A kormány bedobta a gyeplőt, és sarokba szorították az egyetlen hidegfejű kormánytagot.
Nincs könnyű helyzetben Olaszország kormánya, miután évtizedes stagnálás után olyan költségvetési politikát ígértek a főáramú politikából végleg kiábrándult választóiknak, amivel végre beindulhat a növekedés a súlyosan eladósodott országban. A piac ugyanis a költségvetési fegyelmezetlenség elsőre jelére vérengzésbe kezdett.
Az ilyenkor figyelt mutatók – államadósság kamatai, CDS*
Az államcsőd ellen köthető biztosítási forma.
-felár, olasz bankrészvények – a populista pártok győzelmével zárult választások és a kormányalakítás után közvetlenül sokat romlottak, de a nyár főleg várakozással telt. Most viszont bemutatták a költségvetési terveket, amiben megemelt kiadások, adócsökkentések és a korábban vártnál lényegesen nagyobb, 2,4 százalékos költségvetési hiánycél szerepelt.
Önmagában nem is a magasabb hiánycél a baj, hanem az, hogy a pártok ezzel egyidejűleg teljesen aláásták a kormány egyetlen technokratának gondolt tagja, Giovanni Tria gazdasági miniszter hitelességét. Ő korábban szigorúbb költségvetési politikát és 1,6 százalékos hiányt ígért, végül azonban engednie kellett a nyomásgyakorlásnak. Ezzel a piacok szemében egyértelművé vált, hogy valójában nem ő az ura az olasz gazdaságpolitikának. A magas hiánycél garantálja, hogy Olaszország újabb frontot nyit majd az Európai Bizottsággal szemben, mivel az EU végrehajtó szervének rá kell bólintania majd az ország költségvetési terveire.
A péntek ennek megfelelően borzalmasan telt az olasz piacokon, a tízéves államkötvény kamata 0,35 százalékponttal 3,23 százalékra emelkedett, a két legnagyobb olasz bank, az UniCredit és az Intesa Sanpaolo részvényei pedig egyaránt közel hét százalékot vesztettek értékükből. Luigi Di Maio, az Öt Csillag, azaz a nagyobbik kormánypárt vezetője viszont ilyen lelkesen ünnepelt:
https://twitter.com/riccardo_fra/status/1045429987468283904
Olaszországot általában az eurózóna legnagyobb áldozatának szokták tartani a közgazdászok. A gazdasága még most sem érte el azt a szintet, ahol 2005-ben tartott, gyakorlatilag 2007 óta recesszió van. Ráadásul azóta az államadósság is a harmadával magasabb lett. Az ország reménytelennek tűnő helyzetéről nemcsak az euró, hanem a gazdaságszerkezet ósdi vonásai is tehetnek, de semmiképpen sem meglepő, hogy egy ilyen feszült légkörben átvették a hatalmat a populisták.
A populisták győzelmével az a legnagyobb baj, hogy ha rosszul sülnek el az egyelőre ötletszerűnek tűnő gazdaságpolitikai intézkedéseik, akkor nagyon nagy pénzügyi pusztítást okozhatnak. Az olasz államadósság értékben nagyobb, mint akár a francia vagy a német, valójában csak az USA és Japán adóssága nagyobb az övékénél. Ezért egy olasz pénzügyi válság hatásai felmérhetetlenek.
Az olasz állam finanszírozása és a helyi bankrendszer stabilitása összefügg, és a válság után tíz évvel még mindig igen törékeny. Az Öt Csillag és a Liga koalíciójának hatalomátvétele óta ráadásul romlott a helyzet.
Érdemes végigkövetni a lenti ábrán, ahogy az eurózóna létrehozása előtt teljesen más kockázatúként kezelt dél-európai országok és Németország hosszú kamatai az euró indítása idején összesimultak, majd az euróválság élesre fordulásával tíz év unalom után újra szétváltak egymástól. 2012 nyarán közbelépett az Európai Központi Bank, gyakorlatilag megmentve a dél-európaiakat a pénzügyi katasztrófától. Az utóbbi egy évben azonban az olasz adósságokat újra egyre kockázatosabbnak látják a befektetők.
