Kozmetikázni akarja az inflációt a kormány, vagy a választók árérzékelésére játszik?

Alig néhány nappal az élelmiszer-árrésstop bevezetése után Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter közösségi oldalán a banki díjak szabályozását is belengette.

• A tárcavezető arról beszélt, hogy először önkéntes árkorlátozásra kérték a bankokat, de az első ajánlatuk elég gyengére sikerült. A kormány azt szeretné elérni, hogy az árak a tavaly év végi, idén év eleji szintre csökkenjenek.

: a kormány még tavaly augusztusban emelte másfélszeresére a transzakciós illetéket, ám ennek lakosságra történő áthárítását év végéig megtiltotta a bankoknak.

• Az év elején, amikor a díjemelési stop lejárt, a pénzintézetek természetesen éltek az áremelés lehetőségével. A bankok egy része januárban egyből emelt, mások februárban vezették be az új díjakat.
• Mindez azt is jelzi, hogy bár Nagy Márton szerint indokolatlan a bankok év eleji áremelésének mértéke, valójában ez jelentős részben épp a kormány intézkedésére vezethető vissza.

: a kezdetek óta érdekes kérdés, hogy a kormányzat az inflációt mérséklő intézkedéseivel a havi statisztikában megjelenő adatokat akarja kozmetikázni, vagy inkább az lenne a cél, hogy a lakosság alacsonyabb inflációt érzékeljen.

• Az jól látszik, hogy politikai termékekről van szó, amelynek gazdasági hatásait a jelek szerint nem gondolta át a kormány, vagy nem érdekli. A végső cél a közvélemény-kutatásokból kirajzolódó, a Fidesz számára kedvezőtlen trendek megállítása a választások előtt.  
• Ebből a szempontból viszont mind a mért, mind az érzékelt infláció mérséklése fontos politikai feladat lehet, de az nagyon nem egyértelmű, hogy az eddigi intézkedések melyik irányába mutatnak inkább.

: Nagy Márton a videójában arról beszélt, hogy a pénzügyi szolgáltatások 13 százalékkal lettek drágábbak, a készpénzfelvétel díja 15, a folyószámla-vezetésé 26, a bankkártya éves díja pedig 6 százalékkal emelkedett.

• Ezek alapján a banki szolgáltatások tényleg felfelé húzzák az 5,6 százalékos inflációt. Ám a magas számok ellenére egyáltalán nem biztos, hogy jelentősen. Ezen szolgáltatások súlya ugyanis elég alacsony a fogyasztói kosárban, így a teljes inflációra gyakorolt hatásuk sem lehet nagy.

• A statisztikai hivatal nem is kezeli őket külön csoportként: további bő három tucat szolgáltatással együtt a „fel nem sorolt szolgáltatások” kategóriába tartoznak. Mások mellett különböző biztosításokkal, a veszettség elleni eboltással vagy éppen a temetkezéssel együtt.
• A G7 kalkulációi szerint a banki szolgáltatások együttes díja 0,5 és 1 százalék között lehet a teljes fogyasztói kosárban. Így még ha a bankok áraik tizedét faragják le, az is csak 0,05-0,1 százalékponttal mérsékelné az inflációt.

A fentiek alapján nehéz azt gondolni, hogy a statisztikák kozmetikázása lenne a kormány célja. Emellett önmagában az élelmiszer-árrésstop sem biztos, hogy érdemben csökkenti a hivatalos inflációt, ha a láncok ezzel párhuzamosan más termékek árának emelésével hozzák be a kieső bevételt.

• Ennek némileg ellent mond ugyanakkor, hogy mostani videójában bejátszott monitorkép alapján a miniszter egyértelműen a KSH által figyelt díjakat vizsgálja, még azok sorrendje is ugyanaz, mint a hivatal jegyzékében. Továbbá a kormány arra is tett utalásokat, hogy nem engedik más termékekre terhelni az árrésstop hatását sem.
• Így az intézkedéseknek kettős célja lehet. Egyrészt megpróbálják egy szűkebb fogyasztói kört érintő termékekre átterelni az inflációt, alacsonyabb infláció érzetét keltve ezzel az ilyen termékeket nem vásárló, alacsonyabb jövedelmű, a Fideszre nagyobb arányban szavazó fogyasztók körében.
• Másrészt a kormányzati lépések eltorzíthatják a fogyasztói kosarat is, illetve olyan termékek árának emelkedést eredményezhetik, amelyek nincsenek benne a hivatalos statisztikában. Ez pedig a hivatalos adatokat is csökkentheti, legalábbis rövidtávon.