A kormány újra csecsemőotthonokat nyit, pedig azért zárták be azokat, mert ez nem jó megoldás a gyerekeknek

Ez abszolút szakmaiatlan és jogellenes irány – mondta a Telexnek Boros Ilona, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa reagálva arra, hogy a kormány csecsemőotthonok nyitásával és építésével oldaná meg a kórházban hagyott babák helyzetét.

Pintér Sándor belügyminiszter kedden jelentette be, hogy új csecsemőgondozó intézeteket hoznak létre. A miniszter szerint négy csecsemőotthont fognak átadni. A Belügyminisztérium pénteki közleménye tisztázta a részleteket: Miskolcon egy 72 férőhelyes otthont december 3-án, Karcagon egy 32 férőhelyes csecsemőotthont december 12-én adnak át. Miskolcon egy 40 férőhelyes és Mátészalkán egy 80 férőhelyes csecsemőotthon átadását pedig 2026. első félévére tervezik.

A csecsemőotthon olyan gyermekotthon, ahol a legkisebb családjukból kiszakított gyerekeket helyezik el, tehát ez is a gyermekvédelmi szakellátás egyik intézménytípusa.

A szülők többsége nem mondott le a gyerekéről

November elején Pintér Sándor azt ígérte: december 31. és jövő év március 31. között valamennyi kórházban hagyott csecsemő ellátását meg fogják oldani. Ez azért tűnik merész vállalásnak, mert novemberre nemhogy csökkent volna a kórházban élő babák száma, hanem nőtt:

353 kórházban hagyott csecsemő volt egészségügyi intézményben, idén januárban a számuk még 260 volt.

A kormány tavaly enyhített az örökbefogadás szabályain, e szerint ha egy babát hat hétig nem keres a vér szerinti családja a kórházban, akkor automatikusan örökbefogadhatónak nyilvánítható. Tavaly novemberben Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára azt közölte, megtörténtek az első gyorsított örökbefogadások. A csütörtöki kormányinfón Gulyás Gergely is arról beszélt: ők nem megnehezítették, hanem felgyorsították az örökbefogadásokat.

Boros Ilona szerint a gyakorlatban ennek még sincs sok látható eredménye: az adatok szerint januárban 59 gyereket sikerült örökbefogadhatónak nyilvánítani, csütörtökön Gulyás mintegy 100 gyerekről beszélt, de akkor is több mint 250 gyerek esetében ez nem történt meg.

Az örökbefogadásra váró házaspárok száma lényegesen több, mint az örökbefogadható gyerekek száma – mondta Gulyás, aki szerint az a probléma, hogy sok kórházi baba nem örökbefogadható. Ez elmondása szerint azért van, mert ha a vér szerinti szülők hat héten belül ismét megkeresik a gyereket, mindig újra meg kell várni, hogy leteljen a törvény által előírt hat hét. Így fordulhat elő, hogy a néhány hét helyett hónapokat töltenek a csecsemők kórházban.

Boros Ilona lapunknak azt mondta: a valóságban az lehet a kevés örökbefogadás mögött, hogy a szülők többsége nem mondott le a gyerekéről, harcol érte, látogatja, amikor csak engedik. „Tragédia, hogy ezek a szülők is gyakran hat hétig nem láthatják a babájukat, de nem önhibájukból, hanem mert nem engedik be őket hozzájuk.”

A kórházban élő gyerekek között vannak olyanok, akik után egyáltalán nem érdeklődik senki, míg más esetekben az anya vagy a család körülményei olyanok, hogy a gyerekek nem kerülhetnek haza.

Gulyás Gergely a kormányinfón azt is mondta: mindig is világos volt, hogy nem elegendő az örökbefogadási törvényt módosítani, maga a jelzőrendszer vált sokkal szigorúbbá. A kórházban hagyott gyerekek elhelyezése azért is nehezebb, mert a legtöbben három év alattiak és sokan közülük valamilyen betegséggel élnek. A kialakult helyzeten biztosan nem segít, hogy 2021 óta az egyedülálló szülők csak miniszteri engedéllyel fogadhatnak örökbe. Pedig ők azok, akik bevállalósabbak, és hajlandók elvállalni az idősebb, problémásabb vagy nehezebb sorsú gyermekek nevelését is. Gulyás szerint a kórházban hagyott csecsemők ügyének semmi köze az egyedülállók örökbefogadásának szigorításához.

Nem véletlenül zárták be a csecsemőotthonok többségét

A csecsemőotthonok létrehozása elég nagy ellentmondásban van azzal, hogy a gyermekvédelmi törvény szerint a 12 év alatti gyerekeket családban kell elhelyezni. Főleg, hogy Pintér Sándor a keddi bizottsági meghallgatásán is megerősítette ezt a kormányzati szándékot.

„Nagyon veszélyes iránynak gondoljuk az intézményesedés újraindítását. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye, és az azt ellenőrző Bizottsága is egyértelműen meghatározza, hogy nem szabad intézményekbe helyezni gyermekeket, ezeket az otthonokat fokozatosan be kell zárni, és családi elhelyezést kell minden gyermeknek biztosítani” – mondta Boros Ilona, aki szerint kizárólag a saját család – örökbefogadó család – nevelőszülőség hármasából kell megoldást találni.

A nemzetközi gyakorlatban is alkalmazott elvárás, hogy a családjából kiemelt gyerek olyan nevelőszülőkhöz kerüljön, akik a fejlődési szükségleteinek és személyiségének a leginkább megfelelnek. Egyértelműen jobb, ha egy gyerek nevelőszülőknél nevelkedik, mivel a nevelőszülős családoknál egy pár vagy egy egyedülálló felnőtt (mivel nincs családi állapothoz kötött feltétel) gondozza a gyerekeket, a gyermekotthonokban nincs elsődleges gondozó, akihez kötődhetnének. Nem véletlen, hogy az elmúlt években Magyarországon a csecsemőotthonok többségét bezárták.

És mi lehet az oka annak, hogy mégis az intézményben gondozással oldaná meg a kormány a problémát?

Intézményeket nyitni sokkal egyszerűbb és gyorsabb, mint több nevelőszülőt találni vagy megoldani a vér szerinti családok támogatását.

Magyarországon alig van szabad nevelőszülői hely, több mint 2000 nevelőszülő hiányzik a rendszerből, így az állami gondozásban élő 23 ezer gyerek közül nagyjából hétezret még most is gyermekotthonban tudnak csak elhelyezni. Az SOS Gyermekfalvak egy korábbi felmérése alapján tízből hat ember azért nem választja a nevelőszülői hivatást, mert a nevelőszülők nem kapnak megfelelő anyagi támogatást. Egy másik felmérésükből az derült ki, hogy a válaszadók kétharmada úgy gondolta, a nevelőszülőknek meg kell küzdeniük a társadalom előítéleteivel. Az is probléma, hogy az információhiány miatt sokan összekeverik a nevelőszülőséget az örökbefogadással.

Egy gyerek életében kétségkívül az elképzelhető egyik legtragikusabb és legnagyobb fejlődési töréssel járó esemény, ha kiemelik a családjából, ez életre szóló trauma. Ezért az európai gyakorlatban általánosan elfogadott elv, hogy a családból való kiemelés csak végső eszköz lehet. Egy 2017-es ombudsmani jelentés szerint a magyar állami gondozott gyerekek harmadánál a szegénység, a rossz vagy megoldatlan lakáskörülmények állnak a családból való kiemelés hátterében. Magyarországon évente több ezer gyereket választanak el a szüleiktől a szegénység miatt, pedig kevesebb pénzből kijöhetne ennek a helyzetnek a megelőzése, mint az állami gondozásba vétel.