Ellógás a gyerekek mellől, testvéri ötletelés, az életközepi válság elcsendesítése vagy éppen a generációs hang felerősítése. Ezek mind-mind életre hívhatnak Magyarországon egy mikrokiadót.
De vajon milyen üzleti modell szerint tud életben maradni egy másod- vagy harmadállásban indított, a hazai olvasókkal nem ritkán a világirodalom sztárjait vagy az itthoni líra és próza tehetségeit megismertető vállalkozás? Miért fontosak a mikrokiadóknak a saját webshopok, milyen pályázatok kínálnak lehetőséget nekik, és miért éri meg az autóban alvás és a gipszkartonozás?
Ebben a cikkben olyan a céltudatos álmodozókkal beszéltünk, akiknek néha kávézók az irodájuk, akik kitanulták, hogy a postákon mikor a legrövidebbek a sorok, és akik addig nem nyugszanak, amíg fel nem teszik végre a polcukra a kedvenc könyvüket – magyarul is.
Mikrokiadók reneszánsza
A VisualCapitalist grafikája szerint 2022-ben az Egyesült Államokban közel 3,3 millió új cím közül válogathattak az olvasók. Ez Japán évi könyvtermésének a háromszorosa. Az amerikai választék az európai éllovas német könyvpiac (277 000 cím) volumenénél több mint tízszer nagyobb, az abban az évben Magyarországon megjelent 17 776 címnek pedig csaknem a kétszázszorosa.
Nemrég a hazai könyvpiac elmúlt 15 évéről készítettünk összeállítást, és akkor Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnöke két aktuális trendre hívta fel a figyelmünket.
Egyrészt évről évre koncentráltabbá válik idehaza a könyvkiadás, vagyis egyre kevesebb kiadó realizálja az összforgalom legnagyobb hányadát, másfelől viszont a könyvkiadással foglalkozó vállalkozások száma az utóbbi években gyarapodott.
Ezúttal az izgalmas portfóliót építő, az elmúlt években a piacra lépő szereplőkre voltunk kíváncsiak, szétnéztünk tehát a mikrokiadók között. Nyolc kiadónak küldtük el a kérdéseinket, hatan válaszoltak nekünk. Persze beszédes az is, hogy az egyik kiadó vezetője időhiány miatt nem vállalta a válaszadást, egy másik kiadó képviselői pedig amiatt maradtak ki az összeállításból, mert mint írták, nem szeretnék elhamarkodottan levonni a működésükkel kapcsolatos következtetéseket.
A lóti-futi vezérigazgató
„Néha az az érzésem, hogy nem is könyvkiadó vagyok, csak könyvkiadósdit játszom. Amikor beütött nálam a midlife crisis, ahelyett hogy lízingeltem volna egy Ferrarit, alapítottam egy könyvkiadót, és amíg elfoglalom magam, addig sem terít le a depresszió… De arra nem jöttem még rá, miből élnek a kiadók” – meséli az & (ejtsd: ampersand) alapítója, Kiss Barnabás.
A első könyvük 2021-ben jelent meg. Kiss még katás vállalkozóként adta ki Victor Klemperer LTI – A Harmadik birodalom nyelvének új, javított és jegyzetekkel ellátott változatát. Ez egy eredetileg 1947-es félig napló, félig nyelvészeti témájú könyv, a nácik nyelvi manipulációiról és torzításairól szól, illetve arról, hogy miként használja ezeket a mindent leuraló állami propagandagépezet. Mindez jól rezonált a közönséggel, és hamar ki kellett hozni még két kiadásban, mondta Kiss.
„Amikor elkezdtem, volt mellette egy 8 órás és egy 4 órás főállásom grafikusként – szerencsére otthoni meló. Plusz ide-oda bedolgozgattam könyvkiadóknak tipográfusként, szerkesztőként, tördelőként. Majd beleszakadtam, de fiatal voltam és kellett nyomdára a pénz. Aztán nyilván ezt nem lehetett sokáig bírni, így most minimálbérért félállásban a kiadónak dolgozom mint vezérigazgató-lóti-futi, és megtartottam a 4 órás állást, mert valamiből élni is kell.”
Az & „irodája” a Puskin kávézóban található, és bár természetesen dolgoznak a kiadónak fordítók, szerkesztők, korrektorok és van könyvelőjük is, amit csak tud, „amolyan svájci bicskaként” még mindig Kiss csinál. A pályája újságíróként indult, aztán kitanulta a tipográfiát, majd a Typotexhez került, ahol külsősként borítókat tervezett, tördelt és szerkesztett is. „És hát, ha az ember, már betette a lábát egy kiadóba, akkor nem is kérdés, hogy elkezdi bombázni a szerkesztőséget ötletekkel, hogy miket kéne kiadni. A Typotexnek azonban kialakult portfóliója volt, kiszámolt és beosztott büdzsével, ezért nem csoda, hogy nem a várt lelkesedéssel csaptak le az ötleteimre. Sőt. Egy-két ötletet aztán nem is tudtam elengedni, és ezek végül nálunk meg is jelentek – például Leonora Carrington könyvei.”
Az & kiadta azóta Tolsztoj és Gandhi levelezését, Bak Róbert kollégánk verseit, a Firewater nevű etnopunk zenekar frontemberének szubtrópusi hard-boiled krimijét, valamint Ziemowit Szczerek és Jónás Tamás műveit. „Igazából egy életen át tartó álmodozás alatt felgyűlt címek és az el nem engedett ötletek adják a portfólió gerincét, és ezen könyvek műfaja, témája, stílusa és hangvétele egészen változatos. És ez a sokféleség, ismerve a terveket, csak fokozódni fog” – mondta Kiss. Majd hozzáteszi, hogy a jövőben sem tervez, mondjuk, szamojéd sci-fikre specializálódni, még ha jóval egyszerűbb lenne is úgy az élet.
Ha az első könyvre megvan ugyanis a közönség, sanszos, hogy a többi hasonlóra is vevők lesznek ugyanők.
„Az volt a »nagy üzleti tervem«, hogy ha engem átlagos olvasóként érdekel egy könyv, akkor kizárt, hogy ne érdekelne még legalább ezer másik embert. És ha megtalálnám ezt az ezer embert, akkor talpon lehetne maradni. Akkor az egyik könyv eltartja a következőt, szerencsés esetben a következő kettőt, és így tovább. A kihívás ebben az, hogy mivel szinte minden könyvünk teljesen más, így nagyjából minden címhez új olvasókat kell találni” – mondta.
A hamarosan érkező újdonságaik közül Michela Carter Leonora Carrington és Max Ernst kapcsolatáról szóló regényét, Amy Hempel és Fenyvesi Orsolya könyveit emeli ki.
Energia, vízió és elhivatottság
A válaszadók közül Kisshez hasonlóan senkinek sem főállás a könyvkiadás, inkább szenvedély, vagy ahogy a Két Hold társalapítója, Fenyvesi Orsolya fogalmazott, „hobbi, Netflix és chill helyett”. Többen azt mesélték, hogy tulajdonképpen egyetlen könyvet szerettek volna megjelentetni, de szerencsénkre a lelkesedésük még mindig kitart.
A 2021 májusa óta működő Sonora társalapítója, Miklós Laura latin-amerikai irodalmat tanult, és máig napi szinten ezzel foglalkozik. „A projekt eredetileg egy testvéri ötletelésből született, ki akartam adni egy könyvet, a testvérem, Martin pedig gondolkozni kezdett a projekt vizuális részén. Sajnos senki nem szólt időben, hogy egy könyv nem könyv.” Jelenleg hárman dolgoznak a kiadónál, másod-, illetve harmadállásban.
A Sonorára Miklós oázisként gondol, ahol sok munkával a kedvezőtlen körülmények ellenére egy olyan buborékot hoztak létre, amiben garantált minőségű és színvonalú könyvek jelenhetnek meg. „A külföldi kiadókkal folytatott interjúim során nagyon tetszett a mikrokiadók formációjában az a szempont, hogy a »könyves láncon« belül kifejezetten figyelünk a többi »szemre«, és ez a személyes figyelem ad valami pluszt ahhoz is, amit aztán termékként kiadunk a kezünkből, majd a boltokba vagy közvetlenül az olvasókhoz kerül, megannyi közvetítőn keresztül” – mondta a Telexnek.
Az utóbbi időben kiemelkedő ügynökségek is felfigyeltek a Sonorára: a bővülő katalógusuk és a képviselt szerzőik alapján segítenek nekik megtalálni azokat a műveket, amik illeszkednek a profiljukhoz, és szélesíthetik az olvasóközönségüket. „Sokáig kézilabdáztam, irányító voltam, ezért egészen gyorsan és jól fel kellett tudnom mérni, ki milyen figurákhoz és helyzetekhez passzol, ezért a tudásért könyvkiadóként is nagyon hálás vagyok. Aztán a gyakorlattal jöttek olyanok, mint az adózási ismeretek és a könyvelői nyelv megértése, podcast hangvágások, vagy a legkedvesebb belvárosi posták listázása.
Mind furcsa tudásnak tűnik ahhoz képest, hogy csak jó könyveket akartam olvasni. De minden járulékos tudás a legjobb, ami történhet velem nap mint nap.”
A legkedvesebb idei megjelenés számára Roberto Bolaño verseskötete (amelyből itt közöltünk egy részletet). A romantikus kutyák „olvasásakor megtapasztalható energia, vízió és elhivatottság úgy tud életszagú lenni, hogy közben esztétikailag is kifejezetten izgalmas. A szerző versei egyrészt lebontják a költészettel kapcsolatos tévhiteket, ezeket a verseket olvasni felszabadító élmény a köztudatban élő előítéletek után; másrészt belépőt jelentenek a magyarul már régóta olvasható regényekhez: szerintem a versek után értjük meg igazán, hogyan működnek sejtszinten az egyik legkiemelkedőbb világirodalmi szerző művei.”
Kell hozzá egy adag őrület
„Minimum húsz évre elegendő tervünk van, de gazdaságilag nagyjából három évre látunk előre” – mondja a 2017 óta létező Csirimojó társalapítója, Peťovská Flóra. A munka oroszlánrészét ketten végzik Farkas Zsolttal, és nonprofit egyesületként működnek. Mindketten az ELTE bölcsészkarára jártak, Farkas vágóként, Peťovská programszervezőként, műfordítóként és nyelvtanárként is dolgozott, dolgozik. A Csirimojó pedig nemcsak Közép- és Kelet-Európa legvagányabb kortárs, illusztrált könyveit hozza el a magyar olvasóknak, de tartanak illusztrációs és kézműves workshopokat, irodalomterápiás foglalkozásokat, szerveznek kiállításokat és gyerekkoncerteket, márciusban pedig a XIII. kerületben megnyílt a Csirimojó Könyvesbolt és Kultúrtér, a saját üzletük.
„Néha minket is meglep, hogy mennyi kitartás, kreativitás, alkalmazkodás és önfeláldozás szükséges a Csirimojó fenntartásához. Hogy mennyi probléma adódhat, és mennyi mindenre vagyunk képesek megoldást találni. Hogy hány feladatkörben kell helytállnunk, és hány szerepkört kell váltogatnunk akár naponta többször. Aludtunk már kocsiban, vártunk hajnalban termelői piacokon, hogy asztalt kapjunk, takarítottunk napokon keresztül csempét, gipszkartonoztunk, költöztettünk raktárt a harmadik emeletre, pakoltunk ki ketten kézi erővel 12 raklap könyvet…
Kell hozzá egy adag őrület, de nem cserélnénk”
– írta Peťovská.
Gyerekkönyvekkel kezdték, majd nyitottak a képregény, a szépirodalom és a felnőtt képeskönyvek felé. Jelenleg csehből, lengyelből, szlovákból és ukránból fordítanak, de hamarosan révbe érnek az első, saját fejlesztésű köteteik, és kacsingatnak más nyelvek felé.
Online és regionális fesztiválokon tájékozódnak, megvannak persze a kedvenc kiadóik, illusztrátoraik és ügynökeik, de a kapcsolati hálójuknak köszönhetően egyre több konkrét ajánlattal keresik meg őket.
Mint megtudjuk Peťovskától, a magyar pályázati rendszer teljesen használhatatlan és kiszámíthatatlan, kifejezetten nem kedvez a kis kiadóknak. Ők ezért külföldi fordítástámogatási pályázatokon indulnak, ezek nélkül nagyon nehéz lenne működniük. Azt is hozzáteszi, hogy nekik elsősorban a minőség számít, nem a vélt eladhatóság. Az idei megjelenéseik közül a szorongást és a pánikbetegséget egy fiatal lány történetén keresztül bemutató Tiszta őrület című képregény számukra a legkedvesebb.
Az északi irodalom szigete idehaza
„Egy valamire való üzletember a fejét csóválná, rosszabb esetben térdét csapkodva nevetne a gazdasági modellünkön, mert a lehetőségeinken túlmenően törekszünk tisztességesen megfizetni minden közreműködőt, magunkat leszámítva – írta a Telexnek az Ø társalapítója, Veress Kata. – A soron következő kötet fedezetét az előzők bevételéből és fordítástámogatásokból igyekszünk előteremteni. Utóbbiak tekintetében a skandináv országok nagyon gálánsak; nélkülük nagyjából működésképtelenek lennénk, ezért különösen fájdalmas, ha valamelyik kötetet nem támogatják. Sok évre tervezünk, de könyvről könyvre élünk.” A 2022 óta működő kiadót ketten viszik, Kata és a férje, Veress Dávid, de mindketten négy-öt dolgot csinálnak mellette.
Veress Kata úgy fogalmaz, inkább drága hobbi ez főállás helyett.
Skandinavisztika (norvég, izlandi) és egyéb (filmtörténet, vallástudomány, elméleti nyelvészet, fordító-tolmács, német) szakokat végzett bölcsészek, bár Veress Kata elmerült a Lean szolgáltatásfejlesztés világában is, így van némi közgazdaságtani és projektmenedzsmentes hátterük. Dávid ötlete nyomán, a Skandináv Ház Alapítvány szárnyai alatt 2017-ben alapították az Észak folyóiratot. „Itt gyakorolhattuk a kiadósdit, ennek nyomán pedig azt gondoltuk, mindent tudunk, ami a könyvkiadáshoz kell. Menet közben persze kiderült, hogy bőven van még mit tanulnunk, de édes tudatlanságunkban legalább a kezdeti lendület megmaradt” – meséli Veress Kata.
Az Ø (ejtése: ő, ami dánul szigetet jelent) északi irodalmat ad ki magyar fordításban. Ahogy folyóiratként, úgy könyvkiadóként is szeretnék lefedni az egész északot, vagyis Dániát, Észtországot, Feröert, Finnországot, Grönlandot, Izlandot, Norvégiát és Svédországot.
Próza- és verskötetek mellett egy gyerekkönyv, illetve szórakoztató irodalom jelent meg eddig náluk, de szemeznek a tudományos, értékes ismeretterjesztő kiadványokkal, valamint az Északkal kapcsolatos magyar művekkel is.
Amikor egy, a kiadóval kapcsolatos sztori felidézésére kérem, Veress Kata egy tragikomikus történetet idéz fel: „Három napig nem aludtunk, hogy az utolsó pillanatban nyomdába tudjuk adni az egyébként rettentő szórakoztató Rajtakopót – amit Johan Harstad írt, és én fordítottam –, mert feltétlenül ki akartuk hozni egy külföldi könyvvásárra. Miután nyomatékosítottuk a helyzet súlyosságát, a nyomda nagyon jó fej módon rögtön munkának látott. Szerencsésen kézhez kapva a könyveket, rögtön autóba pattantunk, utaztunk öt órát, majd három napig kókadoztunk a fesztiválon, ami alatt egy darabot sikerült eladnunk belőle. Tanulságos volt.”
A legkedvesebb idei megjelenés náluk a feröeri Kim Simonsen Egy csepp tengervíz biológiai összetétele olyan, mint a véremé című verseskötete, ami „instant klasszikus” lett Feröeren, 2024-ben az Északi Tanács Irodalmi Díjára is jelölték, magyarul pedig Veress Kata fordításában olvasható. Simonsen közvetlenül az apja halála után írta a verseket, és a gyászmunkát, illetve a természeti képeket különösen finoman szövik össze a szövegek.
Szembemenni a szabályokkal
A két gyerekkori barátnő által alapított Két Hold Kiadó olyan alkotókat keres, akiket a játékosság, a költőiség és a felszabadult képzelet hívószavai kapcsolnak össze. Bálint Olja és Fenyvesi Orsolya 2024 nyarán lógtak el egy közös balatoni nyaralás alatt a gyerekeik mellől, hogy egy helyi ügyvédnél megalapítsák a céget, majd november elején bemutassák az első két kiadványukat.
„A cégalapításnál kiderült, hogy kft. és bt. is létezik már Két Hold néven, több verzióban is. Csodálkoztam, hát mégis tele van az ország a fantázia megszállottjaival? Aztán rájöttünk, hogy ők hold alatt a terület-mértékegységet érthették, mert ezek mezőgazdasági cégek voltak. Az ügyvéd többedszeri firtató kérdésére végül előálltunk azzal, hogy akkor fordítsuk ki, legyen a cégnév Egy Holdak Kft., mekkora poén. Mire az ügyvéd fújtatva visszaírt: »Komolyan gondolják, hogy szembemennek a magyar nyelvtan szabályaival?« Ez máris az ismerős Magyarország volt. Szembementünk, bizony.”
Fenyvesi tíz éve a Babilon Kiadónál szerkeszt, fordít, intézi a külföldi jogokat, egy ideig a nyomdákkal is ő tartotta a kapcsolatot. Emellett ír (hamarosan az említett &-nál érkezik az új kötete), szerkeszt, korábban a kurátori munkába és a dokumentumfilm-producerkedésbe is belekóstolt. Bálint angol szakos bölcsész, jó pár évig középiskolában tanított, nemrég pedig elvégezte a könyvmenedzsmentképzést. Ő hozta a törzstőkét, és Fenyvesi megfogalmazása szerint
„ő a precíz, a szorgalmas, a biztos háttér – már gimiben is az ő órai jegyzeteiből tanultam”.
A Két Hold művészi igénnyel illusztrált képeskönyveket készít gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, jelenleg négy kiadványuk kapható. „Egészen egyszerűen úgy tudunk működni, hogy ha befolyt elég pénz az eladásokból, akkor tudunk kiadni új címet. Sajnos, ez ilyen kevés címmel, pénz nélkül, főállás mellett keservesen lassú folyamat, egyelőre nem is tudunk most tervezni, pedig lenne hova kapnunk” – mondta Fenyvesi.
Az idei megjelenéseik közül Korcsog Réka Álmodom a világom című silent bookjára a legbüszkébbek, amely szavak nélkül meséli el egy délutáni álom történetét.
A felforgatás vágya tartja életben a művészetet
A Leányvállalat harmincas, vidéken felnőtt, „Bel-Budapesten” boldogulni próbáló karakterek, köztük nem fehér, és LMBTQ+-főhősök vicces vagy éppen megható történeteit jelenteti meg. Kiadványaik a fiatal felnőttek kimondott és kimondatlan kérdéseire keresnek válaszokat. Az alapító Molnár Geraldine-nak az alkotással és az építéssel kapcsolatos örömöt adta vissza a kiadó. „Meggyőződésem, hogy a szavak és képek erejét csak félelem nélkül érdemes használni, mert a művészetet nem a tradíció követése, hanem a felforgatás vágya tartja életben.”
A kiadó 2023 októberében, három kötettel mutatkozott be a Margó Irodalmi Fesztiválon. Molnár esztétika szakon végzett, de tanult magyar irodalmat és művészettörténetet is. Több mint tíz év kulturális menedzsment és projektmenedzsment tapasztalattal a háta mögött indította el saját vállalkozását. „Én vagyok az egyetlen állandó munkatárs, és én is egy másik állás mellett csinálom. De amennyire a büdzsé engedi, semmi nem barkács: grafikus, könyvelő, szerkesztő, webfejlesztő, fotós, jogász, fulfillment partner és retail partnerek segítségével működik csak a dolog.
Az pedig alapelvem, hogy a lehető legnagyobb autonómiát biztosítom a szerzőknek és művészeti vezetőknek” – mondta.
Az idei megjelenéseik közül az Anyaföld íze a számban című novella-antológiát emeli ki: „A Budapest Pride művészeti vezetésével, a 30. születésnapjukra megvalósult kötet éppen akkor jelent meg, amikor a kormány betiltotta a felvonulást. Ebben a kontextusban különösen jelentéses volt számomra, hogy a saját eszközeimmel kifejezzem a mellettük állásomat.”
A Leányvállalatnak több kisebb, 300-600 példányos utánnyomással jelennek meg a könyvei, mert mint Molnár elmondta, annál sokkal lassabban térül meg egy befektetés, hogy több millió forintok álljanak a raktárban. Ez persze egy ördögi kör, mert az alacsony példányszámban nyomtatás megemeli az egységárat és ezzel elolvasztja a profitot. A számok tekintetében jellemzően kísérleteznek a többiek is. Általában 500 és 1500 példány közé lövik be az első nyomásokat.
Hogy tehetünk jót a mikrokiadókkal?
A mikrokiadók munkájának a nagyokhoz hasonlóan lényeges része a marketing. Kiss Barnabás hasonlata szerint, aki megspórolja ezt, „egy kicsit olyan, mint az apa, aki imádja megcsinálni a gyereket, de óvodába vinni már nincs ideje”. Az & leginkább a Facebookon kommunikál, de ott vannak a moly.hu-n, az Instagramon és a TikTokon is. A Leányvállalat főként az Instagramon van jelen, a Csirimojónak van YouTube-csatornája is, a Két Holddal a Facebookon és az Instagramon találkozhatunk, a Sonorától kaphatunk hírleveleket, az Ø kiadványairól pedig a közösségi médián kívül a Skandináv Ház hírleveléből, valamint bookstagramerek/bookfluencerek ajánlásaiból értesülhetünk.
Mindegyik válaszadó kiemelte, mennyire fontosak nekik a saját webshopok. „Tudom, hogy kényelmes a nagy bolthálózatokban és a nagyszerű élményt nyújtó webshopjaikban beszerezni a könyveket, de azt jó, ha tudják a vásárlók, hogy az onnan származó bevétel maximum cashflow-nak jó, semmi profit nem marad nálunk utána” – hangsúlyozta Molnár Geraldine. „Az lenne a legjobb, ha mindenki a webshopunkban, vagy a kisebb viszonteladóinknál vásárolna, mert így tudunk mi is életben maradni, meg ez a szuper kis ökoszisztéma is, amire szerintem sokunknak szüksége van a mentális egészségünk megőrzése érdekében.”
A mikrokiadók helyzete a könyvek árkötöttségéről szóló törvénytervezet 2024. márciusi elfogadása óta még nehezebb. Ahogy a tavalyi cikkünkben is írtuk, a könyvek fogyasztói árát a kiadónak vagy a könyvet elsőként behozó importőrnek kell megállapítania, azt a megjelenéstől legalább 365 napig tartani kell, és ahhoz képest legfeljebb 10 százalék kedvezményt lehet adni.
Kiss Barnabás szerint „a webshop a tavalyi árkötöttség törvény meghozatala óta tulajdonképpen tetszhalottá vált, mivel az egyetlen versenyelőnyüktől fosztotta meg a kiadókat: az árengedménytől, mert még mindig jobb 30 százalékos kedvezménnyel adni valamit, mint 55 százalékot átengedni a nagykereknek. Nem is értem, hogy lehet, hogy amit a saját pénzemből és energiámból állítottam elő, nem adhatom annyiért, amennyiért jónak látom. Mindenesetre tízből kilenc ember a kedvezmény miatt vásárolt a webshopban, ezek után viszont maradt az az egy, aki eddig is azért jött, mert tudta, hogy ezzel tesz jót a kiadónak.”
A vásárló úgy tudja tehát leginkább támogatni a mikrokiadók küldetését, ha közvetlenül tőlük vásárol. Erre november 29-én, a Dugattyúsban is lesz lehetőség, ott rendezik ugyanis a Mikrokiadók karácsonyi könyvvásárát, ahol jelen lesznek az általunk megszólaltatott szereplők és kiadványaik.
Leonora Carrington-szőttes és Krasznahorkai-képregény
Azt is megkérdeztem a kiadók képviselőitől, kit választanának, ha a világirodalomból bárkit – élőt és holtat is – megkérhetnétek, hogy írja meg a kiadó történetét. Molnár Geraldine házon belül talált szerzőt. Ő Benedek Ágota kelet-európai, posztszocialista, humorán keresztül szeretné látni a Leányvállalat történetét. A Csirimojó egy groteszk képregényt szeretne rendelni, amelyet Krasznahorkai ír, az illusztrációkat pedig Dániel András készíti. Veress Kata számára pedig egy Henrik Ibsen által írt abszurd dráma lenne érdekes.
„Nehéz kérdés – kezdi Miklós Laura. – Bolaño biztosan funky kisregényt írna a Sonoráról, Joseph Roth vagy Kafka elbeszélései biztosan pusztítóan szórakoztatóak lennének, de Nabokov kommentált kisregényének cinizmusát is kibírnám, egye fene.” A Két Hold egy Roald Dahl-regényt kérne a barátságuk és a kiadó történetéből. Kiss Barnabás pedig egyértelműen Leonora Carringtont választaná. „Teljesen rá is bíznám, mit csináljon – felőlem akár szőnyegbe is szőheti. Akármi lenne is, biztos, hogy valami zseniális sülne ki belőle.”
