Ilyen, amikor a vámháború hazatalál: még be se ütöttek a vámok, a nagy amerikai cégek már most árat emelnek
Napokon belül szintet lép Donald Trump vámháborúja: augusztus 7-én, csütörtökön lépnek életbe a 92 országra kivetett, 10 és 50 százalék közötti kereskedelmi vámok. Azokra az országokra, amikkel szemben az Egyesült Államoknak kereskedelmi többlete van, továbbra is 10 százalékos vám vonatkozik majd, 15 százalékos alsó határt pedig 40 olyan ország esetében húztak meg, ahol az USA-nak kereskedelmi deficitje van. Brazília, illetve az Egyesült Államok egyik legfontosabb kereskedelmi partnere, Kanada látja leginkább kárát a múlt hét csütörtöki bejelentésnek: előbbi esetében 50 százalékra, utóbbinál 25-ről 35 százalékra nőnek a vámok, bár egy korábbi megállapodás értelmében sok kanadai áru mentesül a vámok alól.
A kialakult helyzetet talán Barry Appleton, a New York Law School Nemzetközi Jogi Központja társelnökének frappáns mondata foglalta össze: az AP hírügynökségnek arról beszélt, sok szempontból itt mindenki vesztes – hiába folytak tárgyalások számos országgal az utóbbi hónapokban, nem mindenkivel sikerült megegyeznie az amerikai elnöknek.
Júliusban indította újra Donald Trump vámháborús politikáját, miután hetekig a közel-keleti háborús helyzet és a Big Beautiful Bill, vagyis a Nagy, gyönyörű törvény névre keresztelt gazdasági csomaga dominálta napirendjét. Az amerikai elnök fenyegető hangvételű levelekkel próbált nyomást gyakorolni a tárgyalópartnereire, sokan viszont arra számítottak, Trump ismét visszakozni fog.
Azonban most úgy tűnik, az amerikai elnök ezúttal valóban végrehajtja a vámemeléseket, nem lesz újabb haladék.
Tényleg vannak olyan, a hazai piacot kiszolgáló amerikai cégek, amik jól járnak a vámokkal, hiszen a vámok adta védelem segítségével fel tudják venni a versenyt a Délkelet-Ázsiából olcsón importáló versenytársakkal. De jobban járnak-e összességében az amerikai fogyasztók, ha megemelkedik az ára mindennek, ami az Egyesült Államokon kívül jön? Hogyan hat a globális cégekre és legfőképp az amerikai szavazókra a vámháború felturbózott, második felvonása?
Komoly keresleti sokk
A hónapokra parkolópályára rakott vámháború új tételei sokkal higgadtabb piaci reakciókat váltottak ki az első, áprilisi felvonáshoz képest, az átlagos, 17,3 százalékos vámszint így is az 1930-as évek óta kivetett legmagasabb amerikai vámokat jelenti. Az új intézkedések legalább 10 százalékos alapvámot írnak elő, a kereskedelmi többlettel rendelkező országok esetében pedig 15 százalék feletti ráták lépnek életbe.
A világgazdaság az elmúlt hónapokban jobban teljesített, mint ahogy sok közgazdász várta Trump vámháborújának kihirdetése után. A magasabb vámok elkerülésére irányuló kapkodás felgyorsította az exportot, ami több ázsiai gazdaságot segített, közben pedig megvédte az amerikai fogyasztókat az áremelkedésektől. Hasonlót mért az IMF is, a Nemzetközi Valutaalap az korábbinál gyorsabb GDP-növekedést jósolt 2025-re, részben az Amerikába irányuló importláz miatt.
Arra viszont az IMF is figyelmeztet, hogy a kapkodás kétélű fegyver, és sok elemző szerint hamarosan érkezhetnek a riasztó következmények. „A világ többi részének ez komoly keresleti sokk” – mondta a Bloombergnek Raghuram Rajan, India volt jegybankelnöke és a Nemzetközi Valutaalap vezető közgazdásza, aki szerint sok központi bank fontolgatja a kamatcsökkentést, hogy kicsit felpörgessék a már most lassuló gazdaságukat.
A több hónapig tartó tárgyalások után végül olyan vámtételek születtek, amik általában nem magasabbak, mint amiket áprilisban felfüggesztettek, bár voltak kivételek, például Svájcnál 39 százalékos, többek között nemesfémekre és karórákra is vonatkozó vámot vezetnek be (vannak arról szóló hírek, hogy az ország elnöke, Karin Keller-Sutter és Trump közötti telefonbeszélgetésen csúszott el a megállapodás). Kanada és Mexikó az USMCA megállapodásnak köszönhetően relatíve jobban kezelte a helyzetet. A következő hetekben dől el, hogy Trump meghosszabbítja-e a vámokra vonatkozó „fegyverszünetet” Kínával, ami ezúttal kimaradt az új intézkedésekből, a két ország közötti tárgyalások továbbra is folyamatban vannak.
A tőzsdék és a kötvénypiacok viszont egyértelműen hevesen reagáltak: a csütörtök késő esti bejelentés után az S&P 500 index 1,5 százalékot esett, a rövid lejáratú amerikai államkötvények hozama pedig jelentősen csökkent. A dollár értéke is gyengült, megszakítva a korábbi emelkedő trendet.
„Jönnek a vámok” 2.0
A hivatalos amerikai kormányzati kommunikáció továbbra is azt szajkózza, hogy a vámpolitikával az Egyesült Államok külkereskedelmi deficitjét javítanák, segítenék a hazai cégek piacnyerését. Például azzal, hogy visszafordítanák a gyártásáthelyezés évtizedes folyamatát, amit egyre többen tartanak károsnak az Egyesült Államokban a munkalehetőségek, az innováció letörése, valamint nemzetbiztonsági szempontok miatt is. Érvelésük szerint az amerikai lakosoknak csak előnyére válhatnak az intézkedések.
A kizárólag a hazai ügyfelek kiszolgálására berendezkedő amerikai cégeknek látszólag jól jöhetnek a kivetett vámok. Trump kereskedelempolitikájának viszont nemzetközi kontextusban az a célja, hogy egyoldalú intézkedéseken keresztül próbálja meg „helyre tenni” a nemzetközi rendet és fenntartani a globális vezető szerepét – ennek pedig pont az amerikai cégek és fogyasztók szenvedhetik kárát.
Az amerikai ipar – mint a világgazdaság összes szereplőjének ipara – nemzetközi ellátási láncokra épül, a termékek nagyrészt külföldi alkatrészekből állnak, rengetegen pedig a hazai gyártás mellett exportra rendezkedtek be, így már áprilisban, a vámháború kihirdetésének időpontjában is erősen kérdéses volt, hogy az amerikai ipar valóban profitálhat-e az újfajta kereskedelmi politikából.
A vámháborús intézkedésekkel a Trump-adminisztráció pont a szabadkereskedelemre épülő világrenddel megy szembe, ami korábban amerikai kezdeményezésre, amerikai vezetéssel alakult meg és épült ki.
Tovább rontja a helyzetet, hogy az amerikai elnök látszólag anélkül vetett ki vámokat egyes termékekre – például csavarokra, banánra, az amerikai gyáraknak szükséges alkatrészekre és nyersanyagokra, például az acélra és az alumíniumra vagy ruházati cikkekre –, hogy figyelembe vette volna, ezek az iparágak áthelyezhetőek-e az Egyesült Államokba. Erre egy magyarázat lehet, hogy Trumpék célja a dollár gyengítése, ami megnyitná a lehetőséget egy új szerep előtt – erről itt írtunk bővebben.
Belátható távolságba került a gazdasági recesszió
Látszólag váratlannak tűnhet a vámháború szintlépése, ha viszont végigvesszük az áprilisban bejelentett vámok eddigi hatásait, egyértelműen látszik: nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Az amerikai foglalkoztatási adatok folyamatosan romlanak – részben a nemrég bevezetett bevándorlásellenes lépések miatt –, a tavalyi Trump-kampány egyik központi ígérete, az ipar felvirágoztatása sem úgy sikerült, ahogy Trump korábban elképzelte. Tömeges leépítések nem kezdődtek, de az amerikai munkaügyi minisztérium adatai szerint az amerikai cégek drasztikusan visszafogták a munkaerő-toborzást és -felvételt. Júniusban a várt 115 ezer helyett mindössze 73 ezer új munkahely jött létre, a májusi és júniusi adatok is jelentős, 258 ezer fős visszamenőleges korrekciót mutattak (a munkaügyi adatok utólagos pontosítása megszokott, mivel a cégek sokszor késve válaszolnak a kiküldött kérdőívekre).
„Úgy látszik, az amerikai munkaerőpiac helyzete jelentősen romlik” – mondta Scott Anderson, a BMO Capital Markets vezető közgazdásza az AP hírügynökségnek. Anderson szerint erre a következményre már tavasszal, a vámháború kitörésekor, majd a bevándorlási korlátozások bevezetésével is számítani lehetett. „Összességében ez a jelentés rámutat a munkaerőpiac durvább zuhanásának rizikójára” – mondta Anderson a munkaügyi minisztérium jelentéséről. Trump ezt eléggé felbőszülve fogadta, a jelentésért felelős statisztikai hivatal vezetőjének azonnali elbocsátását követelte, akit Joe Biden volt amerikai elnök politikai kinevezettjének címkézett. Erika McEntarfert el is küldték, de Trump nem indokolta meg a kirúgását.
Abban pedig egyre több elemző ért egyet, hogy Trump vámjai belátható időn belül recesszióba fogják taszítani a világgazdaságban korábban hegemón szerepet betöltő, hatalmi fölényt élvező amerikai gazdaságot.
„A gazdaság a recesszió szélén áll”
– hivatkozott szintén az előző heti gazdasági adatokra Mark Zandi, a Moody's Analytics vezető közgazdásza vasárnapi X-posztjában. Recesszióról általánosságban akkor beszélhetünk, ha két egymást követő negyedévben csökken a GDP, azaz a bruttó hazai termék. Zandi a gazdasági nehézségek okozójaként egyértelműen a vámpolitikát és a szigorodó bevándorláspolitikát nevezte meg. Az elemző szerint az intézkedések csökkentik a vállalatok nyereségét, a háztartások vásárlóerejét, összességében pedig a gazdaság méretét is. Szerinte ugyan alacsony a munkanélküliség, de ez elsősorban azért van, mert megállt a munkaerőpiac növekedése: csökkent a bevándorlók száma, ezzel párhuzamosan pedig a munkaerőpiaci részvétel is visszaesett.
Hasonló álláspontot képvisel Dave Herbert, az American Institute for Economic Research agytröszt kutatója is. A Wall Street Journalben publikált véleménycikkében Herbert amellett érvel, jelenleg csak azért nincs recesszió az Egyesült Államokban, mert sok, az eddigieknél korábban bejelentett vámot csak augusztusban vezetnek be, és a hatások még nem jelentkeztek az amerikai gazdaságban. Herbert azzal zárta, hogy a vámok áremelkedést és lassabb gazdasági növekedést okoznak majd, ezért a jólét érdekében a kereskedelmi akadályokat lebontani kellene, nem pedig tovább növelni.
A nagy vesztes: Brazília
Brazíliát különösen súlyosan érinti a vámháború: esetében áprilisban csak 10 százalékos vámról volt szó, a türelmi idő lejártával viszont hirtelen 50 százalékosra emelték a vámtarifát, amit sokan nem gazdasági, hanem politikai lépésként értékelnek. Trump azzal indokolja a döntést, hogy az USA-nak kereskedelmi hiánya van Brazíliával szemben, pedig valójában az Egyesült Államok 2007 óta minden évben többet exportált Brazíliába, mint amennyit importált.
A vámok valódi célja a szakértők szerint az, hogy nyomást gyakoroljanak a brazil igazságszolgáltatásra Jair Bolsonaro volt elnök ügyében, aki jelenleg puccskísérlet, valamint Luiz Inácio Lula da Silva elnök meggyilkolásának állítólagos terve miatt áll bíróság elé. Bolsonaro tagadja a vádakat, Trump pedig politikai boszorkányüldözésnek nevezte az eljárást. Az új vámtarifák októbertől lépnek életbe, és bár egyes termékek – például a narancslé és a repülőgép-alkatrészek – mentesülnek az emelés alól, a legtöbb áru árának emelkedését mind az amerikai fogyasztók, mind a brazil exportőrök megsínylik majd. A brazil mezőgazdasági és nyersanyagipar súlyosan érintett, mivel az Egyesült Államok Brazília legnagyobb kávéfelvásárlója, de Brazília szállítja az USA narancslé-fogyasztásának több mint felét is. A brazil exportőrök új piacokat keresnek Ázsiában és a Közel-Keleten, de ezek egyelőre nem képesek pótolni az amerikai keresletet.
Laosz szintén nagy vesztese a bejelentésnek, az országot 40 százalékos vámmal sújtották. Az érintett iparágak – a mezőgazdaság, a ruhaipar, gyümölcslevek – körülbelül 60 ezer embernek adnak munkát, így az intézkedés súlyos gazdasági következményekkel járhat.
Az Európai Unió és Japán elfogadta az Egyesült Államok 15 százalékos vámjait. Ezek jóval magasabbak, mint a tavaly fizetett alacsony, egy számjegyű vámok, de alacsonyabbak, mint a Trump által belengetett szintek (30 százalék az EU-ra és 25 százalék Japánra). Az EU és az USA közötti kereskedelmi alku eredménye megosztó lett, Móró Tamás, a Concorde vezető stratégája a megállapodást így foglalta össze a Telexnek: „Ha a börtönben kivégzéssel fenyegetnek, de végül csak megvernek, annak azért örül az ember”.
A még nagyobb vesztesek: az amerikai cégek és fogyasztók
A vámháború masszív veszteseinek azok az amerikai vállalatok számítanak, amik a globális ellátási láncoktól és piacoktól függenek. Ide tartoznak a kis családi vállalkozásokon felül az Egyesült Államok legnagyobb exportipari ágazatai is, például a teljes légi közlekedési szektor, de a vámok áldozatául eshet az épülőben lévő amerikai félvezetőgyártás is. A Trump-kormány a következő hetekben új chipvámokat fontolgat, a félvezetőgyártó cégek ezért arra figyelmeztettek, a chipek gyártásához szükséges gépekre kivetett 25 százalékos vám az Egyesült Államokban a gyártást életképtelenné tenné.
Jó példa erre a hangszórókat gyártó Misco, ami 2018-ban, az első Trump-kormány által a kínai exportra kivetett vámok idején helyezte gyártásának egy részét külföldre. A cég régóta gyárt hangszórókat Minnesota államban, akár a vámháború nyertesei is lehetnének: amerikai cégről van szó, ami nagymértékben kiszolgálja a hazai piacot is, azonban az egyik legnagyobb megrendelőjük kanadai. A vámok ráadásul megemelték a gyártáshoz szükséges külföldi alkatrészek árát, a családi vállalkozásként működő cég viszont egyes alkatrészeket csak Kínából tud beszerezni. A sok apró alkatrész miatt most a cégnek 55 százalékos vámot kell fizetnie a kínai importárukra, így teljesen értelmetlenné vált az amerikai gyártás. Üzemüket Kínába helyezik át, ahonnan közvetlenül Kanadába exportálnak, teljesen megkerülve így az Egyesült Államokat.
„55 százalékos anyagköltség-hátránnyal indulunk globális versenytársainkhoz képest” – mondta a New York Timesnak Dan Digre, a cég vezetője. Irracionálisnak tartja, hogy az Egyesült Államok magasabb vámot vet ki a Kínából származó hangszóróalkatrészekre, mint a Kínából vagy Vietnámból származó kész hangszórókra, ami szintén hátráltatja az amerikai termelést. „Amíg ezek a vámtarifák érvényben vannak, nem igazán kivitelezhető, hogy itt helyben gyártsunk, és innen vigyük ki” – tette hozzá.
Jelentős dilemmát okoz tehát a jelenlegi vámpolitika azoknak a cégeknek, amelyek nem tudják megoldani, hogy csak amerikai alkatrészekből gyártsanak. Számos, az amerikai gyártás fellendítését támogató közgazdász kétkedve fogadja a Trump-kormányzat jelenlegi megközelítését, mivel nem tesz különbséget az alacsonyabb hozzáadott értékű termékek – például cipők vagy elektronikai alkatrészek – és a magasabb értékű áruk között. Az olcsó tömegtermékek előállítása nem versenyképes az Egyesült Államokban, szemben az olyan, magas szintű technológiát igénylő termékekkel, mint a repülőgépek vagy orvostechnikai eszközök, amik gyártásában az amerikai vállalatok továbbra is élen járnak.
„Ha valóban komolyan gondolnák a gyártás visszahozását az Egyesült Államokba, akkor sokkal célzottabb iparpolitikát folytatnának – mondta Dani Rodrik, a Harvard Egyetem közgazdásza a New York Timesnak. – Ahelyett, hogy ezeket az általános vámokat alkalmaznák, hiszen ezek rendkívül hatástalan eszközök.”
Bár Trump úgy állítja be a vámokat, mintha azok a külföldi országokat terhelnék, valójában ezeket az amerikai importcégek fizetik meg, amik aztán megpróbálják áthárítani a költségeket a fogyasztókra áremeléseken keresztül. A vámok valóban árcsökkentésre és a nyereségük feláldozására kényszeríthetik a külföldi exportőröket, a Goldman Sachs közgazdászai szerint ezek a cégek csupán a megnövekedett költségek ötödét nyelik le – a többit az amerikai háztartások és vállalatok állják. Több nagy cég, például a Walmart, Ford, Best Buy, Adidas, Nike és a Mattel már most árat emelt a vámokra hivatkozva.
