Euróban számolva a magyar dolgozó volt a harmadik legolcsóbb az egész Európai Unióban a román és a bolgár után.
Tavaly a nem eurót használó uniós tagállamok közül helyi pénzben számolva Bulgária után Magyarországon drágult meg a legnagyobb mértékben a munkaerőköltség, tehát az az összeg, amennyibe egy alkalmazott összesen kerül a munkaadójának.
Viszont mivel itthon a munkaadók forintban fizetik a béreket, a 2022-ban euróval szemben nagyot gyengülő árfolyam ezen olyan sokat tompított, hogy euróban számolva még mindig
a magyar dolgozó volt a harmadik legolcsóbb az egész Európai Unióban a román és a bolgár után.
Amíg forintban számolva csaknem 14 százalékkal nőttek tavaly itthon a bérek és járulékok együttesen, euróban mérve csak nagyjából 4 százalék volt a növekedés mértéke (2021-ben az óránkénti munkaerőköltség 10,3 euró volt átlagosan).
Az európai statisztikai hivatal nemrég közölt friss béradatai alapján a magyar dolgozó bérköltsége tavaly átlagosan 10,7 euró volt, ami csak kicsivel haladta meg a 9,5 eurós román és a 8,2 eurós bolgár munkaerőköltséget.
A fenti ábra alapján érdekes, hogy a régióban a szlovák és cseh munkaerőköltség is jóval magasabb volt, mint a magyar (15,6 és 16,4 euró óránként), és bár kisebb mértékben, de a lengyel munkaerő is drágább volt a magyarnál (12,5 euró óránként).
Az ábra alapján szembetűnő az EU-n belüli megosztottság a keleti és nyugati tagállamok között. A nyugati tagállamokban átlagosan 35-40 euró körül alakult az egy órára eső átlagos munkaerőköltség, míg a keleti tagállamokban ennek körülbelül negyede-fele körül mozgott a munkaerő ára, nagyjából 10-15 eurós sávban.
Tavaly az Európai Unióban Luxemburgban, Dániában és Belgiumban volt a legmagasabb a munkaerőköltség (50,7; 46,8;és 43,5 euró), de például a szomszédos Ausztriában a 49 eurós óránkénti munkaerőköltség is körülbelül négyszerese volt a magyarnak.
Visszatérve Magyarország uniós pozíciójára, ezt két érdekes trend is magyarázza. Az euróban számolt bérköltségekre egyrészt hatással vannak a hazai bérszintek, amik az unión belüli árkülönbségeket kiszűrve is alacsonynak számítanak.
A vásárlóerő-paritáson számolt nettó mediánjövedelmeket összehasonlítva Magyarország 2021-ben Románia és Bulgária mellett csak Görögországot előzte meg, miközben ugyanebben a kategóriában Észtország, Lengyelország és Csehország már a középmezőny aljára zárkózott fel.
A másik fontos hatás pedig a hazai extrán laza monetáris politika. A nagyjából tavalyig hivatalosan árfolyamcélt nem követő, ugyanakkor minden jel szerint gyenge forintárfolyamot célzó Magyar Nemzeti Bank „olcsósította” az itthon jelen lévő, de bevételeiket elsősorban euróban realizáló multinacionális cégek számára a legnagyobb mértékben a magyar munkaerő költségeit.
Ez jól látszik a fenti ábrán: amíg a régióban euróban számítva a magyar bérköltségek nőttek a legkisebb mértékben 2008 és 2022 között,
messze a forint gyengült a legtöbbet az euróval szemben.
Ez a hatás ráadásul még hangsúlyosabbá is vált 2022-ben, amikor a forint gyengülése még rá is kapcsolt a többi szabadon lebegő régiós devizához, a cseh koronához és lengyel zlotyhoz képest.
Így miközben a főleg hazai piacra dolgozó, kevésbé hatékony magyar kis- és középvállalkozások munkaerőköltségei az uniós csúcs közelében nőttek, a multiknál ugyanez a folyamat ugyanilyen összehasonlításban kifejezetten visszafogott maradt.
