Pletyka így még nem vágta nyakon a Fideszt, mint az, ami a Szőlő utcai ügyben terjedt el
Érzékeny pontján érte támadás a Fidesz–KDNP-t, miután hétfőn a parlamentben ellenzéki politikusok egy interneten terjedő pletykáról kérdezgették a kormánypártot. „Válaszoljon Semjén Zsolt, hogy ki az a Zsolti bácsi!” – szólította fel a kormánypárti oldalt a DK-s Arató Gergely, a KDNP-s politikus pedig nem bírta megállni, hogy ne reagáljon. Semjén kifakadt, és arról kezdett el beszélni, hogy egy ördögien felépített karaktergyilkosság zajlik ellene, ami „maga a vérvád”. Beszélt arról is, hogy szemenszedett hazugságnak és forrás nélküli rágalomnak tartja az ügyet, amivel hírbe hozták.
Semjént azután vette célba a DK, majd később más ellenzéki szereplők, hogy az elmúlt napokban a Szőlő utcai javítóintézettel és annak letartóztatásban lévő egykori vezetőjével, Juhász Péter Pállal kapcsolatban különféle nem bizonyított és nem is ellenőrzött információk, szóbeszédek kezdtek terjedni, elsősorban a közösségi médiában. A pletyka alapját egy szeptember elején, a Válasz Online-ban megjelent interjú adta. A lapnak Kuslits Gábor, a Fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat egykori igazgatója azt mesélte, hogy szakmai körökben hosszú évek óta tudtak Juhász viselt dolgairól, ám hiába jelezték ezt a rendőrségnek, nem történt semmi. Kik védhették őt? – hangzott el a riporteri kérdés, mire Kuslits azt válaszolta, hogy „két nagyon magas rangú politikust emlegetnek”, az „egyiknek állítólag a fiúkat, a másiknak a lányokat vitték”.
Ám Kuslits csak egy általa hallott pletykát osztott meg az újsággal, annak igazságtartalmát senki sem ellenőrizte. A nyilatkozat mindenesetre elégnek bizonyult ahhoz, hogy ellenzéki körökben az interjúra hivatkozva azt találgassák, vajon ki lehet a két érintett politikus.
Úgy tudjuk, fideszes körökben az verte ki a biztosítékot, amikor a közösségi médiában geopolitikai elemzőként ismert Káncz Csaba egy bejegyzésében már konkrét politikusokat is megnevezett, köztük Semjén Zsoltot. Kormányzati körökben már közvetlenül Káncz bejegyzése után arról beszéltek, hogy a vádak alaptalanok, és később valószínűleg feljelentést fognak tenni rágalmazás miatt.
Hétfő délelőtt a Juhász Péter Pál ügyében nyomozó Nemzeti Nyomozó Irodában tanúként meghallgatták Kánczot, ám a meghallgatáson világossá vált: ő nem rendelkezik bizonyítékkal, az egyik forrásától hallott állítását nem is ellenőrizte, mert saját állítása szerint sem ásta bele magát az ügybe. De nemcsak Kánczot hallgatták ki, hanem – ahogy később a Tuzson Bence által nyilvánosságra hozott jelentésből kiderül – Kuslitsot is.
A jelentés szerint Kuslits a nyomozóknak azt mondta, hogy a sajtóban megjelent politikus nevét ő sehol és semmikor nem mondta, azt pedig, amit az interjúban mondott, szóbeszédre alapozta. Ha Kuslits esetében nem is, de Káncznál már ekkor borítékolható volt, hogy rágalmazás miatt feljelentik, hiszen ő meg is nevezett politikusokat.
Amikor tehát a Szőlő utcai üggyel kapcsolatban hétfőn a DK-s Arató a parlamentben felhozta „Zsolti bácsi” ügyét, egyértelműen Semjénnek címezve a mondandóját,
akkor már az NNI-n belül tudniuk kellett, hogy Káncz és Kuslits is csak szóbeszédekre hagyatkozik,
és hiába terjed futótűzként a pletyka, azt semmilyen bizonyíték nem támasztja alá.
Noha az ellenzék hozta be a parlamentbe a „Zsolti bácsiról” terjedő pletykát, azzal, hogy azt Semjén magára vette, és védekezett, politikailag nehéz helyzetbe lavírozta a Fidesz–KDNP-t. Mégpedig azért, mert egészen Semjén nyilvános reakciójáig még a kormánnyal kritikus független sajtó sem foglalkozott érdemben ezzel a pletykával – éppen azért nem, mert a mai napig semmilyen bizonyítékot nem sorakoztatott fel senki.
Semjén reakciója magas labda volt az ellenzéknek. Az ellenzéki politikusok a KDNP-s politikus védekezését szinte egyből ellene fordították, úgy állítva be a felszólalását, mintha magyarázkodna az ügyben. Mindeközben azzal, hogy Semjén reagált egy ilyen vádra, beemelte azt a mainstream sajtó területére. Erre mondják a politikában azt, hogy ez egy ki nem kényszerített hiba volt a részéről.
Azzal, hogy egyes ellenzéki szereplők a nyilvánosságban – bármiféle bizonyíték nélkül, mindössze a Kuslits-interjúból kiindulva – kormánypárti politikusokat kapcsoltak össze a Szőlő utcai üggyel, a Fidesz–KDNP-t a legsebezhetőbb pontján támadták. Ez a gyermekvédelem területe, ami ezer sebből vérzik, a kegyelmi ügy óta pedig neuralgikus pontja a 15 éve kormányzó Fidesznek.
Ráadásul ha a „Zsolti bácsiról” szóló szóbeszédek csak pletykák is, Juhász május végi letartóztatása óta fókuszba került két fontos kérdés, ami nagyon is valóságos: miként történhetett meg, hogy Juhász hosszú éveken át megúszta a felelősségre vonást, és egyáltalán miért kerülhetett vezetői pozícióba, ha 2009-ben fegyelmivel távolították el a gyermekvédelemből egy gondozottal való, helytelennek ítélt kapcsolata miatt.
Juhászt ugyanis a 2010-es kormányváltás után nevezték ki a Szőlő utcai otthon igazgatójává, miközben kirúgták azt a gyermekvédelmi szakembert, aki korábban sokat tett a férfi eltávolításáért. Ám hiába jelezték a Juhásszal kapcsolatos aggályokat a Németh Szilárd rezsibiztos emberének tartott Dudás Zoltán minisztériumi főosztályvezetőnek, ő 2011-ben felterjesztette Juhászt erre a pozícióra.
A Fidesznek az sem kedvezett, hogy a Szőlő utcai ügyet a nyilvánosságban szinte már a kezdetektől pedofil ügyként emlegették, noha a folyamatban lévő nyomozásban ilyen gyanúsítás Juhásszal és élettársával szemben nincsen. Jelenleg azzal gyanúsítják őket, hogy két felnőtt, de intézetis múltú nőt futtattak prostituáltként, akiket kamu állásba tettek a Szőlő utcai javítóintézetben. Emellett úgy tudjuk, Juhásszal szemben még a titkos nyomozás során felmerült a gyanú, hogy egy intézetis fiúnak tett szexuális ajánlatot. Emiatt az ügy miatt rúgták ki még az elfogása előtt, márciusban, de ebben az ügyben nem gyanúsították meg, állítólag nehezen bizonyítható, mert csak a fiú vallott ellene.
Mindenesetre Juhász letartóztatása után a Szőlő utcai ügyet – részben a sajtónak nyilatkozók és a gyermekvédelmi területen dolgozók nyilatkozatai alapján – az ellenzéki nyilvánosság klasszikus pedofil bűnügyként interpretálta, ezzel is erősítve azt a képet, amit az ellenzék a kegyelmi ügy óta hol nyíltan, hol burkoltan, de sulykol. Eszerint a kormánypárt tele van pedofil ügyekkel, és ezeket el is akarja titkolni. Ilyenkor a kegyelmi ügy egyik szereplője, K. Endre mellett általában az egykori perui nagykövet, Kaleta Gábor sztoriját szokták felemlegetni.
A Szőlő utcai ügy ezen előzmények miatt rendkívül veszélyes politikailag a Fideszre nézve. Nem csoda, hogy Semjén reakciója után a kormány minden állami erőforrást megmozgatva azonnal ellentámadásba lendült. Tuzson Bence igazságügyi miniszter közzétett egy jelentést, amivel igazolni akarta, hogy a Semjént érintő vádak puszta rágalmak.
A Szőlő utcai ügy azért is lehetett egy újabb támadási felület a Fidesznek, mert minden eleme megvan ahhoz, hogy magyar Epstein-üggyé lehessen dagasztani. Adott egy javítóintézeti igazgató, aki hosszú éveken át kiskirályként vezethet egy fővárosi javítóintézetet, miközben – ha igaz a rendőrség gyanúja – strici. Ez az igazgató jó kapcsolatokat ápol legalább egy fideszes káderrel (az őt a figyelmeztetések ellenére 2011-ben pozícióba helyező Dudás Zoltánnal), és egyébként pedig olyan üzleti körökkel is kapcsolatban áll, ahol szintén megtalálható NER-közeli figura. És mivel egy folyamatban lévő büntetőeljárásról van szó, és Magyarországon a büntetőügyek lassan haladnak, sem a rendőrség, sem az érintettek nem kommunikálnak. Így a hiányzó mozaikdarabkákat a médiafogyasztók gyakran a saját fantáziájukkal helyettesíthetik.
A Szőlő utcai ügy azért is válhatott egy kis magyar Epstein-üggyé, és ezáltal a Fidesz–KDNP-re nézve kínossá, mert az elitellenes hangulat nem az ellenzéken, hanem a kormánypárton csapódik le. Az elitellenes hangulatból leginkább az ellenzék profitál, és nyilván az egyházpolitikáért is felelős Semjén megítélésén az is ront, hogy az elmúlt években egyházi körökben is tártak fel szexuális visszaéléseket.
De ha az elitellenes hangulatról van szó, akár párhuzamot is vonhatunk az Egyesült Államokkal: 2016-ban a „Pizzagate” becenevet kapta az az incidens, melyben egy észak-karolinai férfi állig felfegyverkezve állított be a washingtoni Comet Ping Pong pizzériába, hogy felszámolja a demokrata párti elit oda vizionált pedofil szektaközpontját.
Az elitellenes hangulat nemcsak az Egyesült Államokban, hanem világszerte érzékelhető. A magyarországi helyzet ráadásul annyiban speciális, hogy az elmúlt 15 évben a Fidesz a saját kádereit ültette szinte az összes állami pozícióba, így az emberek egy része szerint ezek a szervezetek sem megbízhatóak, mert a politika teljes kontrollt gyakorol fölöttük, mindent irányít.
Ez az oka annak, hogy hiába közöl esetleg tényeket egy kormánypárti politikus vagy egy miniszter egy-egy állami szervre hivatkozva, a kormánnyal szemben ellenséges vagy kritikus polgárok sokszor már ezeket sem fogadják el hiteles információnak, de legalábbis szkeptikusak. A „Zsolti bácsis” ügyben is ezzel az akadállyal találja magát szembe a kormánypárt: a közösségi médiában olvasható reakciókból kitűnik, hogy az ellenzékiek vagy nem hisznek a Tuzson Bence igazságügyi miniszter nevével fémjelzett jelentés valóságtartalmának, vagy politikailag manipuláltnak tartják azt.
Ahogy más ügyeknél, ennél is kristálytisztán látszik, hogy két, párhuzamos valóság létezik: az egyikben a kormánypártiak, a másikban az ellenzékiek élnek, a kettő között pedig nincs átjárás. Szinte minden hitkérdéssé vált.
Mindeközben a Tuzson-féle jelentést okkal érik bírálatok, a dokumentum tartalmára és a születési körülményeire is jellemző a „fideszes stílus”. A dokumentum ugyan jól rekonstruálta, hogy az interneten miként és hogyan terjedt el az a pletyka, amivel végül Semjént a parlamentben célba vették, de semmi nem bizonyítja a kormányzat azon állítását, miszerint jelenleg a kormánnyal szembeni, szervezett, összehangolt akció zajlik. A jelentésben felsorolt események simán lehetnek egymást erősítő és egyébként az ellenzéki politizálásból törvényszerűen következő lépések, a kormány mégis összeesküvést sejtet. Miközben éppen a háttérben sejtetett külföldi titkosszolgálati szál a leggyengébb.
A jelentésben megjegyzik, hogy Káncz 2012 és 2016 között egy brit hírszerzők által alapított céggel állt szerződésben, csakhogy az égvilágon semmi nem utal arra, hogy a Facebookon kifejtett tevékenysége mögött külföldi titkosszolgálat állna. De ez a brit szál már elég ahhoz, hogy a fideszesek nemzetközi összeesküvést sejtessenek az ügy hátterében. Mintha csak a tükörképét látnánk annak, ahogy az ellenzék a Szőlő utcai ügyben sejtet valamiféle politikai összeesküvést.
A tartalmától függetlenül is van, ami felróható az igazságügyi miniszternek a jelentéssel kapcsolatban, igaz, ez leginkább a Fidesz pánikreakciójára és a kapkodásra utal. Tuzson szerdán 11:59-kor posztolt ki egy videót a Facebookon, amelyben bejelentette, kezében tartja a jelentést, amit a kormány megbízásából készített. A Magyar Közlönyben ugyanakkor csak 13 órakor jelent meg a rendelet, amely felhatalmazta a minisztert a jelentés elkészítésére, a rendelet hatályba lépése is 13 óra. Mások azért bírálják a jelentést, mert a kormány semmilyen nyomozást nem siettethet, és semmilyen nyomozásról nem kérhet beszámolót, a jelentésből azonban kitűnik, hogy ezúttal ez történt.
Az ellenzék mindezek ellenére vagy éppen ezért, de láthatóan azután sem engedi el a témát, hogy az ügyben eddig megszólalók az állításaik mögé nem tudnak bizonyítékokat felsorakoztatni. Az ellenzéki politikusok ócsárolják a Tuzson-jelentést, a reakcióik összképe pedig azt mutatja, hogy az emberekkel azt akarják elhitetni: bármit is közöl az igazságügyi tárca, ne higgyenek annak. Ez a stratégia politikai szempontból akár még működhet is, de bizonyosan tovább mélyíti a szakadékot az ellenzéki és a kormánypárti közeg között.
A Szőlő utcai történet további keretezésében az ellenzéknek kedvezhet az, ahogy a Fidesz–KDNP az elmúlt kormányzati ciklusokban a saját médiáját kezelte és tette teljesen hiteltelenné: ha a politikai érdekei úgy kívánják, akkor a propagandagyáruk bárkiről bármit hazudhat különösebb következmények nélkül. Ez a kormánypárti kommunikációs stratégia most üthet vissza, mert a kormánynak (és a kormánypártoknak) már azt sem feltétlen hiszi el az emberek egy jelentős része, amiben egyébként igaza van.
Sőt hiába bizonyosodik be valakiről, hogy amit tett, az színtiszta rágalmazás, ha az ellenzéki nyilvánosságban mártírt tud saját magából csinálni mint politikai véleménye miatt meghurcolt személy, felmutatva, hogy egy egész államapparátus fordult ellene. Ezt pedig csak tovább erősíti, ha a Fidesz – Kocsis Máté ígéretéhez híven – politikai megtorlással él majd, bármit is jelentsen az. Olyan spirál ez, amiből egyik politikai szereplő sem tudna arcvesztés nélkül kimászni.
Ebben a környezetben a kettős mérce is jól kitapintható. Jó példa erre az, hogy azok az ellenzéki politikusok, akik nemrég oknyomozó újságírók ellen intéztek kirohanást, amiért a Direkt36 bizonyítékokkal alátámasztva írta meg a Gyurcsány Ferenc lemondásához vezető utat, benne a magánéleti szállal, most interneten terjedő pletykák alapján támadták be politikai ellenfelüket. És azok, akik rendre és joggal kikeltek a kormány hazug propagandagépezete ellen, nem ítélik el a lejáratást, ha a kárvallottja esetleg kormánypárti, mondván, ha így is van, megérdemli.
Az, hogy mindez így alakult, a megváltozott szerkezetű nyilvánosságnak is köszönhető. A közösségi média térnyerése előtti időkben is terjedtek mindenféle szaftos pletykák politikusokról, közéleti szereplőkről, ám ezek sosem érték el a hagyományos, az újságírás szabályait szem előtt tartó médiumok ingerküszöbét, megmaradtak pletykának.
De már az ismert stylist, Lakatos Márk ügye is azt mutatta, hogy a helyzet mára megváltozott, bárkit, bármikor érhet a közösségi médiában súlyos vád – az ügy megítélése pedig leginkább politikai szimpátia függvénye. Vagy említhetnénk a francia elnök, Emmanuel Macron és felesége ügyét. A Macron házaspár Candace Owens amerikai influenszer ellen indított rágalmazási pert, mert az azt állította, hogy a francia elnök felesége nem nő. Bár egyetlen komolyan vehető sajtótermék sem vette volna komolyan ezt a sztorit, az influenszer kommunikációja elég volt ahhoz, hogy Macronék úgy érezzék, jogi úton kell elégtételt venniük.
Az emberek jelentős része már nem a klasszikus sajtóból, hanem a közösségi médiában aktív influenszerek vagy éppen fórumok tartalmaiból nyeri az információit. A politikusok is felismerték ezt, nem véletlenül teremtik meg a saját médiaplatformjaikat, amelyen keresztül a hagyományos sajtót meg tudják kerülni. A Semjén elleni kampány főbb mérföldköveit is a sajtón kívüli világban találjuk: Káncz nem egy újságcikkben, hanem egy személyes posztban osztotta meg nem ellenőrzött információját. Az ellenzéki Tordai Bence a saját Facebook-oldalán hozta összefüggésbe Semjént a pedofil váddal, a DK-sok is a saját közösségi médiás felületükön „zsoltibácsiznak”, és Kocsis Máté is a Harcosok Órájában fenyegeti megtorlással az ellenzéket.
A kampány bedurrant, és már ez az eset is azt mutatja, hogy a következő hónapokban nem a tények számítanak majd, hanem az, ki és mennyire hitelesen tudja elhitetni a szavazókkal azt, ami az érdekében áll. Kiszámíthatatlan időszak elé nézünk, amiben bármi megtörténhet, és amiben láthatóan bármit elhisz az erre fogékony közönség egy része, legyen az kormánypárti vagy ellenzéki szimpatizáns.
