Jóval kevesebbet költ oktatásra a kormány a gazdasági teljesítményhez képest, mint húsz éve
A kétezres években még viszonylag nagy súlyt kaptak az oktatási kiadások a magyar költségvetésben, aztán lassan uniós és régiós összehasonlításban is visszaszorult Magyarország.
Ez itt az Elmúlt 20 év, a G7 választások előtti tematikus sorozata, ahol egy-egy kiválasztott jelenség, ágazat 2002 utáni alakulását, sorsát mutatjuk be néhány mutatón, ábrán keresztül. A sorozatról itt lehet bővebben olvasni.
Eközben némileg megváltozott az oktatási kiadások összetétele is. A leginkább szembetűnő az oktatással kapcsolatos egyéb kiadások – ide tartoznak az egyes szintekhez nem köthető oktatási szolgáltatások, k+f és egyéb szakfeladatok – arányának megnövekedése a 2010-es években, miközben az alap- és középfokú oktatási rendszerre jutó ráfordítások visszaszorultak.
A szűkös finanszírozás nem is maradt következmények nélkül, amelyek közül a legszembetűnőbb a tanárok helyzete. A pedagógusbérek utoljára 2013-ban emelkedtek jelentősebben, azóta az oktatási szektorban elérhető fizetések csak veszítettek az értékükből a többi gazdasági ágban elérhető bérekhez, illetve a fogyasztói árakhoz képest.
Mindez jócskán megtépázta a tanári pálya vonzerejét, ami a pedagógusok körében fokozódó stressz és elégedetlenség mellett az oktatásban betöltetlen álláshelyek számának növekedésével jár.
A helyzet javulása egyelőre várat magára, a 2022-es költségvetésben az ágazatra az állam ugyanis 2180 milliárd forintot tervez költeni, ami 43 milliárd forinttal kevesebb, mint egy évvel korábban. Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke szerint a beszűkölő finanszírozás leginkább a fiatal pedagógusok pályára csábítását nehezíti meg, emiatt pedig hosszabb távon az egyházi és a magániskolák kiváltsága lesz a minőségi oktatás biztosítása.
