„Donalddd” – duruzsolta Macron Trumpnak a telefonba, az amerikai nemzetbiztonság meg foghatta a fejét
„Évtizedek óta egyetlen amerikai elnök SEM tudta ezt megtenni.” Emlékezetes mondat volt ez a júniusi NATO-csúcs előtt, az amerikai elnökkel már holland kormányfőként is jó viszonyt ápoló Mark Rutte, a katonai szövetség főtitkára hízelgett ezzel a privát szöveges üzenettel Trumpnak az izraeli–iráni tűzszünet tető alá hozása miatt. Az amerikai elnök erre nagy büszkén kitette a közösségi oldalára a főtitkári dicséretet, Rutte pedig utólag az egészet zavarba ejtő apucizások közepette vitte tovább.
Annyi minden történt a világban, hogy az ügynek hamar mellékszálává vált a tény, hogy egy globális méretű szervezet vezetője magánban hízeleg egy szuperhatalom elnökének, aki aztán a csak kettejüknek szánt üzenetet nyilvánosságra is hozza.
Régóta köztudott, hogy Trump az erről konkrétan letiltott elődjeivel ellentétben nem szívbajos, ha a saját mobilját kell használnia, már első ciklusa alatt is több fontos hívását bonyolította saját telefonján, a számát pedig biztosan többen tudják, mint kellene. A külföldi vezetők meg is tanulták, hogy a leghatékonyabban akkor tudnak eljutni Trumpig, ha személyesen őt hívják. Csakhogy a szakértők ebben a szokásban még akkor is rengeteg sebezhetőséget látnak, ha a telefonjait ellátták biztonsági rendszerekkel, miközben a külföldi titkosszolgálatok elégedetten dörzsölhetik a tenyerüket.
Emmanuellllll! Donaldddddd!
Trump már az első ciklusa alatt is meglepte a világ több vezetőjét azzal, hogy a hivatalos állami kommunikációs protokollokat megkerülve megadta saját privát telefonszámát, hívják azon bátran – emlékeztetett a Politico. A lap szerint Trump szeret telefonon üzengetni, csacsogni más vezetőkkel, akik felismerték ennek az informális diplomáciának a jelentőségét. Így a Politico szerint gyakran keresik és smúzolnak vele. Egy, az elnök mobilozási szokásaira rálátó forrás így mesélt erről: „Több vezetővel is beszél jóval többet, mint bárki sejtené. Sok hívás egyedi dolgokról, valódi üzletről szól, de akad informálisabb, személyesebb beszélgetés is.”
A belső körbe sorolható vezetők között, akiknek megadatott a Trumppal való telefonozgatás privilégiuma, ott van Emmanuel Macron francia elnök, Mohammed bin Szalmán szaúdi trónörökös és Keir Starmer brit miniszterelnök is. Ezek a beszélgetések sokszor a Trumptól megszokott laza fogalmazáson és beszédstíluson túl is inkább évődésnek hatnak. A Politicónak megszólaló egyik forrás szerint Macronnal különösen jó a viszonya Trumpnak, ami a hívások során is megjelenik:
„Furcsán szórakoztató volt, Trump azt mondta: »Emmanuellllll«, és nagyon megnyomta az L-t, mire Macron azzal felelt: »Donaldddddd«, és megnyomta a D-t. És ez kábé így ment oda-vissza.”
Macron eleve abba a szűk körbe tartozik, aki már Trump első elnöksége alatt is államfő volt. Így neki hosszabb idő állt rendelkezésére kiépíteni a szoros kapcsolatot, és ez be is jött. Manapság ő az egyik olyan nyugati vezető, aki meg tud fogalmazni az amerikai (kül)politikával élesen szemben álló véleményeket is. Amikor két hete bejelentette, hogy Franciaország önálló államként ismerné el Palesztinát az ENSZ szeptemberi közgyűlésén, Trump tőle szokatlanul elnézően ennyit reagált, Macront fényezve: „Ő egy nagyon jó srác, kedvelem. De ennek a nyilatkozatnak nincs súlya”.
A külföldi vezetők rájöttek, ha személyes szinten jóban vannak Trumppal, annak más téren is lehetnek eredményei. Jó példa az említett hollandiai NATO-csúcs is, ahol Trump meggondolta magát, és már nem a szövetség kiüresítésével fenyegetett, sőt „nagyszerű vezetőknek” nevezte azokat, akikkel beszélni tudott. Újságíróknak is megengedően nyilatkozott Európa biztonságáról, illetve nyitott volt az Ukrajnának szállítandó amerikai fegyverek ügyében – már amíg Európa állja a számlát. Egy európai tisztviselő azt mondta a Politicónak, a „kevesebb súrlódás” annak is köszönhető, hogy több vezető közvetlenebb viszonyban van Trumppal. Ugyanakkor a Rutte-féle kiposztolás figyelmeztetés volt több vezetőnek, hogy a titkosnak tűnő cseteléseiket, beszélgetéseiket Trump bármikor publikálhatja.
Mark Carney kanadai miniszterelnök tavasszal azzal az ígérettel nyerte meg liberális pártjának a választásokat, hogy keményebb lesz Trumppal. Kevin Cramer észak-dakotai republikánus szenátortól ugyanakkor kapott egy olyan jótanácsot, hogy ne keménykedjen, hanem hízelegjen inkább, például egy közvetlen hívással. Ez pedig be is jött, a két vezető viszonya jól is alakult, noha múlt héten a palesztin állam elismerésének kanadai lebegtetése miatt Trump vámokkal fenyegette meg az északi szomszédot.
Keir Starmer brit miniszterelnök februárban, Trump Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel való összeveszése után a WhatsAppon próbálta puhítani a felpaprikázott amerikai elnököt. Nem telefonos, de személyes smúzolás volt az is, amikor Trump informális skóciai utazásán találkoztak. Starmert fegyelmezettnek tartják a munka terén a kollégái, de lazábbnak a magánéletben, és felismerte, hogy ez utóbbit kell előtérbe helyezni, amikor Trumppal kommunikál. Májusban Starmer arról beszélt újságíróknak, hogy az országára kivetendő vámok csökkentéséért egy focimeccs nézése közben csörgött rá az amerikai elnökre.
Maga az amerikai elnök is szokott hívásokat kezdeményezni, a források szerint gyakran keresi Mohamed bin Szalmánt, Starmert, sőt Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnököt is. „Trump elnöknek nagyszerű a kapcsolata a külföldi vezetőkkel, ami miatt jelentősen beelőzte a közelmúltbeli elődjeit a kétoldalú találkozókban, amikből 23 volt fél év alatt” – elemezte Trump diplomáciai sikereit Anna Kelly helyettes sajtótitkár a Politicónak.
Trump egyébként hangüzeneteket is szeret hagyni. Májusban Scott Adams, a Dilbert-képregényeket rajzoló, súlyos rákbeteg művész kapott egy hangüzenetet egy ismerős számról, majd amikor elindította, ez volt az első mondata: „Itt a kedvenc elnököd beszél”. Trump biztosította őt együttérzéséről, miután kiderült, hogy halálos beteg. Nem sokkal később ugyanaz a floridai szám hívta, felvette, és valóban Trump volt a vonal túloldalán, aki megígérte, segíti, amiben tudja.
Biztonság? Minek?
Azonban Trump privát telefonozgatásai biztonsági kockázatokat is rejtenek magukban. Az Atlantic június elején arról írt, hogy Trump a 2024. november 5-i elnökválasztás napja előtt szerzett róla tudomást, hogy magántelefonját lehallgathatják a kínaiak. Az is kiderült időközben, hogy a kampánya emailrendszerét iráni hekkerek törték fel, a kínai hekkerek pedig a Republikánus Nemzeti Bizottság (RNC) rendszerébe hatoltak be.
De így is a saját mobilok meghekkelése volt a legsúlyosabb kockázat. A kampány tisztviselői kapkodva cseréltek telefonokat, sőt váltottak eldobható készülékekre, törölték a régi számaikat, és titkosított csevegőappokon kezdtek kommunikálni, mint amilyen a Signal is. Nem így tett a fő jelöltjük. Donald Trump bízott a bevált, jól ismert iPhone-jában, amivel a környezetével tartotta a kapcsolatot, így továbbra is azt vette igénybe.
Választási győzelme után erre a telefonjára érkeztek sorban a külföldi vezetők gratulációi is.
„Már vagy a világ 20 vezetője hívott engem. Mind be akarnak hízelegni” – elemezte Trump a helyzetet akkor egy tanácsadója szerint. 2016-ban is az történt, hogy Trump telefonja folyamatosan csörgött, a telefonkönyvében benne sem lévő emberek gratuláltak neki. Ő pedig minden hívást felvett.
A győzelem után még többen tudták – köztük jogalkotók, barátok, családtagok, cégvezetők, celebek, külföldi vezetők és újságírók is –, hogy Trumpot lehet közvetlenül hívni a magánszámán. Ráadásul állítólag sokszor úgy is felveszi, ha ismeretlen számról érkezik a hívás. „Ki hív?” – kérdezte Trump márciusban, amikor az Atlantic két újságírója rácsörgött. Ashley Parker és Michael Scherer egy korábban lemondott interjú miatt hívták az – amúgy a közösségi médiában őket mindenféle „baloldali holdkórosnak” elhordó – elnököt, aki fel is vette. A Fehér Ház által lefújt interjú így telefonon ment le. Az nem derült ki, Parker és Scherer hogy szerezték meg az elnök privát számát, de ez is sokat elárul a biztonsági intézkedések hiányáról.
Trump számát egy tanácsadója szerint közel százan tudhatják. Úgy tudni, Trump legalább 2-3 készüléket használ, az egyiket csak a közösségi média kezelésére. A Reuters fotósa nemrég az egyik kezdőképernyőjét is lefotózta: ezen maga Trump néz szigorúan, és a kamerába mutat az ujjával.
Trump azért néha megváltoztatja a számait. Az a száma, amin az első elnöksége alatt el lehetett érni, évek óta nem létezik. Egy tanácsadója szerint a telefonjait ellátták biztonsági rendszerekkel, bár az Atlantic szerint a backend rendszereket támadó kínai hekkerek ellen ez sem biztos, hogy elég. Steven Cheung, a Fehér Ház egyik szóvivője azzal kommentálta, hogy Trumpnál mindig ott a telefonja, hogy ő „a legátláthatóbb és legelérhetőbb elnök az amerikai történelemben”.
Joel Brenner, az amerikai elhárítás egyik egykori tisztje, most az MIT műszaki egyetem kutatója azt mondta az Atlanticnek, ha Trump külföldi vezetőtől fogad hívást, azt elő kellene készíteni, máskülönben idegen szereplők is elfoghatják a hívást. Vagy akár másnak is kiadhatja magát a hívó, ahogy megtörtént már egyszer, hogy valaki Susie Wilesnak, Trump kabinetfőnökének adta ki magát hívásokban és szöveges üzenetekben.
„Borzasztóan veszélyes” Brenner szerint, amit Trump csinál, már csak azért is, mert telefonon olyan megállapodásokat köthet meg, amiről az alatta dolgozók nem is tudnak.
Egy tanácsadó itt fel is idézte, hogy egyszer Trumppal beszélt telefonon, aki azt mondta, le kell tennie, mert valamilyen külföldi vezető hívhatja, bár a számból nem jött rá, ki. Csak azt gondolhatta, hogy „ez egy külföldi vezető lehet, akivel beszélni akarok”.
Hayes vezetékes telefonjától Trump „deep state”-ezéséig
Az Atlantic felidézte, hogy vezetékes telefont először Rutherford B. Hayes köttetett be a Fehér Házba 1877-ben, Barack Obama pedig az első elnök volt, aki ragaszkodott saját privát telefonjához, egy BlackBerryhez. Az ehhez rendelt emailcíméhez azonban csak egy nagyon szűk családi-munkatársi csoport fért hozzá, akik alapos biztonsági fejmosást kaptak. Trump első elnöksége idején sokat használta ugyan az irodájába bekötött telefont, de attól tartott, a „deep state” emberei, a bürokraták megfigyelik, lehallgatják, rögzítik a beszélgetéseit. A Zelenszkijjel folytatott egyik beszélgetése vezetett közvetve az első alkotmányos felelősségre vonási eljárásához, azaz impeachmentjéhez.
Amikor aztán 2017-ben John Kelly lett Trump kabinetfőnöke, igyekezett kemény biztonsági intézkedéseket bevezetni. Győzködte Trumpot, hogy az oroszok és kínaiak fülelnek, és sikerült rávennie arra, hogy rendszeresen kivigyék az Ovális Irodából a személyes telefonját. Trumpot azonban nem sikerült száz százalékban meggyőzni, alaptalannak tartotta a félelmet, hogy lehallgatják, azt mondogatta, az ő készüléke a legjobb a piacon. Trump második ciklusára az emberei beletörődtek a megváltoztathatatlanba.
„Nem aggódom érte, mert mit fogsz tenni? Elveszed a telefonját? Megváltoztatod a számát? Megmondod neki, hogy nem indíthat hívásokat?”
– mondta tavaly Chris LaCivita, Trump egyik kampánytanácsadója a Politicónak. Persze ettől még azért van aggodalom, pláne mióta kiderült, a kínai titkosszolgálat megpróbált behatolni kilenc telefonszolgáltató hálózatába, és ott bizonyos személyeket lehallgatni. Joe Biden előző amerikai elnök nemzetbiztonsági csapata szerint közel 100 telefont vettek célba. Bidenék ezért közvetetten meg is kérték a cégeket, hogy szigorítsanak a biztonsági előírásaikon. Egy szakértő azt mondta az Atlanticnek, a Fehér Ház is amerikai vonalakat használ, így ha központilag kompromittálódnak a telefoncégek rendszerei, senki sincs biztonságban.
Lee McKnight, a Syracuse Egyetem Információs Tanulmányok Iskolájának professzora azt mondta a Newsweeknek, hogy egy random okostelefon nem nagyon nyújt védelmet az elnöknek. De még egy olyan védettebb készülék sem, amit a hadsereg vagy a kormánytagok használnak, mivel ki tudja, Trump hány embernek adhatta ki a számát. McKnight szerint ha az Atlantic két, fent emlegetett újságírója is megszerezte Trump számát, akkor más riportereknek is meglehet. A rosszindulatú szereplők pedig MI-generált deepfake-hangokon, a világ valamely vezetőjét utánozva simán tőrbe csalhatják a könnyelmű elnököt. „Kiberbiztonsági szempontból a Trump-adminisztráció hihetetlenül hanyag volt” – állapította meg a professzor.
Ő is felemlegette, amikor Jeffrey Goldberget, az Atlantic főszerkesztőjét véletlenül hozzáadták egy kormányzati Signal-csoporthoz, amiben érzékeny katonai terveket szövögettek. McKnight szerint ennyi erővel észak-koreai, kínai, orosz, iráni és „egyéb rosszindulatú szereplők” is bejuthatnak ezekbe a rendszerekbe.
Matthew Hicks, a Virginiai Politechnikai Intézet és Állami Egyetem számítástechnika-professzora azt mondta, addig nem fenyegetés Trump magántelefonja, amíg a számát csak pár barát, munkatárs és újságíró tudja. De ha már parancsokat is osztogat a saját készülékén, valaki simán kicserélheti a SIM-kártyáját, és hangutánzással ő adhat ki elnöki rendelkezéseket. Hicks szerint valamennyi ellenfele tudja Trump számát már, és ha az elnök csak csetelget, beszélget ezen a számon, „akkor nem látok fenyegetést”.
