Az örök életre vágyó milliárdos csupa zöldség receptjei lehetnek akár finomak is

Világi Máté kollégám kipróbálta, milyen az örök élet titkát kereső milliárdos, Bryan Johnson Don’t die / Ne halj meg című életmódprogramja szerint élni. Hajnalban kelt, korán feküdt, sokat sportolt, mégis a halhatatlanság speciális étrendje okozta a legtöbb kellemetlen percet számára abban a hónapban, amíg a szigorú előírások szerint élt. Már szenvedései közben riogatott engem fotókkal azokról az ételekről, amiket evett. Felajánlottam ugyan, hogy segítek az örök élet étrend alapreceptjeit ehetőbbé alakítani, de ő annyira ragaszkodott a program leghűbb tesztjéhez, hogy csalásnak érezte volna, ha a kísérleti hónap során örömét leli az étkezésekben.

Most mégis arra jutottam, megfőzöm Bryan Johnson receptjeit úgy, hogy javítok az általa tervezett fogások élvezeti értékén.

A mindenki által hozzáférhető, letölthető étrend mintareceptjei valóban riasztónak tűnhetnek elsőre. Pedig nem feltétlenül azok, ha nemcsak magukra az alapanyagokra mint tápokra gondolunk, hanem arra is, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkeznek, melyiknek mi az ideális elkészítési módja, hogyan lehet valóban jó ízeket és állagokat kihozni belőlük, illetve miként lehet ezeket fokozni.

Az étrend alapvetően zöldségekből, kevés hüvelyesből és nagyon sok olajos magból áll, teljesen vegán, és gabona sincs benne. Emlékeztet ugyan az Eat Lancet tudományos folyóirat által még 2019-ben közölt táplálkozási mintára, de még annál is szigorúbb. A tudósok által kimatekozott, bolygóbarát étrend, amelynek újabb verziója amúgy idén jelenik meg majd, ugyanígy növényi alapú, de engedélyez némi gabonafélét, kevés tojást és minimális mennyiségű húst is – mi is kipróbáltuk. Sok vita van akörül, pontosan milyen is az igazán egészséges és fenntartható étrend, de a többség szerint állati eredetű élelmiszerben szegény, zöldségekben és hüvelyesekben gazdag lenne az ideális.

Bár ezek az örökélet-receptek szénhidrátban iszonyú alacsonyak, és fehérjetartalmuk sem magas, rengeteg rostot tartalmaznak, és az adagok mennyisége is viszonylag nagy. Az ételek vegánok, de a szerző megjegyzése szerint kiegészíthetők időnként kevés hússal. Nekem mégis inkább a gyümölcsök és a gabonafélék hiányoznak belőle nagyon, ezek segítenének kicsivel komfortosabbá tenni őket.

Mi a gond a „Ne halj meg” receptkönyvvel?

Máté azonban nem is pusztán az örök életű étrend veganizmusa vagy szigorúsága miatt szenvedett ezektől az ételektől. Inkább azért, mert a milliárdos csak a sok zöldségre és jótékony magokra gondolt, de konyhában jártas szakemberek véleményét nem kérte ki a receptek ideális technológiai tervezéséhez. Pedig már egyáltalán nem lehetetlen az sem, hogy igazán finom legyen egy teljesen vegán tányér. Úgy sosem lesz élvezetes, ha mindenféle zöldséget egyben összefőznek, ahogy annak sincs értelme, hogy minden előírt alapanyag pontosan az legyen, amit az örökifjú Johnson előír. Sokkal több értelme van épp azt használni, ami elérhető és szezonális, ne adj isten még helyi is, hiszen a kevesebbet utaztatott és éretten szedett terményeknek mindig nagyobb a tápanyagtartalma is. Szerencsére a legtöbb alapanyag helyettesíthető helyi zöldségekkel, pekándió helyett lehet diót, beluga lencse helyett zöld lencsét enni.

Szuperzöldségek, nem pépben

Kezdjük az étrend kötelező elemével, ami a szuperzöldség névre hallgat, és főtt brokkoliból, karfiolból, gombából és lencséből áll, megszórva egy kis kendermaggal. Először is örök élet és táplálkozási szempontból nem annyira fontos, milyen típusú lencsét vagy gombát használunk, ezeknek eléggé hasonlít egymáshoz a tápértéke, ezért a lencsét kapásból lakossági zöldre cseréltem, és gombát is arra, amihez épp hozzájutottam. A kendermag tápértéke tényleg fantasztikus, azt nem nagyon lehet másra cserélni, viszont az ízétől valóban egy istállóban érzi magát az ember.

Technológiai szempontból pedig elég egyszerű a megoldás: egyik alapanyagot sem érdemes megfőzni. Egyenként:

• a karfiol sütve a legjobb, vagy bármely itt bemutatott módon;
• a brokkoli gőzölve nem csak ízét, állagát, de a színét is megtartja – így kell gőzölni;
• a gomba elkészítése fajtafüggő: ha vastagabb, húsosabb, akkor párolni vagy sütni is lehet. Én most portobellót használtam, és kevés szójaszósz, olaj és reszelt gyömbér társaságában ujjnyi vízzel pároltam puhára;
• lencse: itt csak arra kell figyelni, hogy ne főjön szét, főzés után pedig érdemes ecetes-olajos öntetbe, esetleg mustárba pácolni.

Strapás négy alapanyagot négy külön edényben, külön módszerrel elkészíteni? Igen. Megéri? Igazából igen, mert mindegyiket egyenként be lehet dobozolni, és el lehet rajta éldegélni napokig. A legérdekesebb, hogy ezt a tudást másik receptben viszont hasznosítja az örök életet biztosító receptek szerzője. A Buddha Bowl nevű ételnél külön süti meg a japán édesburgonyát és a paprikát, röviden főzi a spárgát, szóval érti, hogy mindent másképp jó kezelni. Itt inkább egy tartalmasabb öntet hiányzik az élvezhetőséghez, ami állhatna az általa amúgy fogyasztásra külön javasolt magvajból, például tahiniből vagy mogyoróvajból. Mindkettőt elég néhány evőkanálnyi vízzel öntetté hígítani, majd ecettel/citromlével, szójaszósszal fokhagymával ízesíteni. Ilyen színes-egészséges tálak végtelen variációs lehetőségeiről itt írtunk korábban.

Lilakáposzta-steak

Igaz, a steak hús, és ez egy szerencsétlen elnevezés, amire valójában semmi szükség nincs. Egy rendesen elkészített zöldségnek nincs oka arra, hogy húsnak akarja álcázni magát, szóval simán lehet sült lila káposztának hívni ezt az ételt, és máris mindenki megnyugodhat. Különösen azért, mert tulajdonképpen finom, és az édesburgonya különösen jól mutat látványosan és működik ízben is mellette. Annak ellenére, hogy én most sütőtökkel párosítottam, mert épp az volt kapható, direkt a kerek változatot választottam, aminek sűrűbb és édesebb a húsa. Azokat a zöldséges fogásokat, amikbe erőteljesebb szellemi energiát tesznek a szakácsok, éppen ilyen gondolatmenetek során szokták megtervezni. Valamilyen zöldséges mártás, öntet vagy krém, azon kisebb-nagyobb darabokban vagy egészben sült, főtt, gőzölt vagy épp blansírozott zöldség, magok, fűszerek, esetleg savas-olajos öntet. Johnson receptjei valamilyen furcsa oknál fogva az ételek mellé javasolják az olívaolaj fogyasztását, holott az segíthet abban, hogy maguk az ételek finomabbak legyenek. Az olaj segítségével ugyanis nem szárad ki sülés közben a káposzta – szívem szerint egy kis misót is kennék rá, mint ennél a sült káposztánál, de valamiért fermentált ételeket nem eszik a halhatatlan milliárdos.

Sült lila káposzta sütőtökpürével
(a borítóképen)

Alapanyagok:

• egy kis fej lila káposzta
• 2 evőkanál olívaolaj
• 2 evőkanál balzsamecet krém
• só, bors
• egy kisebb vastag héjú, kerek sütőtök
• só

A tetejére: aprított dió és gránátalma magok

A sütőt előmelegítem 200 fokon, ha van, akkor légkeveréssel. A káposztát ujjnyi vastag szeletekre vágom, egy sütőpapíros tepsire fektetem egymás mellé. Lecsepegtetem olívaolajjal és sűrű balzsamecettel, és egy ecset segítségével alaposan elkenem őket a káposztaszeleteken, sózom-borsozom. A sütőbe tolom, és körülbelül 20-25 perc alatt puhára sütöm őket. Míg sülnek, a tököt nagyobb darabokra vágom, és egy másik tepsibe rakosgatom, ezeket is puhára sütöm. Amikor a tök megpuhult, eltávolítom belőle a magokat, kikanalazom a héjából, és villával sóval, borssal és kevés olajjal összetöröm. Ezzel a pürével kenek ki egy tányért, ráfektetem a káposztát, megszórom gránátalmával, friss zöldfűszerekkel, és sok durvára vágott dióval.

Csicsericurry

Éppen nemrégen készítettünk nagy mennyiségben csicseriborsóból curryt, ami az örökélet receptjei közt is szerepel. A curry egy szuper vega-vegán műfaj, mert bármilyen zöldséget, hüvelyest bele lehet tenni, akár többfélét is, ha maga a szósz igazán jó. Ehhez viszont sok jó paradicsomra, fűszerre és egy kis kókusztejre van szükség, ezeket Johnson kihagyja, úgyhogy inkább így álljanak neki. Ugyanakkor jó ötlet, hogy édeskrumplival párosítja, és friss zöldeket tesz rá, ezeket érdemes követni.

A magpépes puding

Minden napra javasolt étel egy bizonyos magpuding, ami mindenféle olajos magot, bogyós gyümölccsel, gyümölcslével, magtejjel turmixol össze. Nagyon nehéz azonosulni ezzel a képződménnyel, még ha alapvetően egy ismert dologról is van szó, amit chia pudingnak hívnak. Az utóbbi évtizedben trendivé vált chia magok varázsa, hogy óriási a nedvszívó képességük, két evőkanálnyi mag akár két deci vizet is képes magába szívni.

Johnson receptjében ezeket a magokat sok továbbival keveri, makadámia dióval, dióval, magtejjel és bogyókkal. Azt viszont nem említi, hogy a chia magot muszáj beáztatni legalább néhány órára fogyasztás előtt, különben betonná köt mindent a belekben – ami persze túlzás, mindenesetre nem egészséges szárazon fogyasztani. Ez a kisebbik baj, sokkal zavaróbb az a rengeteg további mag, amivel el kell turmixolni az egészet, amitől darabos, távolról egy nem édesített, diós bejglitöltelékbe kevert chia pudingra emlékeztető dolog lesz belőle a végén. Ennek a receptnek tényleg semmi, de igazán semmi értelme nincs, sokkal jobb, ha magában megeszem a gyümölcsös chia pudingot, majd rászórom vagy mellé elrágcsálom a dióféléket, akár úgy, hogy megpirítom és fűszerezem őket. Mindennek ellenére én sokkal szívesebben ennék ehelyett egy jól elkészített gabonakását sok maggal, gyümölccsel. Még ha nem is élnék vele örökké.