A határidők összecsúszásával kezdődött. Restellte bevallani a főnökének, hogy elnézte a gyártási tervben szereplő dátumokat, és amúgy is sűrű időszaknak számított ez a nyomdában, nem lehetett elhalasztani a megjelenéseket. Álmatlanság gyötörte, hajnalban, miután felriadt, az ágyában ülve, nappal a konyhaasztalnál gubbasztva dolgozott. Pislogás nélkül meredt a kék fénybe, időnként műkönnyet cseppentett a szemébe. Összecsapott fordítást kapott sok elütéssel, helyesírási hibával, magyartalan mondatokkal, kimaradt bekezdésekkel, amelyek felett elsiklott a fordító figyelme. A korrektúraprogramban vöröslött a szöveg, áthúzások és közbetoldások tarkították. Amikor már negyedik napja futott versenyt önmagával, éjjel tizenegy óra harminckét perckor ráborult a billentyűzetre, és elaludt. Akkor látta az első álmot.
Fáradt volt, kialvatlan, és minden gondolatát a munka töltötte ki, így nem tulajdonított jelentőséget az egésznek. De az álmok azután is megmaradtak, hogy leadta tördelésre a megszerkesztett regényt. A könyv kijött a nyomdából, felkerült a boltok polcaira, megérkeztek az első recenziók, a képek mégsem tágítottak, megállíthatatlanul peregtek mindennap, minden felületes elszenderedés és mély alvás alkalmával.
Másfél hónap után úgy döntött, szakemberhez fordul. Kényelmetlenül fészkelődött a fotelban, szoknyából kikandikáló combja a műbőrhöz tapadt.
‒ Tehát az utóbbi időben álmok gyötrik – kezdte a pszichológus. – Tudna ezekről mesélni?
Nem felelt, csak a táskájában matatott, előhúzott egy jegyzetfüzetet, kinyitotta a kitört részén, majd átnyújtotta a nőnek. A pszichológus elolvasta az első feljegyzést, és ráncba szaladt a homloka. Végigfuttatta mutatóujját a sorokon, és döbbenten lapozott.
‒ Különös. – Újabb oldalt olvasott át. – Még sosem hallottam hasonlóról. Mondja, mióta tart ez?
‒ Nagyjából másfél hónapja.
‒ És akadnak visszatérő álmok is?
‒ Nem, sohasem ismétlődnek.
A pszichológus hümmögött, majd összecsukta a noteszt, és rásimította a tenyerét.
‒ Át kell gondolnom a dolgot. Kérem, hagyja itt a füzetet, és jöjjön vissza holnap öt órakor!
De nem jelent meg másnap. És azután sem. Nem ment be a munkahelyi megbeszélésre, a szomszédok kopogásaira nem nyitott ajtót, és az anyja telefonhívásait sem fogadta. Végül ő jelentette be az eltűnését. Tűzoltók törték fel az ajtaját. A kislámpa még fel volt kapcsolva, a laptop oldalán egy aprócska fénypont világított, jelezve, hogy a gép mindössze alszik. Az egyik tűzoltó óvatosan lenyomta a Space billentyűt, és a monitor felvillant. Felugrott egy Word-dokumentum, valami könyvszerkesztésé, és vadul villogni kezdett a kurzor az utolsó sor végén a hármaspont mögött.
Az ügy felkeltette a sajtó figyelmét, több lap is szemlézte a nyomtalan eltűnés hírét, és keringeni kezdett az arcképe a közösségi médiában. Innen értesült a dologról a pszichológus. Két vendég között a hírcsatornáját pörgette, amikor megpillantotta az ismerős arcról készült fényképet. Beírta a keresőbe a nevet, elolvasta a felugró cikkeket, majd az íróasztalához lépett, kihúzta a felső fiókot, előbányászta a jegyzetfüzetet, és felnyitotta ott, ahol kitört a gerince.
Augusztus 15.: Éjjel elaludtam a billentyűzeten. Különös álmom volt, még sosem tapasztaltam ilyet. Kérdőjel voltam egy Word-doksiban. Sajgott minden tagom a görnyedt tartástól, de képtelen voltam kiegyenesedni. Talán ideje lenne elnéznem arra a gerinctornára, amit anya javasolt.
Lapozott egyet.
Augusztus 23.: Ma egy kis b voltam a libben szóban. Zavart a pocakom, szörnyen kövérnek éreztem magam az i mellett. Nem szabadna nassolnom munka közben.
Átfutotta a másik oldalt.
Augusztus 26.: Ma kurzor voltam, feszülten pattogtam egy pont mögött, hajszolva a következő mondatot. Kimerültem.
[…]
Szeptember 2.: Ma gondolatjel voltam egy párbeszédben. Majd szétfeszültem, hogy összetartsam a mondatrészeket.
Újból lapozott.
Szeptember 17.: Ma szóköz voltam. Belső űr.
[…]
Szeptember 25.: Ma egy felesleges vessző voltam, nem éreztem magam a helyemen.
Az ujja végigszaladt a bejegyzéseken, majd megállapodott az utolsónál.
Október 3.: Ma a hármaspont középső tagja voltam. Megnyugtatott. Mintha a másik kettő átölelne és egyensúlyt adna. Felszabadító volt.
A Telex tárcarovatának célja közelebb vinni az olvasóhoz a kortárs szépirodalmat, hogy az ne csak kisebb példányszámú irodalmi folyóiratokban jelenhessen meg, hanem olvashassa mindenki, aki napi sajtót olvas, ahogyan az 1900-as évek első felében ez még természetes volt. A sorozatban eddig megjelent írások itt találhatók .
