A kegyes oroszlán nem falja fel a nyavalyás férgecske egeret a mesében, amit Orbán idézhetett Putyinnak
A Bloomberg kedden nyilvánosságra hozott információi szerint Orbán Viktor miniszterelnök még októberben beszélt telefonon Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, és arról biztosította, hogy kész bármit megtenni a támogatására.
Orbán a Bloomberg szerint egy mesét is megemlített, egy olyan történetet, amiben egy egér segít egy oroszlánnak. A leirat szerint a mesén mindketten nevettek.
Bár nem tudni, hogy Orbán pontosan melyik változatára gondolhatott, a mese nagyon nagy valószínűséggel Ezópusz (vagy többféle változatban: Aiszóposz, Ezópus, Aesopus) egyik fabulája, azaz tanulságokkal ellátott szimbolikus meséje, állatokkal.
Ahogy a legtöbb fabula, az oroszlán és egér története meglehetősen rövid, és csak pár mondatból áll. A lényege tényleg ennyi: az oroszlán meg akar enni egy egeret, de az egér tiltakozik, mondván, hogy ő túl szánalmas ahhoz, hogy a nagy ragadozó elfogyassza. Az oroszlán elengedi, majd az állat csapdába esik. A megszánt egér az, ami kiszabadítja.
1536-ban a mese megjelent Pesti Gábriel fordításában, és így hangzik az a pár mondat:
„Mikoron az oroszlán hévségnek és futásnak miatta meg fárradott volna, egy zöld fa árnékába nyugoszik vala. Az egerek hogy hátán által futnának, fel serkene, a sok kezzil egyet meg kapa bennek. Ez szegén fogoly kezde könyergeni, hogy ő méltatlan volna, kire az oroszlánnak meg kellene haragodni. Az oroszlán is gondolá magába, hogy semmi dicséret nem volna benne, ha illyen kis férget meg ölne, el bocsátá azért. És nem sok idével annak utána, mikor az oroszlán az hegyeken járna, a tőrbe esék, ordítani foga. És midőn olyan nyomorúan kiáltana, meg hallá az egér, meg ösmeré szavát, oda futa, és a tőr kötelét el rágá, és az oroszlánt meg szabadítá.”
Pesti szerint az értelme a fabulának az, hogy
„Jó az kegyelmesség, mert vele az segétség,
Mint itt a kicsinség lött nagynak menetség,
Mikor az ellenség jelen volt mint inség.”
Heltai Gáspár – német verziók alapján – szintén feldolgozta a fabulákat, az ő fordításában az egér már jóval erősebb szavakat használ arra, hogy a saját szánalmasságát leírja az őt megenni készülő Oroszországnak állatnak:
„Kérlek, megbocsássad vétkeinket, mert bizony csak nyavalyás férgecskék vagyunk mi.”
Az oroszlán pedig aztán ezt a gondolatmenetet tükrözi vissza akkor, amikor a lelkiismeretére hallgat, és inkább nem eszi meg Magyarországot az egeret:
„Micsoda állat ez? Szegény és nyavalyás kis féreg.”
Jean de La Fontaine is feldolgozta a történetet, igaz, nála az egérből patkány lett, a rágcsáló pedig igazából nem mond semmit az oroszlánnak, hogy meggyőzze azt, a fordulat a ragadozóban játszódik le, mutatom:
„Egy szeleburdi Patkány a földből bújva ki,
Oroszlának fut körme közé, de mily szerencse:
az állatok királya, hogy megmutassa, ki,
a szepegőt ezúttal útjára eresztette.”
Mint a fabuláknak általában, rengeteg változata létezik az oroszlán és az egér történetének. Magyarországon 1954-ben Lev Tolsztoj változatában is megjelent nyomtatásban, bár ott nemigen van szó szánalomról, és a történet is megengedőbb minden szereplővel. Ebben az egér nem az önostorozáshoz fordul, hanem tesz egy ígéretet:
„Ha te eleresztesz, jót cselekszem veled.”
