Felismerhetetlenségig öregedett több mint hároméves orosz fogsága alatt Herszon egykori polgármestere, aki egy 146-146 fős fogolycsere nyomán szabadulhatott hétfőn. Volodimir Mikolajenkót 2022 áprilisában fogták el az orosz megszállók, néhány héttel azután, hogy teljesen bevették a 300 ezres dél-ukrajnai várost.
Az orosz tankok közé három éve még hetekig vonultak ki fegyvertelen tüntetők tömegei, amíg végül fegyverrel nem kergették szét a lakókat, és nem kezdődött meg a letartóztatások tömege. Így került fogságba az akkor 62 éves Mikolajenko, ahogyan sok más civil is.
Az információhiány a kínzás része
„A legnehezebb az volt, hogy három és fél éven át semmilyen hír nem jutott el hozzánk, sem arról, hogy vannak a szeretteink, sem arról, mi van az országgal” – mondta a most 65 éves, erősen lesoványodott Mikolajenko a Deutsche Wellének. „Ha tudtuk volna, hogy a szeretteink jól vannak, könnyebb lett volna. […] Persze, tudom, nekik is nehéz volt… De minden jó lesz, Ukrajna győzni fog.”
Bár Herszon csaknem egésze nagyon hamar elesett – Dél-Ukrajnában az orosz erők könnyed mozgásához a gyanú szerint ukrán kollaboránsok árulása is kellett –, mégsem lett belőle Luhanszkhoz és Donyeckhez hasonló szeparatista köztársaság, és nagy részében oroszok által ellenőrzött terület. Az oroszok ugyan szerveztek egy törvénytelen és a fegyverek árnyékában tartott, ellenőrizhetetlen népszavazást, de maga Herszon városa és az azonos nevű megye Dnyepertől (Dnyiprótól) nyugatra eső része 2022 novemberében végül felszabadult.
Ez volt az utolsó olyan ukrán katonai akció az Oroszország által 2022 februárjában Ukrajna ellen indított háborúban, amelyben az orosz megszálló erőket látványosan visszaszorították. Helyszíni riportunkat itt olvashatják a városból.
Herszon megpróbáltatásai azonban nem értek véget: a városban most talán 50 ezer ember él, továbbra is frontvonalban van, a Dnyeper túloldaláról folyamatosan, olcsó eszközökkel is könnyen támadható. 2024-ben a víztározó orosz felrobbantása miatt a város egy részét súlyos áradás is érte, így a település élete nem vethető össze a biztonságosabb, bár az orosz drón- és rakétatámadásoktól szintén fenyegetett nyugat-ukrajnai városokéval.
A megszállók előtt a helyi politikai mocsár is ölt
Mikolajenko 2014–2020 között volt a város polgármestere, támogatta az EU-hoz való csatlakozást követelő Majdan tüntetéssorozatát, amivel Viktor Janukovics elnök fegyverrel is szembeszállt, mielőtt végül Moszkvába menekült.
Az 1991-ben függetlenné vált Ukrajna évtizedeken át meghatározó belpolitikai viszonyaira jellemző módon azonban Mikolajenko hamar elszigetelődött helyben a saját pártjában, az egykori miniszterelnök, a Janukovics börtönét is megjárt Julija Timosenko vezette Batykivscsinában. A politikai erő ugyanis Janukovics egykori pártjának egyik oligarchájával szövetkezett Herszonban.
Mikolajenko inkább kilépett a Batykivscsinából, és 2015-ben is győzött, akkor már egy teljes ciklusra – partvonalra szorítva ezzel Timosenko emberét, Vladiszlav Mangert, aki ezt meg is torolta: 2018-ban Mikolajenko tanácsadóját, Katerina Gandzjukot savval öntötték le. A 33 éves nő két hónappal később belehalt a testének negyven százalékát és a szemét is elért égési sérülésekbe. A 2019-ben őrizetbe vett Mangert végül tavaly ítélték 10 év börtönre a gyilkosság megrendeléséért. Nemrég kérte felvételét a frontra, de a bíróság szökéstől tartva ehhez nem járult hozzá.
Mikolajenko 2020-ban már nem vállalta a polgármesteri posztot, ami a fentiek ismeretében nem meglepő. A bosszúból megölt beosztottja halála előtt sem volt nyugalmas a munkahelye, 2017-ben például egy hatfős csapat tört be az irodájába, és erőszakkal az utcára cipelték. Egy ma már nem elérhető videón látható volt, ahogy a földre dobják, eltépik a kabátját is, hogy „móresre tanítsák” a szerintük rosszul takaríttatott, jeges utak miatt. Az erőember ebben a videóban egy bizonyos Kirill Sztremouszov volt, aki a 2022-es orosz megszálláskor komoly szerepet kapott.
Az akkor 46 éves férfi az orosz megszállók által létrehozott katonai adminisztráció helyettes vezetője lett. Miközben az orosz birodalom felvirágzását vizionálta – Prága, Varsó és Budapest csatlakozásáról ábrándozott –, azzal szembesült, hogy egyelőre Herszon lakosságával sem boldogul. Ezért fordulhatott Mikolajenkóhoz, együttműködést javasolva – hiszen a volt polgármesternek volt akkora tekintélye, hogy a lakosság hallgasson rá, ha nyugalomra inti őket.
Mikolajenko azonban elutasította a kollaboráns szerepet, amellyel saját politikai pályafutását is meg kellett volna tagadnia. Korábban is az oroszpárti provokátorok ellen szólalt fel, orosz nyelvet használóként is elutasította az Ukrajna függetlenségét veszélyeztető Moszkva birodalmi ambícióit. Így nem volt váratlan, hogy Sztremouszovék végül őrizetbe vették, majd Oroszországba szállították.
A fogság jobb katonaként, mint civilként
Egy éven át semmit nem lehetett tudni hollétéről, végül a Vöröskereszt értesült arról, hogy a Moszkvához közeli Vlagyimirban van fogságban. Néhány hónappal később hivatalosan is hadifogoly státuszt kapott. Ennek azért van jelentősége, mert így az ukrán hatóságok látóterébe is könnyebben kerülhetett, mint azok, akiket a megszállás idején civilként raboltak el az oroszok. A hadifoglyok esetében ott van a genfi konvenció, amit ha nem is tartanak be, mégis adhat valamilyen jogi keretet, amely esélyt jelent a szabadulásra.
A civilek viszont jogilag légüres térben vannak, az ukrán államnak is csak becslése van arról, mennyi állampolgáruk lehet így orosz fogságban. Az ő helyzetükről ebben a cikkünkben olvashat bővebben. Ráadásul, ha születik is megállapodás a fogolycserékről, az általában katonákról szól. Ukrajnának nagyon kevés orosz állampolgárságú civil foglya volt. A kurszki betörés hét hónapja során volt, akit elfogtak az oroszországi területen, nyolc embert közülük a héten átadtak Oroszországnak, de Ukrajnának nincs komolyabb „cserealapja” saját civiljeinek hazahozatalára.
A polgármester más helyett maradt fogságban
Állítólag 2022 folyamán Mikolajenkót egy fogolycserén átadták volna, de ő akkor egy súlyos beteg társa javára lemondott erről. Utána az oroszok már nem vették őt fel a listára a további több tucat, kisebb-nagyobb – akár ezer-ezer fős – fogolycserék során. Mostanáig nagyjából 5500 fogoly érkezett vissza Oroszországból Ukrajnába, és ugyanennyi orosz tért haza.
Az oroszok ukrajnai fogságáról ebben a helyszíni riportunkban olvashat, az ukrajnaiak oroszországi körülményeiről pedig ebből és ebből beszámolóból, valamint ebből a komplex anyagunkból kaphat képet. Az elrabolt civilekről itt, az elhurcolt gyerekekről pedig itt olvashat, közülük beszéltünk azzal a fiúval is, akinek vallomása nyomán Vlagyimir Putyin orosz elnök ellen nemzetközi elfogatóparancsot adott ki a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság.
Herszon megye részleges felszabadulásáról is csak jóval később értesülhetett Mikolajenko, aki annak a 146-146 fős fogolycserének volt a része, amelyet az Egyesült Arab Emírségek közreműködésével hoztak tető alá Ukrajna függetlenségének napján, augusztus 24-én. A foglyok között volt két újságíró és egy ápoló is, aki a háború egyik legnagyobb pusztítását elszenvedő, végül orosz megszállás alá került Mariupol utolsó védőinek, az Azovsztal katonáinak a sérüléseit látta el.
„Nem hittem volna, hogy ennyien fogadnak minket, mindenhol éreztük a szeretet és a támogatás erejét” – mondta Mikolajenko a kiszabadulása utáni percekben adott interjújában.
Szabadulása miatti eufóriája érthető, de optimista szavait, Ukrajna győzelmét váró nyilatkozatát beárnyékolja a keleti front helyzete. Oroszország, ha komolyabb áttörést végül nem is ért el, nagy nyomás alatt tartja a védekező erőket, és Ukrajna kifárasztására játszik. Közben robotrepülőkkel, rakétákkal Ukrajna egészét fenyegeti, néhány napja Munkács egyik üzemét is eltalálta, ami a legsúlyosabb támadás volt Kárpátalján a háború kezdete óta. A helyzetet helyszíni riportunkban is elemeztük.
Herszon pedig még közvetlenebb támadások célpontja a Dnyeper túloldaláról, miután a 2023 nyarára tervezett ukrán ellentámadás végül elhalt, mielőtt valóban elindult volna. Igaz, így a nagy veszteséget is elkerülte, viszont Herszont sem sikerült megnyugtató távolságban tartani a fronttól.
Herszonnak így is van még raboskodó polgármestere
Mikolajenko kiszabadulhatott, de a város polgármestere, a megszállókkal való együttműködést szintén elutasító Ihor Kolihajev továbbra is fogságban van. Őt 2022 nyarán vitték el egyenesen a városházáról. Hiába neveztek ki az orosz megszállók saját polgármestert, Kolihajev nem akarta elhagyni a várost, és kiállt Ukrajna mellett.
Akkori maradását hibának tartotta a megye kormányzója, aki viszont Ukrajna biztonságosabb részébe ment. Hennagyij Lahutát emiatt az év nyarán Volodimir Zelenszkij elnök menesztette, később pedig meggyanúsították azzal, hogy köze volt a megye feladásához, bár szerepe ebben nem egyértelmű, elvégre annak idején kormányzóként nem volt feladata a térség katonai védelmének megszervezése. A 49 éves exkormányzó 2023 szeptemberében eltűnt, holttestét néhány nappal később találták meg. Gyógyszer-túladagolás okozta a halálát, a rendőrség először gyilkosság ügyében nyomozott, később ezt lezárta, hivatalosan azzal, hogy a férfi öngyilkos lett.
Nem él már az sem, akinek közvetlen köze lehetett Mikolajenko és a még mindig fogoly Kolihajev oroszországi fogságához. Sztremouszov is elmenekült az ukrán ellentámadás elején, amikor a városból a Dnyeperen túlra szorultak az orosz megszállók, de egy teherautóval ütközve meghalt. A terület feladása miatt az orosz védelmi minisztert lemondásra, sőt öngyilkosságra felszólító Sztremouszov hivatalosan baleset áldozata lett. A kollaboráns férfi halála után posztumusz kitüntetést kapott Putyintól.
Herszon jogszerű polgármesteréről egyelőre nem tudni, mikor szabadulhat ki, és a hírek szerint az 54 éves férfi egyre rosszabb állapotban van. Fia úgy tudja, járni is alig tud, és súlyos bőrbetegségben szenved a fogva tartás körülményei miatt. Szvjatoszlav Kolihajev közömbösséggel vádolta az ukrán hatóságokat is, mert nem tettek meg mindent az Oroszország távoli részén börtönben raboskodó apja kiszabadításáért.
