77 éves korában meghalt Tatár György vallásfilozófus, publicista, az ELTE BTK Filozófia Intézetének tanára – írja a Mazsihisz.
Tatár szívét nemrég műtötték, az operáció után tizenhét napig altatták, múlt szerdán azonban súlyos szívinfarktussal került egy svájci kórházba a 24.hu szerint. Idén tavasszal még a Hit Rádióban vett részt beszélgetős műsorban.
Tatár György filozófiai munkásságának középpontjában a vallás, a történelem és a politika kapcsolata állt, a Mazsihisz jellemzése szerint művei nemcsak elméleti fejtegetések, hanem „mélyen személyes hangvételű, esszéisztikus írások is, amelyekben a filozófiai precizitás irodalmi igénnyel párosul.”
Többek közt Maxwell-, Örley- és Scheiber-díjat is kiérdemelt a munkáival.
Barátja, Rugási Gyula akadémikus így emlékszik Tatárra a Telexhez eljuttatott szövegében:
„Ha nem hisztek, akkor nem tartattok meg.” /Jes.7,9/.
Tatár György /1947 – 2025/.
Tegnap este, megtapasztalva az örökkévalóság érintését, békében eltávolítása közülünk kedves barátunk, kollégánk, kinek-kinek tanítványa, vagy tanítómestere, Tatár György, illetve legtöbbünknek csak Tatár Gyuri.
Az írásos és a szóbeli tanítás mestereként terjedelmében is impozáns, de szellemi súlyát tekintve egyenesen hatalmas örökséget hagyva maga után; ezzel majd remélhetőleg elbíbelődik a fogékony utókor.
Azoknak, akik olvasták az elmúlt csaknem fél évszázad során megjelent könyveit, esszéit, akik tanítványai voltak a pesti bölcsészkaron, avagy Pécsen, s főleg azoknak, akik személyes beszélgetések alatt ismerhették meg a Másik egyediségét, egészen különleges gondolkodásmódját, azoknak úgysem kell bemutatni Gyurit; ők a stendhali „boldog kevesek”.
Azoknak viszont, akik nem ismerhették személyesen, miután még csak egy hevenyészett portrévázlatra sincs lehetőség Gyuri szellemi hagyatékának érzékeltetésére a fenti talányos Jesája-idézetet választottam:
„Ha nem hisztek, akkor nem tartattok meg.”
A héber szöveg jószerével lefordíthatatlan, mégis, Tatár György elkötelezett zsidó, jobb szó híján „teoretikus cionista” álláspontja éppen elfér ebben a paradoxonban: a lefordíthatatlant – a zsidó világon belül, valamint zsidóság és kereszténység viszonyában egyaránt – „szóvá kell tenni”. Legkorábbi írásait nem számítva, Tatár György valamennyi műfajában tanulmánya, esszéje erről szól. A bibliai kinyilatkoztatás fogalmának jelentéséről az elmúlt évezredek alatt, a mindenkori jelenben, a hétköznapi életben közöttünk, Budapesten, avagy a világ bármelyik pontján.
Gyuri az elmúlt évtizedet a maga választotta szellemi rezervátumban, Svájcban töltötte, rajongva szeretett feleségével és fogadott lányával együtt. Mégis, egészen beszédes és érzékletes módon jelen volt közöttünk. Biztos vagyok benne, hogy ez a különös pozíciója az Örökkévaló mostani döntésével sem változik meg ezután sem.
Sőt…
Ám ennek az új életformának a szabályait meg mindannyiunknak tanulnunk kell.
Rugási Gyula.
