Egy friss tanulmány szerint most már elsősorban a vidéki lakosság problémája az elhízás. Magyarországon azonban lakóhelytől függetlenül jelent óriási gondot a túlsúlyos emberek növekvő aránya.
Az elhízás egyre nagyobb baj világszerte, és ezt általában a városi mozgásszegény életmód terjedésével okolják. A Nature hasábjain megjelent új tanulmány azonban rácáfol erre a széles körben elterjedt nézetre, az eredmények szerint ugyanis az elmúlt harminc évben megfordult a trend: néhány ország kivételével a jellemzően alacsonyabb jövedelmű, kevésbé iskolázott vidéki lakosság körében már jóval nagyobb gondot jelent a kövérség.
Ez azért van, mert a városokon kívül egyre nehezebb megteremteni az egészséges életmód feltételeit, mivel korlátozottabb az élelmiszer-kínálat, nincs annyi mód a sportolásra, és ha kikapcsolódásról vagy akár munkáról esik szó, a vidéken élők kevésbé válogathatnak az egészségüket is figyelembe véve a helyben elérhető lehetőségek közül.
Kérdés, hogy Magyarországon, az OECD kimutatása szerint Európa legelhízottabb nemzetében, ahol város és vidék között köztudottan súlyos különbségek mutatkoznak, mennyiben érvényesülnek ezek a világszintű tendenciák. Mielőtt ebbe belemennénk, érdemes még egy pillantást vetni az alábbi térképen az országok átlagos testtömeg-indexére (BMI)*
Számításakor a testtömeget (kg) kell elosztani a testmagasság (m) négyzetével.
– a Nature-ben megjelent tanulmányban idézett adatok tükrében is látszik, hogy az országot milyen drámaian érinti a probléma.
A beavatkozásra mindenesetre égető szükség van, ugyanis a BMI 25 pont feletti értéke már túlsúlyt, a 30 pontot meghaladó adat pedig elhízást jelez (férfiaknál egy ponttal magasabban kezdődnek a határok). Különösen a magyar férfiak körében aggasztó a helyzet, igaz, az esetükben lakóhelytől függetlenül egyre csak súlyosbodott a probléma. Az 1985 és 2017 között világszerte mért 2,2 pontos átlagos testtömeg-index növekedést hozzák a magyar férfiak is, ugyanakkor a nők esetében jóval kedvezőbb a helyzet ebből a szempontból: Magyarországon az ő testtömeg-indexük átlagosan mindössze 0,6 pontot nőtt, míg a nemzetközi szintű átlagos változás 2 pontos többlet.
A következő ábra talán még jobban szemlélteti a probléma mértékét. Jól látszik, hogy míg az eleve nem túl gyakori soványság az utóbbi négy-öt évtized során lassan visszaszorult, a skála másik végén a különböző fokban elhízottak aránya – különösen a férfiak esetében – dinamikusan megnőtt. A zölddel jelölt normális testsúlyú lakosság részesedése pedig a férfiak körében igencsak gyorsan, a nők esetében mérsékeltebb ütemben, de csökken.
Tehát Magyarország minden bizonnyal azon országok közé tartozik, ahol a városi életmód terjedésétől és a vidéki infrastruktúra fejlettségétől függetlenül jelent gondot az elhízás. Bárhogy is alakul az új eredmények tükrében a dietetikusok és epidemiológusok vélekedése nemzetközi szinten arról, hogy a vidék vagy a város problémája-e, hogy egyre több a túlsúllyal küzdő ember, úgy látszik, hogy itthon más törésvonalak mentén kell beazonosítani a leginkább érintett társadalmi csoportokat. Az ő érdekükben való fellépés viszont egyre inkább sürgető, ha valami, hát ez egyértelműen látszik az adatokból.