Horváth János Antal színész a magyar társadalom helyzetéről beszélt, és egy ismert hasonlattal indított: sokan úgy tartják, hogy az ország olyan, mint a lassan fővő béka, amely nem veszi észre, hogy megfő. Szerinte ez azonban félrevezető kép, hiszen a béka kiugrik a fazékból – hacsak nem teszik rá a fedőt. „De mi ezt nem hagyjuk” – hangsúlyozta.
Elmondta, hogy mindenkinek máskor jön el a pillanat, amikor ráébred, hogy nem akar tovább bent maradni a „fazékban”. Szerinte az emberek képesek arra, hogy a falak között is megteremtsék a saját szabadságukat. Felidézte, hogy maga is dolgozott olyan helyen, ahol a politikai megfelelés uralta a mindennapokat, és a félelem tartotta keretek között az embereket. Egy idő után azonban világossá vált számára, hogy ez valójában egy börtön.
Horváth szerint, ha elegen és egyszerre mondják ki: „elég volt”, akkor át lehet törni a falakat, és valódi változást lehet elérni.
