A győztesekhez tartozni jó, akkor is, ha politikai táborokról van szó
Az MSZP-sek jóval boldogabbak voltak a fideszeseknél, amíg az ő pártjuk volt kormányon. 2010 óta viszont a szocialisták bizonyulnak a szomorúbb csoportnak az egyre derűsebb Fidesz-szimpatizánsokkal szemben.
Győzelmi mámor vagy csalódott búslakodás, a választások után többnyire ilyen vagy hasonló érzelmeket élhetnek át a szavazók. Kérdés azonban, hogy a választási napok éjszakáját kiheverve, a különböző pártok szimpatizánsainak általános boldogságát befolyásolja-e hosszabb távon, hogy az általuk támogatott politikai szerveződés kormányoz-e vagy sem. Ezt a kérdést az egyik legfontosabb európai társadalomkutatás, a 2002 óta kétévenként ismétlődő European Social Survey (ESS) adatait felhasználva meg lehet válaszolni.
Mivel a pártválasztás érzékeny kérdés, az ezzel kapcsolatos érvényes válaszok száma is korlátozott az ESS adatbázisában. Ráadásul a magyarországi pártok felhozatala jócskán átalakult az utóbbi két évtizedben, így a két stabilan működő, sokáig egymás váltópártjának is tekinthető Fidesz és MSZP táborok*
Akik magukhoz közelinek mondták e pártok valamelyikét a kérdezés során, őket soroltuk be a Fidesz, illetve az MSZP szimpatizánsok körébe.
boldogságát*
A kérdőíves interjúk során egy nullától tízig terjedő skálán fejezték ki boldogságukat a következő kérdésre válaszolva: „Mindent egybevetve, mennyire érzi magát boldognak?”.
hasonlítom össze 2002 és 2016 között. Az eredmény:
Az idősor egy rendhagyó évvel, 2002-vel kezdődik, amikor az országgyűlési választások eredményeképp az MSZP-SZDSZ koalíció váltotta a kormányon a Fideszt. Ennek ellenére a Fidesz-szimpatizáns válaszadók ebben az évben még jelentősen boldogabbnak vallották magukat az MSZP-sekhez képest, pedig az interjúk már az áprilisi választások után készültek. 2004-re azonban fordult a kocka, és már a baloldali kormánypárt hívei számoltak be nagyobb boldogságról.
A következő felmérés éve ismét egybeesett a parlamenti választásokkal: 2006-ban a két párt tábora között érdemi különbség nem mutatkozott meg. A nagy gazdasági válságot elhozó 2008-as évre viszont újra fölénybe kerültek a kormányzó MSZP támogatói, már ami az általános kedélyállapotukat illeti. Pedig a szocialista érzelmű szavazók nem lettek boldogabbak, de az ekkor ellenzékben lévő Fidesz-szel szimpatizálók boldogság-átlaga jelentősen visszaesett.
2010 újabb választási év, amikorra sikerült kilábalnia a fideszes tábornak a hangulati válságból, és behozták az MSZP-s polgártársaikat, már ami a boldogságot illeti. A Fidesz kormányzása alatt pedig jobboldali pártot magukhoz közelinek vallók körében egyre nőtt a boldogság-index, egyedül a 2014-es választási évben közelítette meg az MSZP-sek jókedve a kormánypártot támogatókét. 2016-ra viszont soha nem látott mértékű különbség alakult ki a két tábor között, köszönhetően a fideszesek ekkorra már ténylegesen kicsattanó boldogságának (viszonyításképp az összes magyar megkérdezett körében mért átlag ekkor mindössze 6,11 pont volt).
Hasonló megállapításokra juthatunk, ha az élettel való általános elégedettséget*
A vonatkozó kérdés így szólt az interjúk során: „Mindent egybevetve mennyire elégedett jelenlegi életével?”. A válaszadók szintén egy nullától tízig terjedő skálán fejezhették ki önértékelésüket.
nézzük. Az MSZP-SZDSZ kormányok idejében, 2004-ben és 2006-ban a szocialista párt hívei jobban meg voltak elégedve az életükkel, mint az ellenzékben lévő Fidesz támogatói. A 2008 és 2010 között azonban eltűntek az érdemi különbségek a két tábor között, ekkorra a fideszesek körében az évek óta folyamatosan csökkenő elégedettségi pontszám hirtelen növekedni kezdett.
Tudományos kutatások bizonyították már (itt egy viszonylag friss példa sok hivatkozással), hogy a szubjektív jólét mutatói gyakran összefüggenek a társadalmi-gazdasági tényezőkkel.
Abból a szempontból érdekesek igazán a fentebbi eredmények, hogy az utóbbi másfél évtized tapasztalata szerint boldogságot a kormányzat működése is meghatározza.
Persze akik olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy épp az általuk támogatott párt is részt vesz az ország vezetésében, jobbra fogják tartani a kormányzás minőségét. Ezzel pedig végső soron a saját szubjektívan megítélt életkörülményeik is javulnak a kormánnyal elégedetlenkedő ellenzéki szavazókéhoz képest.
