David Szalay Flesh című regényét a New York Times pár napja beválasztotta az idei év 100 legfontosabb megjelenése közé. A lap elsősorban az Amerikai psycho rajongóinak figyelmébe ajánlja a kötetet. A szerző viszont még mindig nem tudta teljesen feldolgozni, hogy Booker-díjat kapott, mondta az 1749-nek. Az interjúban Szalay úgy fogalmazott, tartalmát tekintve a Flesh nem tipikus Booker-díjas regény. A kötet inspirációi között Shakespeare-t és Michel Houellebecq műveit említette. Azt mondta, azért a kelet–nyugati gazdasági migrációról írt, mert ma ez az európai élet egyik legfontosabb aspektusa. És hozzátette, hogy egy londoni szemszögéből nézve Kelet-Európa rettentő homályos és rejtélyes helynek számít. „Ezenkívül – mondta –, olyan könyvet akartam írni, amely az életet elsősorban fizikai élménynek tekinti.”
Az érzelmek tulajdonképpen kifejezhetetlenek
A regény nyelvezete kapcsán, amiről a fordító, Barabás András korábban azt mondta a Telexnek, annyira szikár, hogy az amerikai minimalisták hozzá képest szószátyárnak tekinthetők, Szalay úgy fogalmazott, azért ennyire sok a könyvben a tőmondat, mert az érzelmek és a motivációk „végső soron kifejezhetetlenek”. Hozzátette, hogy amikor elkezd írni valamiről, lényeges neki, hogy legyen benne valami bizonytalan. „Ha biztos vagyok benne, akkor nem látom értelmét, hogy írjak róla” – mondta, és említette azt is, hogy a dráma következményei emberi szempontból szerinte érdekesebbek, mint maga az esemény.
Azzal kapcsolatban, hogy a férfiasság lenne a könyv legfontosabb témája, úgy fogalmazott, ez tényleg érdekes, a fő kérdés azonban számára „valami olyasmi volt, hogy mit jelent élni. Van egyáltalán értelme?”
A Flesh magyarul Test címmel, 2026 második felében, a Libri Kiadó gondozásában jelenik meg. A mások mellett Arthur Koestler, George Orwell és Virginia Woolf szövegeit magyarító Barabás András készíti a fordítást. „Azt hiszem, önöknek különleges olvasmány lesz a Flesh – írta a Telexnek David Szalay. – A regény főszereplője magyar, a cselekmény egy része Magyarországon játszódik, a magyar barátaimnak pedig, akik már olvasták angolul, kimondottan tetszett a szöveg. Szóval abban bízom, a kötet megtalálja az utat a magyar olvasókhoz.”
