A rosszabbul kereső magyaroknak szeptemberben már közel 30 százalék volt az infláció
Csak a legrosszabbul kereső letteket és litvánokat sújtotta nagyobb infláció szeptemberben, mint a legalsó jövedelmi ötödbe tartozó magyarokat. Európai szinten is nagyra nyílt nálunk az olló ebben.
Az előzetes várakozásokat is meghaladta a szeptemberi 20,1 százalékos magyarországi infláció, azonban egy friss felmérés szerint európai összehasonlításban nézve is jelentős különbség volt ezen belül a drágulás mértékében attól függően, hogy valaki jól vagy rosszabbul keresőnek számít.
Amikor a Központi Statisztikai Hivatal egy adott hónapban közli az előző hónapra vonatkozó inflációt, egy olyan számot közöl, amit egy ún. fogyasztói kosár alapján mér. Ez a fogyasztói kosár egy átlagos magyar fogyasztását próbálja leképezni, figyelembe véve a valódi fogyasztói trendeket.
Az árindex úgy jön létre, hogy a hivatal munkatársai minden hónapban boltok és szolgáltatásokat nyújtó vállalatok adott körében jegyzik fel a kosárban szereplő termékek (és szolgáltatások) árait. A múltbeli fogyasztás alapján előre megadott súlyok mentén így jön ki az átlagos infláció szintje egy adott hónapra vonatkozóan.
Az árindexszel kapcsolatban gyakori visszajelzés – különösen mostanában, amikor nagy az infláció –, hogy az alulbecsli a drágulás szintjét. Ezt a benyomást erősítheti, hogy az árindex az átlagos drágulást próbálja megmutatni, de különböző jövedelmi szinteken az emberek egészen máshogy fogyasztanak. Ezért ha valaki a jövedelméből arányosan többet költ az éppen aktuálisan jobban dráguló dolgokra, például élelmiszerre, akkor a saját árindexe valójában sokkal magasabb is lehet, mint a hivatalosan publikált. De ugyanez fordítva is igaz: ha például valaki nem jár autóval, amikor az üzemanyag drágul, akkor az ő árindexe kevésbé érzi meg ezt a hatást.
Ezek miatt is különösen érdekes a brüsszeli Bruegel Intézet nemrég közölt adatbázisa. Ebben különféle jövedelmi szintekre jellemző fogyasztói kosarak alapján számították ki a havi infláció szintjét minden uniós tagállamaban 2019 eleje és idén szeptember között. A jövedelmi csoportokat az adatbázis kvintilisenként tartalmazza. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha a lakosságot sorba állítanánk, és öt egyenlő nagyságú csoportra osztanánk fel a jövedelem nagysága alapján, akkor ezeket az ötödöket kapnánk meg. Ebben a cikkben leginkább a legalsó és a legfelső ötödről lesz szó. Viszonyításként, ők azok emberek voltak 2020-ban, amikorra a statisztikai hivatal erre vonatkozó legfrissebb adatai vonatkoznak, akiknek a havi nettó jövedelme kevesebb volt, mint 73 523 forint (alsó ötöd), illetve meghaladta a 212 290 ezer forintot (felső ötöd).
Az alábbi ábrán az látszik, hogy Magyarországon hogyan alakult ezeknek a csoportoknak a fogyasztása szerint a 2021 második felétől gyorsuló drágulás. Az látszik, hogy 2022 elején az alsó ötöd kisebb infláció tapasztalhatott, mint a felső, majd a különbség az év első felében folyamatosan eltűnt. Nyár végétől pedig már az alsó ötöd szenvedte meg jobban az inflációt, ami viszont minden jövedelmi szinten sokkal magasabb lett ekkorra.
Az ábra alapján egyébként általánosságban igaz, hogy az alacsonyabb keresetűek jobban megérzik az inflációt, mint a magasabb keresetűek. De abban már elég nagy eltérések vannak uniós szinten, hogy a különbség mekkora. Általánosságban az állhat emögött, hogy egész Európában az energia és az élelmiszer drágulása a legjelentősebb hatás az infláción belül, ezekre pedig az alacsonyabb jövedelmű háztartások arányosan általánosságban többet költenek, mint a jobban keresők.
