Balatonföldvár lelke volt a kikötő melletti pavilonsor, a városvezetés több százmilliót fizetett, hogy eltűnjön
„Itt volt a négy unoka, és minden áldott este lementünk a partra. Volt lángos a Fapumában, fagyi és gofri Kárpátinál, gírosz a Marinában, meg lehetett mindenféle csecsebecséket kapni a Fehér ajándékboltban” – emlékezett vissza nagymamám, Évike, a nyaralónk teraszán az idei nyári szezon végén arra, milyenek voltak a balatonföldvári nyarak a 2000-es, 2010-es években. Amíg le nem érettségiztem, csaknem minden nyáron legalább két hetet töltöttem a déli parti városban, nagyon kellemes emlékeim vannak a vasútállomástól pár száz méterre, a kikötő mellett egészen 2024 januárjáig álló pavilonsorról.
Kárpátinál már akkor is volt nutellás gofri, amikor Budapesten alig pár helyen csak, a fapumás lángos meg, bár vállalom, hogy kicsit elfogult vagyok, de szerintem az ország legjobbja volt. Nem tocsogott az olajban, pont úgy foszlott, ahogy kell, pont annyira ropogott csak a széle, amennyire kell, és igazi sajt volt rajta, ráadásul enormis mennyiségben. Arról nem is beszélve, hogy a Fapumában nem csak lángos volt. Lehetett kapni lecsót is, de velős pirítós is volt. Utóbbi akkora volt, hogy a kenyérszeletet biztos hosszában vágták hozzá.
Nyáron szinte mindig, napközben és este is kígyózó sorok álltak a lángosozó előtt. A Marina Gyros műanyag asztalaira se volt könnyű lecsapni, és a Kárpáti Fagyizó és Gofrizó előtt is alig volt hely, annyian voltak. Sokszor ezért nagymamámmal, nővéremmel meg az unokatestvéreimmel a kikötőhöz vezető kapu előtti kis téren, az azóta kivágott fenyőfák tövénél, az azóta eltűnt padokon ettük meg azt, amit aznap este éppen megkívántunk.
Már azért evés közben elkezdtünk szórakozni azokkal a gyerekeknek rengeteg vicces pillanatot szerző, nagymamámat viszont az őrületbe kergető hülyeségekkel is, amiket a Fehér ajándékboltban lehetett kapni. Ördögpatronok tucatjait vágtuk a földhöz, izgatottan vártuk, mikor robban fel a taposásra meglepően nagyra felfúvódó bűzbomba, egy fingópárna meg gyakorlatilag bármikor megszólalhatott.
Az utóbbi termékeket áruló ajándékbolt már jóval a többi pavilon előtt bezárt. A lángosozó és a gíroszozó 2023-ban nyitott ki utoljára, 2024 elején ezeket a földdel tette egyenlővé a városvezetés. Pedig a fapumás lángost még 2023-ban is rengetegen kérték, még úgy is, hogy akkor már azért 1000 forint fölött volt a sajtos-tejfölös.
Egyedül a Kárpáti család egysége áll még pontosan azon a helyen, ahol 1985 és 2024 között árulták a gofrit és a fagyit. Vendégeket azonban már ők se tudnak kiszolgálni, mert idén tavasszal, nem sokkal a szezon kezdete előtt végleg ellehetetlenült a működésük. A tulajdonos szerint „exkavátorral kiásták a vízvételi lehetőségüket”, vagyis megvonták tőlük a vízszolgáltatást. Kárpáti Péter, az üzlet tulajdonosa azt mondta a Telexnek, az ügyben feljelentést is tett, mert az az álláspontja, hogy a vállalkozásnak igenis joga van a vízszolgáltatáshoz.
Bár a pavilon oldalán még az olvasható, hogy amint visszakapják a vizet, újra kinyitnak Balatonföldváron, Kárpáti azt mondta, nem akarnak már visszamenni abba a toxikus közegbe, amit szerinte a városvezetés teremtett. Talán a toxikus közeg bizonyítéka lehet az is, hogy a pavilont nemrég graffitivel összefirkálták. Egyik oldalára valaki minden bizonnyal azt akarta írni, hogy „takarodj”, de ezt úgy sikerült leírni, hogy „tarkarongy”.
Igaz, Kárpáti-féle gofrit és fagyit még mindig lehet kapni, csak nem Földváron, hanem Zamárdiban. Az itt nyitott hely hátsó részében beszélgettünk Kárpáti Péterrel, aki elmondta, szerinte miért kellett menniük a pavilonoknak, és nekik személyesen miért kellett átköltöztetniük az évtizedeken át sikeresen működő, szezononként 50 millió forint forgalmat teremtő vállalkozásukat.
„Olyan 350–400 millió forint között van az a pénz, amit eddig a város erre a dologra ellocsolt a közpénzből, hogy ott ne legyen üzletsor.”
Mindezt Kárpáti szerint azért, hogy a területen „kiégett fű legyen, rohadás, pusztulás, hogy ott álljanak az autók, hogy a városnak egy közkedvelt színfoltja, amit az emberek szeretnek, ne legyen. Egy igazi közösségi tér volt, ahol ment a randalírozás, esténként tele voltak a teraszok, jöttek-mentek az emberek, költekeztek.”
Nyolc éve húzódik
Megkerestük az ügyben Balatonföldvár fideszes polgármesterét, Holovits Hubát, aki 2010 óta vezeti a várost. Kérdéseinkre csak annyit válaszolt, hogy a 2025. július 11-i, Földvárinfó néven, a YouTube-on futó műsorában megtaláljuk a választ a kérdéseinkre. Ebben a videóban elmondta, szerinte miért volt szükség arra, hogy a „sokak által kedvelt, kikötő előtti üzletsort” eltüntessék. Illetve arra is, miért húzódik az ügy már nyolc éve, vagyis azóta, hogy a város megszerezte a területet, ami korábban a kikötőt üzemeltető Bahart tulajdonában állt. Azt mondta, nem igaz az, amit sokan híresztelnek a városban, hogy „a városvezetés megalomán fejlesztési mániája” vagy bizonyos gazdasági körök kiszolgálása, esetleg politikai bosszú miatt volt erre szükség.
Holovits szerint „ez egy egyszerű szakmai, településfejlesztési, városfejlesztési, településrendezési kérdés”, ugyanis a kétezres évek elején a Balatoni Tervtanács, az Örökségvédelmi Hivatal és a városi főépítész is azon a véleményen volt, hogy le kell bontani a pavilonsort. Mégpedig azért, mert a pavilonok szerintük rontották a városképet, mivel azok pont a kikötő bejáratául szolgáló műemlék, a Csigaház épülete és Magyarország egyik első vasbeton szerkezetű épülete, az 1905-ben épült Kaszinó között helyezkedtek el. A polgármester megnevezett egy másik okot is, ugyanis a kikötőt tulajdonló Balatoni Hajózási (Bahart) Zrt. szolgáltatóházat akar építeni a kikötőben, a szolgáltatóházhoz viszont pont ott kell utat biztosítani, ahol a pavilonok voltak.
Vagyis a polgármester szerint kőkemény szakmai okok vezettek oda, hogy lebontsák a balatonföldvári turizmus lelkét jelentő, évről évre rengeteg pénzt a városba vonzó pavilonokat. 2024-ben sikerült is elérnie, hogy a „könnyűszerkezetes, 40 évvel ezelőtt épült”, szerinte a „bódévilágot” képviselő pavilonok többsége eltűnjön.
A város szempontjából pénzügyileg mondjuk nehezen magyarázható az, ahogy a városvezetés elérte a pavilonsor nagy részének lerombolását, és a vállalkozások távozását. Több százmillió forint közpénzbe, és értékes ingatlanjaiba került a városnak az, hogy eltűnjenek ezek a polgármester szerint is „sokak által kedvelt” vendéglátóipari egységek. A július 11-i videóban Holovits elmondta, hogy a Marina Gyros pavilonját például 125 millió forintért vette meg a város a tulajdonostól.
A polgármester szerint azért kellett ilyen sokat fizetni a tulajdonosoknak, mert 2004-ben 99 évre szóló, rendkívül kedvezményes árú földhasználati szerződéseket, bérleti szerződéseket kötöttek az üzlettulajdonosok a kikötő akkori tulajdonosával, a Baharttal. Holovits 2022-ben még egy kisajátítási eljárás keretein belül képzelte el az üzletek megszerzését, akkor még úgy volt, hogy pár tíz millió forintos kárpótlást kell csak fizetni az üzletek tulajdonosainak. Erről az eljárásról az említett videóban csak úgy nyilatkozott, hogy „nem volt sikeres”, ezért kellett tárgyalásos úton dönteni az üzletek megszerzéséről. Azt nem mondta, hogy 2022-ben a Pécsi Törvényszék kimondta: a kisajátítási eljárás kezdeményezését megelőző önkormányzati eljárás, valamint a kormányhivatali eljárás is szabálytalan volt, utóbbiban például nem indokolták meg, miért közérdek a pavilonok lebontása.
Azt Holovits is említette a videóban, hogy egyedül a Kárpáti Fagyizó tulajdonosával nem tudtak megegyezni, pedig neki is felajánlottak egy nagyobb összeget, és egy konténerüzlet felépítésének lehetőségét a balatonföldvári Fesztivál téren. Kárpáti Péter azt mondta, eleinte bele is egyezett az ajánlatba, de a városvezetés több ponton is akadályoztatta az építési engedély kiadását. Mire végül meglett az engedély, már elkezdődött a 2024-es nyári szezon. Mivel nem tudott időben megépülni a konténerüzlet, a régi, megszokott helyen folytatták a gofri- és fagylaltkészítést.
A Kárpáti Fagyizó vízszolgáltatásának megszüntetéséről a polgármester azt mondta, ő nem tud elzárni a vízszolgáltatótól egyetlen ingatlant se. Ezt csak a víziközműcég teheti meg, és az is csak akkor, ha a felhasználónak nincs érvényes szerződése. A polgármester azt állította, a közműcég szerint ilyenje nem volt a Kárpáti Fagyizónak, bár azt ő is elismerte, hogy a 2024-es szezon idején, február és október között igen.
Holovits szerint újra fogják indítani a kisajátítási eljárást, hogy egybenyithassák a Kaszinó és a Csigaház közötti területet. Kárpáti Péter szerint ez bukásra van ítélve, hiszen a 2022-es törvénytelen eljárásnál se tudták megindokolni, hogy közérdekű lenne a terület fejlesztése, és ezáltal az üzlet kisajátítása.
Ne a lángosért jöjjenek
Ugyan a polgármester nem akart személyesen nyilatkozni, jelentkezett nálunk Herényi Károly alpolgármester, az MDF egykori frakcióvezetője, korábbi országgyűlési képviselője, hogy ő szívesen leülne velünk beszélgetni. 2024 júniusában még a fideszes polgármester ellen indult a városvezetői székért, most már azt mondta, belülről látja, hogy „eredményesen vezeti” Balatonföldvárt Holovits Huba, és „polgármesterként a pályázati lehetőségekkel jól és eredményesen élt”. Mondjuk, azt is elmondta, hogy amióta megváltozott a véleménye a polgármesterről, a városban sokan árulónak tartják.
Herényi a balatonföldvári háza teraszán ülve mondta, nem igaz, hogy nincs már lángos és fagyi Földváron, hiszen a Kaszinó aljában nyitott helyen lehet kapni mindkettőt, csak nem olyan jót.
„A színvonal hiányzik, meg a viszonylagos olcsóság, de nem volt az olcsó, csak lepusztultnak nézett ki, ezért oda mentek a kispénzű emberek.”
Megmondtam az alpolgármesternek, hogy mióta nincs a Fapuma, azóta Balatonföldváron nem eszünk lángost a családommal. Ha leutazunk, inkább elmegyünk Balatonszemesre, mert ott tudjuk, hogy jó lángost lehet kapni. Valószínűleg mások is hasonlóan tesznek, nem Földváron vesznek lángost, ottjártunkkor az új lángosozó asztalainak körülbelül a negyedénél ültek csak. Igaz, a kikötő melletti szabadstrandon se voltak annyian, mint az előző években.
Herényi szerint ez „nem jó, de egy önkormányzatnak nem az az elsődleges szempont, hogy a lángosozó legyen a vonzerő.
Ne az ugorjon be Földvárról valakinek, hogy odamegyünk lángost enni”
– mondta. Aztán elkezdte sorolni a Földváron megvalósult és tervezett projekteket, így például a dombtetőn már felhúzott kilátót, és az ötletét, hogy szoborparkot csinál a Balatonföldváron egykor élt hírességek szobraiból. Szerinte fontos, hogy kulturális és esztétikai szempontból gazdagodjon a város.
A város vezetői nem tartották fontosnak a földvári nyári estéknek évtizedeken át hangulatot adó pavilonsort. Így a fapumás lángost se, pedig nem meglepő módon a Balaton mellett nyáron van igény az első számú magyar strandételre, lehetőleg jó minőségben. Nagymamám azt mesélte, egyik nap átszólt a szomszéd: csinálnak lángost, és megkérdezte, kér-e belőle. Szíven ütötte a tény, hogy a Balaton mellett többen inkább otthon sütnek már lángost.
Pedig így van, és ezt nem csak nagymamám mondta. A balatonföldvári part legszebb részén, a Kvassay sétány platánfái alatt kérdeztem meg a 81 éves Józseftől, hova járnak lángosozni azóta, hogy megszűnt a Fapuma. Feleségére, a 76 éves Zsuzsára nézett, és azt mondta: saját lángosozóba. Pedig imádták ők is a fapumás lángost, minden évben ott ettek az unokákkal.
A most 70 éves Éva nem csak nyáron jár Balatonföldvárra, a várossal szomszédos Kőröshegyen lakik. Azt mondta, a helyiek is évtizedek óta jártak lángosozni vagy fagyizni a kikötő bejáratához, nekik is nagyon hiányzik az üzletsor. Nekem is.
