Két nappal az Oroszországnak adott, eredetileg 50, majd 12 napra lerövidített türelmi idő lejárta előtt Moszkvába küldte különmegbízottját Donald Trump, hogy mégis rábírja az orosz elnököt valamilyen engedményre az Ukrajna elleni háború lezárása érdekében. A diplomata múlt nélküli ingatlanmilliárdos Steve Witkoff, aki Trump barátjaként, golfpartnereként került a nagypolitikába, eddig semmilyen eredményt nem tudott felmutatni. Cserébe számtalan, a Kremlnek kedvező kijelentést tett, ami lényegében megerősítette Vlagyimir Putyint abban, hogy tűzszünet helyett inkább a háború intenzitását kell fokoznia Ukrajnával szemben, mert az Egyesült Államok akár bele is törődhet az orosz hódításokba és erre kész Ukrajnát is rákényszeríteni.
Witkoff három órán át tartó megbeszélését konkrétumok nélkül, de mindkét oldal eredményesnek mondta, bár az eddigiek alapján inkább Putyin tudott hasznot húzni belőle: miközben Trump egyre többször kritizálja őt, az orosz elnök Witkoffon keresztül jelezte, kész a közvetlen tárgyalásra. Mire a Fehér Ház azonnal szervezni kezdte az elnöki találkozót, amit már akár a jövő héten össze is hozhatnak. Persze az eddigi kanyarokat ismerve ez még kútba eshet, de az a tény, hogy Trump idei beiktatása óta létrejöhet az első ilyen találkozó, ráadásul a Kreml kezdeményezésére, az mindenképp Putyint erősíti, pedig az elmúlt hónapok egyértelműen azt mutatták, hogy Trump csalódott az orosz elnökben és ezért az orosz-ukrán háború lezárásához vezető utat ő is egyre inkább Ukrajna támogatásában látja.
Egy nap, száz nap, ultimátum
Ez a folyamat az elmúlt hónapokban ért be, Trump május végén már arról beszélt, hogy Putyin megőrült, feleslegesen fokozza a háborút. Augusztus elején közölte, hogy két, nukleáris töltettel felszerelt tengeralattjárót is Oroszország közelébe vezényelt, miután a két putyini ciklus között átmeneti elnökként szolgáló Dmitrij Medvegyev – az egykor a Kreml liberális arcának tekintett, mára szélsőséges posztolóvá egyszerűsödött politikus – figyelmeztette Trumpot az orosz nukleáris arzenál képességeire. Trump reakciójának egyébként inkább elvi jelentősége van, gyakorlati nem sok van, hiszen 7800 kilométeres hatótávolságuk miatt lényegében bárhonnan lőtávon belül vannak az orosz területek, átvezénylésre külön ezért nincsen szükség.
Nem világos, miért épp most vette észre az amerikai elnök az orosz nemzetbiztonsági bizottság eddig is vadul kommentelő elnökhelyettesét, mindenesetre jól jelzi, milyen nagyot fordult a világ Trumppal, aki elnökjelöltként még arról beszélt, hogy akár egy nap alatt is képes lesz lezárni az orosz-ukrán háborút, mert annyira jóban van Putyinnal.
A következő hónapok épp ezért megerősítették Putyint abban, hogy a Kreml nagyot nyert Trump visszatérésével, hiszen az amerikai elnök látványosan bizalmatlan volt Ukrajnával. Első lépései között volt az amerikai támogatás alapos megvágása, és jelzésértékű volt, hogy az agresszió elszenvedőjét, Ukrajnát okolta a háborúért. Volodimir Zelenszkij elnököt pedig egyenesen diktátornak nevezte, aki választást sem hajlandó tartani. Ez tökéletesen egybevágott az orosz narratívával, amely szerint Zelenszkij nem is legitim elnök. Más kérdés, hogy a háború közepén, több millió menekülttel sújtva, területének ötödétől megfosztva hogyan is lehetne választásokat tartani.
A személyeskedő ellenszenv február végén csúcsosodott ki, amikor Trump és alelnöke, J. D. Vance fogadta Zelenszkijt a Fehér Házban, ahol a máskor formális csevegés kiabálós veszekedésbe torkollt a kamerák előtt, meghiúsítva ezzel annak az egyezménynek az aláírását is, amely hozzáférést biztosított volna az amerikaiaknak az ukrajnai nyersanyagokhoz.
Oroszország eközben fokozta a nyomást a fronton, amelyet áttörni ugyan nem tudott, de arra képes volt, hogy apró lépésekben hátrább szorítsa az ukrán védelmi erőket. Igaz, az orosz erők is nagy veszteségeket szenvedtek, és eredeti céljaiktól a villámháborúnak tervezett harcok negyedik évében is messze voltak. Ukrajna ellenáll, az ezer kilométernél is hosszabb frontvonal nem omlott össze, a kormány nem menekült el. Mégis, úgy érezhették, hogy az idő nekik dolgozik, mert az amerikai támogatás leállításának lehetőségével Ukrajna kimerülése beláthatóbb közelségbe került.
Trump vitája a szövetségesekkel jól jött a Kremlnek
A Kreml kedvére tett az is, ahogy az amerikai elnök transzatlanti kapcsolatokat kezelte, ostorozva a NATO európai tagjait, hogy tegyenek többet saját védelmük érdekében, meglebegtetve, hogy az Egyesült Államok talán nem is tartaná fenn atomernyőjével a védelmet Európa felett. Láthatóan azon is összefeszültek, hogy a NATO és az EU csaknem egésze – kivéve elsősorban Magyarországot és kisebb részben Szlovákiát – továbbra is kiállt Ukrajna támogatása mellett.
Oroszországnak engedményeket sem kellett megfogalmaznia, de Trumptól így is nagy ajándékokat kapott: az európai szövetségeseket és Ukrajnát is kihagyva közvetlen tárgyalásokba kezdett Oroszországgal. Putyinék ezzel igazolhatták saját narratívájukat, amit Orbán Viktor is előszeretettel hangoztat: Ukrajnában valójában proxyháború zajlik, amit a Nyugat vív Oroszországgal szemben, és aminek a lezárása közvetlen orosz-amerikai tárgyalásokkal érhető el.
Trump azt is meglebegtette, hogy az oroszok akár meg is tarthatják a megszállt ukrán területeket, Oroszország pedig olyan partnerként tűnhessen fel, amely globális konfliktusokban, a Közel-Keleten akár a megoldást is előmozdíthatja. Ebből Oroszország végül keveset profitált, többek között épp azért, mert valójában minden erejét leköti az ukrajnai háború. Idén már nem tudta megvédeni a 2015-től csaknem tíz éven át életben tartott Aszad-rezsimet Szíriában, majd érdemben semmit se volt képes tenni a szövetségesének tekinthető Iránért sem, amelynek atomfegyver megteremtését célzó nukleáris infrastruktúráját bombázta Izrael és az Egyesült Államok.
Az Izrael létét is ellenző síita teokratikus rezsim mozgásterét ez és a kliensének számító szír rezsim összeomlása mellett tovább szűkítette, hogy Izrael 2024-ben villámgyorsan leszámolt a Hezbollahhal, és 2023. október 7-i mészárlás óta a szintén Iránnal szövetséges, és Oroszországgal is intenzív kapcsolatokat ápoló Hamász szinte teljes csapásmérő képességét elvesztette a Gázai övezet ellen indított, egyébként a kétmilliós palesztin lakosságra súlyos humanitárius katasztrófát zúdító izraeli katonai csapásokban.
Hogy Trump 2025 elején még mennyire számíthatott Oroszországra a közel-keleti rendezésben, azt Witkoff felemelkedése is mutatja. Bár őt eredetileg közel-keleti megbízottjának nevezte ki az amerikai elnök, idővel ő lett Putyin és Trump között a kizárólagos kapcsolattartó, háttérbe szorítva a katonai és diplomata múlttal rendelkező Keith Kelloggot, aki orosz-ukrán ügyekért felelős különmegbízottból kizárólag ukrán kapcsolatokért felelős megbízottá minősült vissza. Ez is kedvező fordulat volt orosz szempontból, mert míg Kelloggot ukránpártinak könyvelték el, a diplomáciában tapasztalatlan Witkoff szívélyesebb Putyinnal. A világpolitikát egylépéses üzleti dealeken keresztül szemlélő Trump mindenáron békét, de legalább tűzszünetet akart tető alá hozni Oroszország és Ukrajna között – részben talán azért, hogy Európa helyett jobban összpontosíthasson Kínára.
Diktátorból jó srác lett Zelenszkij Trumpnál
Fél évvel beiktatása után azonban ebből semmit sem ért el, és egyre inkább szembesülnie kellett vele, hogy ennek Putyin az akadálya, nem pedig a lediktátorozott Zelenszkij, akit azóta Trump már „jó srácnak” is nevezett.
Sem az amerikai-orosz tárgyalások nem vezettek eredményre, sem az oroszok által kezdeményezett orosz-ukrán tárgyalások, amelyekben Ukrajna eleve csak amerikai unszolásra vett részt. A három isztambuli találkozó kimerült két nagyobb fogolycserében, ilyenek azonban korábban is zajlottak. Putyin visszautasította Trump feltétel nélküli, mindenre kiterjedő 30 napos tűzszünetét, helyette korlátozott, az infrastruktúrát célzó támadások szüneteltetésébe és egy rövid, húsvéti tűzszünetbe ment csak bele, lényegében lesöpörve Trump egyre szerényebb céljait is.
Hiába került le az asztalról Ukrajna NATO-tagsága – amelyet hangosan ellenez a magyar kormány, ahogyan az EU-tagságot is, miközben az is egy több évig tartó, a háború után lezáruló és tagországi vétóval megakasztható folyamat lenne –, Oroszország továbbra is azon okok felszámolását követelte, amivel annak idején Ukrajna lerohanását indokolta. Vagyis nem csupán Ukrajna területéről van szó, Putyin az idő kerekét forgatná vissza. 2021 decemberében, a háború megindítása előtt két hónappal megfogalmazott tézisei szerint a NATO-nak vissza kéne vonnia erőit az 1997 előtti határain túlra, vagyis vonuljon ki a keleti bővítéssel csatlakozott országok, így Magyarország területéről is. Ez nyilván nem valósul meg, de az, hogy Oroszország sem ettől, sem attól nem állt el, hogy Ukrajnát lényegében teljesen az érdekszférájába vonja mind Trump gyors békéhez fűzött reményeinek megalapozatlanságát mutatják.
Közben a februári kiabálásban még elmaradt szerződést is aláírta Zelenszkij és Trump az ásványkincsek közös kitermeléséről, ami alapján – egyelőre inkább elvben, mint a gyakorlatban – az amerikai elnök felmutathatta, hogy a költségvetésből finanszírozott támogatás helyett piaci alapokra helyezik az együttműködést Ukrajnával. Ezután a két államfő Ferenc pápa temetésén tartott egy gyors találkozót, ami az azóta történtek alapján sokat javított a két ország viszonyán.
Igaz, ez is trumpi fogalmak szerint értendő, azaz meglehetősen nagy kanyarokkal, hiszen júliusban egy időre szintén leálltak a még Joe Biden elnöksége alatt jóváhagyott katonai szállítmányok, bár a csak néhány napig tartó leállás nem érintette olyan érzékenyen Ukrajnát, mint a hírszerzési támogatás és a műholdas adatszolgáltatás márciusi leállítása. Ezek nélkül az ukrán védelem nem látott rá mélyebben az orosz frontvonal mögötti csapatmozgásokra, ez adott lehetőséget Oroszországnak a 2023 nyara óta egyetlen sikeres területszerző ukrán akció, a kurszki betörés felszámolására.
A júliusi leállás után viszont Trump nemcsak a korábbi szállítmányok eljuttatását tette lehetővé, de jelezte, hogy Ukrajna újabb Patriot rakétákat is kaphat. Emellett az Egyesült Államokból piaci alapon is juthat el fegyver Ukrajnába, ezek egy részét a NATO európai tagjai veszik meg és adják át az orosz megszállók elleni védekezésre.
Mindez egyre inkább összhangban van azzal, amit az európai országok többsége képvisel és amit Orbán Viktor kormánya eddig Trump „békepártiságával” szemben „háborúpártinak” minősített. A lényegében az orosszal egyező narratíva fenntartása egyre nehezebb lesz úgy, hogy már Trump is egyre egyértelműbben Putyint nevezi a béke kizárólagos akadályának. Ezért fenyegeti újabb szankciókkal Oroszországot, ráadásul most nem is közvetlenül, hanem megmaradt piacait célozva.
Trump vámháborúja odacsaphat Moszkvának
A nyugati szankcióktól sújtott Oroszországnak eleinte jól jött Trump globális vámháborúja is, amely némiképp elterelte a figyelmet az orosz-ukrán háborúról és erősítette az ellentéteket az Egyesült Államok és szövetségesei között is. A vámháború gazdasági haszna vitatható, erről itt olvashat bővebben, de a nyugati kapcsolatoktól javarészt elvágott orosz gazdaságot kevésbé érintette, hiszen ha kevésbé jövedelmezőn is, mint 2022 előtt, kereskedelmi kapcsolatait sikerült átstrukturálnia és Kínában, Indiában növekvő piacot talált a nyersolajának is.
Csakhogy Trump most már újabb, másodlagos vámokon gondolkodik, és itt összeér a hazai piac védelmére szánt büntető vámpolitika és Putyin tűzszünet felé terelésének célja. Trump azokra az országokra is büntetővámot akar kivetni, akik az oroszokkal üzletelnek. Első lépésben csütörtökön szeptember 17-i hatállyal a korábbi 25 százalékos vámon felül 50 százalékos különvámmal sújtotta Indiát, ami nem volt hajlandó felfüggeszteni az orosz olaj beszerzését. Trump a kőolaj mellett az orosz fegyverimportot is szóvá tette. „Katonai felszerelései döntő többségét még mindig Oroszországtól vásárolja, és Kína mellett ő az orosz energia legnagyobb felvásárlója, miközben mindenki azt akarja, hogy OROSZORSZÁG LEÁLLJON A GYILKOLÁSZÁSSAL UKRAJNÁBAN – MINDEZ NEM JÓ!” – fejtette ki szokásos nagybetűs bejegyzésében.
Ez a lépés már közvetlenül érinti az orosz gazdaságot. India állami olajfinomítói már keresik is az alternatív forrásokat, Szaúd-Arábia például növelte is a kitermelését.
Hogy ez fájhat az orosz vezetésnek, azt két dolog jelzi. Egyrészt visszafogottan reagáltak arra, hogy Trump két tengeralattjárójának Oroszországhoz közelebbi átvezényléséről beszélt. Az orosz elnök szóvivője csak annyit mondott, hogy a külpolitikát az elnök szabja meg – tehát nem Medvegyev, akinek bejegyzésére reagált Trump. Másrészt ezután jelezték, hogy szívesen fogadnák Moszkvában Witkoffot.
A Kreml talán kalkulálhatott azzal, hogy Trump blöfföl, de az Indiával szemben kiadott rendelet nem erre utal. Ennek ismeretében kérdés, mit kínálhatnak, amit a bizalmatlanságának és Putyinnal szembeni csalódottságának hangot adó Trump érdemi javaslatnak, nem pedig időhúzásnak lát. Az orosz elnök eddig az utóbbit választotta. Elemzésekben felmerült, hogy az orosz fél légi tűzszünetet javasolhat – ez az intenzív orosz dróntámadások ismeretében érdemi ajánlat lehet Ukrajna számára is, bár Oroszországnak is előnyös, elvégre Ukrajna is hajt végre dróntámadásokat orosz területen. A gyakorlatban azonban ez messze van a valódi tűzszünettől és így a frontvonalakon Oroszország továbbra is nyomás alatt tartja Ukrajnát, most leginkább Donyeck megye maradékának bekebelezését célozva.
Márpedig Trumpnak egy találkozó csak akkor lehet eredményes, ha tényleges fegyvernyugvást hoz, olyat, amely nem csak lélegzetvételnyi időt ad Ukrajnának, miközben egy újabb orosz támadás előkészítését könnyíti meg. Minden más esetben Putyin profitál a közvetlen tárgyalásból.
