A legjobban és a legrosszabbul kereső magyarok titkolják el leginkább a jövedelmük egy részét

Magyarországon az összes dolgozó háztartásban nagyjából az éves jövedelem 12-16 százalékát, a versenyszférában dolgozó háztartások tagjai pedig a jövedelem ötödét-hatodát titkolták el 2015-ben. A jövedelemeltitkolás viszont a 2015 és 2017 közötti három évben nagyjából lefeleződött országosan – ez derül ki Keresztély Tibor és Madari Zoltán tanulmányából, ami a friss Közgazdasági Szemlében jelent meg.

A fogyasztási és jövedelmi statisztikák összevetése alapján az látszik, hogy

leginkább a legalacsonyabb és legmagasabb jövedelműek, az országhatáron keresztül ingázók és a fiatalabb munkavállalók titkolták el a jövedelmük egy részét.

A szerzők a KSH háztartási költségvetési és életkörülmény-felvételének (HKÉF) adatai alapján próbáltak becslést adni a jövedelemeltitkolás nagyságára országosan és a magyar társadalom különböző csoportjaira vonatkozóan. Az adatok alapján a háztartások két csoportját hozták létre.

Az egyikbe olyan háztartások tartoznak, ahol a keresők a közszférában dolgoznak. Itt például a bértábla miatt nehezebb a jövedelemeltitkolás, ezért a szerzők azzal a feltételezéssel éltek, hogy a közszférában dolgozók nem rejtegetik a jövedelmeiket (a szerzők azt is megjegyezték, hogy ez az általuk alkalmazott módszertan egyik jelentős korlátja, hiszen tudjuk, hogy a közszférában is van példa a jövedelem eltitkolására). A másik csoportban pedig a versenyszférában dolgozó háztartások vannak, ahol könnyebb csalni.

Ezt követően megbecsülték, hogy a közszférában dolgozó háztartások átlagosan mekkora részét fogyasztják el a nettó jövedelmüknek, és ez alapján megbecsülték, hogy mekkora lehet a versenyszférában dolgozók valódi jövedelme. A bejelentett és becsült valódi jövedelem különbsége alapján jött ki az eltitkolt jövedelem aránya.

Mivel a rejtett jövedelem arányát a szerzők minden vizsgált háztartás esetén megbecsülték, különböző szempontok szerint is meg tudták nézni, hogy mekkora a jövedelemeltitkolás mértéke.

Ez alapján az egyik legérdekesebb eredmény, hogy a legalsó és legfelső jövedelmi tizedekben volt a legmagasabb az eltitkolt jövedelmek aránya, tehát leginkább a legjobban és legrosszabbul keresők nem vallották be el a jövedelmük egy részét.

Utóbbira a tanulmány szerint az lehet a magyarázat, hogy ezek az emberek gyakran kényszerülnek a szürkefoglalkoztatásba, a gazdagabbaknak pedig több könnyebben elrejthető jövedelmük van (például a tőkejövedelmeik).

Keresztély és Madari azt is megvizsgálták, hogy az országon belül hol jellemző leginkább a jövedelmek eltitkolása. Kiderült egyrészt, hogy Budapesten lényegesen kisebb a jövedelemeltitkolás aránya, mint vidéken, amire az lehet a magyarázat, hogy a fővárosban több a jól fizető, bejelentett munkahely, így kisebb a késztetés a jövedelem rejtegetésére.

Megyei lebontásban Hajdú-Bihar és Vas emelkedik ki, amit az magyarázhat, hogy ezeken a környékeken sokan dolgoznak a szomszédos országokban. Közülük sokan lehetnek azok, akik az Ausztriában és Romániában szervezett jövedelmeiket nem vagy csak részben vallják be Magyarországon.

Ezeken kívül kiderült még, hogy:

• a nők körében lényegében nincs jövedelemeltitkolás,
• az adott háztartásban élő személyek számának növekedésével emelkedik az eltitkolás mértéke,
• és az idősebb munkavállalók kevésbé hajlamosak eltitkolni a jövedelmeiket.

A tanulmány a 2015 és 2017 közötti trendeket elemezve arra jutott, hogy mind a versenyszférában, mind pedig az összes háztartás körében jelentősen csökkent a jövedelemeltitkolás aránya. Ezzel kapcsolatban Keresztély és Madari megjegyzi, hogy ebben az időszakban jelentős bérnövekedés volt az országban, és kedvező gazdasági helyzetben alapjáraton is jellemző a gazdaság fehéredése. Emellett azt is fontos, hogy a 2017-es jelentősebb minimálbér-emelés is hozzájárulhatott a fehéredéshez. Ennek az az oka, hogy sok munkavállalót csak minimálbérre jelentenek be, ők a pénz ezen felüli részét „borítékban” kapják, így az emelés automatikusan csökkentette az eltitkolt jövedelmek arányát.