A klímakrízis veszélybe sodorta a parfümfővárost, ahol olyan virág is terem, ami drágább, mint az arany
A tavalyi aszály idején a megtermelt növények fele kárba veszett.
Olyan rossz az idő, hogy nem lehet ugyanolyan illatos virágokat termeszteni a globális parfümipar egyik tradicionális központjának számító francia Grasse-ban. A városban évszázadok óta termesztik azokat a különlegesen illatos virágokat, melyeket aztán olyan parfümóriásoknak, értékesítenek, mint a Chanel és a Dior.
A francia riviéra közelében, Cannes-tól durván 20 kilométerre, egyedi mikroklímával rendelkező területen a 17. század óta ültetnek virágokat az illatanyagukért – olyan virágokból alakítottak ki mezőket ebben a régióban, mint a májusi rózsa, levendula vagy a jázmin.
Utóbbi, a Grasse-i jázmin magasabb áron kel el, mint az arany.
Az elmúlt évek aszályai, hőhullámai és intenzív esős napjai azonban veszélybe sodorták a növényvilágot – a tavalyi aszály idején a megtermelt növények fele kárba veszett.
A magas átlaghőmérséklet ráadásul hosszú távon is veszélyezteti az itt termelt virágokat: a Grasse-i rózsa hosszabb távon ilyen körülmények között nem fogja tudni megőrizni az illatának intenzitását.
A négygenerációstubarózsa-dinasztiákat megosztja a krízis: a legszárazabb hetekben az idősek esőért imádkoztak, a fiatalok gyakorlati megoldásokon gondolkoztak és a környékbeli termelők összefogását sürgették.
A Guardiannak nyilatkozó Biacalana idén elveszítette a tavalyi évhez viszonyított tubarózsa termésének 40 százalékát.
Grasse története nem egyedi, a világon máshol is hasonló problémákkal küzdenek a parfümalapanyag-beszállítók – az extrémebb időjárás miatt például a szegmens egyik leggyakrabban használt alapanyaga, a vanília is megdrágult az utóbbi években.
Egy párizsi parfümház, az Ex Nihilo képviselője szerint mindez jelenleg nem vezet a parfümök illatának enyhüléséhez vagy változásához. Viszont hatással lesz a parfümök árára.
Egy másik következmény lehet hosszú távon, hogy a természetesen előállított parfümöket belengő miszticizmus, ahogy a parfümös szakember fogalmazott, a múlté: ez a metódus többé nem fenntartható. Egyre inkább megéri mesterséges alapanyaokkal és laboratóriumban dolgozni.
Ettől független a tradicionális termelők is invesztálnak a megoldási lehetőségek kutatásába, és keresik az alkalmazkodás módjait.
Ugyanakkor tartanak attól, hogy ha támogatást kapnak a szektor nagy szereplőitől, akkor elveszítik függetlenségüket.
Ahogy az egyik termesztő fogalmazott: „ezek a brandek a parfümjeiket a mi történelmünkkel és kulturális örökségünkkel akarják azonosítani, de ha idejönnek, mindent megváltoztatnak. Nem akarunk a parfümipar szolgái lenni”.
