A néhány éve felújított munkácsi várban az eleinte szemerkélő, majd egyre erősödő eső ellenére is kisebb tömeg gyűlik össze csütörtök délután: látogatók színes esernyőkkel és még színesebb esőkabátokban szedik a lépcsőket, rengetegen érkeznek csoportban, vezetett bejárásra. A kilátás viszont nem ugyanolyan, mint máskor. A várnak azokat a részeit, ahonnan rá lehet látni a nem messze lévő Flex-gyárra, korlátokkal zárták el a látogatók elől, és az egyetlen olyan kis résnél, ahonnan lenne alkalmunk fotózni, pillanatok alatt ott terem és ránk szól egy múzeumi alkalmazott. Így mindössze a fellegvár keleti szárnyából, a Lórántffy-bástyával szemben lévő kiszögellésről látszik egy vékony füstfelhő, jelezve, a tűzoltók még délután is dolgoznak a hajnali rakétatalálatban lángra lobbant amerikai üzem oltásán.
Augusztus 21-én Oroszország nagyszabású, kombinált légitámadást indított Ukrajna ellen, Kijev mellett a csernyihivi és a rivnei területről is robbanásokat jelentettek, de támadás ért több nyugati várost, így Lvivet, Luckot és a kárpátaljai Munkácsot is. Kárpátalján ez az első nagy léptékű támadás azóta, hogy 2022 februárjában Oroszország lerohanta Ukrajnát, ami azt is jelenti, hogy a háború kezdete óta ez volt a magyar határhoz legközelebbi sikeres orosz támadás. Sokaknak, így vélhetően a munkácsi vármúzeum vezetésének is,
ez a legelső találkozása élesben azzal, mekkora pusztítást tudnak okozni az orosz rakéták,
és ez az első alkalom arra is, hogy az itteni hatóságok, civilek, önkéntesek, cégek teszteljék, milyen gyakorlatot kell kialakítani egy ilyen mértékű támadás után.
A régióban hajnali 2:49-kor hirdettek légiriadót orosz rakétatámadás miatt, amiben egy amerikai tulajdonú elektronikai gyárat ért találat. Az első hírek 12, a délutáni értesülések már 19 sebesültről írtak. Az első találat a gyár raktárát, a második az irodaépületet érte, mindegyik sérült a gyár éjszakai műszakban dolgozó alkalmazottja. Később az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij közölte, a Flex gyárában hétköznapi árucikkeket – például kávéfőzőket – gyártottak, az üzemnek nincs köze a hadiiparhoz.
Azonnal riasztottuk az összes orvost
Délután három órakor, nagyjából tíz órával a két, vélhetően Kalibr robotrepülőgép becsapódása után érkezünk meg Munkácsra: a gyárat körülvevő tömény füst már akkor feltűnik, amikor a várostól még több mint tíz kilométerre vagyunk. A félig elpusztított gyár mellett egy sebtében felhúzott sátor, alatta asztalokon néhány üres kávés- és teáspohár fogad minket. Egyik asztalnál sem ül senki, még azok a nyúzott, kormos arcú tűzoltók is állva beszélgetnek, akik éppen szünetet tartanak a munkában. A levegőben az égett műanyag Közép- és Kelet-Európában megszokott, jellegzetes, csípős szaga. A tűzoltók és a katasztrófavédelmisek hosszan magyarázzák, miért nem fognak egyik kérdésünkre sem válaszolni: ha „sima” tüzet oltanának, kommentálhatnák a helyzetet, rakétatámadás esetén viszont nem ők az illetékesek.
Kerestük a munkácsi önkormányzat sajtóosztályát is, ahonnan azt a választ kaptuk, hogy egyelőre csak annyi részletet tudnak közölni, amennyit az oldalukon is közzétettek többek közt a sérültek állapotáról és arról, hogy kihez lehet fordulni, ha valakinek pszichológiai segítségre van szüksége. A bejegyzésekben napközben folyamatosan frissítették a sebesültekről szóló információkat, legutolsó friss posztjukban arról írtak, a városi tanács vészhelyzeti bizottsága is összeült a támadás miatt.
A helyiek szerint 500–600 ember dolgozott éjszakai műszakban csütörtök éjjel, közülük a legfrissebb hírek szerint 19-en sérültek meg. 13 sérültet délutánra hazaengedtek, csütörtök este öt embert kezeltek a munkácsi Szent Márton Kórházban, egy szemsérülést szenvedő férfit pedig Ungváron.
„Reggel öt óra körül tudtuk meg, hogy rakétatalálat érte az üzemet, azonnal riasztottuk az összes orvosunkat”
– mondja Marina Zigor, a munkácsi Szent Márton Kórház sürgősségi osztályának vezetője. „Ekkor még nem tudtuk, pontosan mi történt, hányan sérültek meg, vannak-e halálos áldozatok. Mindenre fel voltunk készülve, értesítettük a környékbeli kórházakat is, hogy álljanak készenlétben arra az esetre, ha fogadniuk kéne az orosz támadás sérültjeit.” Zigor a Telexnek azt mondja, mindegyikük állapota stabil, a sérült gyári munkások jellemzően csonttöréssel, fejsérüléssel és repeszek okozta bőrsérülésekkel kerültek be.
Az ukrán városokban egy-egy rakétatámadás után ritka, hogy csendes és üres legyen a környék, a tűzoltók, a katasztrófavédelem, a hatóságok és a különböző önkéntes csoportok mellett rendszerint előbb-utóbb feltűnnek a környékbeli nézelődők is. Ottjártunkkor a gyár környéke viszont kifejezetten elhagyatott volt: a tűzoltóság és a katasztrófavédelmisek dolgoztak, helyi bámészkodót, környékbeli lakót egyet sem láttunk. Talán amiatt, mert a városi tanács arra kérte őket, hogy ha lehet, maradjanak otthon, és a növekvő légszennyezettség miatt az ablakokat se nyissák ki, de Jurij Dzjamulics, a kárpátaljai Mukachevo.net nevű újság vezetője szerint más oka is lehet: az odavezető utat délutánig lezárták, így szerinte elképzelhető, hogy a környékbeliekhez csak később jutott el a hír, hogy már lehet közlekedni.
Dzjamulics azt mondja, a múlt pénteki Putyin–Trump-találkozó, majd az amerikai elnök európai vezetőkkel és Zelenszkijjel tartott tárgyalása után viszonylag optimista volt, úgy érezte, haladnak a megegyezésre törekvő erőfeszítések. „Aztán jött az orosz külügyminiszter keddi nyilatkozata és a mostani, rekordmértékű országos támadás. Most már egészen mást gondolok.” Dzjamulics szerint a Flex megtámadása jelzésértékű, azt jelenti, hogy Putyin nem elégszik meg azokkal a feltételekkel, amelyekről Trumppal tárgyalt az alaszkai Anchorage-ban. „Az egész Donbaszt akarják, és ezt rakétákkal, egy amerikai cég megtámadásával akarják mindannyiunk tudtára adni.”
Szerinte a munkácsi gyár elleni támadás nem fest rózsás képet a múlt héten lendületet vett amerikai–orosz–ukrán–európai tárgyalásokról. „A diplomácia nyelvére lefordítva ez a támadás azt jelenti: »Takarodj a picsába!«” Az ukrán sajtó is hasonlóról írt csütörtökön, egyes elemzések szerint az amerikai gyár megtámadása részben Donald Trumpnak is szólt. Dzjamulics szerint viszont a támadás Európának is komoly üzenet: „30 kilométerre vagyunk Magyarországtól és Szlovákiától, egyértelmű, hogy ez a támadás az EU-nak is jelzés. Azt gondolom, hogy ezt Európa is pontosan érti, de továbbra sem képes önálló politikaformálásra az Egyesült Államok segítsége nélkül, mert nincs meg hozzá a kellő ereje.”
„Ukrajnában nincs olyan, hogy biztonságos hely
– mondja arra, hogy változik-e a biztonságérzete az éjszakai támadás után. – Putyin holnap is dönthet úgy, hogy rakétákat lő ki Kárpátaljára, akár Ungvárra vagy Beregszászra is. Nem tudhatjuk, mi zajlik a fejében.”
Innentől még óvatosabbnak kell lennünk
Nem most fordult elő először, hogy Olekszandr Kocur önkéntes katona robbanások hangjára riadt: ugyanezt hallotta 2022. február 24-én hajnalban Kijevben, amikor Oroszország lerohanta Ukrajnát. „Tudtam, hogy mit jelent ez a hang – mondja a Munkácson élő férfi. – A második robbanás után autóba ültem, rögtön láttam, hogy valami kigyulladt, hogy óriási becsapódás történhetett valahol Munkácson.” Kocur reggel öttől délután háromig volt a helyszínen, közben a gyár körüli durva légszennyezettség miatt elszaladt maszkokat venni, hogy biztosan minden ott lévő segítőnek jusson. Úgy látta, a munka gyorsan és összehangoltan zajlott. Kocur úgy tudja, mindössze három hónapja készült el a gyár óvóhelye, időről időre el is gyakorolták, mi a teendő légiriadó esetén – szerinte ez mentette meg a több száz éjszakai műszakban dolgozó alkalmazott életét.
„Harminc kilométer innen Magyarország. Egyszerűen nem értem, ennek a támadásnak a hírére miért nem szállnak fel a magyar vagy épp a lengyel gépek.”
Szerinte a mostani támadás fontos mérföldkő, mostantól egyértelmű, hogy Kárpátalján is elengedhetetlen, hogy ugyanúgy épüljenek óvóhellyel ellátott épületek, mint Ukrajna keletebbi részein.
„Az, hogy eddig Kárpátalján nem volt támadás, nem jelent semmit. Mindig is éreztük a háborút itt is, de innentől még óvatosabbnak kell lennünk. Mostantól már nem lehet ugyanolyan nyugodtan várni a buszt, mint eddig: az emberek azt fogják nézni, hova tudnak elbújni, ha jön egy újabb támadás. Borzalom, ami hajnalban történt, de hiszek benne, hogy ezt is megoldjuk. Nem adjuk fel, nem fogjuk letenni a fegyvert. Mérhetetlenül vágyunk a békére, de muszáj fegyvert fogniuk matematikusoknak, menedzsereknek, gyári dolgozóknak, mérnököknek vagy épp művészeknek, ha egy háborúmentes országot szeretnénk átadni a gyerekeinknek. Az ő jövőjüket építjük most.”