Egyenlő szinten lenne érdemes kezelni az új építésű lakások és a régiek felújításának állami támogatási rendszerét, ez az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) régóta képviselt álláspontja, amit Koji László elnök ismét hangsúlyozott, amikor arról kérdeztem, milyen javaslatokat tettek le a kormány asztalára. Ma ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy miután elindul az óriási érdeklődést kiváltó Otthon Start, a készülőben lévő otthonfelújítási program fő paraméterei is hasonlóak lehetnének.
A részletekről egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy a kormányzati tervek legfeljebb 10 millió forint hitelről és a mellé kapható legfeljebb 5 millió forintos vissza nem térítendő támogatásról szólnak. A legfontosabb Otthon Start-os párhuzam a hitel 3 százalékos plafonja lehet, annál is inkább, mert az elmúlt hetek bebizonyították, hogy ekkora kamatszint mellett a lakosság nagyon is hajlandó lakáscélra hosszabb távú hitelt felvenni.
A 3 százalék kommunikációs szempontból is bejött, nem véletlenül plakátolták tele vele az országot, az más kérdés, hogy ha ezek a programok valóban olyan népszerűek lesznek, mint amilyennek most tűnnek, és hosszabb távon fenn is maradnak (amire semmilyen garancia nincs), akkor jelentős költségvetési terhet is jelenthetnek, amennyiben a következő 20-25 évben az általános kamatszintek emelkednek. A 3 százalék és az aktuális piaci kamat közötti rést mindig az államnak kell majd kifizetnie a bankok felé.
Az Otthon Start egyik fő vonzereje az alacsony, akár 10 százalékos önerő, Koji László azt mondja, ha a közgazdász beszél belőle, akkor a tapasztalatok szerint inkább 20 százaléknál van a hitelfelvevő megfelelő kockázatvállalása, de azt még nem lehet tudni, hogy ebben az esetben mennyire lesz laza ez a feltétel.
Szakmailag mindenképpen azt javasolja az ÉVOSZ, hogy a konstrukció minél szélesebb rétegek számára minél könnyebben legyen elérhető. Most is futnak állami támogatású otthonfelújítási programok, de ezek népszerűsége meg sem közelíti az Otthon Startét, részben pont azért, mert szűkebb kört céloznak, és igénybevételük meglehetősen bonyolult részletszabályokhoz van kötve.
Az ÉVOSZ-nál abból az ökölszabályból indultak ki, amikor a javaslataikat megtették, hogy a lakásokra és házakra általában 20 évenként ráfér egy alapos felújítás, és ahhoz, hogy egy 20 év alatt leromlott ingatlant fel lehessen újítani úgy, hogy ahhoz a következő 20 évben ne kelljen hozzányúlni, elég lehet az összességében 15 millió forint.
Ahogy Koji László is mondja, a szórás persze rendkívül nagy lehet, a fenti számok csak nagyon leegyszerűsített átlagok, hogy ténylegesen mire elég 15 millió forint, az az egyedi esetekben nagyon eltérhet. Nyilván lesznek olyan érdeklődők is, akik ennél jóval kevesebb vagy akár jóval több pénzt szánnak a felújításra.
Az alapos felújításra váró ingatlanok energetikailag általában a G osztályba tartoznak (az egyszerűség kedvéért 1-től 12-es skálán a 3-asba), és
egy 15 milliós felújítással akár 6-8 szintet is feljebb lehet lépni, ez mindenképpen célja lehetne a programnak.
Ma már minden hasonló program úgy indul, hogy energetikai felmérést kell végeztetni, az viszont nyitott kérdés, hogy tesznek-e a kiírásba olyan elemeket, hogy kötelező legyen javítani a besoroláson, kikerülve az olyan anomáliákat, hogy mondjuk egy teljesen szigeteletlen házra tegyenek hőszivattyút vagy pazarló elektromos bojlerhez rozoga tetőre napelemet.
Koji László szerint fontos lenne, hogy a társasházak se maradjanak ki a lehetőségből, mert ezekben a közös terek felújítása legalább annyira fontos lenne, mint a lakásoké, és ezeknél is ugyanaz az alapprobléma: nehéz előteremteni rá a pénzt.
Az ÉVOSZ elnöke azt mondja, nem tart attól, hogy ha népszerű lesz a program, akkor a keresleti oldal élénkülése többletinflációt okoz. Az építőipar ehhez kapcsolódó részeiben a szakszövetség körülbelül 15 százalékkal nagyobb munkavégző kapacitást becsül a tényleges piaci kereslethez képest, vagyis bőven lenne még mit felszívnia a növekvő keresletnek.
A lakosság hitelfelvételi hajlandósága egyértelműen emelkedik, a K&H Bank a Magyar Nemzeti Bank adataira hivatkozva nemrég arra hívta fel a figyelmet, hogy tavaly 1350 milliárd forintnyi új szerződés jelent meg a lakáspiacon, ehhez képest az idei első félévben már 810 milliárdnál jártunk, és akkor még sehol sem volt az Otthon Start.
A banknál úgy számolnak, hogy az Otthon Start ehhez a növekményhez várhatóan körülbelül 10 milliárd forintos havi pluszt adhat hozzá már idén. Az otthonfelújítási programtól ekkora számok nem várhatóak, illetve még azt sem tudjuk, hogy egyáltalán idén elindul-e, de az biztos, hogy az építőipar stabilizálásához jól jönne.
Már jó pár éve bizonytalanság uralja a szektort, amit például az is jól jelez, hogy egyszerre van munkaerőhiány és -többlet is. A szakmunkásokat és a mérnököket a cégek igyekeznek bármi áron megtartani, a képzetlen munkaerő „eltartásának” költségét azonban rendre az államra hárítják. A segédmunkásokat a projekt végén elbocsátják, és csak akkor veszik fel őket újra, ha van számukra munka, addig álláskeresési járadékon maradnak. Ezt a pulzálást a hivatalos statisztikák módszertanilag alig tudják lekövetni, így a számok nem adnak teljes körű képet a szektor állapotairól.
Külön érdekes lenne, ha a 3 százalékos otthonfelújítási támogatást a többi most futó konstrukcióval (KEHOP Plusz, Vidéki Otthonfelújítási Program, falusi csok) kombinálni engednék, de
még többek fantáziáját indíthatná be az, ha az Otthon Start sem lenne kizáró tényező.
Ebben az esetben megnyílna az a lehetőség, hogy a drágább környékeken is lehessen úgy felújításra szoruló vagy rosszabb állapotban lévő (relatív olcsóbb) lakásokat és házakat vásárolni, hogy a vevő kimaxolja az Otthon Startot, de még a felújításhoz is kap kétszeres támogatást, egyrészt 5 millió forintot, másrészt kamattámogatást a további 10 milliós hitelre. Ehhez persze az is kellene, hogy a hitelfelvevőnek vagy adóstársaknak elég magas legyen a jövedelme mindkét konstrukció együttes terheléséhez.
