Akkora bajba keveredett az MNB-alapítvány, hogy péntekről keddre kellett megmenteni. A politika csúcsán döntötték el, hogyan csinálják

2023 októberében hatalmas szaladgálás és ideges csapkodás volt tapasztalható az MNB-alapítványoknál és a hazai bankrendszer egyes szereplőinél, elsősorban a Magyar Nemzeti Banknál (MNB), de még a magyar politikai élet legfőbb döntéshozóinál is. Mint később részleteiben látjuk majd: egy bankhitelről ugyan formálisan a hitelt felvevő és a hitelt nyújtó egyeztet, senkinek ne legyenek illúziói, vannak olyan döntések, amelyek egészen magasan születnek. Ilyen volt a 2023. októberi is. Ezekben a napokban a következő kérdések repkedtek az esettel összefüggésben: „ez meg hogy történhetett meg?”, „ennyire rossz a helyzet?”, „egy pöttöm svájci bank bezsarolhatja a Magyar Nemzeti Bankot, egész Magyarországot?”.

Cikkünk elkészítéséhez sokakkal – köztük bankárokkal, ügyvédekkel, tanácsadókkal, egykori és jelenlegi tisztviselőkkel – tudtunk beszélni azokról a napokról, amikor ilyen és hasonló kérdések merültek fel, miután egy kicsi svájci bank, a CBH (Compagnie Bancaire Helvétique) gyakorlatilag ultimátumot adott az MNB-alapítvány pénzét kezelő Optimának, egészen pontosan annak Alpine Holding Kft. nevű cégének, amely korábban hitelt vett fel tőle. Az ultimátum lényege ez volt:

• vagy azonnal adjon a hitele mögé pótlólagos fedezeteket az Alpine Holding;
• vagy pár napon belül (szó szerint 2-3 munkanap lett volna csak a rendelkezésre álló idő) fizessen vissza 170 millió svájci frankot;
• vagy tovaterjedő felszámolási eljárások jönnek, azaz messzemenő negatív következményei lesznek a nem fizetésnek.

Természetesen ezeket a kéréseket nem a hasára ütve fogalmazta meg a bank, az Alpine Holdinggal kötött hitelszerződése ezekre lehetőséget biztosított. Más kérdés, hogy a felkészületlen magyar oldalt ettől még meglepte a fellépés.

A formális vezetőt senki nem vette komolyan

Az Alpine Holdingot most Hegedüs István, az MNB-alapítványok pénzét kezelő Optima első embere vezeti. Ő az új erők embere, vagyis már Varga Mihály MNB-elnökségére esett a kinevezése, igaz, eddig nem éppen diadalmenet a fellépése: éppen most kapott egy nagy pofont az MNB-alapítványok egyik fő befektetése, vagyis luxusingatlanokat fejlesztő és üzemeltető svájci Ultima Capital SA közgyűlésén, mert június 30-án az előzetes megállapodás ellenére nem választották be a cég igazgatóságába.

A vizsgált időszakban, vagyis 2023 októberében viszont még egy Dudás Lóránt nevű jogász vezette az Alpine Holdingot, aki az MNB-ügy egyik alulkezelt szereplője volt – alig születtek róla cikkek, annak ellenére, hogy tucatnyi cégben volt vezető. Igaz, valójában sem formálisan, sem informálisan nem volt nagyon meghatározó, hiszen formálisan az MNB alapítványa, a Pallas Athéné Domus Meriti (PADME) kuratóriuma hozott sokszor döntéseket, informálisan pedig olyan „tulajdonosi képviselők” (házon belül legalábbis így hívták a semmilyen formális tisztséggel nem rendelkező, de azért utasításokat adó szereplőket). Közülük valaki Kovács Petra néven küldözgetett utasításokat tartalmazó leveleket, de akik ezeket kapták, Matolcsy Ádámot, a jegybank elnökének fiát vélték a levélírónak.

Dudást mindenesetre nem igazán vették komolyan. Amolyan végrehajtónak gondolták az ügy ismerői, akire nagyon nagy volt a kabát, hiszen egy ideje ugyan ott volt már az Optimánál beosztott jogászként, de eredetileg nem arra vették fel, hogy ő legyen az első ember. Nem csoda, hogy a szóban forgó hitel esetében teljes kézi vezérlésre került sor: minden részletet magas szinten dolgoztak ki, az Optima vezetésének és a PADME kuratóriumának nem volt valódi szerepe a tárgyalásoknál.

El voltak kényeztetve Magyarországon

De miből eredt a baj? Az Optimát vezető – finoman szólva sem nemzetközi szintű – üzletemberek – 2023 októberében egyszer csak annyit észleltek, hogy nagy baj van, de fogalmuk sem volt, hogy mi történik, kapkodtak, idegeskedtek, mert nem láttak még ilyesmit.

Pedig a CBH banktól már korábban kaptak jelzéseket, hogy a 2022. február 18-án megkötött, 170 millió svájci frankos hitellel baj van, a mögé tett fedezet értéke csökken. A fedezetet a Globe Trade Center (GTC) nevű, lengyel tőzsdén jegyzett ingatlanos cég részvényei jelentették, amelyben az Optima többségi tulajdonrészt szerzett, és ami majd megkérdőjelezhető menedzsmentdöntések miatt fokozatosan leértékelődött.

Az optimások azonban nem vették komolyan a svájci bank felhívásait, sokszor nem is reagáltak. Azt, hogy slendriánságból vagy valamilyen tudatos terv alapján nem kezelték a hitel problémáit, nem tudhatjuk, azt viszont igen, hogy végül egyik pillanatról a másikra egy pénteki napon olyan – a szerződések, a jog lehetőségeit kíméletlenül kihasználó – ukázt kaptak, amihez nem voltak hozzászokva. Péntektől keddig, tehát a hétvége folyamán kellett volna rendezni a helyzetet.

Ahogy már említettük, az Optima vezetése nem ehhez volt szokva. Volt, aki elmesélte nekünk, hogy ekkoriban itthon a cég és a hozzá kapcsolódó kisebb vállalkozások – a hátuk mögött az MNB-vel – vörös bársonyszőnyegen lépkedett. Ha az ingatlanügyleteihez, egyetemvásárlásához, valamilyen szerződéshez, engedélyhez, jogi bejegyzéshez adminisztratív teendői voltak, mindenki tudta, hogy a vagyonkezelő mögött nemcsak a jegybank, de nagy politikai támogatottság is áll. Ilyen körülmények között az, hogy egy nemzetközi szereplővel nem a Felix Étteremben, fehér asztal mellett kell megbeszélni egy ügylet tartalmi elemeit, hogy az apró betűs jogi passzusok nem véletlenül vannak a szerződésekben, teljesen sokkszerűen érte a szereplőket.

Pedig valójában ezek a tapasztalatlan, rendkívül felkészületlen magyar döntéshozók a CBH esetében semmi mással nem találkoztak, mint azzal, amit minden, piacra járó egyszerű állampolgár is ismer. Vagyis azzal, hogy más a tónus, amikor el kell adni valamit, és más, amikor már a reklamáció, veszekedés fázis van. A tónus megváltozását az Optima vezetői is átélték, amikor a CBH a feltételek nem teljesítése miatt borítani akarta a hitelt. A svájci fellépés után pedig azok az emberek, akiket arra választottak ki, hogy minden utasítást vakon hajtsanak végre, csak néztek, mint Rozi a moziban, felfalták őket reggelire.

Ki segített kinek?

A helyzet, amelyben végül az Magyar Bankholdingnak (MBH) kellett mentőövet nyújtania, az egész MNB-ügy egyik legsúlyosabb mulasztása, rossz döntése, vagyonelherdálása volt. A magyar bank viszont erre a segítségnyújtásra csak úgy volt hajlandó, hogy megdöbbentő mértékben túlbiztosíthatta magát, nagyon megkérte az árát a segítségnek. Mint látni fogjuk, ennek eredménye végül az lett, hogy az alapítványi vagyon jelentős részére jogot formálhat, ha valami gond lenne a teljesítéssel.

Ráadásul rendkívül érzékeny ügyletről van szó a bank tulajdonosi szerkezete miatt. Egyrészt az MBH részben a magyar államé (amely állítólag lassan kiszállna), másrészt a bank tulajdonosai között olyan szereplők is felbukkannak húsz százalék feletti tulajdonrésszel, akiknek az MNB-alapítványokhoz is volt közük, magánérdekeltségeikkel haszonhúzói voltak a visszaélésgyanús ügyleteknek. A cikkekben sokat emlegetett körnek (Matolcsy Ádámnak, Somlai Bálintnak, Száraz Istvánnak) vagy legalábbis egy részének tehát az MBH által be nem hajtott követelések kezeléséhez is van köze, amire a cikk végén még visszatérünk.

Az érintettek nagyrészt a banktitok miatt nem is beszélhettek a témáról – azt tapasztaltuk, hogy még azok is, akik más ügyekben viszonylag kooperatívak voltak, a bankhitel sorsát vagy az MBH-s kapcsolatot érintő kérdéseinknél eléggé lezártak. Ennek ellenére a hitelről azért tucatnyi forrással beszélgettünk, és végeredményben összeállt egy olyan történet, amelyben több ponton voltak meglepő új információk.

A legnehezebb időszak nagyjából 2023 májusa és októbere közé esik, de menjünk vissza először annak a hitelnek a felvételéig, amit az MBH-nak később, a bedőlés után refinanszíroznia kellett.

Nagyot álmodtak, kellett a pénz

2022 elején jártunk, amikor – ha lehet ilyet mondani egy folyamatos vagyonvesztéssel járó történetben – az MNB-alapítványok vagyoni helyzete a csúcson volt. Még nem voltak nagy adósságok, az egyre ambiciózusabb alapítvány a lengyel GTC ingatlancég többségét már birtokolta, de már fél éve volt felhatalmazása arra is, hogy beszálljon a svájci Ultima Capital SA ingatlanpiaci luxuscégbe is. A bizarr történetet részletes cikkben mutattuk be, de foglalkoztunk vele az MNB-botrányt feldolgozó dokumentumfilmünkben is:

A svájci luxust megkívánó magyar kör, az Optimánál informális hatalommal bíró Matolcsy Ádám és Száraz István, nagyon szerettek volna egy jól eltervezett folyamatban a lengyel mellett a svájci luxuscégben is irányító pakettet szerezni. (Formálisan ekkoriban Fekete Zoltán volt az Optima vezetője, de úgy tudjuk, itt az informális befolyás érvényesült inkább.) Viszont nem volt ehhez elég pénzük, ezért többféle ötlet született, hogy miképpen lehetne a szükséges összeget előteremteni. Felmerült például, hogy egy neves nemzetközi befektetőtárssal kellene szövetkezni, angolszász alapok mellett egy dél-koreai alap is szóba jött.

Az Optima ebben az időszakban úgy definiálta magát, mint egy sikeres nemzetközi sovereign fund, vagyis olyan állami befektetési alap, amit Norvégia, Oroszország, Katar példájából ismerhetünk. Igaz, ezek az országok mesés szénhidrogénvagyont és nem a jegybankjuk nyereségét tették ilyen szuverén alapba. A tárgyalások azonban nem haladtak elég jól, miközben már nagyon kellett volna a pénz, hiszen az Ultima megvásárlása mellett a lengyel GTC-ben is éppen tőkeemelés készült.

Ekkor került képbe a svájci bank. Minket nagyon érdekelt volna, hogy a magyar MNB alapítványa és a kis svájci CBH bank hogyan került ismeretségbe, de határozott választ a történetnek erre az elemére nem kaptunk. Volt, aki azt mondta, hogy ugyanazon a vonalon, ahol az Ultimát, a CBH-t is ajánlották befektetési bankárok az Optimának, más durvább olvasattal állt elő: szerinte egyszerűen belerángatták az Optimát egy nagyon kedvezőnek tűnő (de csak tűnő) ajánlatba. Ez a verzió arról szólt, hogy érdemes olcsón, alacsony kamattal eladósodni a nagy célért, az Ultima többségéért, és lám, van itt egy nagyon kicsi svájci bank, a CBH, amely megdöbbentően kedvező hitelt ad.

Akik azt hitték, feltalálták a pénzügyi örökmozgót

A Pallas Athene Domus Meriti Alapítványnak, illetve a vagyonát kezelő Optimának volt egy projektcége, a fent már említett Alpine Holding Kft., amely áttételekkel, egy luxemburgi érdekeltségen keresztül törekedett az Ultima megvásárlására. Ez a projektcég vette fel a hitelt, az Alpine Holding tehát Svájc egyik legkisebb bankja, a CBH felé eladósodott. A pontos feltételeket dokumentumban nem láttuk, de az ügyre rálátó szereplőktől valóban kedvező kamatról hallottunk. A svájci viszonyítási kamatláb ugyanis alacsony volt, hiszen Svájcban az infláció mérsékelt volt ebben az időben. Így a 170 millió frankot nagyjából 2 százalékos kamattal kapta meg az Optima úgy, hogy a hitel évente újratárgyalandó volt. (Magasabb kamatszintekhez szokott magyar szemmel érdekes adalék, hogy amikor az Optima felvette a hatalmas hitelt, a svájci irányadó kamat konkrétan negatív volt, mínusz 75 bázisponton állt.)

Tóth Bertalan MSZP-s képviselő a parlamentben is kérdezett az Optima adósságáról, Windisch László, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnökének válaszából tudjuk, hogy egészen pontosan 2022. február 18-án született meg a CBH és az Alpine Holding Kft. között a szerződés. Akik a szerződést kötötték, úgy emlékeznek, hogy az Optima mint egyre nagyobb ingatlanbefektető komoly terveket dédelgetett, ebben a helyzetben pedig úgy értékelte, hogy a projektcégek adóssághelyzetébe még belefért ez az eladósodás, hiszen nem lépte túl az eladósodottság az iparági sztenderdeket. Magyarán szerintük érdemes volt a további célokhoz olcsó hitelt felvenni.

A kritikus vélemények szerint ugyanakkor felfoghatatlan felelőtlenség volt ez a hitel, amellyel mégiscsak az országunk jegybankja, az MNB és annak alapítványa lett kiszolgáltatott egy kis svájci banknak.

Az Optima mindenféle kinevezett döntéshozói azonban azt hitték, hogy feltalálták a pénzügyi örökmozgót. Úgy számoltak, hogy van egy évente 12 százalékot hozó svájci befektetésük (az Ultima sztorijában eredetileg egy ilyen kötvénnyel indult el az Optima), amit egy jelképes (2 százalék körüli) kamatozású hitellel vehetnek meg. Igen ám, csak maga a hitel mégis nagy kitettség volt, mert a svájci banknak erős feltételei voltak annak felmondására. Ebben a fedezetként adott GTC-részvények értékelése volt a kulcs. A naiv magyarok abban bíztak, hogy a svájciak miért ne hosszabbítanák meg évente a hitelt, de ez nem volt ennyire automatikus, a GTC-részvények mélyrepülésével pedig egyáltalán nem kalkuláltak.

Vészes helyzetben segít az MBH

A magyar kör 2023-ban már egyáltalán nem értette, hogy mi történik, és több szarvashibát is vétett. Az Ultima egyik alapítója, a francia Max-Hervé George ki akart szállni a cégéből, és ez a terv valójában nagyon tetszett a magyaroknak is, hiszen azt látták, hogy eljött a pillanat, amikor végre átvehetik az irányítást.

Csakhogy a cégnek volt egy megszokott struktúrája, amelyben elvált az ingatlanok tulajdonlása (rövidítve nevezzük ezt a céget PropCónak, ez volt az Ultima Capital SA) és azok üzemeltetése (ManCo, vagyis ULT Management). A francia milliárdosnak adózási szempontból kedvezőbb lett volna, ha ezeket a cégeket összetolják, a magyarok ebbe belementek, illetve a tervezettnél korábban ki is vásárolták a francia üzletembert. Igaz, azt hallottuk, hogy nem teljesen a saját jószántukból: mindez akkor zajlott, amikor kiderült, hogy a CBH borítaná a hitelt, de együttműködőbbnek mutatkozott abban az esetben, ha az alapítót kifizetik.

Az egész MNB-ügy egyik legérthetetlenebb kérdése, hogy amikor a magyar közpénzen rendre külföldi milliárdosok gazdagodtak, az a magyar döntéshozók hozzá nem értéséből fakadt-e (sajnos ez nem kizárt), vagy olyan magánérdekek, összejátszások is voltak, amelyeket nem ismerhetünk.

A magyar döntéshozók (a hivatalosak és a formálisak is) ekkorra már teljesen megzavarodtak, hirtelen azt látták, hogy ki kell fizetniük az alapítót, de a bank is kéri vissza a pénzét. Csakhogy az Optimának egyáltalán nem volt pénze, azonnal rengeteg forrás kellett, vagyis másik hitelezőt kellett keresni, akinek a pénzéből például a svájci CBH-t ki lehet fizetni.

Természetesen azonnal jött az ötlet, hogy majd az MBH segít. Ez a bank volt az Alpine Holding hazai számlavezetője, ennek a magyar banknak a tulajdonosa volt a magyar állam, de a különféle részvényesek között Mészáros Lőrinc köre mellett felbukkant az alapítványok üzemeltetésében is aktív kör, vagyis olyan magántőkealapok, amelyeket a Száraz István (Matolcsy Ádám barátja) által birtokolt Quartz Alapkezelő kezelt, vagyis Matolcsy Ádám köreihez szokás sorolni őket.

Az MBH segített is, méghozzá úgy, hogy az érintettek visszaemlékezése szerint nagyon magas szinten született erről döntés: amellett, hogy az MBH részéről a felsővezetés vette kezébe az ügyet, a magyar politika legmagasabb szintjei is bekapcsolódtak. Háttérbeszélgetéseink során azt hallottuk, végül miniszterelnöki szinten bólintottak rá a konstrukcióra. (Orbán Viktor egyébként az MNB-botrány kirobbanása óta látványosan kevéssé informáltnak mutatja magát az egész ügyben.) Az MBH banki szempontból egyébként jól járt el, vagyis nem kockáztatott, prudens volt, és nem is volt szégyenlős: nagyon megkérte az árát a segítségnek.

Az Alpine és annak vezetői

Ezen a ponton mutassuk be a hitel kérelmezőjét is! A 2021-ben alapított optimás projektcég, vagyis az Alpine Holding Kft. vezetőinek alakulása jól jelképezi a változást. Először Fekete Zoltán, majd Dudás Lóránt, később Stofa György, legvégül pedig – Varga Mihály jegybanki érkezése után – Hegedüs István lett a cég vezetője, és ezek valóban teljesen eltérő korszakok voltak. Az Ultima részesedését finanszírozó cég adóssága eközben riasztó mértékben nőtt:

• 2021-ben 72 milliárd forint,
• 2022-ben 143 milliárd forint,
• 2023-ban 234 milliárd forint volt.

2024-ben még nem láttunk üzleti jelentést, de 2023-ban 4,5 milliárd forintos volt a veszteség, a saját tőke pedig negatívba fordult. És álljon még itt egy rémisztő folyamat: 2022-ben a cég a kiegészítő melléklete szerint jogászokra 115 millió forintot, bankköltségre 70 milliót, kamatokra 3,1 milliárd forintot költött. Ez sem kevés, de 2023-ban a helyzet fokozódott: jogi szolgáltatásra 524 millió forintot, bankköltségre 266 millió forintot, hitelkamatokra 9 milliárd forintot. Közpénzből, egy érthetetlen célért, rossz struktúrában. A cég könyvvizsgálója az Optima szokásos szolgáltatója, a BDO volt, a számlavezetője az MBH.

A céget korábban vezető Dudás ugyan egy ideig bizalmi ember volt, de miután egy időben már jelezte felfelé a gondokat, például amikor az egyik évben a kecskeméti egyetem alapítványától kapott kölcsön kamatfizetésénél volt vita (végül rendben kifizették a kamatot), elmérgesedett a helyzet. Dudásnak mennie kellett az Optima éléről. Ez 2024 végén történt, innentől pedig már csak a fekete öves bizalmasok maradtak, vagyis a magánhaszonhúzókhoz, a Matolcsy-körként emlegetett csapathoz legszorosabban kötődő emberek (például Stofa György, Gut László). Végül 2025. március 6-tól, közvetlenül Varga Mihály jegybanki érkezése után Hegedüs István lett a vezető.

Ezt csak túlbiztosítva vállalták be

Na de vissza a hitelhez! Az lett tehát a felső szinteken megszületett döntés, hogy az MBH segíthet, de nem veszíthet az ügyleten, és mindennek rendben kell lennie. Vagyis rengeteg fedezetet kell kérni, túl kell biztosítania magát a banknak.

A bank gyakorlatilag rátette a kezét a PADME vagyonának döntő részére, így az Ultima- és a GTC-részesedésre is,

amennyire tudjuk, egyedül a METU egyetemre nem. Vicces adalék volt, hogy a tárgyalók üzenetet kaptak felülről, amelynek lényege az volt, hogy kellő ingatlanfedezetre is szükség van a politikai szint jóváhagyásához. Márpedig az Optimának ekkor már nem voltak saját ingatlanjai, csak a lengyel GTC-ben és a svájci Ultimában részvényei. A politikai szintnek viszont senki nem merte elmagyarázni, hogy nincsenek fedezetbe adható ingatlanok, senki nem mert akadékoskodni, így végül nagyon furcsa ingatlanok kerültek be biztosítékként. Erről nemrég felszínre is kerültek információk: kiderült, hogy például a Matolcsy-kör strómanjaként számon tartott Stofa György székesfehérvári (csalapusztai) kastélya is fedezet lett.

Az, hogy egy ilyen ügyletben más, jelen esetben például Stofa tol be fedezetként ingatlant egy tőle papíron független szereplő (az Alpine Holding Kft.) hitele mögé, elég szokatlan, de persze nem zárható ki ilyen megoldás: a bankot nem kell, hogy érdekelje, hogy az adott magánszemély miért ajánlotta fel az ingatlanjait – hallottuk erről.

Mérgezett fedezet, stratégiai türelem

Az MBH ugyanakkor a hitelfedezeti nyilvántartási rendszer alapján a 170 millió eurós hitel mögé közel egymilliárd euró értékű GTC- és Ultima-részvényt is kapott biztosítékként. Hozzátehetjük, ezek azért mérgezett fedezeti elemek voltak. Az ügy egyik kulcsszereplőjétől ugyanis tudjuk, hogy a GTC és az Ultima részvényeivel kapcsolatban van egy komoly kockázat.

Ha az MBH lehívná ezeket a fedezeteket, akkor friss nagytulajdonosként rögtön kötelező vételi ajánlatot kellene tennie a kisebbségi tulajdonosoknak, ráadásul jó magas áron.

Vagyis ez egy mérgezett pirula: ha a bank érvényesítené a jogát a GTC-re, sok tízmilliárdot kellene még pluszban kifizetnie. (Ugyanez a helyzet egyébként a kecskeméti egyetemet működtető alapítványra is igaz, amelynek hiába ragadt be egy rakás pénze az Optimánál, nem igazán opció neki, hogy erőszakosan próbálja azt visszaszerezni.)

Éppen ezért és persze politikai okokból is, a fedezet lehívása nem várható. Az MBH gondolkodására rálátó forrásaink véleménye szerint a bank munkatársai nagyon óvatosak voltak a szerződéskötésnél, sőt, óvatosak a mai napig is. Hiába volt a nagy rohanás, a hitelszerződésnél azért elkészült egy értékbecslés egy big four tanácsadóval, neves nemzetközi jogi iroda szövegezte a szerződést. Az MBH-t az is megnyugtathatta, hogy a GTC és az Ultima részvényeinek hivatalos tőzsdei értékénél a cégekben lévő ingatlanok eszközértéke magasabb, a hitelkeret méretéhez képest legalább háromszoros-négyszeres a fedezetek értéke.

A bankároknak eleve az volt a megélésük, hogy ők nem nyerészkedtek, hanem „megmentették” az összeomlástól a jegybanki alapítványt, és mint hallottuk, a hitellel az MBH hosszú távon gondolkodik: nem szeretné, ha el kéne adni a fedezeteket, sőt abban bízik, hogy az Optimának sikerülhet kihúzni a mocsárból GTC-t, amelynek részvényárfolyama így visszakúszhat a korábbi, magasabb szintre.

Vagyis, bár lehet olyan vélemény, hogy az MBH jelenléte a konstrukcióban állandó fenyegetés, mi azt hallottuk, hogy a bank nem akarja, hogy bedőljön az Optima, inkább a hitel működtetésében érdekelt, azaz a kamatra pályázik. Azt nem tudjuk, hogy az MBH mennyire drágán adta a hitelt (ezt az Alpine magas éves kamatköltségéből sem lehet kiszámolni, mert más kötelezettsége is van a cégnek), de azt hallottuk, hogy a kamat egyáltalán nem alacsony, viszont nem is olyan magas, mint egy bóvlikötvénynél lenne.

Az MBH szerepében az is erős visszhangot váltott ki, hogy amikor a Direkt36 már annak hivatalos publikálása előtt részleteket jelentetett meg az Állami Számvevőszék jelentéseiből, kiderült, hogy a 170 millió eurós hitelt az MBH adta. Vagyis vélhetően benne volt ez az információ a jelentéstervezetben. Viszont amikor néhány nappal később kijöttek a jelentések, ezekben már csak „bank” szerepelt, vagyis az MBH neve kikerült a nyilvános verzióból.

A Telex erről azt hallotta, hogy az MBH nevesítésének mellőzése Windisch László döntése volt, aki úgy gondolkodott, hogy a banktitok miatt érdemes a szolgáltatót anonimizálva feltüntetni. Ugyanakkor ebben vélhetően nem volt igaza, hiszen nem pusztán a Direkt36 cikkében jelent már meg az információ, illetve nem csupán az „egész város erről beszélt”, de a jelzálog-nyilvántartás miatt – némi közjegyzős ügyintézés után – bárki által nyilvánosan is elérhető adatról volt szó. Vagyis, bár állítólag senki nem kérte, hogy a Mészáros Lőrinc nevével fémjelzett bank maradjon ki a jelentésből, végül feleslegesen keltett gyanút az, hogy kikerült a név, és az információ nem is maradt rejtve a közvélemény előtt.

Érthetetlen elemek

Az MBH kezében tehát van egy adu ász, de a gazdasági és a politikai kockázatok miatt abban bízhat a jegybank és a PADME új vezetése, hogy a bank nem tesz olyan, összeomlást jelentő lépést, amely borítja a sztorit. Még akkor sem, ha az Optima jelenleg is elképesztő kockázatot jelent a pénztelenség és az adósságspirál miatt. Hiszen a korábbi menedzsment ugyan felvásárolhatta volna a GTC kisebbségi pakettjét, és többségbe kerülhetett volna az Ultimában, ezeket az irányokat nem vitte végig következetesen.

Abban, ahogy a helyzet alakult, tényleg érthetetlen elemek észlelhetők, hiszen ott van a háttérben az MNB a maga reputációjával, vélhetően nagyon erős elemzőivel, pénzügyi tudásával, az egykoron az ő nyereségéből létrehozott alapítvány mégis folyamatosan újabb kötelezettségeket vállalt, miközben nem volt pozitív cash flow-ja. Ha pedig bárki rákérdez ma az alapítvány egykori tisztviselőire, kurátoraira, vezetőire, azok általában arra képesek csak, hogy „nem válaszolok”, „a pénz megvan”, „nem vagyok közszereplő”, miközben ezek az emberek százmilliárdos nagyságrendű múltbeli hibákat követtek el (jogi értelemben legalábbis ők a felelősek a történtekért) és hasonló nagyságrendű jövőbeli problémákat keletkeztettek.

Ráadásul az adósságmenedzsmentben az új erők sincsenek a helyzet magaslatán. Képzeljük el, hogy adott az MNB, az ország jegybankja a maga új alapítványi gárdájával, és ma mégis azt látni, hogy az Ultimában kénye-kedve szerint játszik a magyar féllel egy valamiért beengedett görög milliárdos. A másik vonalon pedig a GTC-ben jövőre lejár egy 500 millió eurós kötelezettség, és a magára hagyott cégvezetés olyan eszelős kamattal tudná csak ezt újrafinanszírozni, ami kigazdálkodhatatlan. Amellett aligha kell érvelni, hogy egy nagy cégnek sem mindegy, hogy 500 millió euró 2 vagy 7-8 százalékos kamattal ketyeg.

Az MBH és a fiúk

Az MNB-ügy magánhaszonhúzói (leginkább Matolcsy Ádám, Száraz István és Somlai Bálint neve szokott ebben a kontextusban előfordulni) közben láthatóan nincsenek rosszban az MBH-val. A banknak van három olyan tulajdonosa is, amely ehhez a körhöz kötődik azáltal, hogy valamelyik Száraz István-féle alapkezelő cég kezeli a magántőkealapjukat:

• A CEE Paramount Equity Zrt., amelynek a Shihon Magántőkealap a tulajdonosa (vezetői pedig Valkó Mihály, Balássi Zita, Takács Marcell).
• A Hungary Apex Investments Zrt, amelynek az Aurum Magántőkealap a tulajdonosa (tisztviselők Valkó Mihály, Balássi Zita, Takács Marcell).
• Illetve a Pinnacle Asset Group Zrt., amelynek szintén az Aurum Magántőkealap a tulajdonosa (tisztviselők Valkó Mihály, Balássi Zita, Takács Marcell).

Ez egyúttal azt jelenti, hogy amennyiben ezek a tulajdonviszonyok fennmaradnak, és az MBH nyereséges, akkor

a profitból (többek között az MNB-alapítvány cégének adott kölcsönből származó haszonból is) vélhetően részesedik az a kör, amely aktorként részt vett az alapítvány félresikerült bizniszeiben, eladósításában.

Közben Somlai Bálint, illetve a Pusztaszeri út 59-be bejegyzett Brendal Magántőkealap tulajdonos abban a TKK Talentis nevű követeléskezelő cégben is, amely az MBH ledobott rossz követeléseit hajtja be az ügyfeleken, és ahol például Vida József is tulajdonos. A cég az MBH-csoport ilyen-olyan követeléseiből él. A volt takarékszövetkezeti (tehát zömében lakossági, illetve vidéki) követeléseknek és az MKB után maradt nem teljesítő hitelköveteléseknek is részben ez a kör lett a gazdája.

Természetesen a gazdaság működésének fontos eleme, hogy legyen a hitelezők védelmében követeléskezelési, akár végrehajtási szabályrendszer. Hiszen ha a kölcsönadott pénzek behajtására nem lenne mód, akkor senki nem adna kölcsön, és ezzel éppen azok járnának a legrosszabbul, akik egy élet jövedelmeinek kiegyenlítésével hamarabb szeretnének lakáshoz, autóhoz vagy éppen mosógéphez jutni. Mégis van abban valami morbid, hogy az ország leglátványosabban költekező köre azokon keres pénzt, és nem is keveset, akik képtelenek az adósságcsapdából kivergődni. A cég tavaly 5,8 milliárd forint árbevétel után 2,4 milliárd forint adózott eredményt ért el.

Az MNB-ügy egyik legizgalmasabb folyamata a közeljövőben is az marad, hogy az MBH folytatja-e az alapítvány finanszírozását, illetve az alapítványi világban meggazdagodó magánkör eközben tulajdonosa tud-e maradni az MBH-nak. Ha tippelni kellene: az elsőben a politika érdeke az, hogy minden menjen tovább, a másodikban viszont a status quo fennmaradása szinte elképzelhetetlen. Lehet, hogy csak szépen csendben, a háttérben, de akik eddig úgy nyerészkedtek, hogy közben nagy volt a vagyonvesztés, szinte biztosan el fognak tűnni a zsírosbödön mellől. Jó esetben ebben a folyamatban a köz kap vissza valamit, rossz esetben majd továbbra is magánbefektetők, csak mások, akiknek a pozíciója továbbra is stabil a rendszeren belül.