A Sziget Fesztivál ügye állatorvosi lova annak a fővárosi közgyűlési káosznak, amelyet a Fidesz elő akart állítani azzal, ahogy átírta a választási rendszert a 2024-es önkormányzati választás előtt hat hónappal. Az országos politikai céljai felől közelítve érthető, hogy a Tisza a fővárosi vezetéssel olyan konkrét ügyekben is folyamatosan konfrontálódik, mint a Sziget, de nem biztos, hogy célravezető taktikát választott. Ez azzal együtt is igaz, hogy a friss fejlemények sikeres kármentésre utalnak.
„A Fidesz vélhetően most azt méri, hogy képtelen Budapestet visszaszerezni, Karácsony Gergelyt jó eséllyel újraválasztják, és azon gondolkodik, hogyan lehetne megbontani mögötte a többséget” – írtuk 2023 novemberében, amikor felbukkant a parlament honlapján a fővárosi választási rendszer teljes átalakításának terve. A néhány héttel később meg is szavazott módosító mögött húzódó mesterterv a vártnál is jobban bevált: a Tisza hónapokkal a listás rendszer visszaállítása után tűnt csak fel, és minden várakozáson felül szerepelt, a 33-ból 10 mandátumot megszerezve, ugyanannyit, mint a Fidesz.
Hamar világossá vált, hogy az épp hivatalban lévő főpolgármester akaratát 34 éven át kiszolgáló Fővárosi Közgyűlés 2024-től komoly konfliktusok terepe lesz, sőt, káoszba, esetleg működésképtelenségbe fulladhat. A káoszban már vastagon benne vagyunk.
Ha racionalitást keresünk a szereplők működésében, nagyjából a következő alapstratégiákat különböztethetjük meg:
- A kisebbségben lévő főpolgármester alapvető politikai érdeke, hogy ne engedjen a többségi frakcióknak, mert fél, hogy onnantól kezdve a bábjukká válik.
- A Tisza – félve attól, hogy másokkal összemoshatóvá válik – minden ügyben igyekszik elhatárolódni az „óellenzéki” városvezetéstől és a Fidesztől is. A pártvezetés országos politikai stratégiájának ez felel meg, és fő célja jelenleg a 2026-os választási győzelem, aminek láthatóan alárendeli a fővárosi frakció politizálását is.
- A Vitézy Dávid vezette Podmaniczky-frakció igyekszik a leginkább konstruktív ellenzékként működni, és patikamérlegen kiszámított dózisokban támadja a kormányt és a fővárosi városvezetést.
- A MKKP-frakció – benne az önjáró Baranyi Krisztinával – pedig szintén a másoktól való különbözőséget próbálja felmutatni, mert ez az alapvető politikai identitása.
- A Fidesznek ebben a helyzetben csak hátra kell dőlni, és azt mondani, hogy a többségben lévő ellenzéki erők képtelenek a főváros irányítására. Ráadásul a káoszt a kormánypárt számos más eszközzel is fokozza. Ezt szolgálja a Fővárosi Önkormányzatot a csőd szélére taszító kormányzati pénzelvonás, az önkormányzati kontroll alól kivett állami beruházások, a kerületek és a Fővárosi Önkormányzat amúgy meglévő ellentéteinek elmélyítése a Böröcz László I. kerületi fideszes polgármester által benyújtott hatásköri javaslattal.
A Tisza csúcsra járatta a konfrontációt
A legtöbb szereplő mozgása többé-kevésbé levezethető mindebből, a Tisza kiszámíthatatlansága viszont nagyrészt abból fakad, hogy a fővárosi választói egész mást várnak tőle, mint a Budapesten kívüliek. Magyar Péter politikai karakteréből, az országos politikai céljaiból és a vidéki bázis elvárásaiból is az következik, hogy folyamatosan konfrontálódnia kell a főpolgármesterrel. Ennek a taktikának is megvannak azonban a határai.
A szerdai szavazás miatt a pártelnök intenzíven magyarázkodni kényszerült, nem véletlenül: a szavazóbázisának fontos pillérét alkotó kisvállalkozók, vendéglátósok, szállásadók, a Sziget számtalan beszállítója azt várták volna a Tisza fővárosi frakciójától, hogy így vagy úgy, de teremtsék meg a Sziget túlélésének feltételeit. Érzékelhető volt a tiszás mag felháborodása, olyannyira, hogy Magyar Péter csütörtökön már személyesen lépett, és nemrég azt jelentette be, hogy Gerendai Károllyal megtalálták a megoldást a Sziget megmentésére.
Az még nem világos, hogy mindez hogyan fog átmenni a Fővárosi Közgyűlésen, de az eseménysor arra utal, hogy a Tiszánál érzékelték, hogy válsághelyzet keletkezett, és ezt igyekeznek most kezelni. Ha sikerül a kármentés, a Sziget ügye egy hamar feledésbe merülő epizód lesz csak, de arra mindenképp rámutatott, hogy nem mindig a konfrontáció végletekig fokozása a kifizetődő politikai stratégia.
A szerző a Political Capital választási szakértője.
