Hónapok óta a vezetékes gáz árának emelkedése a magyarországi inflációt hajtó egyik legfontosabb tényező. Ez már önmagában is érdekes, hiszen a lakossági gáz ára fix, törvényben rögzített, 2022 óta nem változott. Az ármozgást a KSH módszertana okozza, amely az alapján próbálja az átlagos árat kiszámítani, hogy a fogyasztók mekkora része csúszik ki a rezsicsökkentésből. Az elmúlt években a megszokottnál hűvösebb idei fűtési szezon miatt így akár érthető is lehetne az áremelkedés, de így is rengeteg a kérdés. Miért nyáron drágul a gáz a statisztikákban, miért ennyivel, mi alapján számol a hivatal? A válaszadást nem könnyíti meg, hogy teljesen más adatokat kommunikál a lakosságot kiszolgáló állami MVM, illetve a KSH, ráadásul ezek közül egyik sincs teljesen összhangban az elérhető hivatalos adatokkal.
Érezhetően megdobta az inflációt
„A háztartási energiáért 10,9%-kal többet kellett fizetni átlagosan, ezen belül a vezetékes gáz 23,1 százalékkal drágult” – így számolt be a nem mindennapi gázáremelkedésről a statisztikai hivatal júliusi inflációs gyorstájékoztatójában. Mivel a rezsinek kifejezetten nagy a súlya a háztartások költségvetésében, és így a KSH fogyasztói kosárában is, a gáz drágulása nagyban hozzájárult az augusztus elején érkező kedvezőtlen inflációs adathoz. Önmagában ez közel 0,4 százalékponttal dobta meg a mutatót, amely nagyjából épp ennyivel haladta meg az előzetes elemzői várakozásokat.
Vagyis lényegében a lakossági gáz árának emelkedése okozta a kedvezőtlen júliusi inflációs meglepetést.
A fenti KSH-mondat azért különösen furcsa, mert a háztartási energia ára elvileg nem változhat, jogszabályban van rögzítve. A rezsicsökkentés volt a Fidesz egyik legsikeresebb politikai terméke az elmúlt 15 évben, és ennek lényege épp az, hogy a lakosság olcsón, rögzített áron kapja a földgázt és a villamosenergiát.
A KSH-nak egészen 2022-ig nem is kellett foglalkoznia az inflációs statisztikákban a rezsivel: a kimutatásokban hosszú éveken keresztül ugyanaz a szám szerepelt az elektromos energia és a vezetékes gáz mellett. A 2021-ben berobbanó energiaválság azonban aláásta a rezsicsökkentést, amihez így egy idő után kénytelen volt hozzányúlni a kormány.
Valójában már 2021-ben látszott, hogy a korábbi rendszer fenntarthatatlan, de az országgyűlési választások előtt nem lehetett lépni, ezért a kabinet csak ezt követően, 2022 nyarán módosított a szabályozáson. Az új rendszerben az átlagfogyasztásig fenntartották a korábban is érvényes rezsicsökkentett árat, az átlag feletti fogyasztásra azonban jóval magasabb díjat határoztak meg. A gáznál ez köbméterenként 767 forintot jelentett, szemben a kedvezményes 100 forint körülivel.
Ez a helyzet statisztikai szempontból elég komoly kihívás elé állította a KSH-t. A korábbiaktól eltérően már nem lehetett fix árral számolni, de úgy sem mérhették a gáz árát, mint más termékekét, hogy kiküldenek üzletekbe árfelírókat, és abból számolnak egy átlagárat.
Az átlagos díj ugyanis itt mindig attól függött, hogy az adott háztartás mennyit fogyaszt, kicsúszik-e a kedvezményes kvótából vagy sem. A hivatal végül úgy döntött, hogy pont ezt a „kicsúszási” arányt fogja megbecsülni, és ez alapján számol átlagárat. Vagy ahogy ők fogalmaztak:
„A gáz és az elektromos energia lakossági árának változását a KSH a háztartások érintettségének arányában veszi figyelembe a fogyasztóiárindex-számítás során. Ennek megfelelően a KSH arra vonatkozóan készít becslést, hogy a teljes háztartási szektor által együttesen elfogyasztott gázért, illetve elektromos energiáért összességében mekkora összeget fizet a teljes háztartási szektor a régi (2022. augusztus 1. előtti) és az új árakon”.
Jött egy hűvösebb tél
Magyarul az inflációs adatban szereplő gázár 2022 nyara óta valójában a felhasználás mennyiségétől függ: ha nő a lakosság fogyasztása, akkor emelkedik a kimutatásban szereplő ár, ha viszont kevesebb gázt égetnek a háztartások, akkor csökken. A KSH által kimutatott ár sokáig nagyjából úgy is viselkedett, ahogy várhattuk. Az első hónapok drasztikus megugrása után meredeken esni kezdett, köszönhetően annak, hogy hirtelen mindenki spórolni kezdett a gázzal.
Az elmúlt két évben ugyanis a lakosság tényleg nagyon látványosan visszafogta földgázfelhasználását. A havi fogyasztás a téli hónapokban a korábban megszokottól 100–200 millió köbméterrel maradt el, ami nagyon jelentős változás. Ebben az enyhe téli időjárás is szerepet játszott, de a hőmérséklettől függetlenül is sokkal kevesebbet fogyasztunk, mint a rezsiemelés előtti években.
A lenti ábrán az látszik, hogy egy, a korábbi évek tapasztalatai alapján készített modell szerint (adott időjárási körülmények mellett) mennyinek kellett volna lennie a lakossági fogyasztásnak, és ehhez képest mennyi gázt használtak fel ténylegesen a háztartások. Jól látszik, hogy a rezsiemelés előtt inkább túlfogyasztott a lakosság, a szabályok változására azonban azonnal reagált, és visszafogta felhasználását. Azóta fixen 15-20 százalékkal alacsonyabb a háztartások gázigénye, mint amilyen azonos hőmérséklet mellett pár évvel korábban lett volna (a számolás részletei a csillagra kattintva olvashatók)*
A 2022 utáni első két fűtési szezonban ehhez a fogyasztás-visszafogáshoz jött hozzá az enyhe telek kedvező hatása, amely tovább csökkentette a keresletet. Utóbbiban volt kedvezőtlen fordulat: bár történelmi összevetésben 2024 vége és 2025 eleje egyáltalán nem számított kiugróan hidegnek, az előző évekhez képest azonban érezhetően hűvösebb volt.
Ahogy a lenti grafikonon is látszik: a fűtési szezon hónapjainak többségében látványosan alacsonyabb átlaghőmérsékletet mértek, mint az előző két esztendőben. Októberben és novemberben kifejezetten nagy volt a különbség, a február pedig ugyan csak 2024-hez képest volt hideg, de ahhoz viszonyítva közel 8 fokos eltérést tapasztalhattunk.
Márpedig egy fokkal alacsonyabb hőmérséklet havonta nagyjából 30 millió köbméterrel dobja meg a lakosság gázigényét. Így nem meglepő, hogy csak februárban bő 200 millió köbméterrel több földgázt égettünk el, mint egy évvel korábban, de az októberi és a novemberi fogyasztás is közel egy-egy millió köbméterrel ugrott meg.
Október és április között így összességében 450 millió köbméterrel több gázt használt el a lakosság, mint egy évvel előtte, de a két évvel korábbihoz képest is 340 milliós volt a növekmény. Ez arányaiban is jelentős, 15 százalék körüli ugrás. Ráadásul ehhez jött hozzá a kifejezetten hűvös május, amely még ki is tolta a fűtési szezont: abban a hónapban duplázódott a felhasználás 2024-hez viszonyítva.
Mivel a KSH módszertana szerint a felhasznált mennyiség – vagy inkább a fogyasztás változása – határozza meg az árat, ilyen előzmények után valójában nem volt meglepő, hogy az inflációs adatsorokban elkezdett felfelé kúszni a vezetékes gáz ára. A változás időzítése és mértéke ugyanakkor már lehetett kissé furcsa. Februárban ugyanis – amikor a legnagyobbat ugrott a fogyasztás – a KSH stagnáló árakról számolt be, márciusban pedig kissé még ereszkedett is a gáz ára a kimutatásukban. Ezt követően kezdett meredeken emelkedni, és nőtt négy hónap alatt 16 százalékkal.
Három vagy tizenkét százalék?
A furcsa időzítés magyarázata, hogy a statisztikai hivatal nem friss adatokból dolgozik. A hivatal a G7 kérdésére azt írta: „a fűtési szezonon kívüli hónapokban emelkedő árakat a 2 hónapos csúszással való figyelembevétel magyarázza. Ennek oka, hogy a háztartási energia mindkét fő típusára (vezetékes gáz, elektromos energia) vonatkozó, azonos forrásból előálló, megbízható adatok korábban nem állnak a rendelkezésünkre”.
Ez az azonos forrás a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal vonatkozó adatsora, amelyben valóban közel két hónapos csúszással jelennek meg a havi gáz- és áramfelhasználási adatok. A táblázat épp a napokban frissült a júniusi számokkal.
Az elsőre nehezen érthető nyári áremelkedésre tehát van magyarázat, a drágulás mértéke azonban még mindig felvet kérdéseket. A KSH áradataiból – miután egy egyszerű súlyozott átlagról van szó – viszonylag egyszerűen ki lehet számolni, hogy a hivatal szerint a lakossági fogyasztás mekkora része csúszott ki a rezsicsökkentett kvótából. A rezsiemelés idején ezt az arányt 20 százalékra becsülték, de a mutató – a kereslet csökkenésével – néhány hónap alatt 10 százalék alá süllyedt, és egészen mostanáig ott is maradt.
Az előző hónapok áremelkedése eredményeként ugyanakkor most ismét úgy számol a KSH, hogy a fogyasztás több mint tizedét adja a lakosság számára piaci áron értékesített gáz. A mi kalkulációink szerint júliusban 11,1 százaléknál jártunk, a KSH azonban ennél is magasabb arányt közölt a G7 kérdésére:
a vezetékes gáz esetén a fogyasztás 12,2 százaléka esett a magasabb árkategóriába a 2025. júliusi adatokban (2024. június – 2025. májusi fogyasztási adatok alapján)
– írták válaszukban.
Ráadásul ez az érték az elfogyasztott mennyiség arányában jelzi a rezsicsökkentett árból kicsúszó felhasználást, és nem azt mutatja, hogy hány háztartásnak kell az elhasznált gáz legalább egy részért 767 forintos piaci árat fizetni. Utóbbi arány logikusan jóval magasabb*
Önmagukban ezek a trendeket látva egyáltalán nem hihetetlen számok. A gond csak az, hogy a lakosságot gázzal ellátó MVM szerint ennél sokkal kevesebb a kedvezményes körből kicsúszók száma. Mivel a tényleges adatokat elvileg az állami cég látja a legjobban – hiszen ők mérik az értékesített gáz mennyiségét, illetve számlázzák azt ki lakossági fogyasztóiknak –, ezért őket is megkerestük kérdéseinkkel. Válaszukban azt írták, hogy
„a rezsiemelés előtt a lakossági ügyfelek még közel negyede fogyasztott többet a rezsicsökkentett árú gázra jogosító mennyiségnél, de ez viszonylag gyorsan 6-7 százalékra csökkent, és nem is változott érdemben azóta. Az összes versenypiaci költségeket tükröző áron elfogyasztott mennyiség az összmennyiséghez képest pedig mindössze 3 százalék a 2022. augusztus előtt tapasztalt 15 százalékhoz képest”.
Az MVM szerint a legutóbbi fűtési időszak hidegebb téli és tavaszi hónapjai okozhattak az ügyfeleknél egy-egy hónapban megnövekedett földgázfelhasználást, de éves szinten jellemzően még így is a kedvezményes mennyiségen belüli fogyasztás tapasztalható az eddigi elszámolások alapján.
Magyarul a KSH szerint a teljes fogyasztás 12,2 százaléka, az MVM szerint viszont mindössze 3 százaléka csúszik ki a kedvezményes körből.
Ez hatalmas eltérés, amelynek már nemzetgazdasági hatása is lehet, hiszen érdemben befolyásolja az inflációt, és ezzel minden ehhez kötött mutatót és intézkedést (például az inflációkövető adóemelésen keresztül, amelynek viszonyítási pontja történetesen pont a júliusi infláció). Az MVM adatai alapján a statisztikai hivatal által kimutatott 175 forintos helyett mindössze 121 forintos köbméterenkénti átlagár adódik. Ha a júliusi adatokban ezzel kalkulál a KSH, akkor az inflációs mutató közel 0,7 százalékkal elmaradt volna a hivatalos 4,3 százaléktól.
Akkor most kinek van igaza?
Nehéz igazságot tenni a két szervezett között, mivel az elérhető – a KSH által is használt – adatforrásokban valóban nincs meg minden információ ahhoz, hogy megbecsülhessük a rezsicsökkenésből kicsúszó fogyasztást, illetve az érintett háztartások számát. Átlagfogyasztást viszonylag egyszerűen lehet számolni, de ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre is válaszolni tudjunk, ismernünk kellene az eloszlást is, vagyis azt, hogy az átlag körül hogyan szóródnak a háztartások valós fogyasztási adatai. Ezt azonban nem ismerjük.
Ha az energiahivatal felhasználási adataiból és a vezetékes gázt fogyasztó háztartások KSH által közölt számából indulunk ki, akkor azt kapjuk, hogy a háztartások átlagosan alig több mint ezer köbméter gázt égettek el az előző 12 hónapban*
A KSH gázfogyasztó háztartások számára vonatkozó kimutatásában azonban egész biztosan benne vannak azok is, akik csak főzésre használnak földgázt, mert például távfűtéses lakásban élnek. A KSH által közölt számnál a 2022-es népszámlálási adatok alapján durván 300 ezerrel kevesebben vannak, akik ténylegesen gázzal fűtenek, és bő egymillióval kevesebben, akik csak gázt használnak otthonuk melegítésére. Ha ezekkel számolunk, akkor 1142, illetve 1553 köbméteres átlagos fogyasztás jön ki, utóbbinál pedig már messze nem elképzelhetetlen a statisztikai hivatal becslése.
A mostani helyzet ugyanakkor elég jól rámutat a villany- és gázárak statisztikai elszámolásának problémáira.
A KSH becslése nagyon jelentősen módosíthatja a hazai inflációt, és ezen keresztül a gazdaság rengeteg pontjára hatással lehet.
Emellett visszaélésre is lehetőséget ad. A legtisztább megoldás valószínűleg az lenne, ha a pontos fogyasztási adatai alapján az MVM szolgáltatna adatokat a KSH-nak, és nem becsülni kellene az inflációt ilyen mértékben befolyásoló számokat.
