy ott baj van, de mit akar egy ilyen kistelepülés, mint mi?” Szerinte, mint olyan sok helyi szerint, inkább „Kanadával kéne kezdeni valamit”.
Majd ha mindenki megcsinálja
A helyiek arra is panaszkodtak, hogy a fiatalok elmentek. Egy idősebb férfi arról beszélt, hogy az ő unokája is kiment Németországba, mert ott volt csak munka, itt nem. „Itt vannak házak, de lassan romokban, mert elmennek innen a fiatalok” – mondja. Szerinte a többi település közül még mindig Taktaharkány a legjobb, mert itt jó a polgármester, „meg jó a Fidesz”. Aztán, amikor arról kérdeztük, miért mennek akkor el a fiatalok, azt mondja, hogy azért a gazdasági helyzetről talán mégis tehet a kormány.
A központból kifelé sétálva egy nőt még megszólítottunk, épp a vasútállomásra tartott ingázni Miskolc felé. Ő alapvetően egyetértett a rendelettel, még ha az jogilag „lehet necces” is. Először arról beszélt, hogy „tisztességes, normális ember érettségi nélkül is létezik”, és szerinte egy házfelújításnál annak az 50 ezernek is van jobb helye, mint az önkormányzatnál.
„Őszintén, ha én akarnék venni egy házat, nem azt a települést választanám, ahol ilyen rendelet van”
– mondta. Majd néhány perc megfontolás után arra jutott, ez a törvény lehet akár jó irány is, csak az a baja az embereknek vele, hogy a Fidesz hozta. „De ha minden önkormányzat bevezeti ezt, akkor azok, akik ennek nem felelnek meg, majd arra fognak törekedni, hogy megfeleljenek” – mondta. Arra már nem tért ki, mit csinálnak majd abban a pár évben, amíg megszerzik a képesítésüket.
