Szijjártó szerint a fal adná a másikat az ukránoknak, ha odasóznánk, de tényleg így van?

„Olyan nehézségeket tudnánk okozni Ukrajnának az energiaszállítások leállításával, hogy a fal adná a másikat, és erre azért jobb, ha emlékeznek az ukránok.” Ezt mondta kedden Szijjártó Péter a címnek megfelelő hangulatban a Harcosok órája című műsorban. A külgazdasági és külügyminiszter kijelentése ugyanakkor nem volt újszerű, mostanra általános kormányzati narratívává vált Ukrajna nyílt vagy burkolt fenyegetése az energiaexport leállításával. Orbán Viktor néhány hete egészen odáig ment, hogy – mivel szerinte az ukránok az áramnak és a gáznak is a tekintélyes részét Magyarországról kapják, ezért – egy nap alatt elintézhetnénk Ukrajna összeomlását. A kormányzati állítások azonban nagyon sok sebből véreznek, így pedig hiába az erős mondatok, a nyilatkozatok üres fenyegetésnek tűnnek.

Mi az, hogy mi?

Az első pont, amit tisztázni kell, és energetikai kérdésekben gyakran hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla, hogy az áram- és gázkereskedelem nem államok között zajlik. Nincs olyan, hogy Magyarország leállítja a szállításokat Ukrajna irányába. A piacon kereskedők adják-veszik a különböző energiahordozókat, amelyek esetenként átlépik az országhatárt.

Persze a magyar kormány már sokszor bizonyította, hogy elég kreatívan tudja a piaci kereteket szabályozni, de így sem egyszerű ilyen kereskedelmi ügyletekbe beavatkozni, vagy azokat megtiltani. Egy állami cégnél – nyomásgyakorlással – még csak-csak el lehet érni, hogy leállítson szállításokat, de ha ez megtörténik, akkor mások ugranak azonnal a helyére, hiszen ez üzlet, és amíg megéri kereskedni, addig mindig lesznek cégek, amelyek megpróbálják.

Nem véletlen, hogy az ominózus interjúban Orbán Viktor sem direkt tiltásról beszélt, hanem arról, hogy történhetnek balesetek, például

„kidől néhány oszlop, meg elszakad egy-két vezeték”.

Az infrastruktúra megrongálásával vagy blokkolásával ugyanis fizikailag valóban meg lehet állítani a közvetlen energiaszállításokat a két ország között. Egyrészt azonban súlyos károkat ezzel sem lehetne okozni Ukrajnának, másrészt Magyarország szempontjából is nagyon nagy kockázatot jelentene egy ilyen lépés, amit a G7 kérdésére több szakértő is úgy jellemzett, mint az első dominó eldöntését.

Kiesik az áramexport harmada

Érdemes a földgáz és a villamos energia kereskedelmét különválasztani, mivel elég jelentős különbségek vannak a kettő között. Kezdjük az árammal, már csak azért is, mert a kormányzati kommunikációban az elmúlt hetekben ez jelenik meg hangsúlyosabban. Szijjártó Péter pár napja egyenesen azt állította egy Facebook-posztjában, hogy Ukrajna áramellátásának nagy része Magyarországról érkezik. Kedden pedig arról beszélt, hogy Ukrajna a villamosenergia-importja 30-40 százalékát kapja hazánkból, majd feltette a költői kérdést, hogy „gondoljunk bele, ha kiesne egy ország villamosenergia-importjának 30-40 százaléka, az milyen hatással lenne”.

A válasz erre az, hogy Magyarország esetében katasztrofális, Ukrajnánál viszont kezelhető. Hazánkban ugyanis az erőművek termelése a teljes belföldi villamosenergia-igény*

A napelemek rohamos terjedése miatt ugyanis egyre gyakrabban vannak olyan szakaszai a napnak, amikor túltermelés van az országban, így ilyenkor exportálunk. A napelemtermelés leállása után, az esti fogyasztásfelfutás időszakában azonban kilő az import, és az elhasznált áram 40-50 százaléka is érkezhet külföldről. Ha ennek a harmada kiesne, azt hazai forrásból lehetetlen lenne pótolni, és más országokból sem tudnánk könnyen és főleg nem olcsón behúzni.

Ukrajnában ezzel szemben az éves villamosenergia-termelés rendre meghaladja a -felhasználást. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne szorulnának importra, hiszen napon belül náluk is ingadozik a termelés, illetve a fogyasztás is. A behozatal jelentősége azonban sokkal kisebb, mint Magyarországon, egyrészt mert több a termelőkapacitásuk, másrészt mert a termelés is kiegyensúlyozottabb, kisebbek a kilengések.

Tavaly úgy kellett az áramfogyasztás 4-5 százalékának megfelelő mennyiséget importálniuk, hogy ezzel hosszú évek óta nem látott szintre nőtt a behozatal. Az ottani kimutatások alapján ennek a 4-5 százaléknak a bő harmada jött Magyarország felől. De ezt mutatják az elérhető hazai adatok is. Ezek szerint tavaly nagyjából másfél terawattóra áramot importált Ukrajna Magyarország felől, ami a teljes fogyasztásának 1,5-2 százalékát tette ki. Ennek a mennyiségnek a bő fele pedig más időszakokban vissza is jött hazánkba, azaz ha a teljes mérleget nézzük, akkor a magyarországi ügyletek az ottani igények 1 százalékát sem fedezték.

Az idén ráadásul megfordult a korábbi egyenleg, azaz 2025-ben már több áram jött Ukrajnából Magyarországra, mint amennyit mi exportáltunk nekik. Most a mi fogyasztásunk szűk egy százalékát fedezték az ukrajnai szállítások. Ez egyébként nem is annyira meglepő: már a háború elején felmerült, hogy Ukrajna fontos európai áramellátóvá válhat. Az országban ugyanis jelentős termelési kapacitás van, a nagyobb fogyasztási helyek – gyárak és egyéb üzemek – egy jelentős részét viszont már a harcok elején szétlőtték, így a kereslet csökkent. Később azonban az oroszok elkezdték szisztematikusan támadni az ukrán energetikai infrastruktúrát is, így – ahogy a fenti grafikonon is látszik – a termelés is bezuhant.

Összességében tehát az ukránok nincsenek rászorulva a magyar áramexportra, sőt a kapcsolat jelenleg fontosabb nekünk, mint nekik.

Még akkor is, ha közvetlenül az abból az irányból érkező szállításokkal nem az importunk harmada, csak néhány százaléka esne ki.

Kikerüli az áram a kidőlt oszlopot

Ráadásul önmagában az, ha – amint a miniszterelnök fogalmazott – kidőlne néhány oszlop, meg elszakadna egy-két vezeték, nem jelenti azt, hogy a magyarországi áram ne jutna el valamilyen más útvonalon Ukrajnába. Ifjabb Chikán Attila, az Alteo vezérigazgatója egy találó hasonlattal korábban úgy írta le a G7-nek a hazai villamosenergia-rendszert, hogy az olyan, mint egy nagy kád. „Van kismillió lefolyó alul, amiket néha bedugnak, néha kihúznak, és néhány nagyobb, illetve több kisebb csap, amelyekből különböző intenzitással folyik a víz. A feladat pedig az, hogy ebben a kádban mindig ugyanannyi víz legyen.”

A hasonlatban a lefolyók az áramot vásárló háztartások, vállalatok, üzemek, a lefolyó mérete pedig arra utal, hogy az egyes fogyasztók mennyi áramot használnak fel. A csapok ezzel szemben az erőművek, amelyek mérete logikusan a létesítmények kapacitásbeli különbsége miatt tér el. Ha egy ország szintjén gondolkodunk, akkor a határkeresztezők a jolly jokerek, amelyek, ha kell, csapként és lefolyóként is tudnak működni. Ha túl sok víz jön a csapokból, akkor ott ki lehet engedni a felesleget, ha túl sok lefolyó van nyitva, akkor pedig lehet pluszvizet hozni a kádba.

Jelenleg, ha a mi kádunkban sok a víz, az ukránokéban pedig kevés, akkor egyszerűen átfolyik a víz. Ám ez akkor is megtörténne, ha lezárnánk az átjárót a két kád között, csak kerülne egyet a szlovákok kádja felé. Egyszerűen azért, mert a vízszinteknek ki kell egyenlítődniük.

Az európai villamosenergia-hálózat ugyanis mostanra egy nagyon erősen összekapcsolt rendszer, nem lehet csak úgy leválasztani egyes elemeit, ha valaki úgy dönt.

Az áram pedig folyik a termeléstől a felhasználási hely irányába. Ha nincs vezeték, akkor is, csak más úton. Jó példa erre Németország esete, ahol egy időben jókora gondot okozott, hogy az ország északi és déli része között nem volt elég vezeték. A termelés jelentős része ugyanis északon volt, ahol a tengeri szélerőművek működnek, az áram nagy részét viszont a déli gyárakban használták volna fel. A vezetékek kapacitása sokszor nem volt elég ahhoz, hogy elszállítsa az áramot, amely így kerülő úton, a lengyel és a cseh hálózatot is útba ejtve jutott el a célállomásra.

Ez történne a magyarországi többlettermeléssel is, ha kidőlne pár oszlop: egyszerűen kikerülné az akadályt az áram, és végső soron eljutna oda, ahol igény van rá.

Panganak az ukrán tárolók

Az áram esetében tehát egyáltalán nem áll meg, amit a kormány állít: a magyarországi szállítások jelentősége az ukrán igény kielégítésében nem jelentős, ráadásul technikailag sem lehetne megoldani az export leállítását. Tavaly ilyenkor valószínűleg elég hasonló lett volna a helyzet a gázzal is, most azonban már nem az.

A háború kirobbanása után – ha nem is példátlan mértékben, de – jelentősen megugrott a Magyarországról Ukrajnába szállított gáz mennyisége. A 2010-es évek végén már volt hasonló mértékű áramlás abba az irányba, de 2020 és 2022 között egyáltalán nem volt ez jellemző. A háború kezdete után azonban fokozatosan növekedett a kivitel, amely most már elég fixen 200-300 millió köbméter havonta.

Igen ám, de ez nem törvényszerűen ukrán felhasználásra ment. Az energiaválság első két évében Európában csurig töltötték a tárolókat, és egyre általánosabbá vált, hogy a kereskedők Ukrajnában is tároltak – azaz tettek félre télire – földgázt. Persze elképzelhető, hogy később ezt Ukrajnában is értékesítették, de valószínűbb, hogy egy részét visszahozták Európába, amikor éppen igény volt rá.

Ukrajna ugyanis a háború első két évében földgázból is közel önellátó volt. Ha importáltak is gázt, annak – ahogy egy forrásunk fogalmazott – főként technikai okai voltak. Az országnak jelentős földgázkészlete van, amiből az elmúlt időszakban évi 18-19 milliárd köbmétert hoztak felszínre, és ez nagyjából fedezte is a felhasználásukat (pdf).

Ez azonban az idén megváltozott. Az oroszok – akik az első két évben inkább az ország elektromos hálózatát igyekeztek megbénítani – tél végén elkezdték lőni az ukrán gázinfrastruktúrát, és súlyos károkat okoztak benne. Egyes források szerint az orosz csapások miatt a kitermelés időszakosan 40 százalékkal csökkent, pont abban az időszakban, amikor a hideg miatt megugrott a kereslet is. Ekkor már csak nyugati importtal tudták fedezni a földgázigényt, és ebben a magyarországi szállítások is fontos szerepet kaptak.

Az év elején okozott károkat pedig nem lehetett egyik pillanatról a másikra kijavítani. Bár a G7-nek nyilatkozó szakértők szerint a kiesett termelőkapacitás körülbelül kétharmadát újra sikerült üzembe helyezni, a javítások további része még hosszú hónapokig elhúzódhat. A berendezéseket ugyanis elég sokáig tart beszerezni, különösen most, amikor Donald Trump „drill baby drill” politikája nyomán az amerikai kitermelés is felpörög, és ott is nagy a kereslet ilyen eszközökre.

Felborult a korábbi törékeny egyensúly, és ennek helyreállítása évekig is eltarthat – fogalmazott egy, az ukrán piacot jól ismerő ágazati szakértő.

Ennek megfelelően az ukránok egyáltalán nem állnak jól a téli felkészüléssel. A tárolókban nyár elején kevesebb földgáz volt, mint 11 éve bármikor. Ennek ellenére szakértők szerint a helyzet nem kezelhetetlen, és nem is a földgáz fizikai leszállítása, inkább a beszerzés finanszírozása okoz majd gondot Kijevnek. Az ország azonban egyáltalán nem Magyarország felől szerezné be a hiányzó mennyiséget: elsősorban azeri és amerikai gázt vásárolnának, ezek pedig más útvonalon érkeznek. Például Lengyelország felől. A két ország közötti vezetéket a háború kirobbanása óta jelentősen bővítették, így már abból az irányból is havi 300-350 millió köbmétert tudnak vásárolni az ukránok.

Láncreakciót indítana el

Persze ez nem jelenti azt, hogy ne folytatódnának a szállítások Magyarország felől is, vagy hogy ne lenne szükségük beszerzésre hazánk irányából. Azért is érdekes, hogy mostanában a magyar kormány miért az árammal fenyegeti gyakrabban Ukrajnát, mert jelen állás szerint a gázexport visszaesése sokkal nagyobb fejtörést okozna Kijevnek.

Az országok közötti szállításokat azonban – az áramhoz hasonlóan – a gáz esetében sem lehet csak úgy leállítani.

Magyarország és Ukrajna is olyan nemzetközi megállapodások és szervezetek tagja, amelyek ezt nem teszik lehetővé. Egy ilyen lépés elég súlyos jogi és minden bizonnyal komoly anyagi következményekkel is járna, ráadásul számos elvileg független hatóság és szervezet is belekeveredne a sztoriba. Persze az esetleges jogi szankciók és az állami bevételek elbukása nem mindig szokta visszatartani a magyar kormányt attól, hogy valamit meglépjen, itt azonban ennél súlyosabb következmények is lehetnek.

„Ennek a valószínűsége nulla. Egy ilyen lépés olyan láncreakciót indíthat el, ami katasztrofális gazdasági következményekkel jár Magyarország számára is. Mi van, ha ennek a mintájára a bolgárok is közlik, hogy valami történt a Török Áramlattal, és leáll Magyarország gázellátása is?”

– fogalmazott egy forrásunk.

Összességében tehát a földgázszállítások megszakadása elvileg akár nagyobb problémát is okozhatna Ukrajnának, de egyrészt láthatóan itt is van tervük a hiányzó mennyiség pótlására, másrészt a magyar félnek nincs meg az eszköze arra, hogy érdemben korlátozza az exportot vagy lezárja az útvonalakat.

Ezek alapján pedig a magyar kormánytagok energiaszállítások leállításáról szóló nyilatkozatai üres fenyegetésnek tűnnek. Belpolitikai hasznuk valószínűleg van, de Ukrajnát biztos nem lehet ezzel rávenni, hogy ne támadjon olyan hazánk számára is fontos energetikai infrastruktúrát, mint amilyen a magyar olajellátás jelentős részét biztosító Barátság vezeték.