A százhalombattai tűz után: jó esetben csak pár hétig, rosszabb esetben fél évig lesz zavar

A százhalombattai finomítói tűz után a Mol egy-két nap múlva tud csak pontosabb információkat közölni, pedig az első hírek alapján több fontos kérdés felmerül:

• Mi okozta a tüzet, ismert, csak nem közölt, vagy még valóban ismeretlen az ok?
• Működött-e egyáltalán a tűz keletkezésénél az üzem?
• Az adott gyáregység legértékesebb része, a desztillációs torony használható maradt-e?

Egy olajfinomító első és legfontosabb gyáregysége az említett desztillációs, más néven frakcionáló torony. Ez egy olyan lepárlási berendezés, amely a kőolajból a különféle anyagok eltérő forráspontja alapján képes szétválasztani folyadékelegyeket. Ahogy lehűl a felmelegített olaj, más hőmérsékleten csapódnak le a különféle szénláncú anyagok, ezeket lehet a másodlagos egységekben tovább feldolgozni, krakkolni, izomerizálni.

Ahogy Pletser Tamás, az Erste olajipari elemzője elmondta, Százhalombattán három ilyen egység van, az AV1, az AV2, illetve az AV3, de ezek közül sajnos pont a megsérült berendezés volt a legnagyobb. Az első kettő 2,1-2,1 millió tonna olaj feldolgozására képes, a harmadik 3 millió tonnát is használhat évente. Az AV jelentése atmoszférikus és vákuumos desztilláció (atmospheric and vacuum distillation), ami a kőolaj első szétválasztása, utána jönnek a másodlagos feldolgozások. Az első fázisban leválasztható a fűtőgáz, a cseppfolyós gázok, a benzinek, a petróleum, a gázolajok, illetve a pakura termékkategória, a másodikban pedig mindenféle finomabb párlatok, gázolajok.

Az ominózus éjszaka

Belső forrásaink szerint hétfő este állítólag valamilyen speciális munkát végeztek az üzemben. A Mol hivatalos beszámolóiban erről nem esett szó, és a társaság szerint sem a nagy karbantartás alatt, sem most nem folyt nyílt lánggal járó (például hegesztési) munka Százhalombattán.

Azt természetesen nem lehet kizárni, hogy egyfajta javítás, karbantartás zajlott az üzemben, de biztosan nem a nagy karbantartás, amikor a teljes egység tisztítási, gépészeti, illetve műszaki rekonstrukciós folyamatai történnek. Belső munkatársaktól úgy tudjuk, hogy amúgy minden nyílt lánggal járó munkafolyamatnál nagyon szigorú szabályokat kell betartani, ami logikus is, mert ez eleve tűzveszéllyel járó munkafolyamat, mindez pedig fokozottan igaz egy nagyon tűzveszélyes finomítóban.

Ezt még a nagy leállásoknál (éves karbantartásoknál) is figyelembe kell venni, amikor az éghető anyagok nagy része ki van zárva a munkatérből, az idei nagy leálláson viszont már túl voltunk, az AV3 üzemet már több hete újraindították. A Moltól úgy tudjuk, hogy egészen pontosan szeptember 10-én történt az újraindítás, azóta megy az üzem.

A torony megúszhatta

Az biztos, hogy a nem várt esemény mindenképpen okoz némi zavart, de a Mol-csoportnak vannak más finomítói (Pozsonyban, Rijekában), ráadásul Magyarországnak éppen teljesen fel vannak töltve a stratégiai készletei. Ez alapján a Mol képviselői, de a tőle független szakemberek sem tartanak attól, hogy a haváriából komoly ellátási zavar támadna. Ha a Mol a többi finomító csúcsra járatásával sem tud minden hazai igényt kielégíteni, még megteheti azt is, hogy egyes környező országokban (Romániában, Szerbiában) a saját töltőállomás-hálózatába más nagykereskedőtől vesz üzemanyagot, hogy azt a termelést is a magyar piacra irányítsa.

Küldtünk kérdéseket a Molnak, és próbáltunk a cégtől érintett szakembereket elérni, de el kellett fogadnunk, hogy most szinte mindenki a helyszínen van, így a részletesebb értékelés még várat magára. Azért egy-két írásban feltett pontosító kérdésünk megválaszolásában segítettek a Mol munkatársai. A szakemberek közlendőiből kiderült, hogy

egy egész tornyot nagyon nehéz lenne újragyártatni, de ha csak a környezet, a szivattyúsor, a tartályok, a csővezeték, illetve a tetőszerkezet sérült, az sem fáklyásmenet, de azért könnyebben menedzselhető.

Több általunk elért kolléga is reményét fejezte ki, hogy az üzem legfontosabb része, a desztillációs torony (ebből is három van, minden AV-üzemhez tartozik egy) nem sérült meg, a tűzoltók nagyon helyesen a torony hűtésével és védelmével foglalkoztak először. Pletser Tamás szerint ha ez igaz, vagyis a torony ép maradt, akkor pár hét lesz csak a helyreállítás. Ha mégis elérte a tűz, akkor inkább fél-egy év.

Hogyan tovább?

Mint hallottuk, egy ilyen havária után az egységben levő összes szénhidrogént el kell fáklyázni, de az is baj, hogy vannak elemek, amiket házon belül nehéz megjavítani. Ha tervezett karbantartás van, akkor hónapokig készülnek a cégek arra, hogy a munkafolyamatok jól legyenek összehangolva, mindenki időben legyen a helyszínen, már jó előre a végtermékekből is készleteznek a cégek. Ha rendkívüli esemény van, akkor hirtelen kell a szükséges munkaerőt beszerezni vagy a megfelelő alkatrészt megtalálni.

A munkavállalók szerint az AV3 üzem volt a legfontosabb motorhajtóanyagot (ez a dízel, a benzin és a kerozin összefoglaló neve) előkészítő üzem. Bizonyos gépek újbóli beszerzése (például az energiaipari fejlett berendezések csúcsszállítójától, a japán Yokogawától) akár hónapokig tarthat.

Az üzem tartószerkezetével, a hőcserélők, a tartályok újraépítésével is biztosan sok munka lesz. Az sem egyszerű, hogy a tűz után az üzemben maradt anyagok több esetben bedermednek, és eldugítják a feldolgozás, az anyagtovábbítás eszközeit, amit csak a teljes szétszedés, tisztítás és újraszerelés után lehet ismét üzemeltetni.

A szakemberek szerint ha a károk felmérése után az derül ki, hogy fél évnél hosszabb lesz a helyreállítás, akkor a termelési módosítások és a nagyobb import miatt bekövetkezhet némi drágulás is a hazai üzemanyagpiacon. De ma még házon belül és kívül is abban van konszenzus, hogy a magyar ellátást nem veszélyezteti a tűzeset.

Biztonsági készletek

Az előző megállapítás már csak azért is igaz, mert a hazai biztonsági tartalékok jelenleg magas, 96 napnyi készletet mutatnak. A Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség honlapján látható, hogy szeptember 30-án 495,5 ezer tonna dízel és 226,5 ezer tonna benzin volt elérhető, a két szám egyben azt is jól jelzi, hogy a kamionok és a mezőgazdasági gépek nagyobb fogyasztása miatt dízelből többre van szükség a hazai piacon, mint benzinből. Pletser Tamás szerint

attól nem kell feltétlenül megijedni, ha a stratégiai készletekhez kell nyúlni.

Az OMV-nél 2022 júniusában karbantartás közben ütött ki tűz a schwechati finomítóban, az ekkor keletkezett problémát csak szeptemberre lehetett kiküszöbölni. Ekkor az OMV engedélyt kért és kapott, hogy használhassa a tartalékokat, jó sok üzemanyagot le is szippantott, de aztán visszapótolta a készleteket.

Pletser Tamás szerint közvetlenül Szerbia lehet a legnagyobb kárvallott, mivel teljesen beszorult az energiapiacon – erről a G7 írt bővebben. A nyugati szankciók miatt a szerb finomító, a NIS pancsovai létesítménye lassan már nem kap nyersanyagot, Horvátország ugyanis az egyetlen szállítója, de ő betartja a szankciót, ezzel teljesen elzárva a szerbeket az üzemanyaggyártástól.

Azt nem kell ecsetelni, hogy a hagyományos szerb–horvát viszály ezzel csak erősödött, de a szerbek bízhattak abban, hogy majd a baráti Magyarország segít rajta. Viszont ha ilyen gondok vannak Magyarországon, akkor már egyáltalán nem biztos, hogy ez valóra is válik. Amikor pedig egy politikus, mint Aleksandar Vučić azzal szembesül, hogy vagy nem lesz benzin az országban, vagy szakít az oroszokkal (vagyis vagy az egész országban, vagy csak a keményvonalas oroszbarát politikai harcostársaiban szül elégedetlenséget), az nem kényelmes helyzet.

Mit lehetett volna tenni?

Mivel a tűz oltása egy teljes éjszakát vett igénybe, felmerül a kérdés, hogy van-e olyan módszer, amivel esetleg hatékonyabban, a most elégett elemek egy részét megmentve el lehetett volna végezni ezt a feladatot. Volt forrás, ami azt jelezte a Telexnek, hogy a globális energiaipari tűzvédelemben amúgy ma már elérhetők olyan, részben éppen magyar eredetű találmányok is, amelyek az olajtárolói, feldolgozói és finomítói tüzeket nagyon gyorsan eloltják.

A magyar Szőcs István találmányát egy svájci cég, a Swiss Fire Protection Research and Development AG hasznosítja, a PI Foam rendszer lényege, hogy a tartály-, vagy üzemi tüzek esetén egy automatikus folyamattal pillanatok alatt el lehet árasztani az égő felületet habbal (a működésről itt található egy videó). A szisztémában be van készítve egy azonnali oltásra elegendő mennyiségű instant hab egy külön tartályban, és ha az érzékelők tüzet jeleznek, a szelepek kinyílnak és elárasztják az égő folyadék felszínét.

Mint hallottuk, az unió ugyan pár éve szigorította a tűz elleni habok felhasználhatóságát, a fluorozott habok már nem használhatók, csak a biológiailag lebomlók, de a technológia – ami mindkét fajtával tud dolgozni – az éghető folyadékok tüzét továbbra is remekül eloltja. A fejlesztést Dél-Amerikában, az Öböl menti országokban már használják, Európában kevésbé.