Csak a kormányon múlik, hogy akarja-e tisztázni a titkosszolgálatot gyanúba keverő botrányt

A Direkt36 a múlt héten közölt egy cikket arról, hogy titkosszolgálati nyomásra végeztek házkutatást a Tisza Pártot segítő informatikusoknál, aminek következtében kibukott egy gyanús művelet a párt ellen. Innen indult ki az a botrány, ami azóta sem csillapodott. Pontosan mit állított a Direkt36 cikke?

Azt, hogy 2025. július 8-án a Nemzeti Nyomozó Iroda gyermekpornográfia gyanújával tartott házkutatást két informatikusánál azok után, hogy érkezett hozzájuk egy névtelen bejelentés, amire külön felhívta a figyelmüket az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH). Az már a házkutatáson kiderült a rendőrök számára, hogy a két informatikus a Tisza Párthoz köthető, egyikük, a 38 éves, Buddha becenevű férfi a párt IT-infrastruktúrájának védelméért felelt. A fiatalabb, a 19 éves Gundalf korábban dolgozott csak a pártnak, a házkutatás idején már nem.

És kiderült, hogy a két informatikus tényleg gyerekek sérelmére akart bűncselekményt elkövetni?

Nem derült ki, ellenkezőleg: a nyomozás közben semmilyen bizonyíték nem került elő arról, hogy a két férfinak bármi köze lenne gyermekpornográfiához. Ellenben a lefoglalt eszközeiken a rendőrök több száz képernyőfotót találtak, amik egy beszervezési kísérletről árulkodtak. Eszerint egy Henry álnevű alak a fiatalabb informatikust próbálta rávenni a párt informatikai rendszeréhez való hozzáférésre, majd a párt bedöntésére, aki erről értesítette kollégáját, és együttműködést színlelt. A rendőrök lefoglaltak egy rejtett kamerás övet is, amelyet az informatikusok a beszervezők lebuktatására szántak. Emiatt végül haditechnikai eszközzel való visszaéléssel gyanúsították meg őket.

Az AH a rendőröknek tagadta, hogy köze lenne Henry akciójához, de az ügy egyik nyomozója ezt gyanította. Az újságírók megkeresésére az AH nem reagált, bár ebben nincs semmi rendkívüli, mert a titkosszolgálatok nem szoktak nyilvánosan megszólalni egy-egy ügyben.

Lehet, hogy el is sikkadt volna a sztori, ha a kormány és a hatóságok annyiban hagyják?

Lehetséges, hiszen a Direkt36 – még ha konkrétumokat írt is – névtelen forrásra hivatkozott. De miután a cikk megjelent, szinte azonnal eljárás indult a nyomozó, Szabó Bence ellen hivatali visszaélés miatt, mivel felvállalta, hogy ő szivárogtatta ki az anyagokat a sajtónak. Szabó meggyanúsításával egy időben a Direkt36 közzétett egy videóinterjút, amit még korábban vettek fel vele. Ebben az interjúban a rendőr arcát és nevét felvállalva mondta el a sztorit úgy, ahogy ő látta. Ezt a videót rengetegen látták, nyilván súlya volt annak is, hogy egy olyan rendőrségi nyomozó beszélt, aki láthatóan elkötelezett a munkája iránt. Arról nem is beszélve, hogy olyan ügyekben folytatott nyomozást, amelyeknél a sértettek gyerekek voltak. Ez még inkább erősítette a hitelességét, az iránta érzett szimpátiát.

Mennyire vonható kétségbe az, hogy Szabó Bence igazat mondott-e?

Semmi nem utal arra, hogy Szabó Bence ne az igazat mondta volna abból, amit a nyomozás során nyomozóként látott és tapasztalt. Ahogy az is egyértelmű, hogy a Direkt36 minden szakmai szabályt betartva, a tényeket feltárva és ismertetve foglalkozott az üggyel. Ugyanakkor fontos tudni, hogy Szabó rendőrként látott rá az ügyre, annak is csak egy részére. Emellett pedig az is lényeges, hogy az általa előadott történet egy része már az ő következtetése. De mivel nem egy egyszerű rendőrről, hanem nyomozóról van szó, a következtetéseit sem lehet figyelmen kívül hagyni. Ráadásul azt állította, hogy nemcsak ő, hanem a kollégái is hasonló következtetésre jutottak.

Nem véletlen, hogy a cikk megjelenése után nem, de Szabó nyilvános megszólalása után már az AH főigazgatója, Bárdos Szabolcs is reagált a történésekre. A parlament honlapján közzétettek egy titkosítás alól feloldott levelet, amelyet a titkosszolgálati vezető a parlament nemzetbiztonsági bizottsága elnökének, a jobbikos Sas Zoltánnak írt. Ebben Bárdos gyakorlatilag egy kémtörténetet vázolt fel. Ezzel az AH arra utalt, hogy a titkosszolgálat kémelhárítási műveletet hajtott végre, ennek keretében lett célszemély a két informatikus.

És ezzel sikerült mindent tisztázni?

Nem. A lényegi kérdések ugyanis megválaszolatlanul maradtak. Az AH főigazgatója által írt levélből ugyanis nem derül ki, ki lehet a Direkt36 cikkében Henryként emlegetett személy, aki be akarta szervezni a Tisza Pártnak is dolgozó informatikusokat. A levélben Bárdos nem ejtett szót a párt elleni informatikai támadásról sem. Szabó azon állítására sem reagált az AH vezetője, miszerint a titkosszolgálat nyomást gyakorolt annak érdekében, hogy a rendőrség se foglalkozzon a henrys szállal. Magyarul: a kép nem lett tisztább.

Mennyire igazolódott be, hogy kamu indokkal tartottak házkutatást a két informatikusnál házkutatást?

Ezt senki nem vitatta, de nem is ismerte el titkosszolgálati oldalról. Ám a titkosszolgálati műveleteknél bevett dolog, hogy egy akciót, ebben az esetben az adathordozók lefoglalását, valamilyen fedőtörténettel biztosítanak.

Milyen módon magyarázták mindezt a kormánykritikus vagy ellenzéki és a kormánypárti szereplők?

A két fél egészen más narratívát kapcsol a történtekhez. A Tisza Párt elnöke, Magyar Péter az ügyet súlyosabbnak gondolja az amerikai Watergate-botránynál, mert szerinte a magyar titkosszolgálatok folytattak akciót a Tisza Párt ellen, Szabó Bence nyomozót pedig hősnek és hazafinak tartja.

A kormányoldalon is hasonlóan súlyos ügyet emlegetnek, csak egészen más felfogásban. A kormánypropagandában azt sulykolták, hogy „egyre több ukrán kém bukik le az országban”, és a Tisza két informatikusát külföldön képezték ki, Buddha pedig ki-be járt az ukrán nagykövetségre, ezért kémelhárítási művelet zajlott ellene. Orbán Viktor pedig egyenesen azt üzente, hogy „Zelenszkij parancsolja haza az ügynökeit”. A kormány tehát azt a narratívát erősítette fel, hogy az ukrán titkosszolgálatok a Tisza oldalán beavatkoznak a magyar választásba, míg a kormánykritikus, ellenzéki oldal szerint a Tisza Párt ellen folyhatott titkosszolgálati akció, ami Szabó Bence kiállásával lepleződött le. Fontos még, hogy a kormányzati kommunikációban azt is hangsúlyozzák, hogy Szabó rendőr, nem ért a kémelhárításhoz, ezért nem érthette, félreérthette, mi folyik körülötte.

Mi utal arra, hogy az informatikusok Ukrajnának kémkedtek volna Magyarország ellenében?

Az eddig a nyilvánosság által megismert információk alapján ezt nem lehet állítani.

Mi utal arra, hogy a magyar titkosszolgálat vagy annak valamilyen különleges egysége akarhatta bedönteni a Tisza Pártot?

Erre a Tisza Párt informatikusai gyanakodtak, és erről a sejtéséről beszélt Szabó Bence nyomozó is, de bizonyíték erre sincs. A komolyan vehető szakértők, köztük a korábban az AH-nál nemzetbiztonsági főtisztként dolgozó Buda Péter szerint ha az elhangzottak igazak, akkor a kormánynak azonnal le kellene mondania. Ahhoz azonban, hogy kiderüljön, mi történt valójában, egy ténymegállapító vizsgálatra volna szükség. De egyelőre nincs híre annak, hogy terveznének ilyen vizsgálatot.

Ha van egy olyan ügy, amelyet sokan a magyar demokrácia legsúlyosabb botrányaként emlegetnek, akkor ki az, aki válaszokat tudna adni a felmerülő kérdésekre?

Úgy tűnik, hogy politikailag most ez egyik félnek sem érdeke. Bár létezik olyan fórum, amelyen belül erre elméletileg lenne lehetőség, a parlament nemzetbiztonsági bizottsága sokkal inkább gittegylethez, mint komolyan vehető testülethez hasonlít. Ráadásul kevesebb mint két hét van hátra a választásokig. A kormányzatnak most inkább áll érdekében saját hamis narratívájának építése, miszerint a Tisza Párt mögött ukránok állnának, mint a helyzet tisztázása. A Tisza Párt részéről elhangzó nyilatkozatok alapján pedig úgy tűnik, Magyar Péterék már egyáltalán nem bíznak abban, hogy az Orbán-kormány regnálása idején kiderülhet az igazság. A Tisza Párt ezért a kormányváltás utánra ígér vizsgálatot, akkor akarják a független igazságszolgáltatás elé tárni azt, amit erről tudnak.

De a Fidesz hogyan tudja a saját politikai céljára használni azt az ügyet, ami eredetileg rájuk nézve kínos?

Leginkább úgy, hogy nem tesz ki minden információt az ablakba. Ehelyett az egyébként titkos minősítésű ügyből csak olyan részleteket oszt meg a nyilvánossággal, amelyektől azt reméli, hogy az ő narratíváját erősítik. Ezzel viszont – kontraproduktív módon – azt a gyanút erősíti a szakemberek körében is, hogy a vádak igazak. Ennek tudható be, hogy szombaton a kormány a saját igazát bizonyítandó a Facebook-oldalán közzétett egy olyan videófelvételt, amely egy műveleti kihallgatáson készült az Alkotmányvédelmi Hivatalban. A megvágott felvételen az AH két munkatársa kérdezgeti az ügyben érintett egyik informatikust, a 19 éves Gundalfot. Ez a videó már a házkutatás után készült. A kormány és Orbán Viktor azzal kommentálta a felvételt, hogy a tiszás informatikus „elismerte”, hogy beszervezték az ukránok.

Elismerte az informatikus, hogy beszervezték az ukránok?

A nyilvánossá került videófelvételen az informatikus ilyet nem mond. Tehát a kormányzat olyat állított, ami nem bizonyított, és ami nem felel meg a valóságnak. Ez a kormányzati kommunikáció azért kontraproduktív, mert ez alapján úgy tűnik, a kormány nem játszik tiszta lappal ebben az ügyben. A felvételen egyébként az informatikus arról beszél, hogy önkéntesként segítette Ukrajna kibervédelmét. Amikor 2023 októberében Kijevben kibertámadásokra is rá akarták venni Oroszország ellen, akkor fogott gyanút, hogy ez valamilyen beszervezési kísérlet lehet. Elmondása szerint azóta már nem foglalkozik ilyennel, mert ezzel nem értett egyet.

Bonyolítja a helyzetet, hogy a videó publikálása után Gundalf, azaz Hrabóczki Dániel – arcát és nevét felvállalva – interjút adott a 444-nek, és azt állította, hogy az AH-s meghallgatásán dezinformálta a titkosszolgákat. Mindezt azzal indokolta, hogy állítása szerint üzeneteket kapott egy Theo nevű ismeretlentől. Az üzenetek arról szóltak, hogy az AH beavatkozik az ellenük zajló eljárásba. Hrabóczki szerint Theo azt is megüzente nekik, hogy „az egész ügyben és az ügy megszervezésében maga az Alkotmányvédelmi Hivatal is részt vesz”. Ez egybevág azzal, amit Szabó Bence is elmondott a Direkt36-nak. Hrabóczki állítása szerint tudatosan akart egy narratívát felépíteni a kihallgatáson, mert úgy gondolta, úgyis kitalálnak ellene valamit politikai okokból. Míg Szabó Bence nyilatkozata koherens és logikus, ez Gundalf 444-nek adott interjújáról már nem mondható el.

Ha az AH-nak saját bevallása szerint is hazudott, ahelyett, hogy egyszerűen csak elmondta volna az igazat, vajon mi a biztosíték arra, hogy a sajtónak az igazat mondta?

Önmagában az, hogy Hrabóczki kiállt a nyilvánosság elé, és interjút adott, nem jelenti azt, hogy igazat is mondott. Nem mellékes az sem, hogy ellentétben Szabó Bencével, aki egy súlyos hatalmi visszaélést gyanított az ügy hátterében, és ezért lépett a nyilvánosság elé, vállalva a súlyos következményeket, Hrabóczki saját bevallása szerint nem is akarta, hogy ez az egész ügy nyilvánosságra kerüljön, nem mozgatta ilyen érdek. És miközben saját maga ismeri el, hogy szándékosan hazudott a hatóságnak, betartotta a rá vonatkozó titoktartást. Csak azután állt a nyilvánosság elé, hogy a kormány kitette azt a felvételt, amiről Hrabóczki úgy tudta, titokban marad.

Miről árulkodik a meghallgatásáról kikerült felvétel?

Arról mindenképpen, hogy a gyermekpornográfia ürügyén indított ügyben a titkosszolgálat valóban érintett, hiszen az egyik célszemélyt, a 19 éves Hrabóczkit bizonyosan meghallgatták/kihallgatták az AH munkatársai. És azt is bizonyítja a felvétel, hogy a kamu indokkal tartott 2025-ös házkutatás után az AH kihallgatói Hrabóczki fejére olvasták, miért nem jelezte a magyar titkosszolgálatnak azt, hogy V. E. megkörnyékezte őt. (A felvételen Henry nem kerül szóba.)

Emellett a kihallgatást végzők egyike arra is utalást tett neki, hogy a Tisza Párt hatalomra kerülésének megakadályozása nem csak a kormánypártnak, hanem külföldi államnak is érdekében állhat. Majd arról kérdezgette az informatikust, hogy próbálták-e kideríteni, ki lehet az a V. E., aki megkörnyékezte őket.

A kihallgatás nagyobb részében az informatikust a külföldi tevékenységéről faggatják, így a felvétel publikálása után úgy tűnhet, mintha a Tisza Pártot támadó titokzatos egységek (például V. E. és Henry) és azok, akikkel az informatikus még bőven a Magyar Péter-féle párt megalakulása előtt kapcsolatba került, ugyanazok lennének.

Miért mondja a kihallgatótiszt a felvételen azt, hogy V. E. (aki később Henryként szerepel) valószínűleg vagy nem élő ember, vagy nem tudott magyarul?

Az AH-s kihallgatók ezt arra alapozták, hogy V. E. nagyon magyartalanul fogalmazta meg a csetüzeneteket. Ahogy Szabó Bence is csak következtetett arra, hogy a magyar titkosszolgálaton belül létezhet egy egység, ami a Tisza Pártra dolgozik, úgy a kihallgató is csak következtetett erre. Semmi nem bizonyítja azt, hogy V. E. nem tud magyarul, de az ellenkezőjét se. Semmit nem lehet tudni arról, hogy kicsoda V. E. vagy Henry, így aztán minden, vele kapcsolatos információ puszta találgatás.

Az AH sem tudja, hogy kik ők?

Az AH főigazgatójának nyilvánossá vált levelében az áll, hogy „ezen személy(ek) hátterének feltérképezése szintén az elhárítás vizsgálatának részét képezi”. Ez alapján tehát az AH azt állítja, hogy ők sem tudják, kik ezek a személyek.

De lehetséges, hogy V. E. és Henry valójában a magyar vagy egy idegen titkosszolgálatnak dolgozik? Milyen külföldi titkosszolgálatnak állhat érdekében a Tisza Párt informatikai rendszeréhez való hozzáférés és a párt tönkretétele?

Az ügy egyik sajátossága, hogy az eddig megismert információk alapján semmit sem lehet kizárni, a lehetőségek szinte végtelenek, Hrabóczki sajtónak adott nyilatkozata pedig egyáltalán nem könnyíti meg a tisztánlátást.

A különféle titkosszolgálatokon kívül Hrabóczkit megkörnyékezhette egy privát hírszerzőkből álló csoport, de akár bűnözők is. Olyan idegen államok titkosszolgálatai is próbálhatták beszervezni, akiknek érdekében áll a Fidesz-kormányt hatalomban tartani. Ezért a titokzatos idegenek mögött akár orosz, akár izraeli szolgálatok is állhattak, és a sort hosszan lehetne folytatni.

Sőt még azt a verziót sem lehet kizárni, hogy a Tisza Párt bedöntésére irányuló szándék is csak egy fedősztori volt annak érdekében, hogy Hrabóczkit valaki megkörnyékezze. Merthogy tudták róla, hogy őt elküldték a Tisza Pártból, és esetleg emiatt haragszik a pártra. Számtalan verzió lehetséges.

Az AH a kormánypárt érdekeiben jár el?

Ez fontos kérdés. A titkosszolgálatnak az alkotmányt, a nemzetet kell védenie. Ahogy a rendőrség sem csak a fideszes vagy kormánypárti embereknek nyújt védelmet, úgy az AH is minden magyar állampolgár védelmét kell ellássa, politikától függetlenül. Az a Hrabóczkival rögzített AH-s beszélgetésen is elhangzik az egyik kihallgató szájából, hogy aki a Tisza Párt ellen kémkedik, az Magyarország ellen kémkedik, mert a Tisza Párt Magyarország része. Ezért is lenne rendkívül súlyos és példátlan, ha kiderülne, hogy a titkosszolgálat egy politikai párt ellen kémkedett.

Miért nem volt ügyvéd a 19 éves informatikussal, amikor meghallgatta az Alkotmányvédelmi Hivatal?

Ez a meghallgatás nem olyan, mint a rendőrségi kihallgatás. Ezt a nemzetbiztonsági törvény szabályozza, és itt nem kell jelen lennie ügyvédnek, ráadásul önkéntes: ha valaki nem akar az AH-sokkal beszélgetni, nem kötelezhetik erre. Egy ilyen beszélgetés úgy zajlik, hogy a meghallgatott aláír egy titoktartási nyilatkozatot, így minden, ami egy ilyen beszélgetésen elhangzik, államtitoknak minősül. Ezért is mondta Hrabóczki a 444-nek, hogy nem értette, miért került ki a meghallgatásáról készült felvétel, ha a titkosszolgák ígéretet tettek neki arra, hogy az titokban marad.

De ha államtitok volt az, ami ott elhangzott, akkor miért került ki a felvétel?

Azért, mert a titokgazda (az AH) feloldotta ennek a felvételnek a titkosítását.

Nem követett el az AH jogsértést azzal, hogy nyilvánosságra került a felvétel? Az AH sérthet államtitkot, de Hrabóczki nem mondhatja el, mi hangzott el ott?

Ilyen esetekben a titkosszolgálat jogászai különféle jogszabályokra hivatkozva indoklást szoktak készíteni, amivel jogilag alátámasztják, miért indokolt vagy miért lehetséges a felvétel (vagy bármely minősített információ) nyilvánosságra hozása. Valószínűleg ezt is megjogászkodták, mielőtt döntés született erről. Bár a rendszerváltás óta arra még nem volt példa, hogy egy műveleti meghallgatásról hanggal, képpel nyilvánosságra kerüljön egy videó, de ez a történetnek csak a jogi része.

A titkosszolgálati világban nagyon ódzkodnak attól, hogy különféle minősített információk lássanak napvilágot ilyen módon. Ebből ugyanis az ellenérdekelt titkosszolgálatok is leszűrhetnek olyan információkat, amelyek számukra fontosak lehetnek. Emellett az ilyen publikálások oda vezethetnek, hogy az AH-val szóba álló emberek legközelebb ezerszer meggondolják, beszéljenek-e. Ezek után okkal gondolhatják, hogy az, amit bizalmasan megosztanak a szolgálattal, később akár nyilvánosságra is kerülhet, nekik pedig magyarázkodniuk kell majd.

Láthatóan Hrabóczki is ezen rágott be, és kezdett utólagos magyarázkodásba. Tehát az effajta publikálás az AH munkatársainak jövőbeni munkáját bizonyosan nehezíteni fogja. Nem valószínű, hogy a titkosszolgálatnál fej fölött tapsoltak, amikor az a döntés született, hogy a videó nyilvánosságra kerül. Egy hasonlattal élve, bár Hrabóczki nem az AH informátora volt, úgy ítélte meg, hogy bizalmasan beszélhet velük. Tehát olyan ez a szituáció, mintha egy újságíró egy vitás kérdésnél kiadta volna az informátorát csak azért, hogy magát védje.

Ha korábban ilyet az AH nem csinált, most miért?

Nem tudjuk, hogy ezt a döntést titkosszolgálati vagy politikai szinten hozták-e meg, de a videó publikálásának elsősorban politikai okai lehettek. A kormány így akart reagálni a vádakra, ezzel akarta alátámasztani, hogy Hrabóczki múltja sem hófehér, okkal került ő és Buddha is az elhárítás látókörébe. Emellett a kormányzati narratívába is beilleszthető a videó, lehet ukránozni. Olyan már korábban is előfordult, hogy pusztán politikai célból oldottak fel minősített információt, például akkor, amikor évekkel ezelőtt közzétették Laborcz Sándor egykori kémfőnök és Portik Tamás között zajló beszélgetéseket.

De ha már így alakult, a művelet így is, úgy is dekonspirálódott. Egy normálisan működő országban most már nem a kormánypárt politikai érdekeit kellene védeni, hanem a nemzetbiztonsági szolgálatok érdekét. Ez azt jelenti, hogy ha valóban nincs sumákolás az ügyben, és minden tiszta, akkor a szolgálatoknak és így az országnak többet árt a kormány szelektív információközlése, mint az, hogy a felmerülő kérdésekre a nyilvánosság megnyugtató választ kap – függetlenül attól, hogy éppen kampány van. Mert ne felejtsük: bármelyik párt is lesz a következő ciklusban kormányfő, ugyanúgy szüksége lesz a nemzetbiztonsági szervek munkájára.

Mi az, ami biztosan tudható ebből a történetből?

Ami biztosnak tűnik, hogy a gyermekpornográfiával kapcsolatos névtelen bejelentés csak a házkutatáshoz szükséges ürügy, fedősztori volt. Mivel a házkutatást az AH sürgette, az is bizonyos, hogy maga a kutatás és az adathordozók lefoglalása is a titkosszolgálatnak volt fontos. Az is bizonyos, hogy Hrabóczki csak hülyítette V. E.-t és Henryt, nem akart a szolgálatukba szegődni. Az is biztos, hogy a magyar titkosszolgálat szemmel tartotta a két informatikust.

És mi lesz Henryvel? Sose tudjuk meg, ki ő?

Ha elfogadjuk valósnak az AH főigazgatójának a levelében megfogalmazott állítását, miszerint az ügyben ismeretlen szereplők „hátterének feltérképezése” még folyamatban van, akkor ezt a feltérképezést nehezíti az, hogy a művelet dekonspirálódott. De Szabó Bence logikus következtetését sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Márpedig akkor Henry vagy V. E. akár egy olyan szereplő is lehet, aki a kormánypárt érdekében lépett, és az AH-n belül kell keresni. Addig egyik verziót sem lehet kizárni, amíg nincsenek mindenre kiterjedő vizsgálatok.

Mi az, amire nincsenek válaszok?

Sok kérdésre nincs. Kicsoda Henry és V. E.? Milyen szinten egyeztetett az AH és az NNI vezetése, és miről szóltak ezek az egyeztetések? Igaz-e, amit Szabó Bence állít, miszerint az AH vagy a rendőrség felső vezetése nyomást gyakorolt annak érdekében, hogy Henry után a rendőrök ne nyomozhassanak? De talán ami az egyik legérdekesebb, az az időzítés: miért éppen akkor kellett házkutatást végezni és adathordozókat lefoglalni, amikor a később megszerzett csetüzenetek szerint Hrabóczkiék a rejtett kamerás övvel akarták lebuktatni a titokzatos Henryéket? Ez csak véletlen egybeesés volt, és valami más állt az időzítés mögött? És ha kémelhárítási művelet folyt az informatikusok ellen, akkor azt miért szakították meg a házkutatással? Az is kérdés, hogy a kamerás övön kívül volt-e esetleg más olyan eszköz, amit be akartak szerezni, és ha igen, akkor mi célból.

Ez azért lehet lényeges, mert a két informatikus az AH szerint kapcsolatba lépett egy ismert kémszoftvert gyártó és forgalmazó cég képviselőivel, hogy a szoftvert beszerezze. Ha ez tényleg így van, az azért lényeges, mert ezt legálisan nem tehették volna meg. Így kérdés az is, hogy egyáltalán hogyan tudtak kapcsolatba lépni ilyen szoftvert gyártó céggel. Hrabóczki ezt ugyan tagadta a 444-nek, de ugyanebben az interjúban utal arra is, hogy ha nem is a meghallgatása során, de beszélt a kémszoftver beszerzéséről és az észt titkosszolgálati kapcsolatáról. Hogy mi ezzel kapcsolatban a helyzet, az valószínűleg kiderülne az ügy titkosított anyagaiból, de ezek nem nyilvános információk. Úgyhogy most ki-ki a saját hitrendszere alapján dönt ebben a kérdésben, és hisz el valamit az egyik vagy a másik félnek. És természetesen megválaszolatlan kérdés az is, hogy milyen egyéb információk lehetnek az AH birtokában a két informatikusról, amelyek megalapozták, hogy egy kémelhárítási ügy célszemélyei legyenek.

Van tanulság?

Arra mindenképpen rávilágít ez a történet és az eddig ismert részletei, hogy az állami szervekben egyre kevésbé bíznak meg az állampolgárok. Nem is ok nélkül, hiszen tapasztalható, hogy ügyeket fektetnek el az ügyészségnél, a rendőrségnél, ahogy az is látható, hogy egy-egy vizsgálat (rész)eredményeit politikai célokra használják. Az is egyértelmű, hogy bizonyos esetekben indulnak eljárások, és jobban odateszi magát egy-egy hatóság, máskor nem. Ezt a jelenséget nem lehet nem észrevenni.

Ez rendkívül súlyos probléma, mert olyan bizalomhiányhoz vezet, amit nagyon nehéz visszaépíteni, ha egyáltalán lehetséges. Nem arról van szó ugyanis, hogy csak az átlagemberek nem bíznak meg az államban, hiszen ne feledjük: ezt a sztorit egy NNI-s nyomozó robbantotta. Hrabóczki pedig azt állítja: amikor V. E. megkörnyékezte, maguk akarták kideríteni, ki lehet ő, mert nem tartották kizártnak, hogy a magyar titkosszolgálat az, amelyik a Tisza Párt ellen kémkedik. És éppen ez az egész ügy lényegi kérdése: kémkedett-e a párt ellen állami szerv, vagy segített-e külső szereplőnek abban, hogy az kémkedjen vagy ártson a pártnak?

A kérdés azért is releváns, mert volt már hasonló sztori: évekkel ezelőtt az izraeli Black Cube magánhírszerző cég hajtott végre titkosszolgálati műveletet magyar állampolgárok ellen. A Black Cube akciója a célszemélyek hiteltelenítését szolgálta, márpedig ez egybeesett a Fidesz propagandaérdekeivel. Abban az akcióban az AH semmilyen formában nem támogatta a Black Cube-ot, sőt, szembetalálta magát az izraeliekkel, a történetnek mégsem lett következménye. Így például az sem derült ki, hogy a kormányzatból vagy a Fideszből, esetleg a Fidesz környezetéből állt-e valaki kapcsolatban a Black Cube-bal, az egész sztorit elkenték. Egy dolog derült csak ki: a Black Cube által összegyűjtött anyag Orbán Viktor barátjánál és harcostársánál, Bayer Zsoltnál landolt, aki ezt fel is használta.

Ha a kormány úgy döntene, hogy a lehető legtöbb információt nyilvánosságra hozza, és nem csak azt, ami a saját politikai narratíváját támasztja alá, akkor a titkosszolgálati világot ismerő független szakértők meg tudnák állapítani, hogy mindaz, ami történt, jogszerű és szakmailag indokolt volt-e. Éppen ezért a labda továbbra is a kormányzatnál pattog. A tisztánlátás nemcsak a köz, de a nemzetbiztonsági szolgálatok érdeke is lenne.

(A szerző a Fedősztori – Kémek és titkos játszmák Magyarországon c. könyv szerzője, a Telex szakújságírója.)