Nagyjából három hete tiltotta meg a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) a görög Hellenic Dairiesnek, hogy felvásárolja az Alföldi Tej magyar tejipari vállalatot. Most az NGM azt jelentette be, hogy megkezdődnek a tárgyalások az Alföldi Tej Kft. és a Magyar Állam között a tejipari vállalat felvásárlásáról.
Mindez annyiban borítékolható volt, hogy bár a jogi helyzet összetett volt, abban azért lehetett bízni, hogy az állam „nem szívatja meg” a tulajdonosokat azzal, hogy az eladást megtiltja, de ő nem lép a vevőjelölt helyére.
Mint a közlemény most írja,
A Nemzetgazdasági Minisztérium szándéka, hogy a felvásárlás minél gyorsabban megtörténjen, és a külföldi felvásárlás megtiltása miatt ne szenvedjenek hátrányt a tulajdonosi körbe tartozó gazdálkodók.
Egy különös történet
Emlékeztetőül: az NGM úgy vélekedett, hogy az ügylet veszélyeztette volna a magyar családok élelmiszer-ellátásának biztonságát. A tejipari cég később, egészen pontosan szeptember 29-én immár írásban is közölte a Nemzetgazdasági Minisztériummal a taggyűlési döntést, amely szerint a vállalat 100 százalékos üzletrészét a társaság tagjai felajánlják megvételre a Magyar Államnak ugyanazon feltételekkel, amelyekkel a görög vállalat részére tervezték értékesíteni.
A kormány azt is közölte, hogy számára a magyar családok élelmiszer-ellátásának biztonsága elsődleges, ebben kiemelt szerepe van a stratégiai jelentőségű tejágazatnak, amely ma több mint 15 ezer embernek ad munkát.
Az Alföldi Tej Kft. jelenleg a hazai nyerstej-felvásárlás közel 20 százalékát adja.
Az állam biztosítani szeretné, hogy az ismert, jó minőségű termékcsalád árucikkei továbbra is megfizethető áron legyenek elérhetők a boltok polcain.
Kérdések sokasága
Korábbi cikkünkben ugyanakkor felvetettük, hogy az egész hazai vállalati szektorra negatív hatása van, ha az állam uniós befektetőket tilt el a cégvásárlásoktól, ez ugyanis elkedvetleníti a potenciális befektetőket attól, hogy időt és pénzt öljenek cégek átvilágításába, jogi előkészítésbe, és az végzetes, ha a hazai cégek kiesnek a nemzetközi vérkeringésből.
Lapunkat a legutóbbi cikkünk után nagyon sok tejipari szakember kereste meg. Hallottunk jó híreket is, például arról, hogy bár az Alföldi Tej a 2021–2022-es energiaválság miatt nagyon nehéz helyzetbe került, a magyar vásárlóerő sem volt fényes, sőt, ársapkák is érkeztek, illetve a cég élén több vezetőváltás is volt, de pozitívumként említhető, hogy a 2025-ös év már határozottan javulást hozott a pénzügyi számokban.
Abban is eltérő véleményeket hallottunk, hogy a görög vevő mennyire lett volna jó a cég dolgozóinak, beszállítóinak, a magyar vevőknek. Akadt, aki utólag is megerősítette a Telexnek, hogy nagyon bíztak a tőkeerős befektetőben, de olyan (nem az Alföldinél dolgozó) tejipari vezetővel is beszéltünk, aki arra utalt, hogy a nagy európai fetagyártó cég más országokban úgy vásárolt fel tejipari érdekeltségeket, hogy gyakorlatilag csak elvonta a tejet a piacról, de nem igazán fejlesztett.
Volt, aki határozottan azt mondta, hogy egy versenyképes európai szereplő akár fel is húzhatta volna a hazai ágazatot. A feta sajtnak ugyanis egyre nagyobb kereslete van az egészséges konyha miatt, a görögöknek nincs elegendő tejük, még mindig növekedni akarnak.
Speciális helyzetben
Többen szóba hozták, hogy az Alföldinek mindenesetre nagyon speciális tulajdonosi struktúrája volt, a sok tejtermelő tulajdonos széthúzott, és nehezen tett be pénzt, amikor arra szükség lett volna. Márpedig erre valóban lett volna igény, mert a tejipari ágazatnak egy új rendelet szerint előre kellett fizetni a termelőknek. Ez megváltoztatta a korábbi szokványokat, több likviditást igényelt, ráadásul a tejiparban eleve nagyon eltérő az, hogy éppen mennyit vesz a feldolgozó.
Az ágazaton belül is voltak éles helyzetek, az Alföldinek a saját tulajdonosok között, de az ágazat többi szereplőjével is voltak kimondott, vagy ki nem mondott konfliktusai. A cégnek ráadásul a finanszírozókkal is volt problémája, ami egyáltalán nem egyedi, a magyar tejipari cégeknek nem jó a tőkésítettségi helyzete – volt olyan számunkra nem nevesített bank, amelyik nehéz helyzetben hagyta ott a céget, igaz, házon belülről azt is hallottuk, hogy az MBH Bank a nehéz időkben is kitartott a cég mellett. A szakma azt is panaszolja, hogy Magyarországra mindig könnyebben jön be az alacsony áron kínált dömpingáras termék (például a lengyel), de amikor a magyar tejipar szeretné elsózni a feleslegét, sokkal jobban kialakított védőfalakba ütközik.
Volt, aki azt észrevételezte, hogy az európai tejipar kilátásairól is negatívan írtunk, de mint ez a forrásunk jelezte, a tejipar a világ azon kevés ágazata, ahol az európai cégek még mindig bivalyerősek, dominálják a világpiacot. A világ legnagyobb tejipari cége a francia Lactalis például világszerte 75 ezer embert foglalkoztat, 43 országban, 237 gyártóüzemben gyárt, de a top 10-es szereplők közül szintén európai a svájci Nestlé, a francia Danone, a dán Arla, vagy a holland Friesland.
Hogy az állami tulajdonossal mi vár a cégre, azt egyelőre nem lehet tudni, az államosításról szóló tárgyalások bejelentése vicces egy olyan napon, amikor az NGM azt is bejelenti, hogy a magánpiaci szereplő segítheti végre a magyar hadiipar jobb exportképességét, ugyanakkor rövid távon az biztos, hogy olyan veszély nem lesz, hogy a cég bedobná a törülközőt, mert ezt a presztízsveszteséget nem vállalná be az NGM.
