A bizalomvesztés ördögi körébe került a magyar gazdaság

Ha a lakosság nem hisz a növekedésben, akkor nem fogyaszt, de akkor a cégek nem ruháznak be, de akkor nem lesz növekedés.

Kiábrándító lett a júniusi inflációs adat, csakúgy, mint az egy nappal korábban közölt, májusra vonatkozó kiskereskedelmi jelentés is, utóbbi arról is tanúskodott, hogy a fogyasztás nem indult be eléggé ahhoz, hogy a gazdasági növekedést érdemben táplálja.

  • A két friss adatsor jól rímel Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter egyik májusi megfogalmazására, amely szerint „a fogyasztás mumusa az infláció lett”.
Számokban: a KSH adatai szerint júniusban havi alapon 0,1 százalékos volt az infláció, éves összehasonlításban azonban 4,6 százalékra gyorsult.
  • A kiskereskedelmi forgalom volumene májusban havi alapon 1,3 százalékot esett, éves alapon pedig a növekedése mindössze 2,1 százalékos volt.
Alulnézet: a fogyasztás ugyan továbbra is a növekedés egyetlen motorja, de nem olyan mértékű, mint amire szükség lenne, mondja Virovácz Péter, az ING Bank szenior elemzője.
  • A lakosság továbbra sem hisz eléggé abban, hogy a következő időszakban az ország stabil növekedési pályára áll, mérséklődik az infláció, és ennek köszönhetően nem túl kockázatos költeni – ez a kormánnyal szembeni bizalmi válság jele.
  • Hiába volt az elmúlt években reálbér-emelkedés és adott esetben vagyonnövekedés, ezek a pénzek nem kerülnek be közvetlenül a gazdaság vérkeringésébe, mert a lakosság jelentős része inkább megtakarít, visszaépíti a nagy inflációs hullámban elvesztett pénzügyi állásait.
Felülnézet: e pesszimista várakozás azért gond, mert ha sokan számítanak rosszabb helyzetre, akkor annak megfelelően cselekednek, és a várakozás önbeteljesítő jóslattá változik. Ez a cégeket is arra készteti, hogy elhalasszák a beruházásokat, hiszen ha nem várható a kereslet növekedése, akkor nincs mit kielégíteni a termelés növelésével.
  • Beruházások nélkül azonban hosszabb távon nem képzelhető el GDP-növekedés, erre nemrég Nagy Márton is utalt.
Tágabb kontextus: a kormány az utóbbi időben mesterséges piactorzító intézkedésekkel (árréskorlátozás, önkéntes áremelés elhalasztás és önkéntes gyógyszergyártói árcsökkentés) próbálta visszafogni az inflációt, de ezek csak rövid távon hoznak eredményt, hosszabb távon pedig komoly rombolást végeznek.
  • A változáshoz a fenti ördögi kört kellene megtörni Virovácz Péter szerint, a helyzetet azonban egyre inkább nehezíti, hogy a sorozatos kormányzati piaci beavatkozások azt a képzetet is erősíthetik, hogy szinte mindenhol baj van, azért kell mindenhol ilyen drasztikus eszközökkel fellépni.
  • Ezt a hatást a kormányzati kommunikáció azzal igyekszik ellensúlyozni, hogy folyamatosan arról beszél, minden rendben lesz hosszabb távon, a növekedés be fog indulni.
Mi következik? Az év második felétől, illetve a jövő tavaszi választásokhoz közeledve várhatóan beindul a lakossági pénzeső, ennek első elemei lehetnek például a növekvő családi adókedvezmény, a nyugdíjasok élelmiszer-utalványa, a tanárok béremelése vagy a háromgyermekes nők szja-mentessége.
  • Ezeknek a bejelentett jóléti intézkedéseknek már látszódniuk kellene a fogyasztás növekedésében, de ez nem történt meg. A lakosság az utóbbi időben sokkal óvatosabb lett, csak akkor hiszi el, hogy pénzt kap, amikor az már megérkezett.
  • Amennyiben a pénzosztás alapvetően a jómódúbb rétegeket érinti majd, akkor kevésbé lesz belőle költés, hiszen ők megtehetik, hogy a plusz jövedelmüket félreteszik megtakarításokba – mondja a szakértő.
  • Ha pedig érdemben nőni fog a fogyasztás, akkor az lesz a nagy kérdés, hogy a vállalatok hogyan reagálnak: beruházásokba fognak, vagy inkább áremeléssel próbálják magukhoz csatornázni ezeket az összegeket.
  • Azokon a piacokon, ahol nincs elég éles verseny, az áremelés/infláció gyorsan elviheti a növekedés lehetőségét.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!