Az amerikai pénzügyi segítség valós tartalma: az osztogatást ettől még nem tanácsos feltekerni

A hatalmas csinnadrattával előkészített, lebonyolított és utókezelt Donald Trump–Orbán Viktor-csúcstalálkozó legváratlanabb eredménye az volt, hogy a magyar és amerikai politikusok bejelentettek egy „amerikai–magyar pénzügyi csomagot” is. A csomag biztosnak látszó eleméről, vagyis az úgynevezett swap line elnevezésű termékről elsőként a Válasz Online írt, utólag pedig a Portfolio készített alaposabb elemzést.

A Telex forrásai szerint az ilyen megállapodásoknak az Egyesült Államokban Scott Bessent pénzügyminiszter a nagy szakértője, vélhetően ő mondta Donald Trump elnöknek, hogy ezt érdemes lehet belengetni, de sem az amerikai elnök, sem a magyar kormányfő nem értelmezte megfelelően, miről van szó.

Mi az a swap line?

Mi a lényege egy ilyen megállapodásnak? A tartalom szerint az MNB devizát (jelen esetben amerikai dollárt) kaphat majd az alaptól, cserébe forintot biztosít fedezetként. A likviditási keretek biztosítják, hogy a devizaforrások folyamatosan rendelkezésre álljanak Magyarország számára. Ez elsősorban a forintárfolyamot erősíti: ha nehezebb piaci helyzet adódna, nem kellene hirtelen a piacra menni dollárért, mert az a cseremegállapodás miatt biztosítva lenne, vagyis nem lenne forintot gyengítő vásárlási mechanizmus. Ha majd a részleteket kidolgozzák, akkor a Magyar Nemzeti Bank és az amerikai Pénzügyminisztérium alá tartozó speciális alap (Exchange Stabilization Fund) fognak szerződni. Vagyis amerikai oldalon nem a független Fed, hanem egy kormányszerv.

A swap line nemzetközi szinten, államok pénzügyi intézményei között használatos eszköz, a legnagyobb ilyen jellegű megállapodás 2011-ben született, amikor az Európai Központi Bank (EKB) az angol, a kanadai, a svájci, az amerikai és a japán jegybankkal megállapodott egy nagy kölcsönös devizacsere-keretről. Az Európai Központi Banknak most is vannak ilyen jellegű, futó megállapodásai (például Svédországgal, Dániával, Kanadával, Kínával, Japánnal), és az intézmény honlapján nagyon részletesen követhető az egyezségek tartalma. Ugyanakkor a vonatkozó táblázatban van egy nagyon fontos különbségtétel: bár Magyarország, Lengyelország és sok balkáni állam is fel van sorolva az EKB oldalán, a swap line megállapodás nem ugyanaz, mint a velünk kötött repo line.

A swap és a repo line között az a különbség, hogy a swap nem csökkenti a devizatartalékokat, mert forintért kapunk dollárt. Az USA korábban a Fed révén is kötött több országgal (pl. Kanadával, Svájccal, Mexikóval) ilyen megállapodást.

Fontos dolog, csak másról szól

A magyar sajtóban és a politikusi nyilatkozatokban megjelenő kommentárok mindenesetre akár pozitív (védőpajzs) akár negatív (eladósodás) értelemben a valósnál nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a bejelentésnek. A valóság azonban az, hogy

amennyiben tényleg csak egy swap line felállításáról szól a megállapodás, akkor ez nem hitel, nem vált ki uniós forrást. Arra való, hogy ha itt a válság és nem lenne könnyű devizát szerezni a piacon, mi akkor is tudjunk.

A hitel narratívát Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke kezdte el kihangosítani, amikor a korábbi IMF-mentőcsomagokhoz hasonlította a megállapodást, de a swap line mibenlétéről maga a kormány is félreérthetően kommunikál. Lázár János építési és közlekedési miniszter például hétfő reggel az uniós pénzekkel emlegette egy lapon pénzügyi segítséget, ami ebben a formában megtévesztő. Nincs kizárva, hogy a részleteiben még kidolgozásra váró teljes csomag keretében hitelt is kapunk, de erről egyelőre semmiféle információ nem látott napvilágot. A swap line viszont önmagában nem jelent kölcsönt, akkor lehet értelme használni a dollárban az MNB által lehívható pénzt, ha menet közben lejár valamilyen külföldi hitelünk, amit refinanszírozni szeretnénk anélkül, hogy a devizatartalékhoz nyúlnánk. Ennyiben a swap line olyan, mint egy hitelkeret, csak ez egy devizaváltási keret. Ha hitel is lenne, arról külön kéne megállapodni.

A kormány kommunikációja inkább a védőpajzsról szól. Az biztos, hogy a Fidesz visszatérően alkalmazza propagandaeszközként a megóvásunkat olyan veszélyektől, amelyek létezéséről addig nem is tudtunk. Erre mindenki rengeteg példát tud hozni, nem valószínű, hogy sokak szerint reális lett volna, hogy

• a választások előtt kétszeres-háromszoros gázáremelés következett volna be, de most a kormány kitárgyalta, hogy ne kelljen emelni, vagy hogy
• az óvodásainkon nemváltó műtéteket hajtsanak végre, de a kormány ezt meggátolta.
• Voltak még migránshordás, ukrán titkosszolgálati akciós ijesztgetések is, most pedig a legújabb az, hogy
• a kormány megvéd minket a finanszírozási oldalról érkező támadásoktól, csak eddig nem gondolta senki, hogy ez egy valós veszély lenne.

Mint ahogy nem is az. Gyorsan szögezzük le: hogy a magyar forint éppen elég erős, a devizatartalékaink rendezettek, a finanszírozás stabil (bár elég drága). Vagyis nagy, közvetlen veszélyről nem tudtunk, de azt is hozzátehetjük, minden olyan eszköz (pénzügyi nyelven facilitálás), ami növeli a biztonságérzetünket, természetesen pozitív.

Mivel a megállapodás nekünk fontosabb, mint az Egyesült Államoknak, mondhatjuk, hogy ez segítség Magyarországnak (vagy a Fidesznek a választás előtt), de persze nem ingyenes. A két fél odaadja és később visszaveszi a másiknak a saját devizáját, de mivel a forintnak magasabb az alapkamata, mint a dollár vagy az eurókamat, mi fizetünk azért, hogy cserélgetünk. Válságok idején ez egy fontos eszköz, de nem ajándék, legfeljebb annyiban, hogy stabilizálja a forint árfolyamát. Argentínában is fontos volt, mert amikor bejelentették, megállította a peso zuhanását. Trump szövetségese, a Javier Milei pedig később meg is nyerte a választást.

Jegybankok szokták kitárgyalni, de az MNB-t ki sem vitték

A magyar gazdaság és a pénzügyi rendszer döntéshozói közül páran valóban ott jártak Washingtonban, de úgy tudjuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank képviselői nem voltak ott.

Így a jegybank, amelynek kompetenciája lenne egy ilyen megállapodás, maga is amolyan hírolvasóként értesült a csomagról.

Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a megállapodás több száz oldalas dokumentációja már el is készült. Egyelőre ez csak egy politikai szándék, amit – ha van rá igény – majd a szakemberek alsóbb szinten részletesen kidolgoznak. Az viszont biztos, hogy azonnal megsegítheti a választás előtt a baráti argentin, vagy magyar indulót.

A kommunikációban olyan kifejezéseket hallhattunk, hogy „financial shield”, vagyis pénzügyi védőpajzs, illetve a sajtóban megjelent a már említett „swap line” kamatcserevonal, vagyis egy olyan forint-dollár csere, amely dollár likviditást, felhasználható pénzt biztosít Magyarországnak. Ennek akkor van jelentősége, ha ég a ház, például dollárban kell egy adósságot törleszteni, de nehéz lenne dollárt venni.

Olyankor lenne jelentősége, ami jobb, ha nem jön

A nyilatkozatokban a „védelmi vonal” megfogalmazás is megjelent, Zsiday Viktor elemző, Hold Alapkezelő Citadella Alapjának portfoliomenedzsere írt arról elemzést a blogján, hogy ebben milyen túlzások lelhetők fel. Zsiday azt írja, „ilyen segítségnek csak végveszélyben / nagy válságban van jelentősége. Szerencsére idehaza ez a helyzet jelenleg nem áll fenn”. Arra is figyelmeztetett, hogy súlyos hiba lenne emiatt „magasabb fokozatra kapcsolni az osztogatást”. Szerinte nem érthető Orbán Viktor részéről az a mondás, miszerint „el lehet felejteni”, hogy „a magyar gazdaságot finanszírozási oldalról lehet fojtogatni”, ugyanis Magyarországon a finanszírozási oldalt a kötvénypiaci hozamok határozzák meg. Vagyis az, hogy milyen kamat mellett kap hitelt az ország, ami elsősorban az állam megítélésétől függ. Nálunk ez most nem túl kedvező, mint Zsiday is kiemelte, Magyarország 6-7 százalékon finanszírozza magát, szemben a cseh, horvát vagy szlovák 3-4 százalékkal.

Természetesen, ha túlzóak is a megfogalmazások a kormányzati sikerpropagandában, abban azért van valami, hogy ha a spekulánsok támadni akarnák a forintot vagy általában Magyarországot, akkor ettől elmehetne a kedvük az akciótól, mert látnák, hogy a kormánynak lesz egy további védekezési eszköze. Feltéve persze, hogy valóban létrejön a megállapodás. Ez nagyjából tehát igaz, csak egy ehhez hasonló eszköz reklámozása egyúttal kicsit érthetetlen felhívás is keringőre.

Ilyen megállapodásokat jobban előkészítve szoktak kötni, és nem is úgy, hogy közben magunkra irányítjuk a pénzügyi világ figyelmét. Különösen szerencsétlen volt az az argentin párhuzam, amely a folyamatosan csődben levő, devizáját állandóan leértékelő rossz tanulóval hasonlít bennünket össze. Ám mivel Argentína most kapott hasonlót, természetesen óhatatlanul felmerült a példa. Mint a Reuters cikke írja, Argentína esetében nagyon fontos hangsúlyozni, hogy ott is Scott Bessent nyilatkozott amerikai részről, de a szerződő fél a BCRA argentin jegybank volt.

Ha egy ilyen megállapodás majd valóban megszületik, az magyar oldalról önmagában jó: soha sem árt, ha több védekezésre alkalmas fegyver van az asztalon. De az argentin párhuzam azért senkinek nem volt öröm.

A Telexnek nyilatkozó szakemberek pontosan nem tudják, miről szól a swap line megállapodás, mekkora az összeg, milyen egyedi paraméterei lehetnek majd, mert ez mindig egyedi. A forint egyre erősebb, de hivatalos közlemény hiányában egyelőre zavaros, hogy mi a tartalom. Maga a devizaváltási lehetőség amúgy normál körülmények között nem szokta nagy bejelentések tárgyát képezni, hiszen amolyan intervenciós eszközről van szó. Például ha az MNB védi a forint árfolyamát és beavatkozik, arról vagy egyáltalán nem kommunikál, vagy legfeljebb utólag.

A Lehman Brothers 2008 szeptemberi összeomlását követő pénzügyi válság idején például a finanszírozási piacok kiszáradtak. Ilyen körülmények között az euróövezeti bankok számára nehézzé vált amerikai dollárhoz jutni, ezen akkor swap line megállapodások segítettek. Most ilyen veszély nem látható, de erős alapokkal rendelkező házat sem a földrengés alatt érdemes építeni.