Satuban a kormány: a gazdaság egy helyben toporog, a választási osztogatást pedig korlátozza a piac és a leminősítés réme

Nem túl optimisták az Erste Bank elemzői a magyar gazdaság 2025-ös teljesítményét illetően: még csökkentették is a korábbi növekedési előrejelzésüket – derült ki a bank szeptember közepi sajtóbeszélgetésén. Nyeste Orsolya és Nagy János részletesen ismertették legfrissebb makrogazdasági előrejelzéseiket, ezek alapján

2025-ben csak 0,5 százalék, majd 2026-ban már 2,3 százalék lehet a hazai GDP-bővülés.

Az inflációban jelenleg mesterséges a helyzet, az árrésstopok és a meglepően erős forintárfolyam csökkenti, míg a mezőgazdasági termelői árak fűtik a pénzromlást, amely szerintük 2025-ben 4,7, míg 2026-ban 4,1 százalék lehet.

A nem túl acélos makroadatok mellett meglepő lehet, de a régiós devizák közül mostanában éppen a forint drágult a legjobban, az elemzők szerint jelenleg kissé már felülértékelt a magyar deviza. Ugyanakkor a kamatkülönbözet még mindig segít, vagyis a forintnak érdemi kamatelőnye van a versenytársakkal szemben, így a szakemberek szerint összességében az euró idén év végén 405, míg 2026 végén 410 forintba kerülhet.

Ipar: nagyítóval sem látni pozitívumokat

Az Erste az idén többször csökkentette a GDP-előrejelzését, most részben azért, mert az amerikai–európai vámmegállapodás a korábbi modellnél rosszabb feltételeket jelent Európának, részben pedig azért, mert Magyarországon is felemásra sikerültek a harmadik negyedév eddig közölt adatai.

A fő baj, hogy az iparban az elemzők mindig várják a különféle kapacitások beindulását, de aztán kénytelenek időben eltologatni a rajtot a modellekben, mert a gyárak aztán nem nagyon indulnak be. Az új kapacitások közül talán a BMW debreceni gyára lesz olyan, amely az év végéig már vihet be valós tételeket az ipari termelésbe, de a többi kapacitás még nem. A magyar ipar elmúlt pár évének jelentős (és számunkra kedvezőtlen) változása, hogy miközben nagy arányban csatlakoztunk rá a Kínába irányuló német exportra, ez a trend megtört, a német iparcikkek már nem olyan kelendők Kínában.

Az utóbbi időben jellemző volt az a trend, hogy bár a tényadatok nem voltak rózsásak, de az elemzésekbe azért már szebb jövőkép került (a remény hal meg utoljára). A bizalmi indexek görbéi most sem ágaskodnak felfelé, sőt: mind a lakossági, mind a beszerzési bizalmi görbék inkább lekonyulnak. A nekünk kulcsfontosságú Németországról viszont immár van egy pozitívabb várakozás, csak fontos hangsúlyozni, hogy ez tényleg csak várakozás, a tényadatok még nem olyan izmosak. Sőt, a Bundesbank aktivitási indexe augusztus eleje óta még csökkent is.

Stabil munkaerőpiac

A hazai keresletben a fogyasztás és a beruházás jó esetben együtt mozog, de újabban a két trend nagyon szétvált. A fogyasztás rendben van, de a beruházás gyatra, ami persze azzal fenyeget, hogy amennyiben a vállalatoknak nem megy, az előbb-utóbb fékezheti a fogyasztást is. Mindezt a munkaerőpiac azért még olyan nagyon nem tükrözi, vannak jobb és rosszabb hónapok, de azért elég stabil a piac.

A forint árfolyama, valamint a fogyasztási és beruházási trendek ellentétes hatása az inflációt is meghatározza. Az erős forint az importált javak árai miatt lefelé tolja az inflációt, de például az inflációs várakozások elég magasan vannak. Az elmúlt másfél évben nem volt érdemi csökkenés, és ha még jönnek a választás előtt jóléti intézkedések is, vagyis pénz áll a házhoz, az tovább emelheti az árakat, ami aggasztó tényező – vélte Nagy János.

Hiszen valójában egy három éve stagnáló gazdaság és magas kamatszint ellenére sem sikerült érdemi inflációmérséklést elérni, ezt a problémát csak ideiglenesen fedi el, ha árrésstopokkal mesterségesen lejjebb lehet tolni az árakat. Ahogy az Erste számolt, így 4,7 százalék lehet az infláció, de piaci körülmények között 6 százalék is lenne.

A jegybank szigorú maradt

Ez a környezet alapvetően meghatározza a monetáris politika esélyeit is. Bár voltak olyan aggodalmak, hogy Varga Mihály márciusi érkezésétől majd a jegybank jobban kiszolgálja a kormányzati növekedési célokat, ehhez képest inkább azt lehet mondani, hogy még szigorúbb lett a jegybank, nagyon stabilitásorientált maradt a kamatpolitika.

Az új jegybanki vezetés egyáltalán nem szeretne a magas inflációs várakozások idején kamatot mérsékelni, és immár deklaráltan az árfolyam is fontos neki, mert felismerte, hogy a mai magyar helyzetben az árfolyamok átgyűrűző hatása arányaiban erősebbé vált a kamatok hatásához képest.

Fogalmazzunk úgy, hogy bár nem teljesen kizárt, hogy 2025-ben még lesz hazai kamatvágás, ez már nem túl valószínű, vagyis eléggé kiárazódtak a kamatcsökkentési várakozások. Nyilván sok múlik azon, hogy az Egyesült Államokban, ahol jelenleg nagyon hektikusak a hosszú hozamok, mi történik (a Fed döntése szerdán esedékes), de ott a piac azért biztosan kamatvágási hullámra számít, inkább csak a mérték a kérdés.

Nyeste Orsolya várakozásai alapján GDP-arányosan 5 százalék alatt maradhat a költségvetési hiány. A tavalyi 4,9 százalékos hiányt szinte teljes egészében a kamategyenleg generálta. A választások előtti években irreális lenne, hogy ne következzen be romlás az elsődleges egyenlegben, ez 2025-re és 2026-ra is igaz lehet, csak az a baj, hogy hiába futottak ki azok az időszakok, amikor az inflációkövető PMÁP államkötvények kiemelkedő kamatokat fizettek, valójában a finanszírozási költségek így is nagyon magasan, a GDP 4 százalékán ragadtak be.

Az alacsony GDP-bővülés és a magas hiány azt is jelzi, hogy ebben az évben emelkedni fog a GDP-arányos államadósság, majd innen jó esetben újra jöhet egy lassú csökkenés.

Az elmúlt évek és a következő évek GDP-arányos államadóssága így alakulhat az Erste elemzői szerint:

• 2023: 73 százalék;
• 2024: 73,5 százalék;
• 2025: 74,4 százalék;
• 2026: 73,9 százalék.

A hitelminősítői fenyegetettség

Mindig izgalmas kérdés, hogy a következő hitelminősítői felülvizsgálatokon mire számíthatunk. A ratingcégekkel kapcsolatban a magyar hozzáállás vicces: ha kedvező ítéletet mondanak, akkor a kormány büszke, ha negatívat, akkor pedig az a holdudvarban felerősített üzenet, hogy a hitelminősítők lényegtelenek, nem figyel már rájuk senki, egyik válságot sem jósolták meg.

A hitelminősítőket természetesen nem kell szeretni, de a valóságban igenis fontosak: sok befektető kötelezően figyelembe veszi az ajánlásaikat, és van egy nagyon fontos határpont náluk, mégpedig az, hogy az adott ország kötvényei befektetésre ajánlottak, vagy bóvli kategóriába tartoznak-e.

Az Erste szerint a bóvli kategóriába a magyar adóssághelyzetnél sokkal rosszabb helyzetű országok tartoznak, vagyis nem lenne indokolt Magyarországot átsorolni ide. Jelenleg amúgy még mindenhol befektetési kategóriában vagyunk, ugyanakkor egy minősítőnél, az S&P-nél már rezeg a léc, mert a határon táncolunk.

Ez biztosan aggasztja a kormányt, a választási költekezésben ez lehet a legnagyobb limitáció, a leghatékonyabb fék. Október 10-ig lesz nagy izgalom, akkor dönt a ratingcég. A másik két hitelminősítőnél (Moody’s, Fitch) jobb a helyzet, náluk ugyanis nem eggyel, hanem kettővel vagyunk a választóvonal felett.