Bezzeggyerekből a bóvli határára került Románia, durva megszorítócsomaggal próbál kimászni a gödörből a kormány

A Magyarországon mindig is kissé lesajnált román gazdaság több mutató alapján is rohamos fejlődésnek indult az elmúlt két évtizedben, így a 2020-as évek közepére több fronton is utolérte, vagy akár le is hagyta Magyarországot. Rendszeresen lehet olyanokat olvasni, hogy már előttünk járnak tényleges egyéni fogyasztásban (amit az anyagi jólét legrelevánsabb mérőszámaként szoktak idézni), jobban élnek nálunk, a tanáraik már jobban keresnek, mint az itthoniak, miközben a román minimálbér lehagyta a hazait, sőt Romániában még a vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó GDP is magasabb.

A helyzet azonban a felszín alatt messze nem volt ilyen rózsás, aminek a következménye egy súlyos megszorítócsomag lett. Július elején jelentette be a négypárti koalícióban frissen megalakult román kormány, hogy augusztus elsejétől drasztikus lépésekre készülnek a gazdaságban, hogy így növeljék az állam költségvetési bevételeit.

Mint Ilie Bolojan, az ország új miniszterelnöke mondta akkor, „ha nem tennénk semmit vagy halogatnánk az intézkedéseket, akkor a román állam fizetésképtelenné válna, a hitelezőink nem nyújtanának kölcsönöket, nem tudnánk fedezni az állami kiadásokat, beleértve a béreket és a nyugdíjakat”.

Többek között az áfa általános mértékének 19-ről 21 százalékra emelésével, az üzemanyag, a szeszes italok, és a dohányáru jövedéki adójának tízszázalékos növelésével, majd a közeljövőben a megszorítások további két ütemének a bevezetésével kíván javítani a kormány a jelenlegi helyzeten, amelyben a miniszterelnök szerint minden 100 lej bevétel mellé 32 lej hitelt kell felvenniük a költségeik fedezésére.

Aki csak a felszínt követte a hírek alapján, annak meglepő lehet, hogy a látszólag régiós bezzeggyerek Románia mennyire hirtelen és drámai intézkedésekkel rántotta be a gazdasági vészféket. A szakértők azonban már régóta várták, hogy kezdjen valamit a kormány az elharapódzó költségvetési hiánnyal.

A szomszéd kertje mindig zöldebb

A most kiküszöbölni kívánt költségvetési nehézségek valójában nem egyik napról a másikra jelentek meg, csak az ország helyzetét árnyaló tényezők nem mindig kerültek bele a román gazdaság felzárkózásáról szóló hírekbe.

Emellett valóban voltak fontos gazdasági mutatók, amelyek minden bizonytalanság ellenére is az ország gyors fejlődését jelezték. Románia gazdasági jó hírei közül talán a legnagyobb sajtóvisszhangja a vásárlóerő-paritáson mért GDP-emelkedésnek volt, miután kiderült, hogy 2023-ban a románok eredménye már lehagyta a magyarokét.

Nemzetközi összehasonlításoknál önmagában a GDP, azaz a bruttó hazai össztermék némileg megtévesztő lehet, hiszen az adott eredmény egészen mást jelenthet a kontinens különböző pontjain (mivel például egészen mást kapunk egy euróért Hollandiában, mint Bulgáriában), ezért az Eurostat a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP-t szokta leggyakrabban használni egy-egy ország gazdasági fejlettségének a kifejezésére. A vásárlóerő-paritásos mérés azt jelenti, hogy az adatot korrigálják az ország árszintjével. Ezt úgy csinálják, hogy megnézik, mennyibe kerülne ugyanaz a képzeletbeli áru- és szolgáltatáskosár az egyes országokban, és átszámítják egy közös valutára, mondjuk, euróra.

Románia 2024-ben az uniós vásárlóerő-paritáson mért GDP-k átlagának már a 79 százalékát elérte, amivel a 21. helyre került az Unió 27 tagállamából. Magyarország 2024-ben az uniós átlag 77 százalékán állt, ami a 23. helyre volt elegendő. Ez az eredmény ugyanakkor nem jelenti, hogy a román egy főre jutó GDP megelőzte volna a magyart, a hazai évi 23 ezer dolláros egy főre jutó termelés háromezer dollárral több a románnál, egyszerűen az ország árszínvonalához mérve termelnek többet Romániában.

A Tárki Társadalmi Riport 2024-es kötetében Oblath Gábor és Palócz Éva tanulmányukban arra tettek kísérletet, hogy a román–magyar összehasonlítás példáján keresztül levezessék, miért nem fekete-fehér a helyzet, és miért nehéz nagy ívű következtetéseket levonni egy-egy adatból. Ahogy ebből a cikkből is kiolvasható, Romániánál kifejezetten furcsák a vásárlóerő-paritáson mért adatok, aminek az lehet az oka, hogy az ország az árak szempontjából nagyon kilóg az EU-ból: miközben relatív fejlettségben már az unió 80 százalékát hozza, a statisztikák szerint az árszintje csak az átlag 57 százalékát éri el. Ez nagyon szélsőséges különbségnek számít, Magyarországon például ugyanez a két szám 71 és 76 százalék. Emiatt pedig minden vásárlóerő-paritáson számolt mutatónál Románia jelentős helyzeti előnnyel indul az olyan országokhoz képest, amelyek drágábbak. (Azt, hogy miért maradt ennyire olcsó Románia a gyors fejlődés közepette, nem tudni pontosan.)

Egy másik fontos, a hírekben gyakran szereplő mutatóban, az egy főre jutó átlagfogyasztásban 2016-ban hagyott le minket Románia. Az Eurostat által használt mérőszám, az AIC lényege, hogy megmondja, egy adott ország állampolgárai átlagosan milyen összegben fogyasztottak javakat és szolgáltatásokat (beleértve az olyanokat is, mint az oktatás vagy az egészségügy, amelyekhez állampolgári jogon jutottunk hozzá), hogy aztán az egyes országok eredményeit összevesse az Európai Unió átlagával. Általánosságban pedig elmondható, hogy a „gazdagabb” országok általában az uniós átlag felett, míg a szegényebbek az uniós átlag alatt fogyasztanak, és a fogyasztási mutató növekedését általában az életszínvonal javulásával azonosítják.

Ezen a mutatón pedig rengeteget javított Románia az elmúlt évtizedben, míg 2014-ben csak az EU átlagának 56 százalékát érte el, addig ez az arány 2024-re már 88 százalékra nőtt. Ugyanezen időszakban, vagyis tíz év alatt, Magyarország a 62 százalékos fogyasztási mutatóját csak 72 százalékra tudta emelni. A magyarok fogyasztását egyébként nem volt kifejezetten nehéz feladat leelőzni: míg 2023-ban Bulgáriával vetekedtünk az utolsó helyért, addig 2024-ben már 74 százalékra ugrott náluk a mutató, így sereghajtó lett Magyarország. Sokkal érdekesebb ugyanakkor, hogy a régió nálunk többet fogyasztó, Romániánál általában fejlettebbnek tartott országait lehagyva, a szlovákoknál, a cseheknél, de még a lengyeleknél is jobban teljesítettek a románok fogyasztásban.

A Prágai Közgazdasági Egyetem 2024-es tanulmánya szerint a mutató gyors javulásának egyik oka, hogy az EU-csatlakozásból fakadó strukturális változások miatt megnőtt a háztartásokban a pénzbeli jövedelmek és költségek aránya. Míg ez az arány 1998 és 2008 között csak 77 százalék volt egy átlagos háztartásban, addig 2009 és 2022 között már 93 százalék. Emellett a jövedelmek emelkedése is segítette a természetbeni juttatások (például a saját termelés) arányának csökkenését.

Székely Imre, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatója is hasonlóan vélekedik. Szerinte részben az állam jövedelempolitikája állhat a fogyasztás növekedésének hátterében. Az államháztartásból fizetett közalkalmazotti bérek, nyugdíjak és juttatások emelése rövid távon sokat javított a fogyasztáson. A szakértő arra is kitért, hogy miközben az elmúlt 20 évben az átlagjövedelemből megvásárolható fogyasztói kosár tartalma megduplázódott, nem nőtt jelentősen a megtakarítási ráta. Ennek az lehet az oka, hogy a román lakosság most pótolja be azt a fogyasztást, amire a korábbi évtizedekben – beleértve a nyolcvanas-kilencvenes évek gazdasági nehézségeit – nem volt lehetősége.

Az évek során jelentősen megnőtt a románok államadóssága is: míg 2006-ban csak a GDP 12,4 százalékát tette ki, addig 2023-ra ez már 49 százalékra emelkedett. A kormánybarát elemzéseket készítő Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzése alapján 2008 és 2022 között éves átlagban nominálisan 10 százalékkal nőtt az államadósság. Ez nem hangzik jól, de árnyalja a képet, hogy közben a GDP is jelentősen nőtt, így végeredményben a relevánsabb, GDP-arányos mutatóban még mindig alacsonynak számít a román érték. Az intézet szerint ennek az összegnek jelentős részét a kormány olyan keresletösztönző elemekre fordította, mint a korábban is említett béremelések, amelyek végül a fogyasztást is növelték.

Permanens választási túlköltekezés

Így jutottunk el végül a román politika szempontjából kiemelt jelentőségű 2024-es évhez. Magyarországhoz hasonlóan tavaly júniusban megtartották az európai parlamenti választást, amit novemberben aztán egy elnökválasztás, majd decemberben egy parlamenti választás követett. Az elnökválasztás első, novemberi fordulójának eredményét az alkotmánybíróság megsemmisítette, mivel úgy ítélték, hogy a nyertes, szélsőjobboldali Călin Georgescu kampányát akár az oroszok is támogathatták, ezért azt végül 2025 májusában megismételték.

Nemzetközileg is bevett gyakorlat a kormánypártok részéről egy-egy választás előtt fiskálisan lazítani: emelni a különböző csoportok juttatásain, növelni a nyugdíjakat, közalkalmazotti béreket, és egyszeri támogatásokat osztani, így próbálva meggyőzni a választókat, hogy rájuk szavazzanak. Ez Magyarországon sincs másképp, az állami költségvetésből a kormány a 2022-es választás előtt nagyjából 1800 milliárdot, 2025–2026-ban pedig várhatóan 1300-1400 milliárd forintnyi extra támogatást oszt majd ki a választópolgárok között.

A Telexnek nyilatkozó Gyurcsik Attila, a romániai befektetésekkel is rendelkező Accorde Alapkezelő vezérigazgatója szerint a feltorlódó választások óriási ösztönzőként hatottak a román kormányra a költségvetés további lazítására, miközben az elnökválasztási csúszás tovább késleltette a kormányzat részéről a költségvetési szigorításokat.

Ráadásul Gyurcsik elmondása szerint a jelenlegi GDP-arányos hiányt már évek óta tologatja maga előtt a román kormányzat: egy közel öt százalékpontos emelkedéssel 2020-ban 9,2 százalékra nőtt az államháztartási hiány (ekkoriban a Covid miatt mindenhol nagyot nőtt), ami 2022-re 6,4 százalékra mérséklődött, hogy tavaly aztán megint elérje az Unió éves rekorderedményét, a 9,3 százalékot.

Így „egy konstans választási költségvetés bűvkörében” élt Románia. A kilenc százalék feletti arány még egy választási évben is kifejezetten magas, a szakértők várakozása szerint az idei, szintén választások miatt felpumpált magyar költségvetési hiány sem lesz több 4,8 százaléknál. Emellett pedig az Európai Bizottság is aggodalmát fejezte ki korábban a román költségvetéssel kapcsolatban, ami jelentősen meghaladta a maastrichti szerződés háromszázalékos hiánykorlátját.

Valamicske megszorító intézkedést már 2024 decemberében hozott a román kormány:

• rendeletben döntöttek a közalkalmazotti bérek és nyugdíjak befagyasztásáról, amelyek így idén év végéig a 2024-es szinten maradnak;
• a céges osztalékok után fizetendő adót 8-ról 10 százalékra emelték, miközben 500 ezer euróról a felére csökkentették azt az árbevételküszöböt, amely alatt a vállalatok mentesülnek a társasági adó befizetése alól.

Idén júliusban aztán jött a feketeleves, amikor mindössze másfél héttel az új kormány hivatalba lépése után jelentette be Ilie Bolojan román kormányfő, aki szerint az eddigi államháztartás csőddel fenyegette Romániát, és lehetetlenné tette az idei évre tervezett 7 százalékos hiánycél elérését. A három lépésben végrehajtott megszorítások első, augusztus 1-jétől életbe lépett ütemében úgy próbálják növelni a költségvetést, hogy

• 19-ről 21 százalékra növelik az általános áfakulcsot, míg a korábbi kedvezményes, 5-9 százalékos áfájú termékeknél (például gyógyszerek, tűzifa vagy ivóvíz) együttesen 11 százalékra növelik az adókulcsot;
• tíz százalékkal emelik a szeszes italok, a dohányáru és az üzemanyagok jövedéki adóját;
• a 3000 lejt (nagyjából 234 ezer forint) meghaladó nyugdíjak után egészségbiztosítási járulék megfizetésére kötelezik a lakosságot;
• tízről 16 százalékra emelik tovább az osztalékadót; és
• plusz adót vetnek ki a bankok nyereségére, valamint a szerencsejátékból származó extraprofitra.

Merre tovább, Románia?

Gyurcsik Attila úgy gondolja, hogy a drasztikus hangvétel ellenére egyfajta megnyugvást is jelent a kormány megszorításokról szóló bejelentése, mivel a „24. órában” volt a román gazdaság, és a kormány elindult ugyan egy jó irányba, továbbra sincs kint teljesen a mély vízből. Az elemző kiemelte, hogy a román kormány a korábbi fiskális támogatások ellenére is kifejezetten keveset költ régiós viszonylatban.

Nagy gondok vannak ugyanakkor a bevételi oldalon, Románia ugyanis nem végez túl jó munkát az adók beszedése területén, 2022-ben például 8,5 milliárd eurónyi áfát szedtek be az országban – mindössze 30 százalékát a potenciálisan beszedhetőnek. A kormányzat így ezen a területen is fejlesztéseket helyezett kilátásba, miközben közszolgálatok digitalizálásán is javítani szeretne.

Gyurcsik szerint az sem elhanyagolható, hogy a 2024-es GDP-hez viszonyított román államadósság az elmúlt évek magas költségvetési hiánya után is csak 55 százalékon állt, ami lényegesen alacsonyabb a legtöbb európai országénál. Magyarország 2024-es adósságrátája 73,5, a németeké 62,5 százalék, de például az uniós rekorder görögöké 153,6 százalékon állt a mélyponton. Gyurcsik fontosnak tartja még a jövőre nézve a román import-export mérleg alakulását: az elmúlt évek fogyasztásvezérelt növekedése miatt jelentősen megemelkedett az ország importja, amelyet az exportszámok nem tudtak követni. A mérleg kedvezőtlen alakulása miatt így óriási lett a hiány: 2024-ben az import már meghaladta a 126 milliárd eurót, míg az export csak 92,7 milliárd eurót tett ki.

Gyurcsik számításai szerint a megszorítások következtében némileg lassulni fog a gazdaság, de így is 1,5 százalék között alakulhat év végén a GDP-növekedés, míg a jövő évre már 2,4 százalék a piaci konszenzus. Augusztusban a román pénzügyminiszter arról beszélt, hogy

Románia a jelenlegi EU-s költségvetésből nekik járó 28,5 milliárd eurónyi támogatás negyedétől már elesett.

Egyelőre kevesebb mint 10 milliárd eurót hívtak le az összegből. Gyurcsik Attila kiemelte, hogy a lehívás mögötti problémák pusztán adminisztratív jellegűek, és regionális probléma a beruházások EU-s finanszírozása mögötti akadozás. Az elemző szerint ettől függetlenül továbbra is érkeznek Romániába az EU-s források, ami jelentősen tompítja a jelenlegi megszorítások gazdasági hatásait. Ráadásul a jelenlegi megszorítási csomagról is előzetesen megegyezett a román kormány az unióval, így nem kell attól tartaniuk, hogy a mostani helyzet a források befagyasztásához vezetne.

A leminősítés réme

Szintén problémát jelenthet az országnak, hogy milyen képet fest majd Romániáról a nagy három nemzetközi hitelminősítő, az Standard & Poor’s (S&P), a Moody’s és a Fitch. Jelenleg mindhárom minősítő a legalacsonyabb befektetésre ajánlott, BBB kategóriában tartja Romániát, ráadásul mindegyik esetben negatív kilátással. A kategóriák azt jelzik, hogy mekkora kockázata van az adott országban való befektetésnek, és mivel a nagyobb kockázatért cserébe általában nagyobb hozamot várnak a befektetők, gyakran a kamatok emelésének szükségességéhez vezethet egy-egy kategóriarontás. Ez azzal jár, hogy az állam magasabb kamaton, drágábban tud kölcsönkérni, ami magas hiány esetén még fájóbb.

Mielőtt egy hitelminősítő új kategóriába rakna egy országot vagy céget, pozitív vagy negatív kilátással jelzi, hogy úgy látja, esedékessé válhat az átminősítés. A mostani kilátások alapján egy esetleges leminősítéssel Románia átkerülhetne a befektetésre nem ajánlott, bóvli kategóriába. Magyarország esetében is hasonló a helyzet, miután az S&P idén negatívra módosította hazánk kilátását a BBB kategóriában. Míg ez nálunk az államkötvények hozamának akár 2-3 százalékos emelkedésével is járhatna, addig Gyurcsik Attila szerint Románia esetében a piac már beárazta az esetleges leminősítést. A befektetők jelenleg is jóval kockázatosabbnak gondolják a román államkötvények megvásárlását, így azokra már évek óta magasabb hozamot várnak el Romániától, amin valószínűleg sokat a hitelminősítők romló véleménye sem változtatna a szakértő szerint.

A kormány a megszorítások bejelentése óta további hasonló terveket is bejelentett: július végén készült el a jogszabály, amely megemelné a bírók és ügyészek 40 év után járó nyugdíjazásának korhatárát, augusztus elején pedig olyan törvénytervezetet fogadott el a bukaresti kormány, amely megszüntetné a magánnyugdíjpénztárak megtakarításainak egyösszegű felvételét.

A kormánypártoknak nagyon óvatosnak kell lenniük, hiszen a megszorítások bevezetése miatt a saját népszerűségükkel játszanak, miközben legnagyobb ellenfelükre, George Simionra és a szélsőjobboldali AUR pártjára már csaknem a választók 40 százaléka szavazna jelen állás szerint. Mivel a korábbi fiskális lazítások során nem mindenki részesült azonos mértékben az állami juttatásokból, jelenleg is sok az elégedetlen ember, aki a különböző támogatott csoportokra, például a különleges nyugdíjakra költött költségvetési kiadások csökkentését várja a kormánytól. A másik oldalon viszont azokat a csoportokat találjuk, amik korábban részesedtek ezekben a támogatásokban, így a megszorítások miatt elveszíthetik bizalmukat a kormányzó pártokban.