A Ferencváros ma már annyit fizet játékosainak, hogy a focistáknak anyagi szempontból az öt legfontosabb európai liga közé tartozó francia élvonal sem vonzó.
Dénesre volt ajánlatunk, de ő okos gyerek, közgazdász. Volt egy francia ajánlata, megkérdezte, hogy ott mennyi az adó, a lakásbérlés, az élet. Kijött neki, hogy 1500 euró pluszért nem mozgatja a családját, emellett van vele egy hosszútávú megállapodásunk, és jól is érzi magát, szerintem már nem is kellene neki mozognia.
A Nemzeti Sport tudósítása szerint ezt mondta Kubatov Gábor, a Ferencvárosi Torna Club elnöke - egyben a Fidesz országos pártigazgatója és alelnöke - Dibusz Dénesről, a Fradi kapusáról. Kubatov ezzel lényegében azt állította, hogy a Ferencváros ma már annyit fizet játékosainak, hogy a focistáknak anyagi szempontból az öt legfontosabb európai liga közé tartozó francia élvonal sem vonzó. Bármilyen hihetetlen, de a Fidesz pártigazgatójának igaza lehet, és ez a magyar labdarúgás fejlődése szempontjából egyáltalán nem jó hír.
A régiót már lehagytuk
Korábban is írtunk már róla, hogy a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése óta nemzetközi összevetésben is rendkívül gyors ütemben gazdagodott a magyar labdarúgó-élvonal. A csapatok átlagos bevétele 2010 és 2023 között több mint kilencszeresére ugrott, ami európai szinten is példátlan.
Vagyis az NB I-es együttesek már többet költenek fizetésekre, mint a nemzetközi rangsorokban sokkal előrébb járó horvát, cseh vagy lengyel konkurenseik. Sőt – amint ezt a már említett cikkben jeleztük - a kedvezőbb hazai adófeltételek miatt a ténylegesen a focisták zsebébe kerülő nettó fizetések lényegében már az osztrák szintet is elérték itthon.
A magyarázat az, hogy a Fradi a rendkívül gyorsan gyarapodó NB I-es átlagból is nagyon kilóg felfelé. Kubatov Gábor múlt heti állítása alapján annyira, hogy pénzügyi szempontból már a francia élvonalban is megállná a helyét.
Nyolcvanötszörösére ugró bérek
A Fradi még az NB I-es átlagot is messze meghaladó módon gazdagodott az elmúlt szűk másfél évtizedben. A futballcsapatot üzemeltető FTC Labdarúgó Zrt. bevétele a 2010-es szűk 425 millió forintról 2023-ra durván 16,6 milliárdra, azaz közel negyvenszeresére nőtt.
A cég bérköltsége pedig nagyjából ezzel arányosan emelkedett. Sőt valójában még ennél is gyorsabban, hiszen a tavalyi 9,2 milliárd forintos kiadás nyolcvanötször magasabb a 2010-es szintnél.
Mindenesetre az előző két évben az FTC Labdarúgó Zrt. rendre évi 9 milliárd forintot megahaladó összeget fizetett ki alkalmazottainak. Ez az összeg azonban nem teljes egészében a labdarúgóknak ment, hiszen a cég több mint 250 embert foglalkoztat. Így pontosan nem is lehet megmondani, hogy mennyit kerestek a Fradi focistái, becsülni azonban tudjuk az összeget. Az UEFA egy tavalyelőtti jelentése alapján ugyanis a magyar csapatoknál a teljes bérköltség átlagosan 60 százaléka jut a labdarúgókra. Ha ezzel kalkulálunk, akkor a
Fradinál 2023-ban átlagosan 15 és 16 millió forint között lehetett egy labdarúgó bruttó bére havonta.
Ez pedig valóban a francia ligában jellemző fizetésekhez mérhető. Pontos adatok a focistabérekről ugyan Nyugat-Európában sincsenek, akadnak azonban szakoldalak, amelyek időről időre megbecsülik a fizetéseket. A kalkulációk alapján pedig a 2023/2024-es idényben négy olyan csapat is volt a francia élvonalban, ahol az átlagos bruttó fizetés nem érte el azt a szintet, amit a Fradi esetében számoltunk.
Mennyi marad a zsebben?
Ezek ráadásul a bruttó bérek, márpedig egy focista nyilván nem ez alapján dönt: sokkal inkább arra kíváncsi, hogy mennyi lesz a nettó fizetése, azaz a különböző levonások után mennyi pénz marad a zsebében. Ez pedig egy hatalmas versenyelőny a Fradinak nemcsak a francia, de szinte az összes európai konkurensével szemben. Magyarországon ugyanis a focisták nagyon kedvező feltételekkel adózhatnak.
az FTC focistái annyi pénzt vihetnek haza, mint egy francia középcsapat játékosai.
Sőt, nem is csak a francia ligában lennének versenyképesek a ferencvárosi bérek. Németországban, Spanyolországban és az olaszoknál is akadnak olyan együttesek, ahol a nettó fizetések alacsonyabbak lehetnek, mint a Fradinál. Ilyen például a spanyol Alaves és Las Palmas, a olasz Lecce vagy a német Heidenheim.
Minek menjenek oda?
A hazai futball fejlődése szempontjából első ránézésére akár jó hírnek is tűnhet, hogy az itthoni labdarúgó-fizetések már nyugat-európai szinten is versenyképesek. Valójában azonban épp a Kubatov Gábor által megosztott történet mutatja a legjobban, hogy a kialakult helyzet inkább árt a hazai labdarúgásnak. A rendkívül magas fizetések ugyanis csökkentik az itt játszó futballisták mobilitását.
Ahogy némi számolgatás után Dibusz Dénes sem akart továbblépni a sokkal magasabban rangsorolt francia ligába, úgy vélhetően másokkal is hasonló a helyzet. A hazai bajnokság azonban annyira gyenge, hogy egy pont után itt már nem tudnak továbbfejlődni a magyar focisták. Önmagában pedig attól, hogy ezeket a játékosokat sikerül megtartani, még nem lesz jobb a hazai klubfutball. Ahhoz magas színvonalú utánpótlás-nevelésre is szükség lenne, ilyen azonban annak ellenére sincs, hogy az állam százmilliárdokat költött rá az elmúlt bő egy évtizedben.
A közép-európai szinten kiugróan magas fizetéseknek így komoly szerepe van abban, hogy
a térség ligáitól eltérően a magyar bajnokság nem küldő, hanem inkább fogadó a játékospiacon.
Az idei Európa-bajnokság 24 csapata közül az öt nagy liga mellett csak Törökországban és Magyarországon volt negatív a játékostranszfer egyenlege, azaz csak ebben a két országban költöttek többet vásárlásokra a csapatok, mint amennyi pénz az eladásokból befolyt.
Korábban egy elemzésében az MLSZ is kiemelte, hogy régiós összevetésben nekünk volt a legkevesebb olyan játékosunk, aki a hazai ligánál magasabban jegyzett bajnokságban játszik. Miközben az osztrákok és a lengyelek az előző idényben több mint hatvan focistát adtak az öt nagy bajnokságba, és a szlovákok is bő húszat, addig Magyarország mindössze tízet. Ez pedig nem is nagyon fog emelkedni, ha nincs anyagi ösztönző a váltásra.
