Molnár Áron beszédében arról beszélt, hogy frusztrálja a politika és a közbeszéd állapota, valamint a politikusok és propagandisták napi fenyegetései. Beszélt arról is, hogy szomorúsággal tölti el: a jobboldalon egyesek még annak is örülnének, ha meghalna.
Szerinte az öngyilkosságot elkövető hódmezővásárhelyi rendőrkapitány esete jól mutatja, hogy a hazug propaganda ölni képes, és sebeket okoz a társadalomban. Úgy vélte, a jelenlegi politikai rendszer nem tud kitörni ebből a spirálból, mert csak a megosztásban és a félelemkeltésben jártas, és így nevelte saját választóit. A legfontosabb kérdés szerinte az, hogy maradjon-e ez a rendszer – amire a tömeg egyértelműen „nem”-mel felelt.
Molnár elmondta, hogy azért nincs új színházi bemutatója, mert a közéleti ügyekkel kell foglalkoznia, és dühíti, hogy színházi társulatként most egy tüntetésen kell helytállnia. Ugyanakkor arra buzdította a jelenlévőket, hogy közösen hozzanak létre egy okos, cselekvő társadalmat. Fontosnak nevezte, hogy merjük kimondani, ha fáradtak, kimerültek vagy félünk – mert ettől nem gyengülünk, hanem épp közösen erősödünk meg.
